|
Témaindító hozzászólás
|
2012.01.28. 14:21 - |
 |
[214-195] [194-175] [174-155] [154-135] [134-115] [114-95] [94-75] [74-55] [54-35] [34-15] [14-1]
Ellenkeztem a szájbekötés miatt, de nem tartott sokáig, ennek a szemétnek megvan a technikája amivel a számba tudta tenni az anyagdarabot. -Mhhhmmffh...-magyaráztam de láttam hogy ez így teljesen reménytelen és akkor már elment a fürdőbe, gondoltam, amíg nincs itt feltalálom magam. Nem érdekel a drog éhes vagyok rohadjon meg. Ezért felkeltem a kanapéról és átmentem a konyhába majd elkezdtem kutakodni a hűtőbe, meg a szekrényekbe. Valami édesre vágytam most azonnal, ezért elkezdtem csinálni egy epres túrókrém tortát, mivel találta egy elfeledett de még jó eper konzervet és egy csomag túrót, ami hamarosan lejár. Gondoltam felhasználom és ez gyorsan meg van, mondjuk ha fél óráig fürdik a gyerek, addigra készen leszek. Bár eléggé nehéz így lebilincselt kézzel bármit is csinálni, de ügyes vagyok megoldom.
Így is lett, háromnegyed órába telt, mire elkészült teljesen a hűtésre váró sütim, amit be is dobtam a hűtőbe, de csak hogy megnehezítsem a dolgát elkaptam egy kést a konyhából és a kezembe tarottam. Csak meglepődik amiért ilyen dolog van nálam. |
- Ne aggódj ennyire, engem mindenképpen kifizetnek, akár lila foltos vagy akár nem.- sóhajtok fel, mert való igaz a megbízót nem érdekli, csak annyit kért hoyg élve, egy darabban, maradandó sérüléstől mentesen vigyem el neki úgy hogy minden testrésze a helyén legyen. Hát jó, én szívesen el is vinném neki a kölyökt, de lehet póstán kéne feladni, mert ha ez állandóan szövegel félő hogy kihoz a sodromból és megütöm.
Felsóhatjva hajolok át rajta és nyúlok a kanapé mögé ahol meg is találom a sálamat amit kerestem.
-Mond szépen, á! Nagyra tátsd!- de nemvárom meg hogy kitátsa a száját. Egyik ujjamat a szája sarkánál becsúsztatom és ahoyg vártam ettől lazul az álkapocs, könynebben lehúzom majd a sálat a szájába dugom és tarkójánál jó szorosan megkötöm, végezetül felkelek róla és elindulok zuhanyozni. Mára ennyi elég volt a fiúból.Majd az út alatt lessz időm megszelidíteni, de most tényleg nincs rá energiám. Bevetem magam a fürdőbe és elkezdek zuhanyozni, de az ajtót nyitva hagyom hogy halljam ha esetleg szerencsétlenkedne nekem a kis csillagom a nappaliban
|
-Hm, nocsak miért? Talán kevesebb pénzt kapsz ha tönkre teszem magam? Jaj de szomorú...-mondtam Axelra pillantva, vagyis továbbra is rajta tartottam a szemem, de most hogy úgy hátrahúzta a fejem a nyakamról feljebb csúszott a bőr szoros nyaklánc, ami takarta a sebemet. Maga a seb úgy nézett ki mintha valaki megpróbálta volna átvágni a nyakam. Mondjuk ez nem is hazugság mivel így szereztem a sebem, de ez más történet.
-Mi lenne ha leszállnál rólam, rohadt nehéz vagy...és ha eltörik a combom a te hibád lesz...amúgy meg, nem lehet kikapcsolni és nem fogom befogni, ha már elraboltál a minimum hogy viszonzom a kedvességed és az őrületbe kergetlek, morgós rabló...-mondtam de teljesen nyugodt volt a hangom, nem mintha hiányoznék bárkinek is. A menedzser majd talál mást, bár a banda biztosan ki fog készülni nélkülem. Mondjk tényleg kíváncsi vagyok hogy mennyit adnának értem vagy hogy ki ez a srác. |
Mennyit bír beszélni már ez a kölyök?
-Téged hol lehet kikapcsolni? Idefigyelj kölyök, nem vagyok a haverod, nem érdekel az életed.... nem érdekel semmi veled kapcsolatban csak az hoyg leszálíltsalak a megbízónak, szóval fogd be vagy én fogom be neked! Világos?!- kérdezem veszélyesen villogtatva rá égkék szemeimet. Ha nem kussol be tele fogom tömni a száját rongyal!
Mikor a bilincsel kapcsolatban benyögi azt a mondatát, megemelem rá az egyik szemöldökömet. Nocsak-nocsak.- Élvezed ha fáj ,kiscsillag?-kérdezem közelebb lépkedve hozzá majd szimplán szemből beleülök az ölébe és gyönyörű szőke hajába túrva feszítem hátra a fejét.- Nem ajánlom hogy szétszedd magad édes! -suttogom fenyegetően a füléhez hajolva. -Légy jó gyerek, és maradj nyugton! |
-Na jó egy...nem vagyok tigris...többiek Winnynek hívnak, tehetnéd te is azt mr rabló bácsi...kettő, nincs anyám úgyhogy úgy beszélek veled ahogy jónak látom fogadd el ilyen vagyok ez van, beszoptad a munkát kész...és három egyáltalán nem vagyok ficsúr, rohadt véletlen volt hogy énekes lettem, közöm nem volt ilyesmihez soha...ilyen a személyiségem már kölyök korom óta, ezt ne kösd össze azzal hogy most mi vagyok, a kettő két külön dolog...-magyaráztam a srácnak, bár így hogy én bemutatkoztam elvárom tőle hogy ő is mondjon valami nevet, mert különben én fogom hívni mindenféle csodálatosabbnál csodálatosabb névvel, aminek nem fog örülni az biztos. ~bedrogozott? szemét...akkor ezért érzem még magam olyan furcsán..~ mérgelődtem magamba és feladtam a bilincs rágcsálásával és most már totál nyugodt tekintettel figyeltem amit a fiú csinál.
-Tudod, a bilincs nem is olyan rossz dolog...főleg ha mozgatom a kezem, mert akkor fáj...-mondtam kicsit csillogó szemekkel, mert ami a szívemen az a számom ezért kimondom amit akarok még akkor is ha ez perverz vagy bunkó nem számít. |
-Csillapodj tigris!- szólok rá higgadtan két kanál gabona pehely között.-Semmi közöd az én ügyemhez, viselkedj szépen és akkor jóban leszünk..- magyarázom neki kicsurgatva a színes kis karikákat a tejjel együtt kanalamból és nézem ahoyg visszalandolnak a tányéromba.
-Milyen harcias...ch... na idefigyelj kölyök, nem az anyáddal beszélsz úgyho ykussolj be és próbálj lehiggadni. Enni addig nem kapsz ameddig ki nem ürül a szervezetedből a drog, mert hányni fogsz ha megetetlek és semmi kedvem egy ficsúr szutykát felnyalni a padlóról. Remélem ez érthető.-kanalazok tovább kuncogva rajta.
-ízlik a bilincs?-kérdezem gúnyosan majd felállok és kiiszom a tányéromban lévő maradékot a tányért meg bebaszom a mosogatóba.Remélem lehiggad majd, mert eléggé idegesítő a srác. Mégcsak néhány perce van ébren de olyan mint egy sajtkukac... nehezebb lessz ez a meló mint hittem |
Fogalmam se volt meddig voltam kiütve, de mikor kinyitottam a szemem már egy teljesen ismeretlen helyen voltam. Lassan felültem és akkor pillantottam meg magamon a bilincset, aztán gyorsan körbenéztem és akkor tűnt fel az elrablóm.
-Ó gratulálok, sikerül elrabolnod egy részeg énekest, remélem büszke vagy...ha már így lecsuktál...ki a fene bízott meg ezzel, ha? és mennyit ajánlott értem...ha hazudni mersz komolyan leharapom a füled vagy az orrod csak kerülj a közelembe...meg amúgy is ne csak egymagadba kajálj én is éhes vagyok, szóval adhatnál valamit mert éhen halok és úgy nem érek semmit. -mondtam most már egy fokkal rendesebb hangon bár még most se a legtökéletesebb eléggé rekedt lett a hangom. ~fu soha többet nem fogok énekelni két órán keresztül megállás nélkül, menjenek a fenébe~ gondoltam magamba, majd gyilkos tekintettel meredtem a fiúra, miközben megpróbáltam a fogammal kinyitni a bilincset valahogy, vagy elrágni a láncot rajta. |
Nah, most hogy ez megvan, hát akkor usgyi! Felkapom a srácot és átsétálok vele a kihalt parkon, egészen a terepjárómig. Berakom a hátsó ülésre de előbb megnézem van e nála valami fegyver, nehogy meglepjen a kicsike, de nincs nála semmi, csak egy toll, azt azért elveszem tőle, biztos ami biztos alapon.
Beindítom a kocsimat és egyenesen hazaviszem. Ma már nem indulok neki az eléggé hosszú útnak, majd csak holnap. Becipelem a házba, és lefektetem a kanapéra, majd egy cuki kis rózsaszín szőrmével bevont bilicset csattintok a csuklóira, hogy nehogy meglóghasson nekem. Az ajtót bezárom, az ablakot én sem tudom kinyitni szóval ő hogy tudná?!
Kibaktatok a konyhába és nekilátok hogy összedobjak magamnak egy tál finom gabonapelyhet, mindezek után egy széket húzok a srác mellé a kanapéval szembe, lovaglóülésbe rázuttyanok, ágy hogy atámlára tudjak könyökölni és elkezdem kanalazni a kajámat.
SZép kölyök, amolyan tipikus sztár... csillogó, fényes, helyes pofi, szép test. Finom falat a drága, a modorát ehhez hozzácsapva egyetlen egy szó jut róla eszembe. Ficsúr! |
Az eszelős vigyor miatt kicsit hátrább léptem, de ekkor elkapta a karomat és mögém jött, egyáltalán nem tudtam hogy mi a fenét akart tőlem és idegesített is hogy a nyakamnál matatott valamit, idegesen néztem hátra de akkor már a tű belefúródott a bőrőmbe és belémfecskendezett valamit. Kezdtem még inkább furán érezni magam, nem elég hogy az alkohol miatt szédelegtem most még ez a szemét is csinál velem valamit. Nélkülem nem megy sehova mi a franc? Kezdtem el agyalni amíg még magamnál voltam, már rájöttem hogy valószínűleg most elleszek rabolva, de azt is elhatároztam hogy az őrületbe fogom kergetni a gyereket csak keljek fel.
Nem tudtam sokáig nyitva tartani a szemem, egyszerűen lecsúkódott és előre zuhantam, de mivel tartott a támadóm nem estem orra szerencsére. Szar lenne összetörni ezt az értékes pofit. |
-Kell a fenének a lelked, vakarcs!- sóhajtok fel de azért ördögien elkuncogom magamat. Van kurázsi a kiskölyökben annyi biztos.Félrelöki a kezem és feltápázkodik a földről. Egyik szemöldökömet megemelve nézem ahog yharcipózba vágja magát. Kissé még dülöngél is hozzá, valószínű mert rendesen bevan nyomva a kölyök. Azthiszi fenyegetőnek tűnik amit csinál? Szánalmas! Mégis mit hisz? Hogy van esélye?
-Nélküled nem megyek sehova.- húzódik eszelős vigyorra a szám széle. Reakcióra nem hagyok neki időt, egy ugrással elkapom a karját és magam fele rántom, de én már kiléptem oldalra így mögé is kerültem. Karját háta mögé csavarom másik kezemben meg villan a tű, ami lassan eltűnik nyakába fúródva. Kihúzom és a fecskendőt zsebre vágom hogy ne maradjon nyom. ameddig még magánál van a kölyök, addig nem mozdulok ebből a pózból, nehogy nekem kalimpálni kezdjen aztán megsérüljön, vagy elessen nekem. Ahhoz túl értékes. Nélküle nincs zsozsó!
|
Lassan kinyitottam a szemem mivel valaki hozzám szólt ezzel megzavarva a békémet, ami nem igazán volt jó ötlet, mert így oda a jó hangulatom mivel nincs már békém és a cigimet is lenyúlták azok a mocsok banda haverok. Gyilkos tekintettel néztem az előttem álló férfira a különlegesen zöld szemmel és mivel kevés fény van itt így még inkább fenygetőnek tűnt a tekintetem, még akkor is ha kicsit be is csiccsentettem nem áll szándékomba elfogadni a fiú kezét, mert idegen.
Végigvezettem a tekintetem az előttem állón.
-Na mivan valami dementornak hiszed magad hogy így bebújsz a kapucnidba? Nem engedem hogy kiszívd a lelkem... hagyj békén nem kell a segítséged, marhára megvagyok nélküled is, nem kell nekem ilyen bújkáló ismeretlen senki, aki ilyen rongyos göncökbe jár...-mondtam neki unottan, bár hiába volt a mondandóm gúnyolódó a hangom eléggé gyér, rekedt és csúnya volt. Bár azt gondoltam így legalább nem tudja ki vagyok, ha nem hallja a valódi gyönyörű hangom.
Vártam egy pillanatot hogy felfogja amit mondtam majd, elütöttem a férfi kezét és felkeltem magamtól, bár kicsit lassan és szédelegve, de hátrébb álltam az idegentől, mert azért nem bízom az idegenekbe és előre tettem a kezem mintha tudnék valami harcművésztet hogy ezzel is megijesszem.
-Mi a fenére vársz? Jól vagyok, elmehetsz nyugodtan...-mondtam suttogva, mert tényleg nem sok hangom maradt ennyi éneklés után. |
"Ne kérdezd ki vagyok, úgy sem mondom el!"-Ez nálam a szokott bemutatkozási forma, ha valaki ismerkedni próbál velem.Nem szeretem az embereket, nehezen jövök ki, vagy tolerálok másokat. A magam útját járom, próbálok megélni ebben a rohadt világban, de persze ez nemtúl könnyű.Hogy van e normális munkám? Hogy, ne lenne? Hülyéskedsz?Színész vagyok, talán nem látszik?!
Nah jó nem, csak hülyéskedtem. A sarki DVD kölcsönzőben vagyok nappali munkán eladó, persze ez csak az álca, hogy a kékek ne rohamozzanak meg, hogy nekem aztán meg honnan van pénzem, ha nincs is bejelentett munkahelyem?!
Nem szeretek költözni, ezért is állapodtam meg itt, ezért is dolgozom azon a fostalicska helyen. Csak éjszakai melót vállalok, mivel napközben túl kockázatos mászkálni, meg amúgy is, akkor az üzletben vagyok. Hogy milyen meló? Tolvaj vagyok, és nem is akármilyen. Ne azt a zsebtolvaj ficsúrt képzeld el, aki az utcán lődörögve kivágja a tárcát a zsebedből! Nem, én nagyobba utazom. Gyémánt lopás, ékszerek, régi műkincsek és még sorolhatnám. Hogy miért nem kapnak el? Nos mert nem hagyok nyomokat, vérprofi vagyok! Persze én is zsebrablással kezdtem, de az régi sztori...
Még órákon keresztül mesélhetnék az életemről, meg arról hogy hogyan kűzdöttem fel magam az alvilági létra tetején mozgók közé, de nincs időm, vár a meló!
A megbízásom egyszerű, elkell rabolnom egy kölyköt. Valami Winny-t és leszállítani a srácot a megbízónak, aki hát hog yis mondjam, rohadt messze van innen, valahol Amsterdamban. Ritkán rabolok embereket, mivel azok dumálnak, de a pénz amit a fiúért akarnak adni, az mesés összeg. Nem tudom ki a tosz ez a Winny, de az biztos hogy sokat ér a megbízónak. Nos, akkor lássunk is hozzá!
Nemvolt nehéz rábukkannom a gyerekre, mivel akár egy páva illegeti magát heteronak nem éppen montható öltözékében a szimpadon. Nagy a nyüzsi, szétbassz a afejem, mégis képes vagyokkoncentrállni és szemmel tartani a kis énekes madárkát. Követem őt, feltűnés nélkül akkor is, mikor már magára hadja a haverjait, és egyedül vág neki az éjszakának, részegen. Hát szép mondhatom. Ebben nem lessz semmi kihívás.. csak fogom a kölyköt és viszem.. hát ez van!
Előkészítem az injekciós tót, amiben az erős kábító hatású drog van, hogy majd beadhassam neki ha kellő közelségbe érek hozzá. Kapucnimat a fejembe tépem, így arcom nem látszódhat , bár a gyéren megvilágított terület miatt sem hinném hogy felsimerne akárki is.
Ott fetreng a fűben... könnyű célpont. Megállok mellette majd lenyújtom az egyik kezem neki hogy felsegítsem.- Jól vagy kölyök? |
Ez a napom is ugyanúgy kezdődött mint minden, mióta az új életem elkezdődött a bandával. Korán kelés, hogy belepréseljem magam a fellépő ruhákba. Komolyan nem tudom elképzelni hogy ki tud ilyen göncöket tervezni, de nincs mit tenni ezt kell hordanom, de persze enyém tűnik a leghomokosabbnak, csak hogy mutogassuk a tetoválásom, ami tetszik a stylistomnak.
-WINNY EMELD MEG A SEGGED ÉS GYERE, MERT ELKÉSÜNK...-hallottam a hangos kiabálást lentről, mert én az emeleten lakok. Lassan letrappoltam a lépcsőn és se szó se beszéd rágyújtottam úgy mentem velük a limuzinba, ami vitt minket a koncert helyszínére. Igencsak mozgalmas hónapunk volt, de szerencsére ez az utolsó fellépésünk utána legalább pihenhetek egy keveset.
Hangos sikolyözön fogadott minket a helyszínen, néhány autogramm osztogatása után bementünk az épületbe és egy fél óra elteltével összekészülődtünk, majd kezdetét vette a két órás koncert, ami iszonyú sok. Ez a leghosszabb koncink, tutira be fogok regedni a végére vagy nem lesz hangom. Ez is a menedzserünk hibája, rohadjon meg.
Koncert után elmentünk inni egy jobb és nagyon csendes helyre. Igazam lett, ugyanis semmi hangom nem maradt csak suttogni voltam képes, amit mások viccesnek találtak. De gondoltam hamarabb elmegyek az iszogatásból úgyse birom az alkoholt és akkor sétálok egy jót. Azonban ezek az őrültek belémnyomtak egy csomó sört ezért kicsit szédelegve igyekeztem egy park fele sétálni hogy legyen egy kis nyugtom. Ahogy odaértem a becélzott helyre, lefeküdtem a fűbe, már persze a saját ruháimba és elnyúztódtam, így kilátszott a tetoválásom is, de nem volt erőm megmozdulni, ott pihentem a sötét békés területen egyedül. |
|
[214-195] [194-175] [174-155] [154-135] [134-115] [114-95] [94-75] [74-55] [54-35] [34-15] [14-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
