|
Témaindító hozzászólás
|
2012.02.06. 00:27 - |
 |
[110-91] [90-71] [70-51] [50-31] [30-11] [10-1]
- Megérdemelted, te irigykedő kis kuki! Csak féltékeny vagy rám, mert neked nincs akkora farkad, mint nekem.
-Miért lennék féltékeny a mikroszkópikus kukacodra?-kérdezem felvont szemöldökkel. Nem láttam még a farkát, szóval jogosan feltételezhetem hogy kicsi van neki...nemde?
- Gyere, vegyünk kaját - Nézem ahogy összeszedi azokat a cuccokat amiket kipakoltam a zsebéből, majd hagyom hogy felhúzzon a padról. Nem zavar hogy fogja a kezemet miközben megyünk, egészen kellemes érzést nyújt. Kissé meglóbálom kacsóinkat kettőnk között, így kissé ovis beütést nyer az egész vonulásunk, de ki nem tojja le? Nekem így tetszik és kész!!!
-Shutaaa!- nyaggatom az egyik általam alkotott névvel miközben megyünk- Minek neked még egy tetkó?Elsem fér rajtad... a végén olyan leszel mint egy mesekönyv...Hehe..
-Tudod egyáltalá hova viszel? Hé, hallasz te egyáltalán? Shoouuuun! Tan-Tan! Figyelsz rám?- Imádok hülyülni a nevével, mert olyan fura neve van. és ez vicces hogy játszadozhatok vele, de ő szemmel láthatóan nem figyel rám
-Uncsi vagy tudod? Lajhárjellemmel megáltott uncsi-ficsúr! Hova viszel? Erre nincs is bolt... vagy van?-én meg a tájékozódási képességem, hát lövésem sincs hogy hova visz.- Hallod? Erre van a bolt? Éhes vagyok...- kezdtek rá megint de ekkor meglátom az oázist. Je, itt egy éjjel-nappali. Most már én húzom be őt, nem ő cibál engem. Beérve rögtön a sorok közé vágok
- Na, mit kérsz? - Nem tudom... hmm, mekkora választék! Hogyan válaszak? Mondjuk aszondta van pénze, így nem kell lopni, ez sokban megkönnyíti a vásárlást.
-Azt akarom, meg azt!- kapom le egy zacskó chipset, és mutatok az előtte lévő becsomagolt, kész szendvicsre. Leveszi nekem, hiszen a másik kezemben az ő keze tehénkedik, így aztele van és nemtudom levenni magamnak a másik kaját. A pulthoz vontatom, ő meg jó utánfutó módjára követ. Lepakoljuk ami kell, még egy kólát is bezsebeltem útközben, . Rábaszom a flakont a pultra és a palira vigyorgok.- Ez lessz, tata! Pötyögd be...de gyorsan ám!- vigyorgom, mire a bácsika elkerekedett szemekkel bámul vissza ránk. Látom hogy megfordult a pókhálós fejében az hogy nem szolgál ki minket.
-Mivan öreg? Nem hallottad? Üsd be gyorsan, éhen veszek!- sürgetem a dínót, hátha gyorsabban mozog ettől. |
Persze persze, még engem oktat ki a dohányzásról. Ha van valami baja, akkor mindent a fejemhez vág ez a nagyképű farok. Apropó farok:
- Szerintem tetováltass a farkadra egy kígyót... akkor lehet, hogy majd a csajok felismerik, mi akar az lenni a lábad között... - Húúúúú!! És még gúnyosan nevet is. Ezt megbosszulom neki, rendesen! Elvigyorodom mikor hallom, hogy felszisszen és megrándulnak arcizmai a kellemetlen, fájó érzés miatt. Kiöltöm rá a nyelvemet.
- Megérdemelted, te irigykedő kis kuki! - Vágok vissza neki. - Csak féltékeny vagy rám, mert neked nincs akkora farkad, mint nekem. - Vihogok.
Mikor megkérdezi, hogy mit csináljon a pénzzel, én bevágom azt az unalmas fejemet, amit nem szeret, nagyon nem szeret. Látom is, hogy már szólna, hogy fejezzem be, de előtte szólalok meg, beléfolytva a szót;
- Mondjuk vegyél kaját, te barom! Ilyen hülye te se lehetsz... Komolyan, béna is vagy, meg még mellé hülye kis farkú. Hová fajultál... komolyan. - Rázom meg értetlenül a fejem, majd elvigyorodok. Mielőtt bármit is csinálna felpattanok a padról, nehogy levágja nekem szegény fejemet a nyakam helyéről.
- Gyere, vegyünk kaját - Felveszem a földről a dolgokat, és elrakom. Ravent meg a kezénél fogva húzom fel a padról, és a kezét el nem engedem... mert, nemtudom... valahogy szokásommá vált, hogy gyakran megfogom a kezét, és úgy húzom magam után.
Hamarosan eljutunk egy éjjel-nappali boltba, addig meg hallgatom a szidásait, hogy én ilyen meg ilyen vagyok, de tulajdonképpen a reakcióm semmi, mert túlságosan is álmos vagyok hozzá, hogy visszapofázzak, nameg evvel a csendességemmel, hogy leszarom, hogy mit mond, mégjobban idegesítem. Beérve a boltba se engedem el a kezét.
- Na, mit kérsz? - Nézek körbe, majd Ravenre pillantok, és rávigyorgok. |
- Nincs nálam kajaaaaa - Tuti hogy van nála! Kis szemét láda, csak nem akar nekem adni! Önző dög! Tovább kutakodom, persze erre már megmozdul a lusta disznaja.-Na, ne már...- Hisztis! és még a kezemet is félretolja. Most én "na, ne már"-ozhatnék neki.
- Te szeded fel őket!
-Szedi össze a szutykod a halál! Miért nincs nálad kaja? Tök beles vagy, akkor miért nem hordassz magadnál valami ehetőt? Bezzeg a nikotinrudakat mindíg magadnál hordod... hogy rohadna el a tüdőd!- zsörtölődöm mire csak egy grimasz a válasz. Bunkó! Legalább vedd fel ha sértegetlek!
- Akarok még egy tetoválást... Csak, nem tudom, hogy hova, és mit... Szerinted? -Hogy jön ez most ide? Mondjuk érthető, ez állandóan tetoválást akar...nemmint ha nem lenne a bőre alatt elég tinta.
-Szerintem tetováltass a farkadra egy kígyót... akkor lehet hogy majd a csajok felismerik ,mi akar az lenni ott a lábad között..- nevetek fel gúnyosan, de lehet messzire mentem mert kicsit felemelve a fejér erősen visszaejti ölembe. Aucs!
-Barom!
-Ecc.ecc.ccccc- szisszenek fel, mivel ez nem volt kellemes.Sőt, kissé fájt is. Miért büntet? Ő kérdezte hova és mit, nemde?!
- Pénz van nálam -Vállt megint témát, hát kurva jó neki. Nálam egy gomb sincs, nem hogy pénz.
-És mégis mi a lótúrót kezdjek most a pénzeddel? Rágjam el?-kérdezek vissza térve az alap problémámhoz, mégpedig ahhoz hog yéhes vagyok.
|
Csak dünnyögök és hümmögök. Mikor fölém hajol, csak hunyorgok rá, de igazán jó magasról pottyantom le, hogy mi a halált akar. Végül befészkeli magát fejem alá, ami nekem csak jó, mert kényelmes.
- Nincs nálam kajaaaaa - Nyújtom el direkt a végét, hogy felfogja. - Na, ne már...- Tolom el kutakodó kezeit nadrágomtól, mert már ígyis egy csomó minden a földre került.
- Te szeded fel őket! - Jegyzem meg neki, csak úgy mellékesen, aztán témát váltok. - Akarok még egy tetoválást... Csak, nem tudom, hogy hova, és mit... Szerinted? - Pislantok fel rá, de utána rögtön le is hunyom a szemeimet, hogy pihenhessek.
- Pénz van nálam - És ezt megint csak úgy mellékesen mondom, hehe. |
Tátva marad a szám. Kis pukkancs! Felmorranva trappolok utána mikor már befejezte a berzenkedést.
-Hogy merészelsz hátatfordítani nekem, Szutyokfalni he?! Nem mész te sehova nélkülem Világos?! -magasodom fölé, de ő csak hunyorogva unottan tekint vissz arám. Irritál hogy ennyire flegma. Feje alá nyúlok , felemelem,majd befészkelve alá magamat ejtem le kobakját az ölembe, majd homlokon pöckölöm. Így jár az aki bénának nevez! Jó, nem egészen, pontosítva: Így jár ő, hogyha bénának nevez! Őt sosem tudnám bántani, ahhoz túl kedves nekem...
-Ahh , éhes vagyok...-panaszolom a hasamat dögönyözve, majd fölé hajolva kezdek el turkálni nadrágja zsebeiben, hátha rábukkanok egy rejtett csokoládéra, vagy valami finomságra.-Van nálad kaja?-kérdem miközben szó szerint kibaszkodom a zsebe tartalmát magunk mellé a földre. Rágópapír, cigi, öngyújtó... ez mind nem ehető... hol van a csoki? |
Nézem egy darabig, hátha nem érti amit mondok, mert szívesen megismételném, főleg, hogy milyen béna, de mikor már veszem a levegőt, hogy belekezdjek, megszólal, viszont előtte lefröcsköl!!
- Tudod ki a béna! A rohadt város felemészt, ti meg csak most indultok a keresésemre? és ha itt halok meg? Senkinek nem hiányoznék, mi?! - Csendesen hallgatom végig kirohanását.
- Nem igazán. - Döntöm oldalra a fejem. - Igen, te vagy a béna! A legbénább vagy, hogy még azt a szar zöld boltot sem ismered fel, mikor már nem tudom, hogy mióta oda járunk! - Fújom fel arcomat hörcsög módjára, és morgok rá.
- Ne fröcskölgess, te... - Húzom össze szemeimet és letörlöm pofámról a vizet, miközben érdeklődik, hogy honnan a fenéből is tudtam ,hogy itt van.
- Nem tudtam, csak erre jöttem. - Morran rá nem épp kedvesen. - De el is megyek. - Fordulok sarkon és lomha léptekkel célba veszem a legközelebbi padot, és elfekszem rajta.
- Ahh - Nyögög fel a jó érzésre, mikor már nem kell állnom, és végtagjaimat elnyújthatom. |
Nagyban szenvedek, gondolatban már a síromat ásom. Lelki szemeim elött látom, fel lessz vésve erre az elcseszett vízet spricckoló monumentumra, hogy "itt halt meg, Hiroki, aki kibaszottul elveszett a városban a vegyesboltot kutatva", vagy valami ehhez hasonló ostoba szöveg.Nah jó, ennek kicsi az esélye hogy ilyen részletesen kiírják, pedig basszus, megérdemelném no! Áhh! Ki a tosz tehénkedik rám?!
Zombi módjára hörgök fel a súly alatt
- Basszameg! - Ordít fel a tulok aki rámült. - Raven? Te meg mit keresel itt? -Hee? Ismer? Lehet haluzok! Ismerős a hangja... hmmm. Érthető, olyan régóta fekszem itt hogy már halucinálok is. De a hang tovább beszél hozzám. És... és tudod mennyit kerestelek?! Nem lehetsz ilyen béna. - Béna?! Ez nem halucináció! Lebénázott. Felvágódom ülésbe és a fiúra meredek. Shoun Tan az, az egyik banda tag. Megtalált! Hurráá, de hékás, le bénázott! Én nem vagyok béna! Vizet merítek kezembe és arcába fröcsentem
-Tudod ki a béna! A rohadt város felemészt, ti meg csak most indultok a keresésemre?És ha itt halok meg?! Senkinek nem hiányoznék mi?!- fújom föl magam majd felállva kihúzom szarrá ázott bal lábamat a vízből és lerázom aztán a fiúhoz lépek elvigyorodva.Visszajött a bátorságom, háháá, megtaláltak!
-Honnét tudtad hoyg itt vagyok?-érdeklődöm , mostmár teljesen átlagos hangnemben |
Az egész napomat avval töltöttem, hogy futkározok ide-oda és anyagot szállítok pár emberkének. Aha, párnak, mi? Voltak vagy húszan! És egymás nem éppen közel, fasza. Estére rendesen lefáradtam, és már menni is alig volt erőm, de legalább van pénz, nem is kis összeg. Bár, sajnos, ezt a többiekkel is meg kell osztanom, a banda a család, a barát és úgy minden, számomra. Az ocsmányul zöld vegyesbolt felé közeledek olyan léptekkel, amit még koporsóban forgó ükapám is megirigyelne, de komolyan. A bolt mögött - amit mellesleg utálok, mert a nénike folyton morog -, egy játszórét van, ami nekünk, a bandának a gyülekezési helye. Már mindenki itt van kivétel nélkül - nézek közbe. Hoppá! Hiányzik Raven. Furcsa, ő mindig időben itt van, általában. De, ahj! Nekem kell Raven, most!
Miután tájékoztattam a többieket, hogy Raven eltűnt, a keresésére indultunk. Én egyedül mentem inkább, mert van egy sejtésem, hogy hol lehet, mármint ilyen megérzés.
Röpke két óra alatt a megérzéseim vagy százszor mondanak kudarcot, és már tényleg elegem van a mai napból. Fáradtan vonszolom magam az éppen előttem fetrengő(?) szökőkút peremére. Ráülök, de túl puha. Lepillantok rá, és egy mellkas, és egy fej.
- Basszameg! - Ordítok fel hangosan és fura pózt bevágva ugrok fel. Hamarosan leesik, hogy ki az.
- Raven? Te meg mit keresel itt? - Vonom kérdőre. - És... és tudod mennyit kerestelek?! Nem lehetsz ilyen béna. - Oktatom ki morcosan, evvel tudtára adom, hogy haragszom rá, ami nem is igaz, de nyűgős vagyok, ha álmosságba kerülök, és ezt ő is tudja. |
Sötétedik, pazar, ezek szerint ma nem alszom otthon.Hogy hol vagyok? Ömm...ném'tom! Vagyis nagyjából de! Arra emlékszem hogy elindultam a szokott gyűlési pontra,a vegyesbolt mögötti játszótérre, ahol a bandával szoktunk lógni, de összefutottam útközben pár fura alakkal, és mivel egyedül voltam így inkább kikerültem őket. Vagyis az volt a cél, hogy kikerüljem a tuskókat, szép nagy ívben. Franya, a nagy ív össze is jött mert gőzöm sincs hol a sunába vagyok, már vagy 3 órája kavargok a környéken! 11 éves korom óta lakom ezen a lepra helyen, de még a lakótelepen sem igazodom ki...mondjuk nem csoda, hiszen mindenre figyelek csak a rohadt útra nem. Ömm..akkor most balra? Jó elmegyek balra. Szóval, tudom hogy gáz, de ez van...szokásom eltévedni, többnyire ezért sem járok egyedül a városban, viszont ma családi hülyeség miatt nemtudtam összeütközni a haverokkal-akik álltalában egy könynen megközelíthető helyen felvesznek-és mivel nagy pofával, elhatároztam hogy odatalálok magam is, hát elindultam egymagamban. Ez lett a vége, újong a világ Raven, eltévedtél!Megint elbalfaszkodtad az irányt, szép volt! És már megint itt ez a buzi szökőkút! Már vagy harmadszorra megyek el mellette. Baszódj meg, szökőkút!
Leülök a peremére és átlendítve egyik lábamat cipőstűl belelógatom a vízbe. Ahh, hűűűvös. Nah jólvan, már csak azt kéne kitalálnom hol a francba vagyok. Jobbra lakóházak, balra lakóházak, előttem ki nem találja senki, de lakóházak! Mind rohadt seszínű négyemeletes szutyok! Hova a francba deportált el a vegyes? Hogy a francba találnak el a többiek a vegyeshez? Óh a francba már... itt fogok megrohadni a szökőkútnál, étlen szomjan.. még hazasem tudok menni!! Felkiálltok tehetetlen nyomoromban. Mondjuk egy kicsit túl dramatizálom a helyzetet, de akkor is, kezdek ideges lenni már! |
|
[110-91] [90-71] [70-51] [50-31] [30-11] [10-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
