|
Témaindító hozzászólás
|
2012.01.28. 14:21 - |
 |
[214-195] [194-175] [174-155] [154-135] [134-115] [114-95] [94-75] [74-55] [54-35] [34-15] [14-1]
-És mi volt az álnév? -kérdeztem miközben eszegettem még egy kicsit, vagyis hogy engedelmeskedjek a parancsnak, remélve hogy ezzel kihúzók közben belőle valamit, ami segíthet rájönni hogy ki akart engem. Miután végeztem elvittem a tányérokat és a tálakat, majd elkezdtem mosogatni, de figyeltem Axelra, sőt csak őt figyeltem, mintha egy pillanat alatt eltűnne onnan, így zöld szemeimet rászegeztem az ő világos kék szemeire. ~jó, nem akarok detektívet játszani, de ismerem pár zaklatómat, meg az álneveiket is hála a nyomozónak, akit ezekre felbérelt a menedzserem annó~ gondoltam magamba. |
Erre felvillan a szemem. Ha tényleg megdugták, nekem aztán nem kell.. fene akarja elkapni a HIV-et... vagy alami más gebaszt.. meg amúgy sem szeretem havalaki a kajámba lógatja a farkát és így érzek a kurvám iránt is. Ne lógassa bele, senki sem a fütykösét!
-Álnevet használ.. szted ki adná a nevét egy ilyenhez?-kérdezem tőle úgy minth aegy gyereknek ptóbálnám elmagyarázni a dolgot.- Egyél!- parancsolok rá újra
-Aztán kezdhetsz mosogatni! |
-Honnan veszed hogy a bárba nem dugott meg senki? -tettem fel a kérdést a fiúnak mivel ez tűnt logikusnak, meg igen elégg fel akartam húzni hogy bevigyen a pincébe és becsukjon, mert akkor nem kell hülye ruhákat felvennem és nem fog hülye dolgokat kérni tőlem mint a táncolgatás meg hasonlók.
-És komolyan nem tudod a nevét annak aki megrendelt magának? -tettem fel egy újabb kérdést hogy ezzel az előzőről eltereljem a dolgokat elég erőteljesen, mert újra kíváncsi lettem hogy ki is akarhatna engem magának Axelon kívűl, mert lehet hogy ismerem az illetőt, csak az elrablóm nem tudja. Csak az a baj hogy sokan akarnak és sokféle okból, így túl sok nevet tudné kötni a cselekményhez. ~hm mondjuk azt mondta hogy a franc tudja ki rendelt meg...de mekkora gyökér ha nem kérte el a nevét a csere miatt?~ gondoltam magamba |
-Magadat itattad le Cicafül! De űber módon, és utána mentél kurválkodni.- Javítom ki a sráv mondandóját.
-Elhoztalak mert az én kibebaszott utlajdonom vagy! Ez nem világos neked?És mivel a lyukad még érintetlen, így nem kell elindulnunk azért hogy átadjalak annak a kéjenc állatnak aki megrendelt téged! Igen, jól hallottad, ha szétkuratod magadat, mész a bácsihoz...vagy franc tudja hogy ki rendelt téged.
-Én használt szutyokkal nem játszom! A szád mocskos lett, bár nemhinném hogy valaha is igazán tiszta lett volna- teszem hozzá gyorsan még csípősen. Uhh.. most zárjam majd vissz a pincébe? Olyan egy idegesítő vakarcs ez a srác... de miért van ilyen jó teste... bolondulok a nyavajás filigrán testéért! |
Már komolyan kezdtem volna háborogni hogy milyen hülyeségeket beszél össze vissza rólam, de láttam a tekintetébe hogy komolyan mondta, amit velem közlött az előbb. Nos ez kellőképp lesokkolt, hogy ne egyek többet. Úgyhogy a fele ételt ott hagytam a tányéron, lehet hogy ezért is morogni fog. ~hogy én kurválkodtam? de várjunk miért nem hagyott akkor csak úgy ott, ember kinézi belőle hogy használt cucc nem kell neki...~ kezdtem el erőteljesen gondolkozni a történteken és ennek a jele is látszódott mert két ujjam közé fogtam az állam és mozgatni kezdtem a fejem minden irányba, csukott szemmel. Elég feltűnően tudok gondolkozni ha komoly témáról van szó az szent, sőt elég vicces látvány is, de ez most nem igazán érdekelt.
-Hm, szóval leittattak? Mégis miért nem hagytál ott a sikátorba? Mármint oké, hogy attól félték hogy beköplek, de ha belegondolsz egy részegnek bármit be lehet magyarázni így azt is hogy én nem láttalak soha..sőt ha leütsz elég szépen amnéziát is okozhatsz..a számla számom is tudod...illetve így már használt cucc lettem...miért nem dobtál ki csak úgy? miért nem hagytál ott? nah erre valahogy nem tudok rájönni... |
-He? Jah persze nem emlékszel...- morgom megvakarva a hajamat- Annyira beittál hogy semmire sem emlékszel mi? Nah csak annyi történt hogy a szomszédos sikátorban kishíján sikerült kurválkodnod! NAh, az történt! -mondom neki kissé idegesen. Miért nem emlékszik? Semmi emléke nincs? Az meg hogy lehet?
Nekiláttam a kajának de közben figyeltem hogy ő mit csinál. Azt akarom hogy egyen... mit kedenék egy csontkollekcióval? |
Akkor egész nap nem ettem semmi hiába hozta be nekem a kaját, hozzá se nyúltam. Nem ettem semmit, sőt szinte alig tudtam aludni, mert az járt a fejembe, hogy mit mondhattam tegnap, aminek ez lett a vége. Vagy tegnapelőtt? Mondjuk nincs más választásom mint hogy rákérdezek. Mikor jött értem másnap reggel, csendben követtem, de a konyhába reggeli közben mégis rá kérdeztem.
-Mi történt tegnap, azután hogy elmentem? -tettem fel a kérdést kicsit morcosabban, mert nem tudtam emlékezni, bár sejtettem hogy eléggé morcos lesz amiért megkérdeztem tőle. |
-MAjd később jobban leszel akkor megeszed!- mondjam letéve neki az asztalkára a kaját majd elindultam vissza a nappaliba. Hmm Gazdi? Bár gúnyolódott, de ez a megszólítás egészen tetszetős az ő szájából. Erre rákell szoktatnom. Ahh ha mindíg ilyen készséges kis házikedvenc lenne, akkor nemhéne állandóan üvöltenem vele... komolyan, már kezdek berekedni
Egész nap ott hagyom, csak másnap engedem ki a pincéből reggelizni. Ennyi bünti elég volt neki, úgy vélem |
Mikor meghallottam a hangját, most az volt az utolsó amit hallani akartam, főleg hogy azt mondta hozott kaját, de erre elkapott a hányinger. ~jézusom ennyit ittam?~ gondolkoztam majd oldalamra fordultam, hogy háttal legyek az ajtónak és kicsit összekuporodtam, remélve hogy így nem jön ki az ami tegnap nem tudott.
-Köszönöm gazdi, de rosszul vagyok úgyhogy edd meg helyettem...-válaszoltam neki a gazdi szót direkt gúnyolodó hangon mondva, de a többinél lehetett hallani a hangomból hogy valóban nem vagyok a legjobb formámban. És ez így is volt, szörnyen éreztem magam, mint aki megevett egy rakat kaját, de utána valami hánytató gyógyszert vett be, de az csak másnap hatott. ~de várjunk mióta lettem én cecilia? mi a franc történt tegnap?~ agyaltam magamba egyre idegesebben, de jobbnak láttam ha most nem kerülök szembe Axellal. |
Csönd van! Végre csönd és nyugalom, ami már nagyon hiányzott. Nyugodtan indulok reggelit csinálni. Megreggelizek, minden megy a normál kerékvágásba, a gyerek közelébe sem nézek.
Délben viszont már úgy érzem hogy nem hagyhatom éhezni, ezért összerakom neki egy tálcára a neki szántakat és elindulok le apincébe.- Cecilia!- hívom a srácot, mintha csak a kiscicámat keresném
-Cecilia, a gazni hozott neked enni! |
Végig hallgattam, amit Axel mondott és hagytam hogy lerángasson onnan. Azonban még hosszasan készítettem ki az idegeit szerencsétlennek, így valóban az lett a vége hogy a sötét üres ablaktalan koszos pincébe végeztem bezárva. Ajtó másik oldalán még hallottam hogy morog valamit, de nem értettem hogy mit. Én személy szerint csak elterültem a koszos földön és a sötét plafont bámultam egy ideig, de aztán végül álomba merültem. Kifáradtam teljesen, így mélyen elmerültem a fantáziám szüleményeibe és magam sem tudom mikor keltem fel. Sőt azt se tudtam mennyire jár az idő, mondjuk nem is igazán érdekelt jól elvoltam ott ahol voltam, de szörnyű fejfájás gyötrött, szinte minden testrészem sajgott valami miatt. Utolsó emlékem. Mi is volt az utolsó emlékem? Kezdtem el agyalni rajta, de az után hogy elléceltem az elrablómtól, a következő ami az eszembe jutott az egy rideg, hűvős kék tekintet volt, ami az emlékezetembe ivódott. És tudtam is hogy kihez tartozott az a szempár, de nem tudtam visszaemlékezni hogy mi történt.
-Ennyit ittam volna? -kérdeztem magamtól, azonban próbálkoztam komolyan visszaemlékezni, hogy mi történt, mert ha itt kötöttem ki egy ilyen helyen csak csináltam valamit. -Várjunk csak...hol a faszomba vagyok? -kérdeztem már hirtelen felülve, de ettől még jobban kezdett el fájni a fejem úgyhogy visszadőltem a koszba és a két alkaromat a homlokomra fektettem, remélve hogy ettől majd megszűnik a fájdalom, de sajnos nem így történt. Akármennyire is igyekeztem emlékezni, csak halvány emlékek derengtek, de azok is inkább álomnak tűntek mint megtörtént eseménynek. -Mi a fene történt? |
-Édesem csak nem azt hitted hoyg a szőke herceg vagyok aki most szállt le a fehér lóról, aki titkon a te rajongód és aki epekedik értet? Szerinted mi a szarért vagy itt Tündérvirágszálam?-kérdezem gúnyos idegességgel a hangomban miközben odaugrok hozzá és megragadom a grabancánál a srácot.
-Nem vagyok a barátod, sem a bébicsőszöd! Tisztázzuk egymással a helyzetet, hogy te is felfogd, Virágszálam ! Te, egy házikurva vagy... egy háziállat, semmi több! Azért vagy életben, azért vagy nálam, mert tetszik a tested... leszarom mit érzel irántam! Leszarom hogy mit akarsz! Itt az van, amit én akarok, és nemtudsz meghatni a hülye viselkedéseddel!-Vicsorgom lerángatva a párkányról - Azt akarod hogy kikösselek mint egy kutyár? Vagy bezárjalak egy ablaktalan szobába? Tudod én türelmes és viszonylag még kedves is voltam veled, de te kikészíted az idegeimet! Cecilia, a pincébe száműzlek! Gratulálok! |
Mikor elkezdte a mondandóját valóban úgy éreztem hogy szétszakad a mellkasom és azzal együtt a szívem is darabokra esik, de mikor hozám vágta hogy miért tűntem el kibújtam a takaró alól és hozzá vágtam a párnákat, amik mellettem voltak és mérgesen néztem rá.
-Azért, hogy megtalálj...hogy figyelj rám...hogy keress...és ne csak megdugj...reméltem hogy vagyok olyan fontos hogy keress...de nem...gondolom te már léceltél volna le és hagytál volna magamra ugye? -förmedtem a fiúra, majd kimásztam az ágyból. Szédelegve odamentem az ablakhoz és kinyitottam azt.
-Tudod mit szívességet teszek és megölöm magam...-mondtam mérgembe és már átemeltem a lábamat a másik odalra és leültem a küszöbre így csak le kell dőlnöm és máris loccsanok a földön. Mondjuk nem gondoltam komolyan, hogy megteszem, de az alkohol nagyon is befolyásol, hogy mit teszek vgy hogy mit mondok ki. |
-Leszarom hogy fáj neked... és teszek az érzéseidre is. Nem érdekel mert csak egy csodabogár mazoista kölyök vagy, aki feledtébb idegesítő is egyben! És ha mégis ennyire szeretsz mi a kurva életért tütnét el hoyg megdugasd magad részegen egy sikátorba....he?!- förmedek a gyerekre
-Megérdemelnéd hogy megöljelek!.... Az a mázlid hogy....- nem fejezem be a mondatot, mivel nem akarom elmondani neki, hogy nem vagyok gyilkos. Bár ő már nagyon a határokat fenyegeti. Talán ezt a ficsúrt még meg is tudnám ölni... bár kitudja... |
Válaszolgattam a fiú kérdéseire, mondjuk meglepődtem hogy az ágyba kötöttem ki hamarabb gondoltam arra hogy valami sarokba lök be vagy a szekrénybe zár, ha már úgyis az volt a helyem eddig.
Láttam elhaladni Axelt vagyis el akart menni mellőlem, mondjuk én megfogtam a felsőjének a szélét, de kirántotta a kezeim közül az anyagot és megállt pár méterre, majd rideg kérdő tekintettem nézett rám hogy mit akarok, én pedig a kicsit könnyes szemeimmel pillantottam rá.
-Ax...baj...baj hogy szeretlek? Meg fogsz ölni? Ha...ha csak kurvaként gondolsz rám inkább ölj meg...mert fáj....fáj arra gondolni hogy utálsz...-mondtam most már eléggé hangosan hogy ő is hallja, amit mondani akarok, de aztán magamra húztam a takarót hogy ne lássam a reakcióját. Mondjuk titokban kukkoltam a takaró alól, hogy mégis milyen fintort fog levágni vagy milye gúnyt vág majd hozzám, hogy ezt mondtam. |
Látom hogy kepesztve nyújtogálja felém a kacsóit. Egy ideig nézem ahogy szenved majd megkönyörülve rajta, felrántom állásba. Dőlne el, így kénytelen vagyok a vállamra vetni. Pazar, bevan rúgva mint az atom
-Fogsz hányni?-kérdezem tőle szenvtelenül komor hangon, már a nappalit szelve át vele
-Neem...-súgja hosszan elnyújtva. Ez legalább jó. Mert valószínű ha ezt a mocskát is felnyalatnám vele, csak még nagyobb mocskot csinálja tőle.
Bevágom az ágyra ahol azonnal el is nyúlik, majd újból kalimpálni kezd felém. Nem értem mit akar elérni, hiszen már nincs a földön, így igazán nyugtonmaradhatna végre- Axeel..- elhúzom a számat nevem hallatán. Mivel nem foglalkozom vele, csak ridegen nézem, így egy idő után felhagy a próbálkozással. Szarul esne neki? Ki nem tojja le! Nem azért van a ribanc hogy érzelegjen, meg bajt okozzon akár egy barátnő! Nem, ez nem így működik, és ezt az ő pici fejében is helyre kellene rakni! |
Magam sem tudom mennyi ideig voltam odabent a fürdőbe, de Axel hangja térített ki a gondolataimból, amikbe eddig elmerültem, mint a búvár a tengerben. Felpillantottam a fiúra és felé nyújtottam mindkét kezem, ezzel is jelezve hogy emeljen fel mert járni nem vagyok képes. Őszintén szólva szédülök és valószínűleg nem igazán fogok emlékezni arra ami ma történik velem vagyis legalábbis szinte biztos hogy álomnak fogom gondolni, ezért se érdekel annyira hogy mit teszek, meg nem is igazán fogom fel a dolgokat.
-Axel...-nyögtem halkan a fiú nevét, mert vágtam rá, az érintésére még akkor is hogy ha belém rug, nem fog zavarni. Bár most jobban élveznék egy ölelést vagy valami mást, de tőle nem várok ilyesmit, mert biztos hogy nem csinálna semmi kedveset. Mondjuk az hogy megmentett és hogy meghallotta a kiáltásom az elég kedvesnek tűnt tőle, de lehet hogy tényleg csak azért hozott mert megakar ölni, amiért leléceltem. |
Számolom vissza magamban a perceket ameddig a kölyök tollászkodik a fürdőben.Elmémben még mindíg háború utáni sivár és rothadozó világkép uralkodik, igyan a bombázó repülők már elmentek, de a pusztításuk nyomát még mindíg nyelem. Nem vagyok képes lenyugodni. A kanapéra vetem magamat és belövöma tévémet, fél füllel még hallom hogy a kölyök motyog valamit a fürdőből, de jelenleg a leszarom fiókba helyeztem át a kicsikét. Hiszen mit csináljak vele? Hogyan büntessem? Ha verem őt , élvezi,ha dugom, azt mégjobban élvezi. Hát akkor mit tegyek azért hogy végre felfogja ki itt a főnök, kinek a szava szent? Nehezen tanul az biztos,még egy pincsi is értelmesebben felfogná szavaimat, és komolyabban is venne engem, nem úgy mint ez a nyavajás vakarcs! Nem vagyok a dajkája! Ott kellett volna hagynom hogy szétkurják...utána már senki sem gyanakodott volna rám, hogy közöm lett volna az eltűnéséhez.... Igen, talán ez lett volna a legjobb, de neem, Axelnak haza kellett hoznia a kölyköt, ezzel megmentve a seggét, bár a száját már fújhatom.
Eddig sem volt túl tiszta szája a hölgyeménynek, de most? Uhh, undorodom belegondolni hogy valami HIV pozitív kretén kölyök belelógatta a pöckét a beszélőkéjébe!
~OO~
Miért nem megy a Jóbarátok? Miért nem képes a tv csöpnyi vidámsággal szolgálni fáradt elmémnek? Csak ez a szenny Japán valóságfos megy...Hol érdekel engem egy csapatnyi szerencsétlen ürge,egy abberáltan groteszk vetélkedőn? Egyáltalán ki nézi ezt? Én biztos nem, így el is váltok onnan.
A kölyök azóta sem mászott elő. Talán belefojtotta magát a kádba, vagy csak van olyan hülye és begyömöszölte magát a csap alatti szekrénybe.... Hm.. Beférne oda egyáltalán? Lehet beszorult... vagy épp most próbál kiszorulni... jó rendben, leszek bébisintér, kiszedem az a szerencsétlen szőkeséget a fürdőbő.l
-Cecilia drága ilyen sokáig tart a fogmosás?-Állítok be negédes mosollyal arcomon az ajtófélfának dőlve
-Mi lenne ha kivonszolnád a kerek segged a nappaliba hogy szem elött legyél?- Érdeklődöm, a földön kuporgó srácot bámulva. |
Sikerült elsőre is felfognom elsőre is a parancsot, de annyi ital után nem sok életerő maradt bennem, hogy meg tudjak mozdulni, ezért egyszerűen behajított a fürdőbe. Én engedelmeskedve a parancsnak fogatmostam és a számat is igyekeztem rendesen kimosni, ahogy kérte. Bár láttam rajta hogy most kifejezetten ideges lett, pedig én nem akartam rosszat, csak hogy figyeljen rám és ne úgy mint egy kurvára, de mit várok tőle, neki tényleg csak arra kellek semmi többre. Ettől a gondolattól sírni kezdtem a fogmosás után a földön ülve törölgettem a könnyeim.
-K...k...kész vagyok-nyögtem halkan szipogva a földön, de nem néztem Axelra csak a földön húztam végig a mutatóujjam körbe-körbe,mert szégyelltem magam hogy ez történt, pedig én nem akartam ezt. Csak egy békés helyet akartam ahol egy két pohárral ihatok és cigizhetek amíg rám nem talál.
-Azt...azt hiszem...az...azért szeretlek, mert...te nem olyan vagy mint más...mert...durva vagy..-motyogtam magam elé, de nem vártam el hogy ezt meg is hallja a fiú, mert tényleg halkan mondtam. |
Nem igen veszem figyelembe amit makog, mert most rohadtul dühös vagyok. Gondolataim elkalandoznak a halántékomon gyilkos mód lüktető ér hatására. Nehezek a gondolataim, mindhatni olyan távoli lett a világ. Igen, ezek az első jelei annak hogy mintjárt szétrobbanok, hogy lassan szétvet a düh.
Lenézek a földön kuporgó könnyes arcú mocskos szájú kölyökre, de nembírom sokáig nézni mert elfog a hányinger. Miért nem tud nyugton maradni?Most kegyelemre számít tőlem hogy a képembe vágja hoyg szeret? Ugyan! Hogyan szeretne....nem vagyok és se szerethető se kedves... !
-Takarodj fogatmosni!- rivallok rá de ő csak szipog tovább a földök ekkor felnyalábolom hogy belódíthassam a fürdőbe.- Most ki azt a mocskos szádat! -Ismétlem a parancsot, hátha mostmár képes lessz felfogni amit mondok neki |
[214-195] [194-175] [174-155] [154-135] [134-115] [114-95] [94-75] [74-55] [54-35] [34-15] [14-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
