|
Témaindító hozzászólás
|
2012.01.28. 14:21 - |
 |
[214-195] [194-175] [174-155] [154-135] [134-115] [114-95] [94-75] [74-55] [54-35] [34-15] [14-1]
Gondoltam jóért cserébe jót kap, mivel nem gúnyolta a sebeim, elárulta az álnevet és szerinte jó testem van, sőt még ő kényeztet is, ezért kicsit felé nyomtam a hátsómat és én magam helyeztem bele a járatomba Axel már igencsak kemény farkát. ~remélem innentúl tudja mi a dolga, bár szinte biztos vagyok benne hogy meg fogok halni ha felemeli az egyik lábam mert akkor mélyebbre megy mint eddig...de ha már így döntöttem vállaljam a következményeket nem igaz?~ gondoltam magamba miközbe összeszorított szemekkel csúsztattam magamba a nemességét ameddig tudtam és közben hallattam sóhajokkal kevert nyögéseim hangját. |
Felszisszentem. Uhh ha felébreszt akkor kénytelen leszek megdugni! De akkor majd megint sipákolni fog, és újból megkísérli majd a szökést. Pedig nem akarom hogy megint lelépjen, épp ezért is édesgetem őt most oly serényen.
-Ce...ce..ci...li...aaaaahhhh- hörgöm, jelezve hogy kezdek felpumpálódni... és valószínű hamarosan már őt fogom pumpálni |
~ahoz képest hogy legutóbb magamnak kellett elintéznem ezt, most ő húzott fel és intéz el...fura...lázas vagy mi van vele? hiszen nem tettem semmit amivel ezt érdemelném vagy mégis?~ gondolkoztam magamba, de úgy döntöttem viszonzom a kedvességet úgyis megfeszült a hátam akaratom ellenéhe és háta vetettem egy kicsit a fejemet, úgy sóhajtoztam kéjesen. Így a kezeim Axel lába közéhez közel voltak, így elkezdtem kényeztetni és ösztönösen jobban hozzábújni és dörgölőzni tényleg akár csak egy macska. Leszámítva hogy a macskák nem bírják a vizet én pedig csípem. Beakartam szólni valamit a fiú kérdésére de csak egy "igent" tudtam kinyögni semmi mást. |
Nem érdekel hogy tapogatja mancsomat. Élvezettel hallgatva hangját dörgölöm tovább a péniszét, hogy még hangosabban nyögjön, hogy acsúcs fele vánszorogjon benne az érzés.
Nem vagyok én lelketlen. Ha valaki jó hozzám olykor-olykor én is az vagyok!
-Tetszik... nemde? |
-De...a sebeim...nem zavarnak? -kérdeztem tőle halkan kicsit hátra fordulva, bár eddig csak csendesen élveztem ahogy megmosdat és a hajamat is megmosta, ami így kicsit kifelé állt mintha valami tornádó kapott volna szembe. Nos ez azért volt meg vízbe begöndörödik a hajam, de ha megszárad tök egyenes lesz, fura géneim vannak az biztos. Már akartam volna szólni hogy megköszönjem a mosdatást vagy hogy felajánljam hogy én is megteszem vele ugyanezt mikor a lenti kis barátomhoz ért és kezdte el dörzsőlni. Ettől mint elengedett rugó összeugrott a testem és előre hajoltam, mivel meglepett és kéjes nyögésemmel dícsértem csak amit csinált, bár a kezeimmel fogtam az övét hogy hagyja abba, de mélyen tudtam hogy a folytatásnak örülnék, hamár így belekezdett. |
-Hülyeségeket beszélsz. Ha undorító lenne a tested szerinted dugnálak? Nem szokásom undorító dolgokat dugni!- mondom miközben elkezdem kenegetni finom kis testét a kedvenc tusfűrdőmmel m,iután a víz hőfoka tökéletesen beállt. A haját is megmosom, ha már ott van előttem majd jómagam is elkezdek mosdani.
Mikor ezzel végzek megint nyomok a kezembe a tusfürdőből és farkincájára csússzínok vele majd elkezdem dörgölni finoman.- Nehogy piszkos maradj..- kuncogom perverzen |
Nem gondoltam volna, hogy megélem azt hogy együtt fürdünk, mármint hamarabb nézném ki belőle hogy fürdés helyett azt kéri tőlem hogy nyalogassam körbe, de hogy együtt fürödni és még le is vetkőztet. Eléggé meglepő lépés volt tőle, na nem mintha zavart volna, de nem szeretem ha mások látják azt a két hosszabb és csúnyább vágást a testemen, így meg ő tényleg közelebbről is megláthatja azokat.
-Ahm...sajnálom...hogy ilyen undorító a testem...-mondtam halkan lehajtott fejjel, hogy le lássa, az arcom mivel szégyenkezem a sebeim miatt elég rendesen. |
Édesen bevár. hmm tanítható kis srác.
Már a folyosón elkezdek vetkőzni hogy együtt lefurödhessünk. Kicsit látom rajta hogy feszeng de nem szól semmit. Még akkor sem mikor megynutom a vizet és megszabadítom őt is a fölös holmitól.
Nem szokásom mással együtt fürdeni, de asszem most kiérdemelte ezt a megtiszteltetést a csávóka |
-Te nyugodt tudnál maradni, mikor az az őrült keres, aki majdnem elvágta a nyakad és a gerinced?-kérdeztem elhaló hangon, de bólintottam a fürdésre és leszálltam róla és a fürdő fele indultam meg, de aztán hirtlen megálltam hogy megvárjam Axelt, mert nem tudtam hogy hogy gondolja a "menjünk fürödni" dolgot, mármint hogy velem együtt fürödni vagy én fürdessem őt vagy mit tom én mit talál ki. Meg aztán nem is merek távol lenni tőle, amíg le nem nyugszom ettől a sokktól. ~komolyan még mindig nem tudom elhinni hogy pont ő akart és sokat fizetne értem az már eléggé gyanús~ |
-Oda kérte a leszállításodat.- válaszolom egyszerűen.-Azért ne képzelj már neki isteni erőt!- sóhajtok fel mivel én nem félek igazán senkitől. Sőt nem hinném hogy az a pasi, legyőzhetetlen lenne... meg amúgy sem tűnt agresszív típusnak a telefonban
-Nyugodj már meg...- sóhajtok fel.-Nah, gyere.. inkább elmegyünk fürdeni, mert még mindíg érzem rajtad a kocsma szagot! |
-Te nem ismered...honnan tudod hogy amszterdamba van? azt mondta? bármit mondhat, sőt képes eltéríteni a hívást hogy úgy látszódjon hogy máshol van...őt nem lehet megállítani...képes rá hogy megtaláljon...ki tudja lehet engem kiszagol...ha már képes volt majdnem megölni amiért elakartam hagyni...képes rá hogy megtaláljon hidd el...van itthon fegyver? valami a késeken kívűl, valami komolyabb? -kérdeztem aggódva, mert tény kellőképp rám ijesztett, de nem csak az keltette bennem ezt az érzést hogy nem fejezte be a mondatát, hanem a gondolataim is. Szinte már újra átértem a fájdalmat a nyakamba meg a hátamba, mintha jelként jeleznének, hogy lassan újra találkozom a régi barátommal, pedig nem szívesen találkoznék vele. |
-Nem kell aggódnod, Cecilia! A Gazda vigyáz rád, és nem ad oda senkinek sem. Egyébként meg az igénylőd nagyon messze van innét, Amszterdamban. képtelenség hoyg eljöjjön ide, az meg végképp képtelenség hogy megtalálja a házamat! Csak telefonon beszéltünk, azt is nyílvános fülkéből intézve, szóval nem kell aggódnod, feltéve ha valóban jó és engedelmes kis szolga leszel. Ellenkező esetben...- itt elhallgatok, higgyen amit akar.
Remélem kellőképp rá hozta a frászt a fenyegetésem, hogy elviszem annak a Raza fazonnak. Igazából nem igen válnék meg tőle! Olyan dugnivaló kis segge van! |
~fúj komolyan utállak, persze gyenge pillanatomba, máris ilyen feltételeket szab...de ő talán meg tud védeni tőle...de remélem...nem kattan be amiért nem adott oda, mert ha ide jön...nekem annyi...neki is...de az miért is zavar engem?~ gondolkoztam magamba, de nem tudtam mit csinálni. Azt hittem valami teljesen ismeretlen nevet fog mondani, erre benyögi hogy Raza. Nem tudok mást csinálni, mint hogy engedelmeskedni és reménykedni hogy nem jön el értem az az őrült. Bólintottam a fiúnak ezzel is jelezve, hogy rendben, jó leszek. Hiszen a szememből és a testemből is tükröződött a félelem.
-Axel....Gazdám...meg tudsz védeni tőle? Mert ő egy állat...egy gyilkos...egy skizó, aki minden áron engem akar és ha rájön hogy nem kap meg...félek eljön értem... |
-Nem adlak oda neki, ha jó kis házikedvenc módjára viselkedsz... értjük egymást?-kérdem szőke haját cirógatva lányan és védelmezően. A nagy szemei kiváltják belőlem ezt az óvó mechanizmust, hiszen oly elveszett oly ártatlan most szegényke. No igen, ezt a fajta viselkedést jobban szeretem mint a kűzdök, köpök, harapok-ot.
-Ha jó cica leszel Cecilia, a Gazdi is kedves lessz veled... és nem ad oda Raza-nak...- magyarázom vigyorogva. Ohh, minő felemelő fordulat, minő kecsegtető helyzet! Mostantól tudom mivel fenyegetni! Megvan rajta a fogás! |
-Kérlek...könyörgöm, soha ne adj neki oda...soha nem akarom...bármit megteszek..-mondtam remegő, mert az emlékeimbe és a testem ivódott az amit velem tett akkor, a nyoma a tettének ott volt a nyakamon és a hátamon is, amit soha nem fogok tudni eltűntetni. Örökké ott marad. Erre visszaemlékezve akaratlanul is remegni kezdett a testem a gondolattól.
-Ismerem...egyik sem...barátom volt...régen...ő...tette ezt...meg ezt...-mutattam meg a nyakamon lévő vágást, hogy láthassa közelebbről is hogy mennyire csúnya, bár a hátamat nem mutattam meg, de mondjuk dugás közve azt is láthatta még ha csak futólag is. |
Ámúlva tűröm hogy a kisfickó hozzám bújjon. Olyan puha és símulós, szinte már kedves tőle ez a bizalmas gesztus.
-No, no! Cecilia mi a gond? Ismered?- Kérdezem egyik szemöldökömet felvonva- Netán régi rajongó? Zaklató? - érdeklődöm kíváncsian. -Szép kis zsét adna érted ám.. |
Mikor összekócolta a hajam csak hozzábújtam de csak addig amíg le nem esett az álnév, amit én sajnos nagyon is jól ismertem még az árvaházból, hiszen én adtam neki a nevet és ő pedig a Cily nevet adta akkor nekem. Mikor felfogtam a dolgokat összerezzentem a félelmembe és hozzábújtam Axelhez. ~ő? pont ő? miért? miért akar ő engem...én én nem akarom őt...hiába voltunk barátok, bekattant mikor elmentem és majdnem megölt...~ gondoltam magamba és a nyakamat simogattam, amin ott volt a heg, ami eddig takarva volt, de az új "ruháim" miatt már látszik ahogy a másik is. |
-Gyümölcslé..- mondom neki, miközben magamban még mindíg formás kis segge látványán nyammogok. Hmm... úgy beleharaptam volna!!!
-Kéérleeek- húzza tovább a rágót miközben ölembe ülve odaadja az italt. Felsóhajtok
-Raza. Ezt a nevet használta megrendelékor . Most boldog az én kis cicám?-kérdezem szőke hajára markolva mire nagy szemeket meresztve les rám édesen. Nem bántom, helyette inkább csak összeborzolom a buksiját. Ahh.. miért nem tud mindíg ilyen lenni? |
-Kedves Gazdám, kérlek áruld el nekem az álnevet...-kérleltem most már nagyon is csábos hangot megütve és kicsit kitoltam a seggem mikor a hütőben kutakodtam Axelnak innivalóért, de nem tudtam hogy mit akart pontosan, de azt már megértettem hogy a testemmel nála elég sok mindent el tudok érni.
-Mit szeretnél? Ha látom van itt víz, valami gyümölcs lé, sör, még talán bor is akad, meg valami fura krémes lötty, ami nem tudom micsoda...-kérdeztem a fiútól, miközben magyaráztam neki hogy miket látok a hűtőben magam előtt, így egy menüt adva a választási lehetőségekről. |
- Azt nem kötöm a nózidra!- felelem vigyorogva.
-Naa
-Nem!- nincs kedvem a hisztit hallgatni és erre úgy fest ő is rájött mert folytatja serényen a mosogatást. Jólvan, jófiú! Ezért a Gazdi majd megjutalmaz téged!
Merevennézem ahogy mozog és matat, majd seggére tapasztom tekintetemet, egészen munkája végeztéig.
-Mi va'?
-Mi volt az álnév?
-Állj le Cirmi, különben visszaviszlek a pincébe! Légy jó cica Cecilia!- dorgálom meg szelíden.-Hozz innom! |
[214-195] [194-175] [174-155] [154-135] [134-115] [114-95] [94-75] [74-55] [54-35] [34-15] [14-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
