|
Témaindító hozzászólás
|
2012.01.28. 14:21 - |
 |
[214-195] [194-175] [174-155] [154-135] [134-115] [114-95] [94-75] [74-55] [54-35] [34-15] [14-1]
-Nos a zsák az már túlzás lenne, de a kikötözés egész jó dolog...-mondtam Axelnek, bár nem látszódott rajtam, de nagyon élveztem hogy sikerült ennyire felhúznom őt. Hajamhoz kaptam azért hogy ne tépje ki mert ha kopasz leszek én magam ölöm meg valamivel az utamba kerül legyen az bármi.
-Az én felfogásom teljesen jó...befognám ha lenne CIGIM...de a te hibád hogy nincs...úgyhogy mindegy mit csinálsz felőlem be is foghatod a szám akkor is fogok beszélni amíg az agyadra nem megyek...-közöltem vele egyszerűen direkt kihangsúlyozva hogy mit is akarok. ~komolyan azt hiszi hogy parancsra ugrani fogok neki? milyen naív...komolyan legközelebb magamat rabolom el én sokkal jobb emberrabló lennék mint ő~ gondoltam magamba és ezen el is mosolyodtam.
-Nagyon meglepett hogy milyen gyönyörű szeme van...-motyogtam halkan, mert nem vártam el hogy ezt meghallja a fiú. |
-Mivan? Bazd meg! Ne viselkedj úgy mint egy kibaszott díva! Azt csinálod amit mondok! Bekussolsz ha aztmondom hogy pofa be! Ennyire nehéz a felfogásod? Én rohadtul nem vagyok partner efféle kisded játékokhoz, világos?! Az lessz..-itt belémforr a szó, mert a srác megnyalta a számat. Ezt nem hiszem el.-Mit mívelsz?-kérdezem tőle holt unott fejjel, de nemhúzódom el tőle.- Nem vagyok a barátod?! Ne nyalogass!- ezzel le is rántom a kultról majd átkapok a hajára és kezdem húzni magam után, a hálószobám felé.
-Azt akarod hogy kötözzelek ki egy székhez és hőzzak zsákot a fejedre? mondjuk megoldhatjok! Ha az minden vágyad.... -Megőrjít! Arra játszik hogy kiborítson, és sikerül neki, mert egyszerűen irritál amit csinál! Arrr!! |
Szorítástól kicsit összerezzen a testem, de továbbra is csak mosolygok és teljesen nyugodt maradtam, miközben tartottam a szemkontaktust a fiúval.
-Akkor mond el pontosan hogy kell viselkednem...mert otthonom se volt soha...-mondtam neki komolyan egy pillanatra félre tekintve aztán újra rápillantottam. ~igaz soha nem volt egyetlen egy hely se amit igazán a otthonomnak tudtam volna hívni~ gondoltam magamba.
-Ha annyira fogoly lennék, mi lenne ha kikötnél valahova vagy úgy bánnál velem mint egy rabló bánna? -tettem fel a kérdést de attól hogy ilyen közel hajolt támadt egy ötletem. És egyszerűen végignyaltam a száján Axelnak. Most ettől vagy meghátrál vagy letámad, nekem aztán már édes mindegy. |
Miért néz így rám?Miért ennyire nyugodt?! Sipítoznia kéne basszameg! Vagy minimum elkussolnia miután jól megijedt!Nem engedem el a karját, helyette jobban megszorítom és közelebb is lépek hozzá.-Vakarcs vagy, mert úgy viselkedsz! És vakarcsnak foglak hívni, ha nem tanulsz tiszteletet!- morgom neki a szavakat, halkan fenyegetően.-Megértetted? Nem otthon vagy hogy szétbaszkuráld a cuccaimat! És itt te fogoly vagy, nem lakótárs. Akármikor meggondolhatom magam, és elvihetlek a megrendelődnek, úgyhogy ne kényelmesedj el!-sziszegem a végét már egészen közel hajolva hozzá, szinte a szájára suttogom mondandóm. |
Felültem a mosogató szélére és onnan néztem zöld szemeimmel mélyen Axel szemeibe. Meglepetésemre csak most vettem észre milyen világoskék szemei voltak, ami a tiszta felhőtlen égre emlékeztetett. Először meglepődtem, aztán lágyan elmosolyodtam és a szemembe is látszódott a nyugodtság, sőt úgy néztem mintha csábítani akarnám, akárcsak a dzsungel könyvében a kígyó mauglit. De aztán átváltottam egy szexibb arckifejezésbe és rángattam a kezem hogy most már igazán elengedhetné.
-Tudod ennek a vakacsnak neve is van...ha nem tetszik a Winny akkor hívj...ah felejtsd el nincs okom hogy elmondjam a rendes nevem, sőt tuti ki is gúnyolnál miatta...-mondtam először morcosan aztán csak sóhajtottam egyet. |
-Neked én vagyok a főnököd vakarcs! Ebben a házban én vagyok a főnök!Fú de kibaszottul nicns hozzád hangulatom!- azzal felpattanok és elkapom a hisztis kis kezét hogy ne romboljon.
-Fejezd be! Aztmondtam elég!- üvöltök rá hogy hagyja abba. Nem elég hogy ő megsérüklt még a tányéromat is szétbaszta! Komolyan mondom legszívesebben felkenném a falra. Ha nem lenne ilyen kívánatos már megtettem volna. |
-Akkor számíts rá hogy megmarad ez a kurva személyiségem ha nem tudok lenyugodni és az agyadra fogok menni, addig amíg meg nem folytasz és el nem bukod ezzel az összes pénzt amit kapnál tőlem vagy bárki mástől akinek eladnál. Holtam nem érek semmit, ó és ha esetleg meghalnék az a sok millió a számlámon átvándorol az árvákhoz, milyen kár hogy abból nem kapnál semmit...-förmedtem a fiúra, mert már eléggé húzta az agyamat, főleg hogy hasonló kaliberű személyisége van mint nekem és még cigit se kapok, ez meg totál felhúz eléggé rendesen.
-Ugyan miért lennél te a főnök? He? Mikor csak úgy ugrasz ha valaki sok pénzt kínál, tényleg főnöknek hiszed magad? Cheh...te se vagy jobb a piti rablók vagy tolvajoknál...egyszerűen annyi a különbség, hogy van olyan nagy pohád mint nekem...tudod mit inkább ölj meg, nem akarok én egy ilyen senkivel élni vagy pénzt adni neki...-mérgelődtem miközben felkeltem és a konyhába sétáltam, majd kivágtam a sütim a kukába mérgembe és a térdemen törtem szét a tányért ami kicsit meg is vágta a kezem, de marhára nem érdekelt. Úgy tűnik ha nincs cigi túlságosan is gyorsan változik a személyiségem. |
-Na idefigyelj kölyök ez nem feltételes módban működik! Azt csinálod amit én mondok, én vagyok a főnök!- morranok rá ingerülten
-Ha azt mondom nyald fel a padlót, te csak annyit kérdezhetsz hogy a nyelvemmel, vagy használhatok-e rongyot! Vili? Ha meg azt mondom hogy szopd le a farkam, azt zokszó nélkül csinálod... nem pedig egy kibaszott cigiért!- vicsorgok rá mivel kezd elegem lenni a hülye cigaretta utáni kántálásából.
– Törődj bele, le fogsz szokni! A cigaretta kurva büdös, és az én házamba nem fogod azt szívni!
Ingerült vagyok de ez van. Látom a kölykön, megrebben a szeme, nem tetszik neki amit mondok, de ez van! Itt én vagyok a főnök, ő meg azt csinálja amit én mondok neki.
|
-Ha kapok cigit akkor takarítok...de valami kell hogy levezessem a nyugtalanságom és gondolom nem örülnél ha hajnalba kezdek el fel s alá járkálni...-mondtam őszintén a fiúnak, mondjuk nem néztem jó szemmel hogy az én részemből lopkod hiszen van még a tortából, de örülök hogy neki hogy ízlett Axelnek amit készítettem. ~de tényleg, ha kapok cigit bármit megcsinálok, de remélem felkészül hogy szoktam énekelgetni ha csinálok valamit, mind például ha takarítok vagy főzök~ gondoltam magamba |
Tegnaphoz képest egész elviselhető a gyerek, leszámítva hogy néha nagy a szája. Elheveredem kényelmesetn majd lenyúlva lelopok pár morzsát a tányérjáról és a számba tömöm.- Ha itt laksz, neked kell majd takarítani.- mondom komolyan.Nem hinném hogy olcsó lenne a kölyök..De legalább hasznot csinálok belőle. Ha ő rendettart meg főz és mos rám, akkor azthiszem elfogom tudni viselni |
-Bocsánat, ez valszeg azért történt mert árvaházba voltam aztán intézetbe löktek a nevelő ősök...ha tudnék változni megtenném, de nem tudok...-mondtam Axelnak és falatoztam tovább a sütit mikor meghallottam hogy mit mondott a süteményről ezért felé fordultam. Nagyon nem volt tőlem várható, de aranyosan elmosolyodtam a fiúra. -Nem hagyom kárba veszni...-mondtam nyugodt hangom, ami nálam ritka, de most jól esett hogy elmondtam a családi gondom, úgyhogy kicsit lenyugodtam, ami eddig lehetetlen volt számomra cigaretta nélkül. Aztán újra csöndesen kezdtem el eszegetni a széttúrt süteményt. |
-Nem az a baj ,hogy nem vagy minta kölyök, hanem az a gáz veled hogy kibaszottul idegesítő vagy.- Sóhajtok fel. Nemtudom eldönteni magamban hogy vajon kivek volt igazi megváltás az az autóbaleset. A srácnak, vagy a szüleinek. Hát ez már sosem derül ki szerintem
Túrkálja a kaját, nem valami guszta a látvágy. Felsóhajtva tekintek el róla.Még felkell hívnom az ügyfelemet hoyg késik a szállítmány. Elő is kapom a mobilomat és kezde el pötyögni rajta , de szemem sarkából figyelem a jelenleg csöndes fiút.
-Ha nem kell, nem muszály megenned, ki is dobhatod.- mondom mivel nemtudom miért szemezget ennyire |
-Egy ilyen csodás esős időben autóbalesetben meghaltak...mondhatni a sors fintora...nevelő szüleim voltak és mint már mondtam többször megakartak ölni mert nem vagyok minta kölyök hiába vagyok tehetséges ez őket nem érdekelte...ezért a sors volt olyan kedves hogy visszaadta nekik azt amit velem próbáltak megtenni...-magyaráztam a fiúnak miközben csak túrkáltam a sütiben így teljesen szétbarmoltam az egészet,majd elkezdtem enni teljesen csöndesen. ~hm ennyire unatkozik vagy tényleg érdekli hogy mi van a múltamba?~ gondolkoztam. |
Ha nem szúrom ki az epret , nem fogadtam volna el. Egyik kezemmel ráfogok a csuklójára amiben a villág tartja nehogy megtréfálhasson vagy támadhasson vele, nemvagyok túl bizalmas felé, aztán bekapom a falatot. Tényleg finom, de csak mert eper van benne. Imádom az epret!- ezér szó...- elengedem a kezét és visszadőlök a kanapén.-Mi történta szüleiddel? |
-Sajnálom, szeretek sétálni és ha nem kapok cigit nem tudok lenyugodni így ezzel vezetem le a dolgot...-mondtam egyszerűen majd odamentem a hűtőhöz és vágtam a tortámból egy eléggé nagy szeletet. Szerencsémre elsőre megtaláltam a villákat, ezért szerváltam magamnak egyet és leültem a földre a fiú mellé, ott falatoztam felhúzott térdekkel ettem a süteményem.
-Hm énekes létemre, jól tudok sütni...kérsz...?-nyújtottam fel a fejem fülé egy kis villára tűzött részt amibe eper is volt ezért maradt meg a villán a túrótorta. |
-Hűtő felső ponc...szolgáld ki magad.- válaszolom higgadtan, közben egy pihár narancslé társaságában lerogyok a megcincállt kanapémra és belövöm a tv-t.
-Mi van nem bírsz magaddal?-kérdem rá se pillantva. Hallom ahogy fel alá klaffog... bosszant. Olyan mint valami idegesítő bogár, csak ót nem lehet agyoncsapni. De folyton bele Bizzeg a fülembe... Uhh! Miért ver engem a sors, ilyen kölykökkel?! |
Elkaptam ami a fejemhez vágott, mivel egész jó reflexem van elkaptam mielőtt betalálhatott volna a dobott tárgy és bedobtam egyet a számba bár eléggé bosszantott hogy nem kaptam meg a cigimet. Ettől biztosan be fogok kattanni. Felkeltam a kanapéről és mögötte kezdtem el sétálni fel s alá. Mivel szeretek sétálni valahogy le kell vezetnem a feszültségemet, amiért nem kaptam cigarettát. Eddig azzal kötöttem le az energiámat és nyugatott meg, de most nincs itt semmi, nem tudom mihez fogok kezdeni. Ha unatkozni fogok én falra mászok az is biztos.
-Ja megkóstolnám végre a tortámat ami összedobtam...-válaszoltam a fiú kérdésére. |
-Nincs cigim...- válaszolom a hajamat piszkálva. Tegnap még olyan finom eperillatú volt, most meg már nincs semmijen szaga sem.
-Nem tesz jót az egészségednek, rágjál rágót.- előkotrom a zsebembőt és fejéhez hajítom a kis pakett rámat, hoyg vegyen ki abból, tömje a szájába, és fogja be.
Látom az arcán hogy nem tetszik neki a válasz. De hát ez van basszus akkor ez van. Nem fogom elkényeztetni attól ugyanúgy még fogoly.- Kérsz enni?-kérdem ignorálva előző problémáját |
Nyújtózkodtam eggyet miután eloldozott és akkor is tértem magamhoz, majd ásítottam egyet és kitöröltem a könnyeket a szemem sarkából amik megjelentek ott. Azátn körbenézett a most már ismerős helyen és elmosolyodtam. -Csak nem elfogadod az ajánlatomat? -tettem fel a kérdést miközben elhelyezkedtem a kanapén. Karjaimat összefontam és a jobb lábamat a balra tettem mintha hazaérkeztem volna.
-Kaphatok most már egy cigit? |
Nem válaszolok neki,csak vezetek nyugton míg elnem alszik.Hátratekintek egy pillanatra, már békésen szuszog, így hazaviszem. Bezárom házamat, innen nemtud meglépni, még ha azt is tervezné, majd visszaviszem a kanapéra. Akkor eloldom a kezét. Végülis, az is lehet , hogy felveszem a pénzét, kiszórakozom magam, aztán elviszem a megbízónak, felveszem utána azt a pénzt is, és eltűnök az országból. Igen, ez lessz a legjobb. |
[214-195] [194-175] [174-155] [154-135] [134-115] [114-95] [94-75] [74-55] [54-35] [34-15] [14-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
