|
Témaindító hozzászólás
|
2012.01.23. 21:42 - |
 |
[43-24] [23-4] [3-1]
Bontom a játékot. Bocsi, nem várok továb... |
- Úgy gondolod? Az én szavam az egyetlen ebben a kócerájban, ami a valóságot tükrözi, és ilyen téren nem ismerek tréfát. Tehát ha gondolod, támadj csak rám, de ha felmetszem a hasad és a beleid ki fognak lógni, akkor ne nekem sírj, mert előre szóltam.-Fölényes pöcs! Asszed megijedek tőled? Hát kikaparom a szemedet!
De, mi van ha igazat mond? Van nála fegyver? Mondjuk lehet eltudnám től venni, feltéve ha nem tartja magasra a kezét, vagy nem szorít be egy sarokba. Ha van tér, ahol tudok mozogni, akkor simán nyert ügyem van. Legyen akár mekkora az ellenfél tuti lenyomom...és ez alól ez a hívő állat sem kivétel. Félreértés ne essék, istennel nekem semmi bajom, csak a rajongó táborát nem szeretem!
Leeresztem a kanalat, majd a helyett hogy neki mennék, inkább felkuckolom magamat az ágyra és onnan figyelem őt. Csak aludjon el...akkor véget vetek ennek az egésznek. Igen, csak hunyja le a szemét, s akkor majd a saját pengélyével metszem át a torkát!
Ekkor valaki ormótlan zajos módon ütlegelni kezdi a rácsot. Oda pillantok, és kiszúrom az új őrt. Fiatal srác de vele van a felügyelője is. Kinyitják az ajtót majd beraknak két tálca kaját. Aztán visszazárva minket eltünnek
Na ne! Komolyan nem engednek ki enni? Eddig én a többiekkel kajálhattam, akkor most mégis miért kell itt poshadnom evvel a sráccal amikor a többi rab az ebédlőben kajálhat? Szeretek az ebédlőbe járni. Sok fontos info hangzik el ott, na meg lehet lopkodni. EZ nem fair! |
"Csak blöffölsz!"
Óóóó, úgy gondolod, drága? Pedig én nem szoktam se kamuzni, se blöffölni. Előfordulhat, hogy nem szólalok meg, mondhatni elhallgatva az információt, de amiket kiejtek a számon, azok mind igazak. Minden egyes kis szócska pontosan a helyén van, és csakis a tényeket, valós dolgokat közölnek. Pont én, az Úr szolgája lennék az, aki az egyik parancsolatot a tíz legfőbből megszegném? Eléggé képmutatás lenne részemről ,és lelkem sem lenne a bűntudattal élni.
Jó, tény és való, hogy nem vagyok tökéletes. Sajnos én is csak egy ember vagyok, mégha kicsit kivételezett és különleges is. Követek el hibákat akartalanul, de mint mások, én is meg tudom gyónni, így eltörölve őket.
- Úgy gondolod? - nézek felé kissé unottan. - Az én szavam az egyetlen ebben a kócerájban, ami a valóságot tükrözi, és ilyen téren nem ismerek tréfát. Tehát ha gondolod, támadj csak rám, de ha felmetszem a hasad és a beleid ki fognak lógni, akkor ne nekem sírj, mert előre szóltam.
És így is van. Van nálam egy rejtett penge, és szükség esetén akármikor elő tudom venni, használni pedig szinte mesterszinten tudom. Így már csak rajta múlik, hogy milyen végkimenetelű lesz kettőnk kis harca.
|
- Mit akarsz azzal a kanállal? Ostobaság lenne egy kanállal olyasvalakire támadni, akinél szúrófegyver is van, nem gondolod?-Kiszúrta, pazar...de végülis mit számít?! Ameddig nem áll föl, addig simán van esélyem tervem megvalósítására, hisz ehhez a magasságához nem kell létra, könnyű szerrel felérem azt az öntelt fejét!
Markom jobban rászorít fegyverem nyelére, olyannyira hogy az már szinte fájdalmat okoz, viszont ettől érzem igazán az erejét a tárgynak. Lüktetve pulzáló ujjaim görcsösen feszült állapotban csak arra várnak hogy lendüljön a kezem, és ezáltal az evőeszközt mélyen bele tolhassam ennek a majomnak a szemgödrébe, hogy ott jól megforgassam benne kanalam,míg ki nem pukkad a szemgolyója, és annak maradványa illetve vértől tacsakos leve végig nem folyna a helyes kis pofáján.Oh...míly szépen visíta, lehet hogy még könyörögne is mint a többi, hogy a másik szemét hagyjam meg...heh, viszont én sosem végzek fél munkát!
Beleborzongok a csodálatos látvány gondolatára, de kissé kedvemet veszi a tény hogy megeshet drága cellatársam sem éppen fegyvertelen.
-Csak blöffölsz!- vakkantom megtorpanva,tekintetemet az övébe fúrva. Percekig nézek vele farkasszemet, szugerálom hátha így képes lessz felfogni hogy Ő nem éppen a szívem csücske, és ha nem áll le ezzel a fölényeskedő stílusával,akkor én biza kikaparom a szemit, vagy ha az nem jönne össze ( amin őszintén csodálkoznék), akkor meg feldugom a seggébe a kanalat.
Mélázásomból megmozdulása zökkentett ki, mire nyomban nekiszegeztem a kanalamat, súlypontomat pedig térdem behajlítása, és egyik lábam félig hátracsúsztatása által mélyítettem és stabilizáltam. Nah gyere köcsög! Gyere már, mi lessz!! Még egyszer nem kapsz el, abba ne is reménykedj! Gyerünk, muzdulj már meg!... De nem mozdul. Ugyanott ül a földön és néz rám szinte már sajnálkozó pillantással vizslatva arcom meg az előreszegezett fegyveremet. Fúúú, most nagyon felmérgelt! Gyűlölöm ha lenéznek, ő meg szemlátomásat azt teszi! Nem látod bennem a fenyegetést?Rendben Hannibál, aludj csak el... merjél csak elaludni!
Mégha szemtől-szembe nem is merek neki menni, eszem ágában sincs behódolni vagy megbékélni ezzel a fazonnal. Kösse csak föl a gatyáját, mert Eliotot senki nem fenyegetheti meg, és főleg senki nem érhet hozzá! Abban meg ne is reménykedjen hogy eme tette ( HOZZÁM ÉRT!) megtorlatlanul marad majd! |
"Ne tartsd annyival többnek magadat! Ugyanúgy, csak patkány vagy a csatornában, mint itt mindenki más! Nem vagy te angyal! Nem vagy te senki sem!"
Miért is ne tartsam magam többre? Hiszen több vagyok, ez egyértelmű. A patkányt pedig inkább figyelembe se veszem, főleg, mert látni, hogy szegény kölyökre rájött egy újabb agresszióroham. Le kéne hűteni. Ha lenne egy kád vizem, biztosan addig dugdosnám bele a fejét, míg szépen nem beszél. Ha meg itt vagyunk, egy szappant is lassan beszerezhetek mellé. Az sem ártana...
- Mit akarsz azzal a kanállal? - nézek rá csúnyán, a kezeimet pedig karba teszem. - Ostobaság lenne egy kanállal olyasvalakire támadni, akinél szúrófegyver is van, nem gondolod?
|
- Gondolj, amit akarsz, de a helyedben nem vennék a számra olyan dolgokat, amikről fogalmam sincs. Amúgy meg minden egyes szavadból süt, hogy még a segged sem ér ki a fűből, olyan kicsi vagy. Csodálkoznék rajta, ha szobatiszta is lennél.
Felpattanok és toppantok egyet mérgesen. Ne szekáljon már a ez a szentfazék!Nem vagyok gyerek!
-Ne tartsd annyival többnek magadat! Ugyanúgy, csak patkány vagy a csatornában, mint itt mindenki más! Nem vagy te angyal! Nem vagy te senki sem! - morgom a végét lenézően. Nem félek tőle, miért félnék. Egyszer elkapott, na és? Attól még nem fogom eltűrni hogy így beszéljen velem. Irritál a gőgös természete, és ez arra sarkall hogy helyretegyem.
Annyira nyugodt hogy kihoz a sodromból, de amúgy is hisztis hangulatomban vagyok, így nem éppen jó húzás most engem hergelni. Kicsúsztatok egy kanalat a felsőm ujjából, amit eddig ott rejtegettem, és amit az ebédlőből csórtam még reggel. Lassan indulok el felé, mintha nem lenne semmi célom, pedig nagyon is van. Kivályom a szemét! Akkor talán majd visszavesz az arcából, és rájön hogy rohadtul nem ő a főnök ebben a cellában!
|
Ostoba. Ez a kölyök igazán ostoba, ostobább, mint hittem. Vagy inkább csak túlzottan zárt a szíve. Nem hagyja, hogy az Úr szent igéje beférkőzzön a lelkébe, és áthatva azt megérthesse a mondanivalóm igazságát. Ehelyett csak nevet. A helyében inkább sírnék, olyan ostoba és hitetlen. Ahelyett, hogy komolyan venne, és figyelne!
De hát mit is várok egy olyan valakitől, aki itt van? Ez itt mind söpredék, annak is a legalja.
"És a Passzát szelet is te fingottad, nem de? És mond csak Gabriel, mi a lófaszt csinál egy Angyal, a sitten?Mert azt elmondtad mi a szent küldetésed, de itt mit csinálsz?Feloldozod az itt lévőket a bűneik alól? Óh kérlek akkor nekem is bocsáss meg bűneimért vagy mi a tosz!"
Csak lemondóan sóhajtok egyet a gúnyolódásán. Fel sem veszem, mert tudom, hogy ezzel csak magát járatja le. Főleg, hogy Gábriel nem én vagyok. Sőt, kétlem, hogy az arkangyalok egyik legnemesebbike ide jönne fáradni ehhez a sok idiótához. Ezért is jó, hogy én helyben vagyok, és helyette is cselekedhetek.
- Gondolj, amit akarsz, de a helyedben nem vennék a számra olyan dolgokat, amikről fogalmam sincs. Amúgy meg minden egyes szavadból süt, hogy még a segged sem ér ki a fűből, olyan kicsi vagy. Cosdálkoznék rajta, ha szobatiszta is lennél.
|
- Csak hogy tudd, az Úr Angyala vagyok. A feladatom, hogy megmentsem a bűntől fertőzött lelkű embereket, és egy ceremóniával megszabadítsam őket mindentől, ami a Mennybe való bejutást megakadályozhatnák.
Először komoly tekintettel nézek vissza rá. Majd elkerekednek szemeim a csodálattól, hiszen olyan hülyeségeket mond, hogy ez egy kabaréban is megállná a helyét. A srác zavarodottabb mint hittem!! Alsó ajkamba harapok, hogy ne törjön föl belőlem a nevetés, de már nagyon nehezen tartom vissza. Szemem bekönnyezik a visszafolytástól, testem finoman remegni kezd majd szinte amint ő befejezi, belőlem kirobban a röhögés. Nem is emlékszem hogy valaha megtudott volna valaki is nevettetni.
-Angyal...- ezen megint nevetek.-Isteneeeeem!! Angyal!- kacagom, már a könnyem is kicsordul. Méghogy ő Angyal!-közben hallom hog ymég mindíg dumál-Igazán nemes cél az enyém, amit te, és a hozzád hasonló, csökött agyú bárányok nem érthetnek meg.Így nem is várom el, hogy bármit is elhiggy vagy felfogj, csupán betudom az emberi korlátozottságnak- nevetek rajta, de minden egyes szavát tisztán hallom, de azt már nem látom milyen arcot vág mindehez, mert már sírok a nevetésrtől.
-És a Passzát szelet is te fingottad, nem de?-gúnyolódom vele mikor csillapodott a nevetésem.-És mond csak Gabriel, mi a lófaszt csinál egy Angyal, a sitten?Mert azt elmondtad mi a szent küldetésed, de itt mit csinálsz?Feloldozod az itt lévőket a bűneik alól? Óh kérlek akkor nekem is bocsáss meg bűneimért vagy mi a tosz!- ezen megint fel kell nevetnem.Egyszerűen nem tudom elhinni hogy tényleg angyalnak hiszi magát. Ilyen nincs, vagyis eddig azt hittem hogy nincs. |
Vicces, hogy pont ez a kis nyominger az, aki nekem papol. Tele van előítéletekkel, így rögtön megtudom azt is, hogy nem hívő. Vagy ha az is, legfeljebb elméletben, de gyakorlatilag biztosan nem.
- Csak hogy tudd, az Úr Angyala vagyok. A feladatom, hogy megmentsem a bűntől fertőzött lelkű embereket, és egy ceremóniával megszabadítsam őket mindentől, ami a Mennybe való bejutást megakadályozhatnák. Igazán nemes cél az enyém, amit te, és a hozzád hasonló, csökött agyú bárányok nem érthetnek meg. Így nem is várom el, hogy bármit is elhiggy vagy felfogj, csupán betudom az emberi korlátozottságnak- szólok lenézően. Istenem, miért vagyok körbevéve mindig, MINDIG ilyen ostoba barmokkal? Tudm, hogy az Úrnak biztos nagy feladat volt az emberek megteremtése, de azért az agyat kár volt ennyire kispórolnia belőlük... |
-Minek hiszed te magad, he? Isten jobbkezének?-nevetek fel gúnyosan, mert ha tényleg azt képzeli magáról, akkor nagyon nyomorék a srác.-A te mocskos kezed álltali halál, nem juttat senkit sem a mennybe. Mindenki pokolra jut aki odavaló, vagy tűnik el a semmibe...és hívhatod a halált megüdvüzülésnek, attól még az kibaszottul halál marad, te pedig nem isten jobb keze vagy csak egy zavarodott elméjű gyilkos.- Sóhajtok fel, kissé fáradtan, hajamba túrva,miközben a cella tetejét stíröltem.
-Te inkább egy elmegyógyintézetbe lennél való, nem a börtönbe...-morgom a végét, és szerintem ebben nagyon is igazam van. Ez a fickó flúgos, mindamellett hogy erőszakos, és erős.
Istenbuzi...komolyan, nincs rá jobb szó. Azon sem lepődnék meg ha anygyalszárnyak vagy egy bazi nagy jézus virítana a hátán. Esetleg szűzmária vagy franc tudja még mit varratnak magukra a maga fajták.
Fogadok még hangokat is hall,na az nagy poén, és mindezt betudja isten szavainak....Zavarodott elmebeteg! Che...
|
Nem bírtam ki mosolygás nélkül, így az arcomra egy sunyi, győzedelmes mosolyt ült ki egy pillanatra, míg a családomról beszélt. Utána azonban a vigyorom visszahalványult egy szolíd, csendes, de mégis magabiztosságot sugárzó mosolyra.
- Már a Mennybe juttattam őket, így olyan megüdvözülésben lehetett részük, amelyekben csak keveseknek - válaszoltam. Szegény, ostoba fiúcska meg úgy gondolta, hogy én bármikor, bárkinek szégyent okoznék? Inkább büszkeséget érezhetnek odafentről. Apa,a anya, a húgom, a nagyszüleim... már egy jobb helyen vannak, és nem kell a földi mocsokkal beszennyezniük a lelküket. Nem úgy, mint azok az elvetemült állatok, akikkel engem börtönöztek be...fújj. |
- Csak a bezártság volt a szar... de ez a hely talán még jobb is mint az amásik volt... leszámítva, hogy ott senki nem nyúlt hozzám itt meg mindenki tapperolni akar- morranok fel a végére, mivel undorodom ettől és tényleg nembírom felfogni, hogy miért akarnak hozzámérni. Az intézetben, ahol felnőttem, -vagy nevezzük kísérleti szobának, ahogy tetszik,- sosem nyúltak hozzám. Vagy ha mégis, akkor azt gumikesztyűben tették. Ezt képes vagyok elviselni, de azt hogy valaki a mocskos mancsát rámtegye, na azt nagyon nem!
Nemvoltak szüleim, így nem is igazán tudom hogy milyen lehet egy normális családban felnőni. Ezért sem igazán tudok azonosulni másokkal, megérezni a veszteségüket vagy a haragjukat ha számukra valami kedveset bántanak vagy szidnak. Én mindíg is egyedül voltam, sosem szerettem semmit sem, így erről a részről nemvagyok sebezhető.
-Szóval most a családod biztosan kivan akadva hogy ide jutottál... ebbe a lyukban fogsz megrohadni, és örök szégyenfoltja leszel a családodnak- motyogom, majd gúnyosan elvigyorodom miközben a cippzárammal játszadozom ujjaim között. |
Hmm... ez határozottan ismerős, na meg durva is. Gyűlölöm a lombikbébi programot meg hasonlókat. Ha az Úr nem akarja, hogy gyereke legyen egy párnak, okkal teszi. Az pedig igencsak undorító, ha valaki ennek ellenére felkeres egy istenséget játszó orvost, hogy mégiscsak lehessen kisbabájuk. Ahelyett, hogy elmennének egy árvaházba, és örökbefogadnának egy vagy több árvát, önző módon csakis magukra gondolnak. Tipikus emberek...
- Mondhatni - válaszolok ingen nyugodtan. Számára, a szinte köpködő modora mellett igencsak irritáló lehet a nyugodtságom. - A szüleim igencsak vallásosak voltak, és így neveltek minket - gondolok a minden alatt a kishúgomra és magamra.
- Szar életed lehetett akkor - közlöm vele a tényeket. Nem piszkálóan, inkább kicsit sajnálóan. Végülis egy gyerek soha, semmiről sem tehet. |
-Nem volt kurva...engem egy kutatólaborban fogantattak meg. Nincs anyám, csak egy petesejt volt, egy olyan amit genetikailag ellenőriztek, és a hozzá legjobban passzoló örökítőanyagot társították. Lombik bébi programnak is hívják ezt a módszert, csak hogy engem genetikusok, alkottak meg, nem pedig valami terméketlen párocska kérésére lettem összehozva. Ezért sincs anyám.Létezésemnek felsőbbrendű célja volt, nem pedig egy alkalmi szex végeredménye volnék- itt gúnyosan rápillantok, szinte célzásként.- Valaki megszült, de nem ismerem a nőt, és rokoni szál se fűz hozzá,sőt látni se láttam... csak egy béranya volt... franc tudja ki...- válaszolok neki lekezelően, mivel kicsit azért irritál hogy ilyeneket feltételez rólam.
Nincs anyám, csak egy kísérlet voltam, a 87-es, a fegyver.
-Miért téged anyád tett ilyenné?-köpöm a szavakat.Hívő vadbarom!- Ilyen... isten buzivá? |
Nos, a válasza kicsit meglepett. Tehát nem volt anyja. Ebből adódóan nem csoda, ha neveletlen és ott van, ahol. Egy világvégi dutyi legalásó kis zugában. Ezzel amúgy nem is lenne gond, de hogy előlem szívja el a levegőt... az már annál zavaróbb.
- Nos, ezzel asszem elmondtál mindent. Kurva volt és eldobott magától, vagy semmit se tudsz róla? Mert gondolom nem egy tehén hordott ki...
Ami azt illeti, kicsit elkezdte felhívni magára a figyelmemet. Nem annyira, hogy hű de nagyon, de azért kezdenek érdekelni a dolgai, főleg, mivel egyre több dolog kerül felszínre. |
-Nekem nincs anyám...- vonok vállat, mert ez így igaz. Ezzel nem is tud felhúzni. Sosem volt se anyám, se apám. Abban a szaros intézetbe nevelkedtem, ahol kutatók, meg katonák neveltek fel ezért még csak nem is sértő hogy így beszél.
-És te mindíg ilyen zajos vagy? Szerintem senki nem kiváncsi arra hogyan imátkozól úgy hogy igazán befoghatnád...- morgom elszárva a csapot, kezeimet pedig ruhámba törlöm bele, végezetül lecsüccsenek a tőle legtávolabb lévő sarokba.
|
Éreztem, szinte tudtam, hogy a kis görcs nem fog békén maradni. Csak rá kell néznie az embernek, és már tudni is lehet, hogy sokmindent nem lehet elvárni tőle. Idióta, neveletlen és még sorolhatnám tovább, de legalább egy óráig megállás nélkül. Így mondhatni nem is ért hirtelenül, hogy félbeszakított... bár azért a cselekvés módja sok kivetnivalót hagyott maga után.
Végül azért abbahagytam az imádkozást, de nem mozdultam, csupán elnéztem felé, elővévi a sátáni tekintetemet.
- Az ANYÁD nem tanított meg rá, hogy kell viselkedni? Vagy csak mondd azt, hogy valami nemtörődöm kurva volt, és akkor összerakom a többit. |
Ezt nem hiszem el. Letérdel a szoba közepén és elkezd latinul hantálni. Hát nem hozzábaszom a szappant?! Naná hogy de, ez az egész -szoba közepén térdelve motyogok,-szinte könyörög azért hogy hozzábasszák a szappant! Persze nem egyből kólintom fejbe, egy darabig tűröm, hátha abbahagyja. Szépen lassan visszaszámolok 20 tól, de amikor az egyhez érek elszakad a türelmem utolsó fonala és lendül a kezem, a szappan meg száll egészen a hülye fejéig, hogy belefolytsa a hülye szavakat abba a nagy szájába. Nem bírom ha dumálnak, főleg úgy ha nem is értem hogy mit
-Magadban szentségelj!- morranok rá ingerülten mivel az még okés hogy imátkozik, de miért kell ezt nekem is hallgatnom?Nem vagyok túl toleráns fazon, nehezen alkalmazkodom, és van egy olyan sejtésem hogy ebből még baj lessz. |
Ez a kölyök beteg. Vagyis ingencsak elvetemült, mert még jó ideig próbálja pucolni magát ott, ahol hozzáértem. Ha kicsit csesztetősebb kedvem van, akkor beszólok neki, hogy van-e valami fóbiája, ami miatt állandóan tisztítgatni akarja magát, főleg, ha valaki hozzáért. Ez esetben én voltam az a valaki, de nem mocskos a kezem, hogy ennyire vakargatnia kéne magát...
Végül nem törődve vele a szoba közepéhez sétáltam, aztán letérdeltem, és a keresztemet a nyakamból a kezembe vettem. Összekulcsoltam az ujjaimat, aztán a homlokomhoz téve a karomat előredőltem, és úgy kezdtem el imádkozni.
- Pater noster, qui es in coelis, sanctificetur nomen tuum, adveniat regnum tuum, fiat voluntas tua sicut in coelo et in terra. Panem nostrum quotidianum da nobis hodie... - imádkozok, és remélhetőleg nem kell félbehagynom a kölyök miatt. Ha igen, akkor darabokra szedem. |
Végre elenged, és eltűnik a perszonális teremből is. Azonnal elkezdem ruhámba dörzsölgetni a csuklómat ott ahol hozzámért, de még mindíg magamon érzem azt a mocskos meleg kezét.Undorító! Kezemmel összetúrom a hajamat is, hogy lazábbnak érezzem kicsit és csak miután végeztem magam "megtisztításával" utána pillantok fel rá.Ő meg elkezd fölényesen magyarázni nekem. Mocsok!
- Ha normálisan viselkedsz és tudod, hol a helyed, nem lesz baj - Helyem?! Che...nem vagyok a kutyád, paraszt! Ezt még nagyon megbánod...csak aludjál el te rohadék! Azt már tudom, hogy így szemtől szembe nincs esélyem ellened, de ki mondta hogy én tisztességesen játszom?
- most pedig imádkozni fogok egy órát, tehát próbálj viselkedni, mert ha abba kell hagynom az imámat, legközelebb a te álkapcsoddal fogok még tátogtatni is mellé. Tudod, mint a 'Lenni vagy nem lenni?'_féle filozofáláshoz használt koponyával szokás.-Majdnem elröhögöm magam. Imátkozni fog. Óh, te szent köcsög! Egy grimasszal válaszolok neki -Felőlem...imátkozz!- vállat rántva kerülöm ki jó nagy ívben végig szem elött tartva , bízalmatlanul méregetve.A csaphoz megyek hogy lemoshassam rendesen a csuklómról amit odagányolt. Undorodom magamtól, mert az érintése érzetétől nemtudok szabadulni.Remélem nem hangosan akar imátkozni mert akkor felrúgom! Engem nem érdekelnek az istenes baromságai...semmi kedvem nincs hallgatni ahogy kántálva könyörög a semminek. |
[43-24] [23-4] [3-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
