|
Témaindító hozzászólás
|
2012.01.19. 23:18 - |
 |
[425-406] [405-386] [385-366] [365-346] [345-326] [325-306] [305-286] [285-266] [265-246] [245-226] [225-206] [205-186] [185-166] [165-146] [145-126] [125-106] [105-86] [85-66] [65-46] [45-26] [25-6] [5-1]
Már felkészültem, hogy engem talál el a golyó és meghalok, de akkor mondjuk magára hagytam volna Pitot, az pedig szörnyű érzést keltett bennem. Mikor meghallottam a lövést, de nem éreztem fájdalmat sehol sem, azonnal kinyitottam a szemem. Az elém táruló látvány teljesen lesokkolt. Pito volt ott értetlen arccal nézett rám. Pánikomba azonnal széttéptem a ragasztószalagot, ami a kezemen volt és elkaptam a fiút, majd az ölembe húztam.
-Ne Pito kérlek ne tedd ezt...ne hagyj itt...-simogattam az arcát reménytelenül, miközben a könnyek folyamatosan hullottak az arcomból, de éretem, amiként elhagyja a testét a meleg. Pito kezdett kihűlni szépen lassan. Valóban elment meghalt, megölték. Nem tudtam elfogadni. -Szeretlek Pito...-suttogtam a fülébe és megcsókoltam. Körülöttem mindenki nevetett, aztán óvatosan leengedtem a testét a földre, majd felkaptam a katonai kést amit nem rég oda dobtak hozzám és mintha démon szállt volna meg, könnyes mégis iszonyú rideg és szinte elhomályosult tekintettel néztem mindenkire. Ők csak nyeltek egy nagyot és a vezér parancsára nekem ugrottak, de engem csak a bosszú érdekelt msot semmi más, mindenkit ki akartam végezni, mindenkit aki itt volt. Húszan, harmincan lehettek? És ha megölöm mindet akkor mi van? Így is gyilkos voltam, most hogy ha tömeg gyilkos leszek vagy sorozat gyilkos és nem bérgyilkos mit számít? Megölték az egyetlen dolgot, ami számomra fontos volt, az egyetlen személyt, akit szívből szerettem. A szívem darabokra tört, a lelkem sötétbe burkolózott és a testem szinte magától mozgott, az elmém nem tudta felfogni mi történt. Kezemmel szinte minden támadómat, megsebeztem vagy leszúrtam. Szörnyű mészárlásba kezdtem, a vezér is látta, hogy nem fogom feladni ezért úgy döntött menekülőre fogja a dolgot, mert az tűnt neki a legjobb megoldásnak, de én egyszerűen a hátába dobtam a kést, amitől a földre esett, de a megmaradt ellenfeleim nekem ugrottak. Szereztem jópár vágást, hála ennek, de utána egyesével mindegyik nyakát eltörtem, aztán odasétáltam a földön kúszó vezérhez és ráléptem a pengére, aminek hatására a gerince hangos roppanással ketté vágódott. -Elvetted az életem, én elveszem a tiedét és mindenkiért aki hozzád köthető, rohadj meg...-morogtam neki, majd kitéptem a hátából a pengét, amit egyenesen a fejébe állítottam. De nem tudtam feladni még most sem, mindenkit aki nem vérvett megvágtam vagy felvágtam. Látni akartam hogy vérbe burkolózik ez az egész hely. Sokáig tomboltam, az emberek belső szervei szana szét heverve voltak minden fele, csak Pito volt ott vér mentesen. Így úgy tűnt mint egy angyal aki a gonoszság és pusztulás közé került. Szörnyen éreztem magam, nem vagyok önmagam, éreztem a változást a lelkembe és a személyiségembe. Eltűnt az, akit mindennél jobban szerettem, innentől nincs miért élnem. Gondoltam rá hogy végzek magammal, de még nem fejeztem be a bosszúmat. Minden maffiát el fogok pusztítani, mindenkit aki Ivanhoz köthető megölöm. Elhatároztam magam, de nem hagyhattam itt Pitot, ezért felkaptam a karjaimba és betettem az egyik kocsiba, amibe találtam kulcsot és elhajtottam vele, egyenesen a kunyhóm felé mentem, mivel az a legbékésebb hely, ahova vihettem őt. Amint oda értem kerestem egy szép virágos rétet és ott ástam neki sírt, miután behelyeztem oda eltemettem. Egy nagyobb követ vittem oda sírkő gyanánt és addig faragtam a késsel amíg bele nem tudtam írni a nevét.
Eldöntöttem hogy teljesen átalakulok és az új külsőmet felhasználva segítek a rendőrségnek tönkretenni a maffiát, de közben azért szedem majd az áldozataimat is. |
Miközben beszél az a hájas disznó az egyik őrzőm elkezd eléggé rossz helyen tapogatni, illetve a hajamnál fogva hátrarántva fejemet bámol a képembe, majd nyal végig az arcomon. Kétségbeesetten nyögök fel rá, mivel eezt mástól nemtudom elfogatni, csak Spiketól. Én nem vagyok meleg... csak őt szeretem, és egyedül neki engedem az ijet. Ettől a pasitől meg egyenesen felfordul a gyomrom.
Rátaposva az őr lábára rántom ki magamat keéből hajamat nem kímélve. Ekkor veszem észre hoyg annak a vadálaltnak fegyver van a kezébe amit egyenesen Nyikolajra fog. Ne!
A lábam magától mozdul, abban a pillanatban hogy odaérek dördül a fegyver, így csak annyi idúm van hogy a fegyvert tartó férfinek hátat fordítva térdre borulok a földön fekvő Nyikolaj elött, így a golyó nem az ő testéve fúródik bele,... hanem az enyémbe.
Összerándul a testem a töltény lökésétől. A hátam közepén talált ameg a helyét bennem, hisz az a mocskos férfi Nyikolaj fejét célozta aki a földön fekszik.
Felnyögve Ingadozik meg a tartásom. Jóformán értetlenül pislogok szerelmemre, pedig tudom hogy...ennek itt vége. Még a félelemnek sincs ideje elfognia, egy szót sem bírok kinyögni mert a halál előbb ér utól, mint hogy hang hagyja el a számat..... |
-Nocsak a kis barátod nagy szájjal rendelkezik...nem tanítottad meg hogy erősebb embereknek ne dumáljon? Csalódtam benned Nyikolaj, belőled többet néztem volna ki...jó megértem hogy őt választottad, mert egész aranyos kölyök, de hogy bele is szeress...cheh...-mondta a vezér majd leugrott a doboztól és azzal a lendülettel a lábával lenyomott a földre, amire kicsit felköhögtem mivel hirtelen és erősen préselt oda.
Fejemmel Pitora pillantottam, mert láttam hogy vele se bánnak túlzottan jól, ezze a vezér lehajolt hozzám és a nyakamnál fogva felhúzott de a lábát rajtam tartotta és végig nyalt a nyakamon, amitől kirázott a hideg és morogni kezdtem, de erre csak visszalökött a földre és a lábával simított végig eléggé durván a nemességemet, amire morogtam egy sort oroszul, aztán odahajolt hozzám hogy megcsókoljon, de ezt megelőzbe ügyesen szembe köptem.
-Te szemét...ezért megfizetsz...hogy merészelted? -förmedt rám, majd visszament a dobozra és a takarásből előszedte a távcsöves fegyveremet és rám célzott vele. -Ha nem akarsz az enyém lenni nem leszek senkié sem... |
Aggódva pillantok Nyikolajra miközben jóformán már reszketek a félelemtől. Oldalra nézek azokra a hústornyokra akik mellettem állnak közrefogva engem. Istenem, miért történik mindez?!
Az a gusztustalan ember úgy beszél a barátommal mintha valami felsőbb hatalom lenne, herceg, vagy tudom is én. Felsőbbrendű pökkhendi barom!
Mikor előhozakodik azzal hogy Nyikolaj engem öljön meg elfog a félelem. Miért? Miért kellene engem megölnie... én, nem ártottam nekik... jó, lehet hogy a rendőrfőnök fia vagyok, de soha senkinek nem ártottam!!
Hirtelen az egyik ipse gyomron vág erre nyögve roggyok meg. Rettentően fáj az ütés, de, az a rosszabb hogy bennreked tőle a levegőm. Nagynehezen köhögve szerzem vissza a kontrollt testem felett könnyes szemekkel. Basszus, miért nem vagyok keményebb...
-Ne!- kiáltok fel rémülten.- Ne bántsák őt.... - nemtudom minek szövegelek... hisz nem szokásam. De most valamiért rettegek... jobban rettegek attól hogy neki baja esik, mint hogy nekem. Nem akarom hogy bántsák őt... csak őt ne!
|
Magába a raktárba nem volt semmi, csak egy csoportnyi ember és egy nagyobb doboz tetenén egy szivarral játszó nagydarab csákó, az arca tele van sebekkel és az egyik szemére vak is, de elrémísztés miatt nem takarja el soha sem. Odavetnek engem a doboz elé míg Pitot oldalt tartották fogva. Féltérdre érkeztem a lökés miatt, amire hangos nevetés hallatszott, aztán csak egy vészjosló morgás.
-Mégis mit képzelsz, hogy csak úgy eltűnsz előlem napokig, ha? Te az enyém vagy...a bérgyilkosom...és azt hiszem helyre kell tennem az eszed...mivel az olasz maffiával is szórakoztál...nehogy azt hidd hogy nem tudom mit tettél ez idő alatt...a kis járműt adogató barátod nagyon szépen köpött...-mondta gyilkos őrült hangon, majd elém dobtak a srác holttestét, akitől a kocsikat szereztem, meg aki hozta nekünk a kaját is. ~rohadj meg...te szemét~ gondoltam magamba, de ebben a helyzetben nem akartam beszólni neki, mert csak rosszabb lenne a helyzetünk.
-Na idefigyelj...Nyikolaj...-oda dobott elém egy katonai kést. - Ha megölöd a kis barátod, várj nem is a barátod a szeretőd nem? Ha megölöd, nem ölöm meg több barátod és a családod is életben hagyom...-mondtam nekem miközben rágyújtott a szivarára és a végét amit leharapott rám köpte.
-Ch...felejtsd el...nem fogom őt bántani...felőlem kiírthatsz mindenkit...csak őt ne...és nem akarok többé a bérgyilkosod lenni, sőt senkié se...-mondtam neki komoly hangon mire egy pillanatra megállt, mikor kiszedte a szájából a szivart, hogy kifújja a füstöt.
-Szóval fel akarod adni ezt az életet? -kérdezte tőlem, majd csettintett egyet és a Pitot fogva tartó csávó gyomron ütötte őt.
-Neee...őt hagyd békén...-förmedtem a vezérre, de aztán egy golyó suhant el az orrom előtt, amire szúrós tekintettel néztem a lövészre.
-Tudod mi lesz a sorsod ha feladod ezt az életed...nem maradhatsz életbe mert túl sokat tudsz...kár lenne érted...hiszen te vagy a legjobb de ha ez az óhajod teljesítem, miután játszottam veled egy kicsit...-mondta a vezér. |
Ijedten nézek Spike után mikor kiszednek a kocsiból. Mi ez az egész? Kik ők, és mégis hova visznek?
Ezernyi kérdésem lenne, de megsem merek nyikkanni. A kocsiban is végig csendben kuporgok összehúzva magamat olyan kicsire amennyire csak lehet.
Összekötik a kezeinket és kivezetnek minket egy ismeretlen helyre. Spike-ot keresem tekintetemmel, de engem más vezet. Pedig nagyon hiányzik a közelsége... félek. Most, most mégis mi történik? |
-Mi a franc? -morogva fordultam hátra mikor megláttam az autót kiakartam nyitni a kocsim ajtaját, hogy áttudjak szaladni Pito felére hogy kiszedjem onnan, de nem jártam sikerrel. Mivel egy láb visszarugta az atót és ezzel zárt be engem oda, de ezzel egy időbenm Pitot kirángatták a kocsiból a hátához egy fegyvert szeregeztek és utasították, hogy legyen jó fiú, majd betuszkolták a mögöttünk álló korom fekete kocsiba, de én se maradtam ki a sorból. Kiszedett a kocsiból a még nálam is nagyobb hústorony és bevágott Pito mellé az autóba, amire felszisszentem. Sajnos tudtam hogy mi történik.
-Fenébe...őt hagyjátok ki ebből, csak egy stoppos...-próbáltam menteni a menthetőt, átha elengedik Pitot, de nem így lett, csak a fegyver markolatával szépen fejbe vertek, amitől vérezni is kezdett, ezért csöndbe maradtam és reméltem, hogy Pito is így tesz amíg oda nem érünk a főnökhöz. Bár jobb ha ott se szól semmit. Mondjuk ahelyett hogy a szállására vittek minket egy elhagyott raktárhoz fordult be a kocsi, már akkor tudtam hogy ez nem lesz jó.
Mindkettőnk kezét összeragasztották és úgy vezettek minket az épületbe. ~ki kell találnom valamit, nem akarom hogy bántsák Pitot~ gondoltam magamba. |
Rásimítok a lábára kedvességből jóformán szinte megértve hogy nem vihet magával, pedig belül hisztiznék hogy én ugyan nem akarok haza vinni, vigyen magával oda ahova visz.
Nemtudom meddig ücsörgünk ott egy helyben a kocsiban, némán, de ekkor valaki dudálva beáll mögénk, szinte már nekimenve a mi autónknak. Értetlenül fordulok hátra az ülésbe hoyg megnézzem ki az, és mit akar.
-Spike! |
-Én ezt nagyon is megtudom érteni, de magammal se vihetlek oda ahova megyek túl veszélyes és nem akarom, hogy valami bajod legyen...-mondtam Pitonak miközben leparkoltam az utcán, aztán végigsimítottam az arcán, majd magamhoz húztam és összeérintettem a homlokunkat. Komolyan gondoltam, hogy feladom a bérgyilkos létem érte, de ha magammal viszem ki tudja mi történik majd ott. Lehet a végén mészárlás lesz a vége és nem akarom hogy azt lássa. ~sajnálom Pito de nem vihetlek magammal, vagyis nem akarlak vinni, féltelek...~ gondoltam magamba, majd csendben eltávolodtam tőle és hátra döntöttem teljesen az ülést hogy a tetőablakon kinézhessek. Kellett egy percnyi béke hogy felkészüljek arra amit tenni készülök. |
Fáradtan nyitom ki a szememet. Azóta hogy elég durván megdugott, több műbrokival is , eléggé megválltozott vele kapcsolatban a személyiségem. Sokkal bújósabb de egyben csendesebb is lettem.
Szeretem Nyikolajt, de tartok is tőle. Már nem kérdés hogy megkapja e a tiszteletet. Nagyon is megadom neki
-Nincs kedvem hazamenni....- motyogom kinézve az ablakon. Félek mit szól majd apám az eltűnésemhez és a megkerülésemhez majd |
Hallottam, hogy mit mondott Pito de nem akartam rá válaszolni, mivel a választ még magam sem tudom pontosan. Haragszom is meg nem is. Kételyek között lenni veszélyes, ezért csak annyit mondtam.
-Végleg abba hagyom a bérgyilkos melót...-válaszoltam Pito kérdésére, bár valószínűleg nem erre a válaszra várt tőlem. Szerintem szívesebben hallott volna egy nem-et mint ezt a mondatot. Hiszen még kimondani is veszélyes azt hogy feladom a mostani munkám. De érte megteszem, Pitoért abba hagyom, hogy vele lehessek. Nem akarok ilyen lenni mint most, hiszen tudom mit műveltem vele nem is olyan régen, de ő képes lenne megváltoztatni, normálissá tenni. Csak ahhoz idő kell, ahhoz pedig az kell hogy feladjak mindent az eddigi életemből és egy újat kezdjek vele.
Megvártam amíg Pito hátsója rendesen felépül és újra elvittem egy lovagló túrára, bár most rendesen körbe jártunk a környéken mindent, ami szép volt vagy érdekes. Kerültem a veszélyes helyeket, bár egyszer megkergetett minket egy morcos kecske, de azon én csak nevetni tudtam. Hiszen az állat még fele akkora sincs mint én mégis erősnek hiszi magát. Még utoljára jól akartam érezni magam Pitoval, így néhány nap alatt megmutattam neki mindent a vidékről amit akartam. Addig ki is bírták a tartalékok, úgyhogy az utolsó napon amint elfogyott minden kajánk úgy döntöttem visszamegyünk a városba. Érzékeny búcsút vettünk a tájtól és az állatoktól, majd kezdetét vette a hosszú órákon át tartó kocsikázás, bár mivel nem volt forgalom se rendőr így elég gyorsan visszaértünk a beton rengetegbe.
-Pito...visszaértünk a városba...-mondtam a mellettem szunyokáló fiúnak ébresztésként. |
Miko rmegkaptam az "engedélyt " ,ami így elég furán hagnzik hogy az engedélyére vártam hogy egyek, azonnal nekiláttam a kajának. Finom volt, és jólesett.
Kissé szégyenlősen pillantottam felé, miközben a tálcát alrébb rakva húzódom megint összébb.
-Mér...mérges vagy rám Spike?-kérdezem halkan. |
Vártam egy ideig, de mivel láttam hogy nem nyúl az ételhez sóhajtottam egyet. Tény nem akartam hogy parancsoljon nekem, de hogy ennyire féljen hogy még a kajához se súny. ~eltúloztam volna a dolgot? na mindegy~ gondoltam magamba, majd óvatosan lenyomtam az ágyra Pito térdeit ezzel is kényszerítve, hogy elengedje, majd rátettem a lábára az elkészített ételt.
-Egyél nyugodtan...a kaja nem harap...ha szeretnéd elmegyek addig amíg eszel...-mondtam neki, kedvesebb hangon, de nem néztem a szemébe egyszer sem, mindig kerültem a szemkontaktust. Majd az ujjaimmal hátrafele végigszántottam a hajamat és mivel nem kaptal választ felkeltem az ágyról és az ablakhoz sétáltam, majd kinyitottam azt hogy a friss langyos szellő átjárjon a szobán csendesen.
|
Óvatosan feltekintek rá.
-Jól...-motyogom halkan majd az ételre pillantok aztán vissza Nyikolajra. Térdeimet átkarolva indexelek egy darabig majd inkább Spike-on hagyom a pillantásomat.
Nos, más esetben már elkértem volna akaját, vagy gúnyolódtam volna rajta hogy házitündérkedik, de jelen esetben nem merem egyiket sem tenni. Kérdezni sem merek tőle. Fájdalmaim vannak, de legjobban a lelkem az ami fáj. Megint eléggé csúnyán megalázott és maga alá gyűrt.Legszívesebben megutálnám, amiért ilyeneket csinál velem. Hogy bízhatnék benne? Hiszen bánt... de a hülye szívem túlzottan szereti őt, így nemtudom hibáztatni vagy meggyűlölni őt. Inkább lenyelve a sérelmeket, próbálok alkalmazkozdni. Hitegetni magamat hogy rendben lessz minden... hogy nemfog bántani.....megint. |
Nagyon sokáig volt kiütve Pito, már másnap délutánra járt az idő, mire hallottam hogy mocorogni kezdett. Én kint a kanapén aludtam, nehogy megzavarjam a pihenésében Pitot, hiszen már így is eléggé megnyúztam nem akartam még rá is feküdni véletlenül, mert akkor ott törik össze a végén. Én magam már reggel korán fent voltam és jártam kint az erdőbe is gyümölcsöket szerezni, mert a kertből is szedtem fűszernövényt, meg a kandallónál a tűzgyújtás után megmelegítettem a tegnap rendelt kaját és annak az illata lengte be az egész lakást. Úgy döntöttem összekészítek neki egy jó ebédet, hogy legyen benne valami energia. Arra is gondoltam hogy úgy kéne viselkednem mintha semmi se történt volna, de attól szinte biztos voltam benne hogy bekattan, ezért az összekészített kínai és friss mentás gyümölcsös tál után bevittem a fiúhoz a kaját és letettem az ágy szélére, majd én is odaültem mellé.
-Hogy vagy? -kérdeztem tőle, finoman, igyekeztem kedves hangot megütni, nehogy bepánikoljon félelmébe. |
Összekucorodtam és arcom elé is húztam a takaróból hogy belélegezhessem a finom megnyugtató illatot.
Spike, bár azt mondja hogy szeret, és sokszor úgy is viselkedik, mégis másképp működik mint az emberek 80 százaléka. Összezavarodtam és fáj mindenem. Megint sírni lenne kedvem, de túl fáradt vagyok, ezért inkább átadom magam a fáradt ságomnak, és elalszom.
Jó sokáig nemtérek magamhoz. Lehet hogy egy napot is átaludtam. Viszont mikor felébredek már megint nappal van. Nyöszörögve ülök fel. Izomlázam van, mindenem fáj és rá kell eszmélnem hogy a testem tele van lila foltokkal. Szörnyen nézgetek ki. Jobban magamra húzom a takarót az ajtót bámulva. Vajon Spike itt van valahol? Mérges még rám? Megint bántani fog... ?
Rosszul érzem magamat... nagyon rosszul Belül is iszonyúan feszít a kín. Vinnyoghatnékom van, persze inkább magambafolytom. Hol van Spike? Ugye nem hagyott itt? |
-Sajnálom, de le kell mosnom rólad minden cuccot...-mondtam Pitonak és mindig lemostam az arcát, akár hányszor könnyek folytak rajta.Igyekeztem gyorsan megmosni, ne szenvedjen olyan sokat. Megmosás után bebugyoláltam egy nagy törölközőbe és felkaptam, aztán bevittem a hálóba és befektettem a puha ágyba, ami már tiszta volt és friss lepedő is volt rajta, mert ugye az legutóbb összevéreztem, de most már minden virág illatban pompázik, mert olyan öblítőm van.
-Pihenj nyugodtan ha tudsz...-mondtam Pitonak majd leültem az ágyra mellé, de nem néztem rá, csak az ablakon figyeltem ki. ~szörnyű dolgot tettem, hah...megint rettegni fog tőlem? de hát az még mindig jobb mintha ugráltatna jobbra-balra mint valami cselédet a hercegnő~ gondoltam magamba |
Hideg! Hideg!
Összerándulok és azonnal az engem tartó kezére fogok reszketve, ezzel is jelezve hogy nem akarok beülni a kádba. De nem úszom meg. Sírva vacogok a vízben, ami mellesleg még csípi is a bőrömet, főleg alul okoz szörnyű fájdalmat.
-Neh... nem akarom... kérlek... nem szeretném... - szipogom halkan, elhaló hangon neki.
Az alkarját kaparászva próbálom elérni hogy vegyen ki, de már jóformán bőgök. Erőtlen vagyok, nemhiszem hoyg felbírnék állni. Még a sírás is fájdalmas ,és nagyon fárazst is.D enemcsak testileg, lelkileg is kiborultam..
Ki akarok szálni a hidegből. Nem szeretnék fürdeni...fáj! |
Megvártam, amíg kezdett magához térni Pito, mert eszméletlenül nem akartam megfürdetni, mivel az eléggé nehézkes lett volna, hogy tartsam, nehogy vízbe fulljon és még közbe mosdassam is. Most hogy kicsi élet került belé könnyebb dolgom lesz úgyhogy felkeltem a székről és karjaimba vettem a kimerült fiút és elvittem a fürdőbe, ahova már korábban engedtem vizet és hála a napnak és egy tükörnek, ügyesen sikerült langyosra melegítenem, mivel ennyi ideig volt kiütve Pito.
-Lehet hogy kellemetlen lesz, bocsánat...-mondtam neki, majd lassan beültettem a kádba és elkezdtem gyengéden lemosdatni róla minden nem oda illő cuccot. Szerencsére kicsit habos volt a víz, úgyhogy nem igen látszódott hogy mennyi minden jött le Pito testéről. |
Nemtudom mennyi ideig lehettem eszméletlen.
Viszont mikor elkezdtem magamhoz térni, azt kívántam bár tovább tartott volna a boldog öntudatlanságom.
Felnyögve próbálok megmozdulni, de nemtudok. Minden tagom fáj, zsibbad éget. Nagyon rossz érzés. A szám kiszáradt az arcom viszont nedves. Olyan érzésem van hogy abőröm ragad... mocskos vagyok. Emellett fázom és hamarsan a reszketés is elfog. Mikor körbenézek hogy hol vagyok elfog a félelem, majd az emlékek is mind visszajönnek.
Le akarok innen jutni... megint a bőgés fojtogatja a torkomat. MIért? Most mégis miért? |
[425-406] [405-386] [385-366] [365-346] [345-326] [325-306] [305-286] [285-266] [265-246] [245-226] [225-206] [205-186] [185-166] [165-146] [145-126] [125-106] [105-86] [85-66] [65-46] [45-26] [25-6] [5-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
