|
Témaindító hozzászólás
|
2012.02.06. 00:27 - |
 |
[110-91] [90-71] [70-51] [50-31] [30-11] [10-1]
- Raven! Miért kell jelented rendezned? – morja, mire veszett hápogásba kezdek. Nem akartam én jelentet, csupán helyretenni azt a csávót. Mégis mit képzelt magáról! Meg amúgy is! Shuta, miért dörgölte neki magát kéjelegve akár egy bolhás macska?!
- Mindegy... gyere, együnk. Van nálam pénz... – Ragad kézen és indul meg velem a büfé felé, de semmi kedvem enni, mégis megnyugtat hogy együtt zabálhatok Shutaval. Mit sem törődve az etikettel cincáljuk újjal a kaját és tömjük bele egymás szájába. ez megnyugtató…. ez jó.
- Raven... – Szólít meg mire felemelem a fejemet hogy ránézzek. Ó azonnal leszegi az övét. Nah jó. Mi folyik itt? Nem tetszik hogy bujkál a pofám elől!De végül rászánja magát és rám tekint.
- Milyen volt... a csókunk? – Kérdezi zavartan. Én is zavarba jövök. A műanyag tányér szélét babrálva a körmömmel bámulok rá nagy szemekkel. Mi a legrosszabb? Nem igen emlékszem. Részeg voltam. De abban biztos vagyok, hogy fenomenálisan jó volt.
-Am… jó….
-Bővebbeb?-kérdezi erre felfújom a fejemet.
-Most azt akarod hogy másodpercről másodpercre írjam le mit éreztem közben? Azt hittem legalább valami értelmeset kérdezel!- Gurulok be, de főleg mert nem tudok neki rendes választ adni.
-Heee?- hördül föl, én meg már látom hogy az étel maradéka hamarosan a hajamban fog lógni, ha nem fogom vissza magamat. Villámgyorsan emelem kezemet védekezésül, de nem röpül semmi. Hála égnek…
-Mi az hogy ez nem értelmes te kukifejű!?
-Azt hittem legalább azt kérdezed meg hogy milyen volt….. szóval milyen volt az….
-ARRÓL NEM BESZÉLÜNK!- fortyan fel magából kikelve, még az asztaltól is feláll amihez letelepedtünk, nehogy már úgy együnk mint a lovak vagy a disznók. Bár én sokszor eszem állva. Szeretek séta közben kajálni, de ülve is szeretek. Fekve még csak csokit ettem, de azzal sem volt különösebb bajom. Nem vagyok én olyan elitlény mint Shuta hogy fennakadjak olyanokon hol és hogyan eszem. Akinek nem tetszik, ne nézze azt csá!
-Miért?- veszem fel újra a vita menetét.
-Mert nem és kész!
-Pedig jó volt
-FEJEZD BE!- olyan fejhangon visít mintha a tökeit szorongatnám. Tényleg nagyon szégyelli a témát? Pedig olyan jó volt… Benne lenni… érezni őt… AJjj miért nem emlékszem többre?!
- Okéééééé…- szusszantom, ráhagyva a dolgot, mert hát nem kenyerem a nyúzás, bár valóban érdekelne, miért tiltakozik ennyire. Élvezte ő is. Tudom! Érzem!-Shuta….?
-Mivan?- rám se néz csak turkálja a kajáját az evőpálcikákkal.
-Azt még megeszed?- nézek rá hatalmas boci szemekkel. Egy fintor kíséretében tolja elém. Összeszorul a mellkasom. Valóban ennyire mérges lenne? Én nem akartam bántani. Sőt, szeretni akartam… szeretem őt. Miért veszi mindezt személye elleni támadásnak?
¤¤¤¤¤¤¤¤
Este. Már rég haza kellett volna érnünk, de előtte még visszamentünk a bandához hadd röhögjenek még egy sort az orromon. Ja. Haha! Rettentő mókás a törött orrú fiú…
Shuta megígérte hogy hazakísér, annak ellenére hogy azt is a fejemhez vágta, kezd belefáradni a hülyeségembe és hogy ha így folytatom kibaszottul magamra fog hagyni…. Ezt nem engedhetem meg. Nem akarom elengedni őt, és nem akarok egyedül lenni. Mert úgy szar…. szar a magány…
-Shoun…- szólítom meg mikor beér egy villódzó fényű utcai lámpa alá a hazavezető kihalt utcán. Meglepetten fordul felém, valószínű a megnevezés szokatlan számára. Nagyon ritkán hívom a saját nevén.- Én szeretlek….azt hiszem- teszem hozzá gyorsan a végét, nehogy túl nyálasnak látszak. Nem vagyok én nyálas….de rettegek ennek a majomnak az elvesztésétől. |
Hamarosan megjelenik Raven, és nem győzködöm elhúzni onnan.
- Raven! - Szólalok meg idegesen. - Miért kell jelented rendezned? - morgok. Mégis mit képzel magáról, ha? Hát rohadjon meg! Csak hápog és tátok, de értelmes kukizásra nincs beszélőkéje. Hát megáll az eszem!
- Mindegy... gyere, együnk. Van nálam pénz... - Fogom meg kezét és a közeli büféhez húzom, ahol finom kaját kapunk és kezdünk el enni, egymás szájába adva az ételt, ahogy régen.
- Raven... - Teszem le a pálcikáimat, mert, hogy én azokkal eszek. Feszengve szegem le fejemet, nem is tudom, hogy mit kérdezek, vagyis miként. Megköszörülöm a torkomat, és zavartan felemelem a fejemet.
- Milyen volt... a csókunk? - Iga, hogy nem vagyok buzi, de érdekel, hogy a csók jó volt-e velem. Még nővel sem csókolóztam, szóval szerintem olyan esetlen lehettem, mint egy pár hónapos kuki. |
Dokihoz visz, az meg felrak valami szart a képemre. Fáájoook! ÉS úgy érzem magamat mint akinek felfújták a fejét héliummal. Komolyan, egyszerűen feszít az a toszomság az orromon. Nyávogni, és hisztizni volna kedvem, de mégsem teszem. Férfi vagyok! Erős, önuralommal bíró férfi. Kibírom. Ezcsak egy kis orrtörés.
De hiába mondogatom magamnak, hiszen a gyönyörű orromról van szó! Folyamatosan az dübörög a fejemben" ugye nem marad görbe, ugye nem lesz csúúnya?"
Mégiscsak az arcom közepén van, és hát azt mindenki látná... Örökre magamon viselném Shuta bosszúját.
***
Gyűlés. Ah, miééért? Miért ver a sors?
Egyre jobban lüktető érrel a halántékomon tűröm a gyógyszerektől leszedáltan a röhögéseket és a gyér poénokat.
- Mivan Raven? Hazudtál azt lekellett vágni az orrodból?
-Heh.. még csodálkozol hoyg eltört? Hiszen mindenbe beleütöd.- Fúú valakit nagyon meg akarok verni!
Egy helyben toporogva, vörösödő arcal tűröm a dolgot. Igazán hősies vagyok, hogy nem szólok vissza vagy ütök meg valakit.
Duzzogva töröm meg a körém kialakult körgyűrűt hogy megkeressem Shutat. Most üvöltözni akarok vele, amiért így megszégyenített. De az a kis fasz... az... a FAAAASZ!- Nem Shoun, hanem a másik! Aki simogatja.
-SHUJAAAA!- hördülök föl, mire összerezzennek. Shuta felül a fiú öléből .
-Mit tetvészkedsz he?-kérdezem kissé féltékeny hangon, de leszarom. ne piszkálja Shutát. Shutát csak én piszkálhatom. Meg különben is... eddig egyszer nem láttam hoyg haverkodott volna vele. Mit akar tőle? Le akarja húzni mi? Mindjárt megütöm!
-Héé... héé.. mi bajod van Rav..
-Nekem te ne mi bajod vanozzál!- fenyegetem ujjammal mutogatva rá, mire Shoun elkapja előre szegett karomat és félrehúz a társaságtól. Még eközben visszafordulva kiabálok neki olyan hülyeségeket mint.- Látlak ám,figyelni foglak, és a leg megalázóbb: Vigyázzáá, mert megverlek! |
Magamban zsörtölődök, hogy most mégis mi a kurva életet csináljak. De... végtére is pontosan tudom, hogy nem bírok meglenni nélküle, ahogy ő sem nélkülem. Példának okáért ott van az az eset, mikor elmentem és jól bedrogozott. Nélkülem tönkre tenné magát, amit nem hagyhatok. Miután kiléptem és jól erősen arcon vágtam az ajtóval, látom, hogy orra vérezni kezd. Riadtan kapok utána, de aztán meggondolom magamat.
- Basszus Raven! - Nézek rá aggódva, de közben új dolog fogan meg bennem. MEGÉRDEMELTE A KIS KUKIFAJZAT!!!
- Megérdemelted! - Morranok rá duzzogva. Elvonulok és bekapok egy fél szendvicset, és persze közben hallgatom Raven nyöszörgését, hogy mennyire fáj az orra... Végül megadom neki magamat. A félretett pénzt, ami a konyhában a bal oldali szekrény legalsó polcán lévő kis fazékban volt elrejtve Raven elől napvilágra kerül, azaz az én kezembe.
- Gyere, elmegyünk dokihoz.. - Amit persze ki kell fizetni, mert a doki egy suttyó parasztos kuki! Kézen fogom, igen kézen, és elindulunk. Egy kezembe a pénzt szorongatom, a másikban pedig Raven jóval nagyobb kezét.
Hamarosan elérkezünk a doktorhoz, aki rögtön fogad is minket és megnézi Raven orrát. Tényleg eltört, és kapott is valamit az orrára, ami helyben tartja majd. Alig bírtam visszafogni a röhögésemet, mert olyan szerencsétlenül néz ki, meg persze röhejesen. A bandában ki fogják röhögni az holt biztos. A dokinak leadom a pénzt, majd megköszönöm Raven helyett is. Elindulunk a bandatalálkozóra, ahová fél óra múlva érünk oda. Ravent körberöhögik, és én is beszállok ebbe. Nagyon is durcás, dühös fejet vág, ami még jobban nevetésre késztet.
Jelenleg az egyik padon fekszek, az egyik srác ölében van a fejem, akivel bájcsevejt folytatok, miközben bagózunk.
- Ja... el kéne menni valahová... valami aranyos kis szigetre, ahol nincsenek sokan, de van sok étel és ott ellenénk... - Áradozok a fiúnak, aki talán egy-lét évvel lehet idősebb nálam. |
Az ágyam szélén ülve malmozok az ujjaimmal. Lehet hiba volt... biztos hogy hiba volt. Shuta olyan mintha az öcsém lenne. Mindíg ő állt a legközelebb hozzám a csapatból, mindíg ő segített rajtam ha hülyeséget csináltam.... Lehet pont emiatt vonzódom hozzá annyira... Vagymert olyan a teste akár egy lánynak. Vézna, kissé formás is.... a haját meg egyszerűen imádom.
Ajj! Miért ilyen nehéz az élet?! Miért nemtud ő is meleg lenni? Vagy miért nemtudok én normális lenni?
Váromhog ykijöjjön végre a fürdőből. Várok...Várok..
Hol a szarban van már!
-Shuta jól vagy?- kérdezem halkan az ajtóhoz állva erre az kivágódik, és rendesen pofánbasz!
-A KURVA SZÁDAT!- kiáltom orromhoz kapva a kezemet. Szinte tuti hogy eltört! Hallottam roccanni, mostmeg ömlik belőle a vér
-Basszus Raven!- kap uztánam aggódva de mielőtt vállamat megérinthetné visszahúzza a kezét és visszaegyenesedik.
-Eltörted az orromat!- nyöszörgöm fájdalmasan.
-Megérdemelted!- vágja hozzám duzzogós arcal mire elngedem megkínzott nózimat hogy értetlen képpel nézhessek az övébe. HE? Ennyi? Megérdemeltem? Pedig élvezte ő a tegnap estét, de még hogy élvezte!Csak nem gondolja hogy kikötöztem és seggberaktam!! Mostmeg mégcsak nem is sajnálja hogy eltörte az orromat?!
Fúúúúúúúúúú |
Nagyon mérges vagyok, főleg mikor avval jön, hogy lehet, hogy én is élveztem. Én nem vagyok buzi!! Értse már meg a kurva életbe is!! Hagyjon engem békén a rohadt életbe már!
Szidom össze vissza, ami eszembe jut, azt hozzá vágom, nem érdekel semmi, csak az, hogy kellőképpen éreztessem vele, hogy mennyire dühös vagyok most rá. Már vörös a fejem a dühtől, szemeim szikrákat szórnak, de ő csak nyugodtan ül, rám se nézve. Felmegy bennem a pumpa.
- Eressz el!! - Förmedek most én rá. Megteszi, mert elenged, bár lassacskán enyhül a szorítása. Morgolódva megyek be a fürdőbe, zárom magamra az ajtót. Beülök a kádba és kifolyatom az összes meleg vizet. Órákig ülök bent, amíg ki nem hűl a víz. utána kimászok és megtörölközök. Felöltözök normális ruhában. Valamennyire lenyugodtam. Most sokkal inkább az undor környékez meg. Fúj! Én lefeküdtem a legjobb barátommal. Gondolom engem dugott meg, mert fáj a seggem! Elvette a szűziségemet a kukija által! Ez milyen már?! Inkább bele sem gondolok, mert ez olyan undorító! Fúj... A fenekemből jön a kaka, és oda tette be a kukiját!! Ez olyan ocsmány... És mi az, hogy én élveztem?! Ha?! Nem élvezhettem! Kizárt dolog! Basszus! |
Arra ébredek hoyg Shuta sipít a fülembe. Ne sipákolj már te szerencsétlen! Én még alszom!- mondajám neki, de nem mondhatom mert amint felülök nagy nehezen máris csattan az arcomon a pofon. Mi a szar?
- Hogy lehettél ekkora paraszt??!! Egy nagy szemétláda vagy, egy köcsög kukikalap!! - Hogy mi? Várjunk csak... most mivel is vádol? Tegnap bebasztam, buliztam...öö, felpofoztam, hazahoztam, megbasztam... BAKKER! Megbasztam Shount!
- Te mocskos perverz!! Kihasználtad az alkalmat és megdugtál!! Hát van benned valami kis tisztelet a fogadott testvéred iránt?! Az oké, hogy te meleg vagy, de én nem vagyok buzi!!! Fel tudod fogni??!! Én nem gerjedek pasikra, nem is fogok gerjedni...!! És megdugtál és én még csajjal sem voltam együtt... nekem az első alkalmam egy csodás dugásnak kellett volna lennie, nem pedig egy seggbekukisnak!! Azt hittem, hogy barátok vagyunk!! -kiabál és közben már több taslit is lekevert. Végül elkapom a kezét mikor már annyira fáj az arcom hogy nembírom tűrni a csapkodását.
-Sajnálom...- dünnyögöm zsibbadtan. Zizzeg a fülem és ég az arcom. Bakker Shuta, nemvoltam magamnál. Megerőszakoltam volna? Jézusom... képes lettem volna rá?
-Lehet hogy te is akarta...
-ÉN NEM AKARTAM RAVEN!- visítja és elkezd vergődni a kezemben, gondolom hogy megint megüthessen, de nem engedem a kezét
-Elég!- förmedek rá, erre elhallgat de csak azért hoyg felfújja az arcát és hogy rámtódítsa válogatott sértéseit. Uhh-Áhh-Éhh... most mi a szart csináljak. Nemhagy szóhoz jutni. HA elengedem félek megint ütni kezd, vagy elszalad, azt meg nem akarom, így csak ülök és várom hogy befejezze. |
Nyöszörögve fájó seggel, meg úgy mindennel tápászkodom fel és csoszogok ki a fürdőbe. Ott arcot mosok, majd a tükör elé állva szemlélem meg magam. De...
- nem is vagyok összeverve... - Hüledezek, mert hát mindene fáj... De...várjunk! Mi ez a ragacsos fehér cucc a hasamon?! Ez...ez sperma!!! De...de mégis kié? Az enyém?! Oké, lemossuk!
Lemosom, de akkor meg ott vannak a foltocskák a nyakamon meg a harapásnyomok és fáj a seggem és nincs rajtam semmi, és Raven!!! Rohanok ki hozzá és rántom le testéről a takarót, ami mellesleg csupasz!
- Ne... Te és én... te és én...lefeküdtünk?,!! Te megdugtál?!! - Teljesen kiakadok ,és amint morcosan felült, hogy mivan, csattan is az első pofon arcán.
- Hogy lehettél ekkora paraszt??!! Egy nagy szemétláda vagy, egy köcsög kukikalap!! - Kiabálok vele. HA Raven morcos, akkor fuss ki az országból, viszont ha én dühös vagyok, akkor takarodj a kukiddal együtt az Univerzumból!!
- Te mocskos perverz!! Kihasználtad az alkalmat és megdugtál!! Hát van benned valami kis tisztelet a fogadott testvéred iránt?! Az oké, hogy te meleg vagy, de én nem vagyok buzi!!! Fel tudod fogni??!! Én nem gerjedek pasikra, nem is fogok gerjedni...!! És megdugtál és én még csajjal sem voltam együtt... nekem az első alkalmam egy csodás dugásnak kellett volna lennie, nem pedig egy seggbekukisnak!! Azt hittem, hogy barátok vagyunk!! - Kiabálásom közepette nem hagytam szóhoz jutni és már piros arcán több pofon is csattant. |
- Hidd el, hogy jobb lesz... csak bírd ki, jó? Kicsit még bírd ki... Annyira szűk vagy... - Próbálok finom lenni vele, de hát azért mégiscsak szükségem van mozogni, mert ha csak pihengetek benne azon kívül hogy a farkam szorongatja,(amitől csak még jobban lüktetve feszít) nem történik túl sok minden.
Lassú mozgásaimat követem kezemmel is farkincáján, hogy mégse legyen oly kellemetlen neki a dolog, pedig már kibaszottul gyorsítanék!
Eleinte fájdalmasan nyög és remeg minden mozdulatomra.Félek! Félek hogy abba kell hagynom, pedig én ezt nem akarom! De, komolyan, már azon vagyok hogy kihúzom magamat belőle és nem kínzom tovább, remélve majd elfelejti az egészet, és megmaradunk barátoknak.( Ostoba gondolat... nem?)
Hirtelen felsikkant, én meg összerezzenek hangjára. Mi.. mi az? Valamit rosszul csináltam? De, neeem... épp hogy jól, mivel sikerült rátalálnom benne egy olyan pontra amitől élvezni kezdi. Igen, látom az arcán hogy élvezi!
EZ jó pont lenne igaz? Tetszik neki? Háh! Tetszik neki... baszom Shutat és tetszik neki!
Igyekszem továbbra is arra a helyre döfni hogy neki is jó legyen. Most már nem sír, így sokkal nagyobb buli az egész! Kinedvesedett testéhez dörgölöm magamét, finom megharapdálom és megszívogatom nyakszírtjét, hogy nyomokat hadjak testétn. Hmm, míly szép szólamokat nyöszörög rá!
Annyira ügyes gyerek vagyok, hogy sikerül az élevezet csúcsára eljuttatnom Shutat, de nemsokra rá én is sajna elmegyek, így kalandunk beletömörödik röpke 3 percbe. Szégyen!Hog ymehettünk el ilyen gyorsan? Mondjuk azt értem hogy Shuta miért ( mert Király vagyok!), no de én?
Am.. legalább elmondhatom hogy megdugtam őt! Ez is valami !
Eldőlök Shuta mellett az ágyon, felhevült testel lihegve, és csak nézem az ő kipirult pofiját, és ziháló mellkasát. Gyönyörű látványt nyújt! Fúú visszamásznék rá szívesen még egy körre, de bakker... be... bealudt! Ilyen nincs! Semmi "köszönöm Raven", vagy "ez állati volt Raven", neeeem! Ő bealszik! Bunkó, hálátlan kis dög! Még egy darabig fenn vagyok, mert letusolok meg betakargatom Shount is aztán mellé heveredve én is álomra hajtom a fejemet.
-------
Reggel az ő nyöszörgésére ébredek. Ehh.. .miért nem kussol! Én még alszom, szal ne merészeljen felverni! Ajánlom hogy maradjon kussba és aludjon vissza de nyomban!
|
A fagyimat simogatja! Olyan jó érzés... ahw, még! Érzem, hogy valami közeledik! Nagyon közeledik, mindjárt kint van! Csak még egy kicsit... és héééééé!! Teszed vissza a kezedet!! - De nem teszi vissza. Nem hagyja, hogy kijöjjön a csigusz!
Feszítő érzést érzek hirtelen fenekemnél.
- Fájh... - adom tudtára, de csak csókolgat. De, akkor is fáj, ha a fagyimat simogatod! Te miért nem nyalogatod?! Hmmm?! Én nyalogattam, de te...ez nagyon fáj! Hiába nyöszörgök fájdalmasan, nem nagyon érdekli. Hamarosan két ujjal van bennem és nekem ez igazán fáj, főleg mikor elkezd valani hülyeséget csinálni!
De, aztán... huuuuh! Ez nagyon jóóóó! - Nyöszörgök a vágytól önfeledten.
Viszont ahamr abbahagyja ezt a jó dolgot. Értetlenül pillogok fel rá, nagyon nem értem. Aztán...
- Szeretlek...- Fülembe suttogja, és...
- ÁÁÁ!! Ne, ez fáj!! - Sírom el magam.
- Tudom tudom, de jobb lesz... - Puszilgatja arcomat, és simogatja a fagyimat. De, ettől nem lesz jobb! Az egész testem ívbe feszül a fájdalomtól.
- Ra-chan...Ra-chan... Miért bántasz? - Könnyes szemekkel nézek egyenesen az ő szemeibe. Erre hirtelen megáll. Elhűlt tekintettel néz le rám...
- Hidd el, hogy jobb lesz... csak bírd ki, jó? Kicsit még bírd ki... Annyira szűk vagy... - jólesően felnyög, mikor már teljesen belém csusszant.
Nagy levegőt veszek, hátha akkor jobb lesz, de nem... Az egész testem remeg a fájdalomtól. Lassan megmozdul bennem. Fájdalmasan felsikkantok. de, nem hagyja abba... tovább mozog. Én ezt nem élvezem, Ra-chan!! |
- Raaa-chan, te is fagyizni akarsz? - Csak homlokon csókolom, hogy elhallgattassam, és elűzzem a butácska gondolatokat a fejéből.
- Élvezni fogod... - Mormogom majd ajkaira tapadva kezdem el csókolni. Finom kis ajka van , és nem is kell kéretnem, olyan készségesen csókol vissza, annyira finoman, vadítóan hogy ettől csak mégjobban begerjedek. Durván tépem ajkait, szívom harapdálom és hevesen csókolom, hiszen mintenre olyan pozitívan reagál! Lehet hogy csak álmodom? Meglehet... de nem érdekel. Shounnal csókolózom, a szerelmemmel, és ő hagyja, sőt élvezi! Mintha egy álom öltene teste, valósulna meg, érzéseim oly hevesen száguldoznak bennem.
Lába közé furakodom, majd elválok ajkaitól és szelíden nézek gyönyörű szemeibe.Finoman hozzádörgölőzöm mire kéjesen felnyög. Szeretnéd mi? Látom az arcodon, élvezed Shuta, ne is tagadd!
- Jajj, ott nene!! -Kiált fel mikor bimbójára csapok le, ezen elkell vigyorodnom, hiszen olyan szép hangot hallatt rá, nameg milyen szép színe lett az arcának.
- Miért vigyorogsz te merénylő??!!
- ha tudnád milyen izgató vagy... - Suttogom már éledező farkát simogatva amitől csak még kéjesebben nyöszörög alattam. Ajkát símogatom sajátommal, becézgetve kérem tőle hoyg nyissa száját, és csókoljon meg. Megteszi! Elképesztő! Biztos csak álomodom, nem lehet hogy én most tényleg Shounnal csókolózom miközben a farkát verem!
Pillanatok alatt kellő keménységűre gyúrtam a kisfickóját, de nem hagytam neki hogy elmenyjen. Nem Shuta, még nem!
-Neh... neh hagydh....- nyöszörgi. Persze, tudom! Szeretné hogy elélvezhessen, de én meg nem akarom hogy itt legyen a vége kalandunknak! Ha már ilyen készségesen befeküdt alám, nem engedem futni!
Teste finoman reszket kezem alatt, és egy halk sikkantás kíséretében engedi hogy ujjam szűk kis lukába csusszanjon. Forró, és rettentően szűk, és éppen ezért oly vadító!
-Fáhj...- nyöszörgi kábán , erre gyorsan megcsókolva finoman ingerlem tovább a farkincáját, hogy lenyugodjon és hogy majd magába engedjen ujjamnál jóval nagyobb dolgot is.
Meglepő módon, nagyon hamar elfogadja a fenn álló helyzetet, és mostanra már kéjesen nyöszörögve reszket testem alatt. Fonom ollózó mozdulattal matatok benne két ujjal alul, de már nem bírok tovább várni. Verejtéktől gyöngyöző teste, kipirult arca és kéjes hangja elveszi az eszem!
Kihúzom belőle ujjaimat és finoman odahelyezem magamat. Látom arcán hogy nemérti mi történik vele, miért maradt abba az előbbi érzés, miért álltam le a farka símogatásával.
-Szeretlek...- suttogom fülére hajolva miközben szép lassan elkezdek belényomulni. Sajnálom Shoun! ANnyura Sajnálom, de nem bírom tovább! |
Szeretkezni??? De azt nem lányok a fiúkkal szoktak? Ra-chan? Mit csinálsz ott?! - Remeg meg testem.
- Raaa-chan, te is fagyizni akarsz? - Kuncogok fel, mire nyom egy puszit homlokomra.
- Élvezni fogod... - Suttogja fülembe. Ajkaimra hajol, és megcsókol. Finoman érzékien. Mmmm, éniiis!
Visszacsókolok neki, és Ra-chan egyre durvábban csókol... én meg folytonosan nyögök bele ebbe a csókba. Ő miért nem nyög bele?? És én miért nyögök bele? Ez nem éééér!
Elválva tőlem, gyorsan kapkodja a levegőt, ahogy én is. Pirultan pillogok rá, hogy most mi lesz. Elvigyorodik, és megint fülemet támadja, de hamar nyakamra vándorol. Harapdálja a kis sunyi. De-de ez olyan furcsa... Hopp belecsókolt, én meg nyögök. Mi a fene? Miért nyögök? Áááá, a merénylő elköveti ellenem a merényletet! Két lábam közé helyezkedik, én meg olyan szülőpózban vagyok. De vicces!!! AZTAAAAAAAAAAAA!!!
- Ahh.. - Nyögünk fel egyszerre, mikor a fagyijaink összeérnek. Bizsergető érzés kerít hatalmába. A fagyim kezd emelkedni!
- Jajj, ott nene!! - Kiáltok fel, mikor érzem, hogy ajkaival megtalálta a mellbimbómat. Az...az nem jó! Nagyon vörös leszek tőle. Ra-chan csak vigyorog.
- Miért vigyorogsz te merénylő??!! - Szúrósan nézek rá.
- ha tudnád milyen izgató vagy... - Súgja, és folytatja a merénylést ez a fagyi merénylő! Én meg... én meg nyögök, úgy, mint azok a szukák, akiket szoktunk nézni pornóban. |
- Hááát, okééé... - Hihetetlen, de nekilát! És még nem is akár hogyan! Egész lényem remeg ahogy meleg, nedves nyelve megcirógatja vágyam hegyét - Finoooom!! - Örülök ha ízlik Shuta! Én bármikor engedném hogy nyalogasd! Elkezdek nyöszörögni a kéjtől, mert ezt már nem bírom szó nélkül hagyni, annyira élvezetes..
- nem fogy eeeel.... - Nem tudok rá figyelni, mert egyre közelebb és közelebb kerülök az élvezethez. Lendül a csípőm, de csak ösztönből amint az orgazmus kitör belőlem. Basszus, Shuta meg kishíján megfullad. Köhögve bekönnyezet szemecskékkel néz maga elé értetlen fejjel
- Jajj, ne haragudj!! - Ülök fel és kezdem simizni a hátát engesztelésképp.
- Nembaaaj. Finom vooolt a fagyiii... - Hihetetlen! Befészkeli magát az ölembe ami csak még jobban elkpeszt. Ilyen nincs, most csakálmodom, biztos hogy álmodom!
- Raaaaauuu-chan!!! - Még mindíg nemhiszem hogy rajtam ül! Kezem lesiklik a formás kis seggére és rámarkolok. Édesen nyög fel, hangja megborzongatja érzékeimet.
- Végre...- Suttogom halkan, fülcimpáját morzsolva elégedetten Értetlenül morajlik, miközben én a seggét dagasztom. Annyira kívánatos
-Szeretkezz velem Shuta...- nyögöm a fülébe, de választ nem kapok csak bárgyú kuncogást, erre rögtön hanyatt döntöm az ágyon és fölémagasodok.
-Akarod?-Kérdem halkan a farkára simítva. Megremeg alattam a kis test. Nem tudom mennyire van magánál vagy nincs, de nem akarom erőszakkal bekergetni a macit a málnásba. Azt akarom hoyg ő is élvezze, hogy ő is akarja. |
Jujj, megnézhetem!! Ra-chan megmutatja nekem a kis hobbitott! De izgi!
- Hát ez nem is hobbit! - Nevetek fel hangosabban és megbökdösöm.
- Nem is arra van, hogy nézzék! - R-chan hangja komolyan cseng, mire rápillantok érdeklődve, hogy akkor mire. Erre a tarkómra csúsztatja bal tenyerét és óvatosan lejjebb nyomja fejemet. Na, de mit akar? Hmmm?? Jaaa, hogy ezt! - Ráfogok, és odahajolva nyalintom meg a végét. Felcsillannak szemeim. Hiszen ez jégrém!
- Olyan, mint egy fagyi... kaktusz fagyi! A vége a legfinibb... leszokás harapni! - Nagy lelkesedéssel akarom már leharapni ,de megállít, és dadogja, hogy csak nyelni szabad, harapni nem.
- Hááát, okééé... - Nyelni kezdem. - Finoooom!! - Örvendezve nyalom, nyelvemet fel-le mozgatom. Ra-chan nyög egyre inkább, de miért? Élvezi, hogy a jégkrémét nyalogatom? Kukuku, te perverz!
- nem fogy eeeel.... - Ámulatomat leküzdve veszem be egész számba. Rav-chan fellöki a csípőjét, és naaaagyot nyög. Jajj, mindjárt jön egy nagy csiga! Jujj! Hirtelen valami lövell számba, torkomba. A hirtelen jött valamitől rögtön köhögni kezdek, majd megfulladok.
- Jajj, ne haragudj!! - Ül fel Ra-chan és hátamat kezdi simogatni.
- Nembaaaj. Finom vooolt a fagyiii... - Dalolom. Ölébe mászok, szétvetett lábakkal. Karomat nyaka köré fonom.
- Raaaaauuu-chan!!! - Bohóckodok nevével, mert olyan vicces most ez! Hihi!
Két tenyér siklik fenekemre, amik először csak simogatják, majd az ujjak görcsösen markolnak bele félgömbjeimbe. Felnyögök, Ra-chan meg jólesően felsóhajt.
- Végre...- Suttogja fülemben, miközben fülcimpámat megrágcsálja. Eh... mi ez a furcsa érzés? Miért vörösödök el?
- Hehe? - Nem értek semmit, csak érzek... Érzem, ahogy Ra-chan markolgatja a popsimat! - Engedd el a popimat te merénylőőő!!! |
- Rav-chaaaaaaaaaaaan!! - Vissza ránt magával én meg esetlenül próbálok kivergődni hogy ne végződjön sírással a mai este. Shuta, hogy lehetsz ekkora ökör! Épp magamtól próbállak óvni te gyökér!
- Te kezdted a játékooot, akkor miért mész eeel? Rav-chan... Nem látom a csigákat!-A csigákat csak te látod! A te fejedben van a kotyvasz...
- Shuta... szállj le rólam..-próbálom szépen kérni de mintha a falnak beszélnék. Ennyi erővel azt is tehetném...az talán meghallgatna.
- Hmmmm?Tudom már! Te igazából egy rák vagy!! Aki a csigák elleni harcban elvesztette életét és és ésésésésés emberi alakot öltve csigákat pusztít! - Ez hülye! De emellett meg...nagyon hülye! Az ágyékomon huppog. Akaratlanul is nyögök rá.Mozdulatai meg felelnének a szexhez is, ha nem csinálná ilyen durván az eszetlenje...
- Naaa, Rav- chan... mi a ...
- Shuta kérlek szállj le!! - Kétségbeesetten nézek rá. Félek mert érzem hoyg kezd éledni vágyam.
- De miééért?! Én nem akarok leszállnii! - Hisztizik, legszívesebben megütném, de egyszer csak megáll, és áttornászva magát rajtam a seggét mutatja felém. Elképedve bámulom a két félholdat. Ahhh... nyáladzanék ha nem lennék ennyire ledöbbenve, de odáig már eljutottam, hogy a számat kinyitom - Mégis mit csinálsz??!! - akadok ki, amint eszmélek mi is van.Éppen Shuta lukával stírölök, ami eléggé izgató. Tökéletes 69-es póz. A kis sötétlilás lyukacska pedig lassan már, nem csak a tekintetemet kezdi el vonzani. Érzem basszus... érzem hogy felhevülök!
- Ez itt mi? - Mi lenne te ökör? A faszomat böködöd!. - óóóóó ez itt az ollód?? De puhaaa, vagyis kemény! Nemtudoooom! hehe, de vicces! Egyre nagyobb lesz... Jajj!!!-Olló? Miről beszél? Jézusom...hova mászik... áhh.. Shuta...
- Jön a kis hobbit? - Rám bámul, én meg vissza rá. Nem értem mi van..
- M...mi?
- Jön a kis hobbit! igen, jön! Lesz egy kis hobbitunk!!! - Elkezdi arcával ingerelni a farkamat amitől elpattan az eszem és felnyögök
-Shuta! Meg akarod nézni a hobbitot?-kérdezem vágytól reszkető hangon
-Megnézhetem? Tényleg? Szabad ezt?-mint egy gyerek a mikuláskor, de most nem tudok ezzel foglalkozni csak kigombolom a gatyámat és előveszem magamat. Nézi, meredten nézi a farkam, majd felkacag és megbökdösi
-Hát ez nem is hobbit!
-Nem is arra van hogy nézzék!- mondom komolyan kezemet a tarkójára helyezve ezzel bíztatva fejét hogy közelebb hajoljon. Nem vonakodik, bár mintha megszeppent volna egy kicsit aztán olyat tesz amit sosem gondoltam volna Kezébe veszi és rányal a hegyére. Kéjesen sóhajtok és kicsit belemarkolok a hajába
-Olyan mint egy fagyi....Kaktusz fagyi! A vége a legfinibb... leszokás harapni..- már venné a szájába a micsodám de ijedtem ben megállítom
-Neh... neh.. csak nyald,....csak nyalni szabad.... jó? Csak nyalogatni, harapni nem! |
Ez a galád hazavisz! De, a csigáim... a pici csigáim! Nem hagyhatom itt a csigákaaaaat!
Út közben kétszer dobok nagy csigát. Nem egy kellemes érzés, de kijöttek belőle a nagy csigák, akiknek lesz kis csigáik is!
Asszem hazaértünk! Jajj, a csigák, nincsenek itt, akkor beszéljünk másról!
- És akkor jöttek az orkok!..... és elvitték a HOBBITOKAT! - Ez a szót teljesen torokkal üvöltöm, majd röhögni kezdek, de utána folytatom ám! - pedig a halacska az finom ám... de most... áhh... ne ott... csikizel!! - Nevetek fel, mikor leveszi a felsőmet és oldalamat éri. jajj, leakarja venni az alsómat!! dejóóó! Raven vetkőztetőst játsziiiik - ide oda gurulok az ágyon és happy minden! Bezony!
Már teljesen meztelen vagyok! Dejóóó, akkor most jön Rav-chan!
- Rav-chaaaaaaaaaaaan!! - Rántom vissza hirtelen, magamra, háttal. Kimászik sebtében alóla, és még mielőtt elszaladna, ráülök a csípőjére.
- Te kezdted a játékooot, akkor miért mész eeel? Rav-chan... Nem látom a csigákat!
- Shuta... szállj le rólam..
- Hmmmm? - Pillogok a vörös arcú fiúra. Most meg mi a baja??!! - Tudom már! Te igazából egy rák vagy!! Aki a csigák elleni harcban elvesztette életét és és ésésésésés emberi alakot öltve csigákat pusztít! - kezdek el ugrálni fenekemmel, mire felnyög párszor, de nem tudom mire vélni ezt! Miért nyög?
- Naaa, Rav- chan... mi a ...
- Shuta kérlek szállj le!! - Kétségbeesetten néz rám.
- De miééért?! Én nem akarok leszállnii! - Hisztizek. Viszont, érzem, ahogy valami fenekemnek nyomódik. Hirtelen négykázlábra állok és megfordulok fenekemet mutatva neki.
- Mégis mit csinálsz??!! - akad ki drágaságom!
- Ez itt mi? - Nyomkodom meg az egyre nagyobb dudort, erősebben is. - óóóóó ez itt az ollód?? De puhaaa, vagyis kemény! Nemtudoooom! hehe, de vicces! Egyre nagyobb lesz... Jajj!!!- Kapom fel a fejemet, és mászok le oda az ollóhoz, majd szembefordulok Ravennel, a két lába között vagyok.
- Jön a kis hobbit? - Meredek Ra-chanra, aki erre csak meredten néz, hogy mi van.
- M...mi? - nyögi, mire hitetlenkedve nézek rá.
- Jön a kis hobbit! - Vágom le fejemet oda, a kis hobbithoz, és arcomat rá simítom.
- igen, jön! Lesz egy kis hobbitunk!!! - örvendezek, és kezdem lecincálni Ra-chanról a gatyát. |
Nem megyek én sehova, ott ülök és bőgök egymagamba, lefejtve a wc papírost a gurigázol, üvöltözve, hogy hogy lehetek ilyen elcseszett. Előre hátra dülöngélek ültömben, ez jól esik... vagy mégse? Áhh! Jön a boa!
Miután kihánytam a belemet, és kissé meg is nyugodtam hallom ahogy valaki berongyol a klotyóba és a mellettem lévő fülkébe termel egy adagot. Mármint nem olyat termel, nem a végbeléből, mer a szájából árad a cuccos.
- Két kicsi kolbász, ment egy szál tojással...találtak egy pisit, ő is csatlakozott... - Ezt a hangot ismerem! Ezt ismerem ám! Felkelek és benyitok a fülkébe, és ott találom Shount. Ahogy sejtettem ő az, az ő hangját bármikor felismerem.
-Shuta..? Mégis mit?-sosem láttam még szétcsúszva, de most nagyon is szét van esve a drága
-Jajj, Raaaa-chan... te is csatlakozol a kolbászokhoz? Hmhm? Megyünk csigákat fogni? nem látod? itt mennek mellettünk!! Hűűűűű de nagy csigaaa!! -kicsit lassú a felfogásom, így csak bambán bámulom hogy mi a szart magyaráz aztán lenyúlok érte és felnyalábolom
-Hazamegyünk...- dünnyögöm. Asszem most én vagyok a józanabb, bár én sem vagyok tiszta.
-Nee.. én a csigáákat akarom! Vigyázz!! Ráfogsz lépniii- kajabál eszement módon, de én csak viszem tovább. Hazafele menet még kétszer megállunk hányni. A második alkalomnál, az ő rókáját követi az enyém. Nem bírom ha valaki mellettem okádik, mert attól nekem is kell.
Végre felérünk a lakásra, így eltudom fektetni őt az ágyba. Finoman fölé hajolva kezdem vetkőztetni hogy ne szorongassák a ruhái, de ez nehéz feladat ám részegen, főleg hogy ő meg önfeledten kalimpál kezeivel mind ehhez.
-És akkor jöttek az orkok!....és elvitték a HOBBITOKAT!... pedig a halacska az finom ám... de most.. áhh.. nee ott csikizel!-A gyűrűk urát magyarázná? Nem értem mit akar mondani. Olyan szinten be van tépve, hogy nem beszél értelmesen.
-leveszem az alsódat.. figyelsz rám? Összeokádtad a nadrágodat és átázott... az alsód is.. úgyhogy leveszem
-Wííí!- Szerintem nem fogta fel amit mondok neki, mert a hátán gurgulázva kezd ficánkolni az ágyban mint valami gyerek. Megvárom, hogy a hasára perdüljön akkor lenyomom és lehúzom róla a mocskos alsóját aztán kába fejjel felállok mellőle és próbálok nem a fini, csinos kis testére gondolni.Nem oda nézni, ignorálni a látványt |
Táncolok vele. Hátulról teljesen hozzám simul, és többször dörgöli fenekemnek ágyékát, amiből kezd elegem lenni. Ráadásul még meg is taperol! A mellkasomnál kezdi, ruha felett, aztán áttér hasfalamra is, viszont ott már utat talál pólóm alá is. Cirógatja érzékeny bőrömet, mert az. Be is húzom hasamat, nem szeretem, ha a hasamat buzik birizgálják! Raven valójába egy meleg, egy buzi, ki rajtam éli ki a vágyait, nem? Hát de! Viszont, Raven nem ilyen... ő a legjobb barátom, aki a gondomat viselte mindig, és csak hülyeségből piszkálgatta a hasam, gondoskodásból ölelte át a derekam, megnyugvást keresve bújt nyakhajlatomba. Ám, ez most más. Élvezetből teszi, vágy vezérli, hogy a testemet érintse. Tudom! És evvel a tudattal minden megfordul bennem, ahogy gyomrom is.
Ha kutakodó ujjai netán lejjebb akarnak menni, ellököm mancsait, de újra és újra visszatérnek alhasamra. Már a gatyám elején kutakodik, mikor ellököm végül magam, miután megfordultam.
- Elég! ne viselkedj így! - Szólok rá mérgesen.
- De... de hát hogyan? - Megilletődik, érdeklődve méreget. És nekem itt telik be a pohár.
- Mint egy buzi! Undorító! - Kegyetlenül vágom fejéhez azt a két szót, ami már bennem érlelődött egy ideje. Eléggé megfagyott állapotba kerül, nem tud mit reagálni arra, amit fejéhez vágtam.
- most úgy itt hagynálak... - Ezt nem akartam! Ez csak egy kósza gondolat, mi átsuhant agyamon! Jaj, Raven ne érts félre! Már magyarázkodnék, mikor egy hatalmas pofont kapok. Erőből üt. Sosem ütött volna meg teljes erőből, most mégis azt tette! Szám felszakad, érzem, ahogy a meleg vér benedvesíti ajkam sarkát. Eltűnik, a tömegben Raven, hiába kiabálok utána, nem fordul vissza.
- Basszameg! - ordítok fel hangosabban, és a földre küldök egy embert; ellököm. Nagyon dühös vagyok magamra! Hogy lehettem ekkora farok, komolyan? basszus!
A pulthoz lépek, és kérek valami erőset. Le akarom nyugtatni magam. Szerencsére van nálam pénz, mert mindig én kezelem a pénz ügyeket, hiszen ha Raven kezébe adnám, már rohanna a piáihoz, és a drogjaihoz.
A pultos srác ad is valamit, eléggé gyors kiszolgálással. Nem figyelek oda egyébként, hogy mit tölt ki... szóval tényleg fogalmam sincs, hogy mit gurítok le torkomon. A pia nagyon erős, ezért szétmarja torkomat, mert én hülye lassan iszom meg, de megérdemlem a szenvedést és a fulladozást is.
Kérek még egyet és még egyet, majd még egyet és még egyet. Alapvetően én nem bírom a szeszes italokat, és hamar ki is ütöm tőle magamat. Most sincs ez másképpen. De, gondolom drogot is kaptam az italomba, mert nagyon rosszul érzem magamat. A drogot meg egyáltalán nem bírom. Tántorgok, azt se tudom, hogy mi van velem...
Beesek a vécébe, ahol hányok. Meg azt hiszem énekelgetek, igen, énekelek!
- Két kicsi kolbász, ment egy szál tojással...találtak egy pisit, ő is csatlakozott... -
- Shuta...? - No, ez meg ki? - Mégis...mit?
- Jajj, Raaaa-chan... te is csatlakozol a kolbászokhoz? Hmhm? Megyünk csigákat fogni? nem látod? itt mennek mellettünk!! Hűűűűű de nagy csigaaa!! - Vetődőm rá a csigámra. |
Feje tetejére fordult a világom! Shoun kerül és nem beszél nagyon velem, szinte undorodik tőlem, ami rettentő kínként mar a lelkembe. Értékevesztett vacaknak érzem magamat, egy undorító lénynek, korcsnak...mocskosnak. A magányom szinte felfal, pedig ugyanúgy ott van a közelemben, ugyanúgy látom őt minden nap. Vele kelek, vele fekszem, mégis annyira távol van tőlem.. mégis olyan messzinek érzem lényét.
Kétségbeesem. Félek hogy elveszítem és ezért elszakad a cérna, nekirontok a fájdalmammal.
- Elegem van már ebből! Fejezd be ezt! Megmondtam, hogy nem fogok rád támadni! Nem csinálok veled semmit! - Kiabálok vele, mivel még a szemembe sem hajlandó nézni. Ennyire gyűlöl? Ennyire undorítónak talál
- Kurvára rossz, hogy lassacskán hozzám se szólsz. Sőt! Nem maradsz meg velem egy térségben! Kurva idegesítő!
- Akkor ne nézz úgy rám, mint aki itt helyben meg akar erőszakolni! -Ez... ez nem igaz... én csodálom őt, de sosem lennék vele erőszakos! Soha! - Ki tudja, hogy mikor szabadul el benned az a Raven, aki akkor jön el, mikor engem bántanak! Kurvára nem tehetek róla, hogy ilyen vagyok, de adtál rá okot, hogy ilyen legyek! - Az azért jön elő mert féltelek te szerencsétlen állat és szeretlek! Nem pedig azért mert egy vadállat vagyok! Rettentően fáj, hogy ezt feltételezi rólam, hogy fél tőlem.
Eltűnik a fürdőbe, elzárkózva előlem. Elfog a fájdalom. Üvöltök, szétcsapkodom a cuccaimat, sírok mint valami hülye aztán elviharzok. Sokáig járom az utcát majd betérek az első diszkóba amit találok ( mivel megint eltévedtem, nem tom hol vagyok).
Szerzek cuccot egy sráctól aki készségesen ad, sőt még a piámat is fizeti. Baromira bebaszok, de olyan állatiasan nagyon. Sokáig eltáncikálok, de ekkor valaki a nevemen szólít. Hát meg nem tudnám mondani ki az, mert nagyon szét vagyok csúszva.
- Shoun vagyok, tudod... Shuta...
-Nagyon dögös vagy!- búgom neki önfeledten
-Köszi, de jobb lenne ha hazajönnél...Annak nagyon örülnék oké?
-Csak most jöttél, táncoljunk!- Kapom el egy táncra, ő meg hagyja. Hátulról simulok házzá kissé neki is dörgölőzve, miközben arcomat a nyakába fúrom. Tűri...sőt lehet élvezi is, bár fene tudja, mivel be vagyok tépve. Táncolunk...én nagyon élvezem... kissé tapizom is, de ekkor mindig ellöki a kezemet. Mikor már sokadszorra tapintok a hasára megpördül és eltaszít magától.
-Elég! Ne viselkedj így!
-De... de hát hogyan?-kérdezem. Régebben is volt hogy átöleltem a derekát és úgy bújtam hozzá, vagy a hasát piszkáltam. Akkor most miért akadt ki ennyire?
- Mint egy buzi! Undorító!- vágja a fejemhez, erre lemerevedek. Miért mond nekem ilyeneket? Undorító? Buzi volnék? Én csak... Én...
-Most úgy itt hagynálak...- csúszik ki a száján mormogva mire könny szökik a szemembe és lekeverek neki egy tenyerest.
-Akkor húzz el a picsába! Ki tart vissza?! - rivallok rá fájdalmasan és megfordulva bevetem magam még jobban a tömegbe. A srác aki eddig velem volt azonnal követ. Elegem van! Hagyjon békén ez is! Csak be akarok dögleni egy sarokba,és rókázni egy jót hogy minden jobb legyen. Úgy tűnik a boa elöbb akar előmászni mint gondoltam ezért a wc fele megyek.
-Raven!. Hallom ahogy utánam kiállt de nem állok meg, bevetem magamat a mosdóba. És bezárkózom az egyik fülkébe, kirekesztve a srácot is, meg Shutat. Reszketek.Miért veszítek el mindenkit? Miért vagyok ilyen degenerált? Meg akarok dögleni!
|
Nekem hamarabb elfogyott az energiám, mint neki. Heves kitörése nem kötött le, inkább csak az, hogy rajtam ülve volt. Egymás szemeibe nézve gondolkodtunk, s én felismertem íriszeiben a vágyat. Megrémültem, ezért is kezdtem el ficánkolni alatta.
- Raven, engedj! - Emeltem fel a hangom, figyelemfelkeltésnek. Viszont semmi reakciót nem kapok, csak sóvárgó szemeket. Kezdek egyre inkább bepánikolni, ezért is egy nagyobb pofonnal illetem meg. Erre rögtön lekecmereg rólam és bocsánatot rebegve fut ki, és zárkózik be a fürdőbe.
Ott maradok az ágyban, zaklatottan bámulom a plafont, miről a festék már rég lekopott. Ahogy rám nézett, ahogy engem vizslatott... a szemeiben ott volt a vágy, a vágy arra, hogy megcsókoljon, hogy birtokoljon. Jézusom! Raven, ez nem jó! Sírni lenne kedvem, üvölteni, kiadni magamból ezt a feszültséget, mint bennem tombol, összeroppantva csontjaimat. Annyira félek ettől az egésztől. Legjobb barátok vagyunk, vagyis... inkább voltunk. Ezek után mi nem lehetünk azok. Raven vágyik rám, de én nem vagyok meleg, kicsit sem vonzódom hozzá. Evvel tudom, hogy megbántanám, hogyha ezt mondanám neki, ezért is hallgatok. Inkább cselekedeteimmel adom tudtára ezt. Azt hiszem, hogy már fel is fogta. Igazából, én komolyan félek tőle. Végül is vágyik rám, fizikailag erősebb, így eléggé könnyen maga alá gyűrve megerőszakolhat. Lehet, hogy elkéne mennem, el kéne hagynom örökre.
Arra viszont én nem lennék képes, hiszen tudom, hogy neki csak én vagyok, s ez fordítva is igaz.
Csupán pár nap telt el. Pár nap, és ezalatt minden a feje tetejére állt. Kerültem a pillantását, iszonyodtam az érintéseitől, ezért a kézen fogva sétálás is alább maradt. Az együtt alvás... Én aludtam belül, de jól bekaroztam, evvel is falat emelve testem köré, nehogy véletlenül, vagy direkt érintsem meg. Betegesen kezdtem menekülni előle. Mind a kettőnknek fájt, viszont én képtelen voltam arra, hogy közeledjek felé, s ne azt nézzem, hogy mikor támad le. A bandatalálkozókon is... inkább mással beszéltem és baromkodtam, mint vele. Pedig mi elválaszthatatlan barátok révén folyton egymáson csüngtünk, szó szerint.
Egy összedörrenésünk is volt, mikor Raven kiakadt a viselkedésemre.
- Elegem van már ebből! Fejezd be ezt! Megmondtam, hogy nem fogok rád támadni! Nem csinálok veled semmit! - ordította le a fejemet, amit nem hagyhattam szó nélkül, de nem hagyta abba a kioktatást.
- Kurvára rossz, hogy lassacskán hozzám se szólsz. Sőt! Nem maradsz meg velem egy térségben! Kurva idegesítő! - nem hagytam, hogy tovább folytassa, mert mondandójába vágva, visszaüvöltettem neki:
- Akkor ne nézz úgy rám, mint aki itt helyben meg akar erőszakolni! - Erre rögtön elhallgatott. Ajkai elnyíltak, döbbenten meredt rám.
- Ki tudja, hogy mikor szabadul el benned az a Raven, aki akkor jön el, mikor engem bántanak! Kurvára nem tehetek róla, hogy ilyen vagyok, de adtál rá okot, hogy ilyen legyek! - Morranok fel hangosan, majd becsapom a fürdőszoba ajtaját. Tudom, hogy evvel megbántottam, hogy evvel összetörtem, hogy evvel megbizonyosodhatott a felől, hogy én félek tőle.
Még hallottam ahogy tőr-zúz a konyhában, majd egy heves ajtócsapódás kíséretében elment hazulról.
Este van már rég, és még mindig nem jött haza. Kezdek érte aggódni, nehogy hülyeséget csináljon! Aggodalmam győz felettem, és elindulok megkeresni, hátha megtalálom.
Sok-sok helyen megnézem, hogy ott van-e, de folyton csalódnom kell. Voltaképpen,, azt hiszem tudom, hogy hol van. Csak reménykedő ember lévén, próbáltam nem arra a helyre gondolni, hogy éppen ott bulizik. Igen, a discora gondolok, ahova imád járni. A sok drog és pia... Elcsábul az ilyenektől.
Ott kötök ki, a szórakozóhelynél. Be is megyek, és rögtön keresni kezdem szemeimmel. Elsőre nem találom, de másodjára már igen. Valami sráccal táncol, miközben épp anyagot szív. Oda libbenek hozzá.
- Raven... - Fordítom magam felé. Először nem fogja fel, hogy ki vagyok, ezért mondom neki:
- Shoun vagyok, tudod... Shuta... - Mosolyt erőltetek magamra, mikor megcsillan szemében az értelem. Édeskésen elvigyorodik, és végigmér, tetőtől-talpig. Hagyom neki, mégha legszívesebben egy pofonnal jutalmaznám.
- Nagyon... dögös vagy... - hangja akadozik a sok pia miatt.
- Köszi, de jobb lenne, ha haza jönnél... Annak nagyon örülnék, oké? - Hadarom, és rögtön húzom magam után, ámde magához ránt, és fenekemnek simítja ágyékát. Érzem félmerev tagját, mi fenekemnek nyomódik.
- Csak most jöttél... Táncoljunk... - Hörög halkan. Felsóhajtok, és inkább rá bólintok. Táncolni kezdek vele... |
[110-91] [90-71] [70-51] [50-31] [30-11] [10-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
