|
Témaindító hozzászólás
|
2012.01.23. 21:42 - |
 |
[43-24] [23-4] [3-1]
Csend. Végtelen, mindent uraló némaság, és dohos levegő az, ami körbevesz. Másnak talán irritáló lenne ez egy idő után, de nekem különösképpen nem az. A csend... Isten szava. Olyan halk suttogás és lágy dallam, amit csak ilyenkor hallhatok. Megnyugtat, mert úgy érzem, hogy ebben a sötét, unalmas és fénytelen órában is velem van, mint egy hű társ segít át mindenen. Én pedig csak várok, hogy eljöjjön az ideje annak, hogy eltűnhessek erről a lepratelepről. Várni a jelre...nem könnyű.
A szinte évezredeknek tűnő magányt lépések zaja töri emg. Ahogy ki tudom venni két ember közeledik. Óóóó, tényleg... mintha memlítették volna korábban, hogy kapok valami társat. Hm... biztos unják már, hogy sorra öröm meg a körülöttem élő őröket, ezért úgy gondolták belöknek mellém valami feláldozható korcsot, akit helyettük apríthatok. Okosabbak, mint hittem. Így se okosak, de... inkább, mint eddig gondoltam. Attól függetlenül egész sok idő kellett, hogy kitaláljanak valamit.
Egy sornyi üvöltözés után végül egy alacsonyt valakit belöknek hozzám. Én először inkább csak az ágyról fekve nézem, majd lassan kilépve az árnyékból tornyosulok fölé, hogy jobban megnézzem.
- Nem gondolhatták komolyan, hogy egy kölyköt áldoznak fel... - morgok hangosan. - Ennél lejjebb nem is süllyedhetnének... |
Unatkozom! Minden egyes söpredék ebben a rohadt börtönben csak untatni képes, emellett meg most elkülönítőbe zártak.
A mai nap különleges, legalábbis az a szerencsétlen alak aki őrnek nevezi magát ezt magyarázza nekem, miközben a folyosón vezet maga elött. Hogy miért különleges? Mert költözöm. Vagyis nem egészen költözöm, csak új cellatársat kapok. Hogy miért? Mert az előző ütődött, akivel eddig osztoztam a légtéren enyhén szólva átlépte a határt, és ezért kénytelen voltam letépni a fülét. Jó, nem téptem, hanem haraptam, de egyre megy, lényeg hogy megszereztem magamnak!
A kezemen lévő bilincseket basztatom miközben a koma pofázik mögöttem. Ha jól tudom a fickót George-nak vagy Jim-nek hívják franc se tudja, nem haverkodom az őrökkel. Új itt, és asszem nem tájékoztatták eléggé arról hogy nem szeretem ha pofáznak nekem.
-FOGD MÁR BE!- üvöltök rá félig hártafordulva mire fejbesom azzal a rohadt gumibottal
-Ne szemtelenkedj Eliot!-Rohadj meg! Az egész élettörténetedet el akarod mesélni?
Végre odaérünk a cellához akkor eloldoz és belök egy a régihez hasonló kis lyukba. Hallom ahogy csapódik a rács mögöttem majd az őr elslattyog én meg itt maradok újdonsült cellatársammal. A srác az ágyon terpeszkedik, nem igen látom az arcát ezért közelebb lépek hogy megnézhessem magamnak.
|
|
[43-24] [23-4] [3-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
