|
Témaindító hozzászólás
|
2012.01.19. 23:18 - |
 |
[425-406] [405-386] [385-366] [365-346] [345-326] [325-306] [305-286] [285-266] [265-246] [245-226] [225-206] [205-186] [185-166] [165-146] [145-126] [125-106] [105-86] [85-66] [65-46] [45-26] [25-6] [5-1]
-Talán azért mert szeretlek és minden jót megakarok neked adni? -tettem fel a kérdést a fiúnak, ami tartalmazta a válaszomat az ő kérdésére is. Hm, csak addig kell játszanom ezt a nyálas szerepet ami önszántából nem csókol meg, ha ezt majd egyszer megteszi, akkor sajnos elszabadul a pokol. ~de egyszer el kellene beszélnem faterjával, vagy a maffia ismerősére kéne hatni~ gondoltam magamba, majd leültettem Pitot az ágyra és intettem neki hogy ne mozduljon.
Elmentem megkeresni a cuccait és elhoztam neki a kabátját, meg valami papucsot amit fel tud venni a lábára, hogy ne fázzanak. Bár útközbe mikor mondtam hogy távozom Pitoval a nővérke rám dobott egy sálat, úgyhogy azt is Pitora tekertem, nehogy megfázzon.
-Nos indulhatunk? De étterembe viszlek szóval találd ki mit szeretnél enni...vagy akár rám is bízhatod csak azt mond milyen fajta ételt akarsz...olasz kaját, kínait...japánt...? |
-Ehh!- kicsit meglepődtem azon amit tett így akaratlanul is átkaroltam mindkét kezemmel a nyakát, arcomat pedig a mellkasába frutam. Miután rájöttem hogy csak megakarta akarályozni hogy letegyem a lábam, és azért kapott fel íly hirtelen lassan alengedtem a nyakát majd úgy pillantottam fel rá.
-De...de... miért költenéd rám a pénzed... a KFC-t én is kitudom fizetni, csak kell a kabátom a szobámból. Apa hagyott pénzt a kávéta..- mondom neki. Annyira kényelmes itt a karjában, nem is emlékeztem rá hogy milyen nyugodtan, szilárdan bír tartani.Olyan mintha nem is esne nehezére, elképeztő, és emiatt biztonságot áraszt magából. Normál esetben már hőzöngenék hogy tegyen le, de most nem, ez kellemes. |
-Bocsánat, de azért most már azért kicsit bízhatnál bennem, azt aki nekem fontos soha nem bántanék...-mondtam komolyan eljátszva mintha szíven ütött volna hogy így gondolkozik rólam, aztán mielőtt letette volna a bekötött lábát Pito felkaptam és a karjaimba tartottam.
-Ne tedd tönkre magad, akkor inkább a tolókocsiba tollak a kajáldába, de így sose gyógyul meg a lábad ...-mondtam kicsit mérgesen, amiért ilyen ostoba gondolata támadt a fiúnak.
-Nos kitudom fizetni az éttermet és ott legalább rendes kaját ehetsz ami rád fér a sok moslék után, de nem erőltetem, végülis nekem mindegy.. |
- EZ nem vicces..- morgom neki , mert egyszer tényleg beparáztam hoyg esetleg meg akar ölni, és hát ezért is vagyok most a kórházban.
-Ööö... -kezdek el agyalni, mert nem akarom hogy cipeljen, akár egy csajt.- Akkor megpróbálok sétálni..- mondom neki az ágy szélére csusszanva- Étterembe?Áhh oda csak párok járnak, meg a gazdagok..- morgom. Apa sosem vitt étterembe, főzni meg nemtud, így a gyorsfagyasztott kajákat meg a gyorséttermet ismerem mint opció-Szóval, a KFC-be szeretnék menni- magyarázom miközben felállok az ép lábamra és leteszem mellé a másikat hogy megpróbáljak súlyt helyezni rá |
-Hm...szóval havernak rokona, na az nem valami komoly kapcsolat az enyémhez képest ami azt illeti...bár ezt nem kötöm az orrodra, mert ha elmondom meg kellene hogy öljelek...-mondtam poénkodva majd kikeltem az ágyból és Pitora pillantottam.
-Tudod ha kajálni megyünk végigcipellek megint a fél városon mert én ezt a szutyok tolókocsit nem fogom tolni az is biztos...de mondjuk ha szeretnél akár étterembe is mehetnék nem muszáj gyorskajáldába mentünk...-mondtam a fiúnak a másik eshetőséget hogy arra is gondoljon. |
-Nem... pontosabban nem éppen, közvetetten meg de- próbálom neki elmagyarázni.- Az egyik haverjánaka rokona, nah ő benne van a maffiában...Neki meg kapcsolat,a haverján keresztül... legalábbis a naplójában ez volt írva, ha jól értettem... néha nehéz elolvasni mit akar írni mert olyan csúnyán körmöli a betüket...- morgom mérgesen majd felélénkülök azon hoyg tényleg elvisz kajálni.
-Pizzat... nem NEM! Menjünk a KFC-be!- Gyorsséttermeken nőttem fel, bár nem látszik rajtam. Így nanáhogy a kedvenc gyorskajáldámba vágyom. |
-Szóval rosszhírű emberek? Hm, ez érdekes, ha számításba vesszük hogy valószínűleg a neved miatt olasz vagy...és apud személyiségét hozzáveszem, csak nem az olasz maffia a kis barátja? -tettem fel egyszerűen a kérdést, de csak elmélkedtem, mivel ez tűnt teljesen logikusnak. ~nocsak ha igazam van akkor lehet van egy két közös ismerősöm apucival és akkor sajnos nem ölhetem meg, mert akkor nekem is annyi~
-Hát egyrészt nem félek apud kapcsolatairól...másrészt akkor elrabollak kajálni, mit szeretnél enni? -tettem fel egyszerűen a kérdést, mondjuk nekem édes mindegy mit eszünk. |
-Bármit?-csodálkozom rá .-Azért ne becsüld alá apámat... csúnya ezt így kijelenteni.. és pont egy újságírónak, de neki is vannak kapcsolatai.... eléggé rosszhírű emberekkel..- Olasz maffia, hát igen... erről is tudok, de csak mert naplót ír az öreg..
-Uhh kösz..- tolom fel magam ülésbe -Komolyan? Az itteni kaja pocsék... tdod tegnapmit adtak? Hát fúj... undorító... szerintem a maradékoakt pépesítik össze és azt tolják le az öreg nyanyák torkán... én mondtam hogy nem eszem meg... úgyhogy végül kaptam egy szelet kenyeret csak hogy befogjam.. hát szép... teljes ellátás... de apa meg lusta bejönni, énmeg kiskorú vagyok...szóval franya, az autómaták pénzbedobóját meg nem érem fel a székből....-nemtudom miért kezdtem el neki mesélni, de valamiért most sokkal nyiltabban állok hozzá Nyikolajhoz |
-Nos én olyan újságíró vagyok, aki bármit megtehet a kapcsolataival és azok jóval befolyásosabbak mint az apud, ah már bocsánat, nem akarok ám annyira illetlen lenni, hogy gúnyolom a faterod...-mondtam Pitonak bár igaz a mondandómba ott volt az annyira szó így mégis csak gúnyolódásnak hangzott az egész, de mondjuk igaz is. Én bármit megtehet, sőt ha akarnám lelőhetném a faterját és rákenhetném bárkire, de gondolom annak nem igazán örülne Pito. Mondjuk, akkor nem lenne már semmi az utamba és csak hozzám tudna jönni vígasztalódni és elvihetném magammal. Hm, nem is olyan rossz ötlet.
-Oh bocsánat...-mondtam, majd felültem az ágy szélére és így már nem voltam a fiút és figyeltem arra amit mondott. -Ugyan minek vesződsz az itteni kajával? Menjünk valahova enni, eltudom simán intézni hogy eljöhess velem egy két órára valahova...-ajánlottam fel a fiúnak. |
Elcsodálkozva pillantok rá majd elkezdek mocorogni alatta egy kicsit. Uhh, miért örül annak ha a faterom mérges rá?Nyikolaj nagyon fura alak. Annak senki nem örül ha mérgesek rá... főleg ha mellesleg találkozni akarna velem.
-Lehet hogy vannak kapcsolataid, de az újságírók sem tehetnek meg mindent.... a tűzzel játszol, ha apa a fejébe veszi komolyabban hogy kárt tegyen benned..- itt elhallgatok, mert inkább nem akarok belegondolni. Apa ritkán állat, de ha az akkor nagyon az!
-Kezd nehéz lenni a fejed...- panaszölöm miondkét kezemet a fejére helyezve. Fúú ha nem lenne ilyen kedves, akkor már szétszadiztam volna. De nemtudom úgy bántani hoyg ő meg szerelmet vall, meg bújuk hozzám. EZt a fajta viselkedést nemtudom kezelni-Am.. egyébként, nekem majd vissza kell ám mennem a kórtermembe... mert ez nem az enyém, és ha nem megyek vissza nemkapok vacsit, és ha nemkapok vacsorát akkor az a te lelkeden fog száradni, és az meg bosszúért kiállt szóval.....um.. remélem érted a lényeget. Kajás vagyok...-sóhajtom a végét. |
-Ó, pont az a célom hogy ne örüljön nekem...-motyogtam halkan mert tényleg azt gondoltam hogy felhúzom a bácsit, amíg ő nem üt először aztán én csak viszonzom a kedvességet, de ha ezt tenném szerintem vinnék magammal kamerát hogy bizonyítsam, hogy nem én ütöttem először. Van bennem ész hogy elintézzem a bácsit, ha kell fenyegetem, de akkor is elfogom vinni Pitot ha törik ha szakad. Mondjuk ha elviszem a kórházból senkinek se tűnne fel az is biztos, főleg az apjának nem, mivel mint látom nem jön látogatni. Csak ide zárta be a kölyköt, hogy ne legyen addig se otthon, meg itt figyelnek rá. Tényleg? Látom figyelnek, itt bármit megtehetnék vele amit akarok, nagyon figyelnek egy betegre. Ezért utálom és a kórházakat, semmire se jók.
-Hidd el Pito én még emberrablási váddal is kitudnék jönni a börtönből, mert vannak nagyon jó kapcsolataim...-mondtam kedvesen a fiúnak és rákaccsintottam majd visszadőltem rá. |
-Neeem hiszem hogy az jó ötlet hogy beszélj vele... egy egész napig puffogott rajtad... nemhinném hogy örülne ha láthatna..- magyarázom neki üöszintén, mert így van. Apa kinem áljhatja Nyikolajt meg ahogy ő hangoztatja a " fajtáját". Kicsit homofób az öreg.
-Apa meggyanusítana emberrablással és többet nemjönnél ki a börtönből.- válaszolom neki higgadtan átse gondolva rendesen ezt az opciót mert lehetetlen hogy apa ne találjon rám, vagy akadjon ki azon hoyg Nyikolajjal meglépek. De amúgy is...miért akarna megszökni velem... neki itt a munkája...annyira nem érezhet mélyen irántam hogy elszigetelné magát velem egy távoli vidéki kunyhóban.
Tényleg ennyire fontos vagyok neki hogy bejárkálna a börtönbe csak azért hogy hátha sikerül velem lennie?
-Pedig jó lenne..- teszem hozzá halkan, értve a megszökésre, hiszen az olyan izgis |
-Ha kell addig járok be önszántamból a börtönbe, amíg apád le nem nyugszik...bár személy szerint azért elbeszélgetnék vele mégegyszer és nem a kórházban...-mondtam Pitonak őszintén, bár nem tudom hogy emlékszik-e hogy miféle beszélgetés zajlott le akkor kettőnk között, majdnem olyan lehetett mint két egymásnak feszülő elefántbika.
-És ha elszökünk? Együtt, oda vidékre ahol nem talál meg? -tettem fel nemes egyszerűséggel a kérdést. Na jó én könnyen beszélek mivel nincs ki visszatartson sőt nincs kihez kötődnöm se itt max Pito...de ő más tészta. Őt ilyen állapotba simán eltudnám vinni magammal. |
Ettől aztán rákvörös leszek.Főleg hog yilyen közel van az arca az enyémhez. Hevesebben ver a szívem, a levegő meg beszorul, mintha már lélegeznem se kéne többet. Mikor eltávolodik csak akkor kezdem emészteni amit mondott.
Mi az hogy drága, meg mi az hogy az övé?! Én nem vagyok az övé!! Méghogy megszeretni? Őt?! Na nem az kizárt.. ő szerelmes belém és nem fordítva.Álmodik a nyomor! Ezt kellene a fejéhez vágnom, hogy álmodik a nyomor.De mégsem teszem csak hagyom hogy lecsússzon mellém. miközben próbálok urrá lenni pillanatnyi zavaromon.
-Fogd be...- dünnyögöm halkan. meg akarok szabadulni ettől a hülye színtől ami kiült az arcomra. Nem akarom hogy lássa mennyire kibillentett az egyensúlyomól azzal amit csinál, meg amit mond.
-És akkor sincs semmi hogyha esetleg úgy éreznék vagy mi, mert... apa visszadug a börtönbe ha megtudja akár csak azt hogy beszéltem veled..- sóhajtok fel, mert ez az igazság.....apa sosem engedne a közelébe még akkor sem ha én is szeretném látni őt... ha szeretem őt...
|
-Azt hiszem drága Pitom, te kezdesz megkedvelni vagy megszeretni engem...-mondtam neki mosolyogva miután olyan közel hajoltam hozzá hogy az orrom összeért az övével, majd a vállára tettem a fejem, de aztán végighúztam azt a mellkasáig, majd csak ledőltem mellé, így körülbelül a bordáinál volt a fejem amíg a kezeim a hasánál pihentek meg és lehunytam a szemem hogy gondolkozzak egy kicsit.
-Hm mint minden ünnep, ez nagyon aranyos hasonlat ám Pito...-mondtam halkan felnézve a fiú arcára. Annyira szeretem nézni mikor zavarba hozom vagy teljesen összezavarom őt. Akkor legalább nem morog annyit mint amúgy. |
Mi a tosznak kérdeztem meg?! Kiráz a hideg attól ahogy suttog, ahogy néz pedig elönti a forróság az arcomat. Ne nézzél! Így nem megy! Így nem tudok beszélni... zavarba hozol!
Mivel várakozik, és ebből nemtudom igazán kirágni magamat bedobom a törcsit és elkezdek agyalni azon amit mondott. Hogy mit érzek? Meleget... mintha a testemben tüzijáték robbanna szerteszét... azt.. azthiszem boldogság ....vagy talán öröm... nemtudom megnevezni mi az az érzés...de annyi biztos, hogy kellemes, és mindent elsöprő horderővel bíró. DE EZEKET NEM MONDHATOM KI NEKI!!! EZ nyálas és ....és égő....
-Nem... nem tudom megmondani...-válaszolom halkan őszintén kcisit ficeregve alatta zavaromban.- Hasonlít egy csomó ismert érzésre, de közben egészen más...Kicsit talán olyan mint az összes ünnep összesűritve egy pillanatba...-dünynögöm a végét kínomban. Tényleg nemtudom másképp kifejezni. Olyan minth a akarácson, a szülinapom, a hálaadás, a haloween mind egy pillanatban robbanna be, mindent magába sűrítve. Boldogságot, izgalmat, rejtve magába... de mégis ez az érzés elkülönül minden más eddig tapasztaltól, hozzátéve azt a kínos dolgot hogy még mellesleg fel is izgat vele, no de ezt nem kötöm az orrára! |
Teljes meglepetésként ért hogy kitudta mondani a nevem, a valódi orosz nevem és nem azt hogy Spike. Erre felenesedtem és az arcom is tükrözte hogy hogyan is érzek most de aztán elmosolyodtam, majd odahajoltam a fiú füléhez.
-Örülök hogy kimondtad a nevem és személy szerint csak annyit kérek, hogy lész őszinte önmagadhoz, és gondold át hogy mit is érzel mikor megcsókollak...és mond el...-duruzsoltam mély hangon a Pito fülébe, majd az egyik kezemen támaszkodva egyenesedtem fel és figyeltem a fiú reakcióját erre amit most csináltam, mivel sejtettem hogy nagyon is aranyos lesz az ahogy ki fog most nézni és azt nem hagyhattam ki semmiképp sem hogy lássam. |
Hogy mondhat már ilyeneket?! Mi történt vele? Ő eddig nem viselkedett így. Ahoyg a tenyerembe puszil, kiráz a hideg. Ettől kicsit felsóhajtok, ő meg pont akkor tapasztja a száját az enyémre. Kész, ennyi... nemtudok, és nem is akarok védekezni ez ellen. Valamiért tetszik hogy megcsókol. Annyira jól csinálja....ROHADJON MEG !
Miután visszavackolta magát rajtam az alsó ajkamba harapva vörös fejjel tekintettem el oldalra róla. Tiszta buzis ez az egész... de én nem vagyok buzi... ő akarja hoyg az legyek! Vagy mi... vagy nem... vagy mi... vagy nem?! Basszus!
-Nyikolaj mégis mit vársz most tőlem?-szólalok meg halkan kis idő eltelte után, mivel tényleg nem tudom hogy mit vár, mit fogok neki mondani. És igen, kitduom mondani a nevét.... ameddig egyedül voltam a korházban, tükör elött begyakoroltam hoyg hogyan ejtik a hülye orosz nevét, bár ez nem jelenti azt hogy ezentúl nem Spikenak fogom hívni. Most is csak azért neveztem nevén őt, hogy érezze most nem gúnyolódom, vagy hülyéskedek. |
-Mit tennék, továbbra is kifejezem azt amit érzek irántad...-mondtam a fiúnak egyszerűen majd most a kenyerét puszilom meg, aztán az ujjait, aztán leteszem vissza az ágyra a kacsóját. ~Sajnálom de elérem hogy belém szeress...aztán sajnos...elárulom a titkom, ami miatt darabokra tőrsz, amit szomorú módon élvezni fogok és szomorú módon nem adhatlak akkor vissza a családodnak...~ gondoltam magamba, de nem akartam még ki se mutatni hogy ez jár a fejembe, ezért egyszerűen megcsókoltam a fiút, de ettől iszonyúan fájni kezdett a hátam úgyhogy újra visszadőltem rá, mert úgy kényelmes volt |
-Öhm....oké...- válaszoltam neki kicsit megilletődötten, mivel komolynak hangzott amit mondott.Közelebb fészkelődik hozzám, ettől elvörösödöm. Nem értem miért bújuk most ennyire, ez olyan fura érzés.
Épp szólnék vissza hogy az esélytelen,meg amúgy is, apa kinyírná mindkettőnket ha én hosszabb időre eltünnék, de ekkor érzem hogy megpuszilja a kezem.
-Hé.. ahh.. mit.. mit művelsz na?!-kérdezem tőle, de nemtudom eldönteni hogy háborogjak, vagy inkább ne így egészen fura hansúllyal szakad ki belőlem az egész. Teljesen összezavar, és ez érződik a hangomból is. De miért csinálja ezt? Mostmeg miért ilyenbúlyós, gyengéd... simulós... amikor eddig egy tetüládavolt.... egy erőszakod vadbarom... mostmeg mint akit kicseréltek |
[425-406] [405-386] [385-366] [365-346] [345-326] [325-306] [305-286] [285-266] [265-246] [245-226] [225-206] [205-186] [185-166] [165-146] [145-126] [125-106] [105-86] [85-66] [65-46] [45-26] [25-6] [5-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
