|
Témaindító hozzászólás
|
2012.02.06. 00:27 - |
 |
[110-91] [90-71] [70-51] [50-31] [30-11] [10-1]
-Én honnan tudjam? Te vagy a felelősségteljes kenyérkereső kettőnk közül...- dünnyögöm neki majd elgondolkodom- Lehet hogy... áhh de nem... pedig abban sok pénz van..- gondolkodom azonhogy elmehetnénk hostnak.Hallottam mennyit keresnek, és sokszor, a táncon kívül nem is történik semmi... táncolni meg csak tud ez a kis kretén.
- Lophatunk is...- Bár az kockázatos, de megpróbálhatjuk |
- Persze, csakis oda viszlek. Sőt, igazából ez az egyik állásom, amit eddig nem tudtál. Szóval, ha van dugi pénzed, akkor vedd elő, mert pénzért megdughatsz...- Forgatom meg szemeimet, mert ez még tőle is rossz volt. Hirtelen megállok.
- Na,de komolyan, hogy szerezzünk pénzt? - Sápadok el. |
Kaptam tőle egy puszit, ami megmozgatja belül egész lényemet. Pillangók hada kezd ébredezni gyomromban, és érzem ahogy arcomra kissebb pír szökik. Lehet hoyg csak a drog. Mégis, annyira jól esik ez az érzés.
Kissé rászorítok a praclijára és már loholok is utána az utcára. Felkuncogok- Ugye nem stihelni cipelsz? |
Nyálasak vagyunk, eléggé. Ezt meg kell mosolyognom. Mondja, hogy szeret. Viszont én nem tudom eldönteni, hogy ezt most arra mondta, hogy szerelmes belém, vagy arra, hogy, mint barát. Inkább nem mondok semmit, csak szorosabbra fogom az ölelést.
- Shuta, mi? Szokj már le erről a becenévről... - Morgom kelletlenül. Eltávolodom tőle, de előtte nyomok szája széle mellé egy apró csókot.
- Gyere, keressünk egy kis pénzt, okés? - Mosolygok rá. Elválok tőle, de egyik kezét nem engedem el, és úgy húzom magam után. |
Nem rá vagyok mérges, az élet a bűnös, nem ő ezt én is tudom, csak a drog felerősíti bennem a fájdalmat és átalakítja világfájdalommá. Nem akarok egyedül maradni a világ ellen. Ha elveszítem őt is, nem tudom mi lessz velem. A bandával is csak azért lógok, mert ő ott van, semmi másért.
Átkarolom törékeny derekát és háta mögött összekulcsolom kezeimet. Hallom hogy szipog... talán sír?
-Te is fontos vagy nekem....- dünnyögöm magam elé meredve.-Szeretlek Shuta! |
Kiakadt ő is. Megrezzenek, mikor közrefog, és beszorít a falhoz. Megfordulok, hogy szembe legyek vele. Végighallgatom csendesen.
- Rav-chan...- Súgom halkan becenevét, amit én adtam neki. Kreatív, mi? Lassan megsimítom vállait két tenyeremmel, majd átölelem nyakát. Így is közel állt hozzám, de most már teljesen összesimultunk.
- Sajnálom... De, akkor nagyon megbántottál. Nem hagylak el, többet, ígérem. - Arcom nyakába fúróm, és halkan szipogok. Nem szokásom sírni, mert az buzis, és a gyengeség jele. Mi nem hullatunk könnyeket, csak vérünket ontjuk De, mégis legördül pár könnycsepp. Haragszom magamra, mert képes voltam itt hagyni.
- Ne haragudj... kérlek... - Kérlelem, hátha megbékél. - Nagyon fontos vagy nekem... - Súgom fülébe halkan. Sosem beszélt nekem a magánéletéről, bezzeg én mindig elpanaszkodtam a családi gondokat. Ő mindent tud rólam, én meg keveset róla... |
Felnyögve kapok az arcomhoz és dőlök neki a falnak. Agresszív kis pöcs! Itt hagy magamra, nem jelentkezik, most meg még neki áll feljebb?
Nekem esik szavaival majd elkezdi felkutatni az anyagot.- Neh! Nemerészeld! Elég!- üvöltök rá kikelve magamból mikor látom hogy lehúzza a vécén A kagyló mellé rogyva hábán bámulok bele a kavargó lefolyóba. Az anyag, minden oda... ez az állat lehúzott mindent .
-Miért teszed ezt velem?-nyögök fel majd az ülőkére csapok és felállva ugrok el kétkezemmel közrefogva a falnál.-Ezt a kis örömöt is elveszed?Itthagysz engem... itthagysz úgy mint a szüleim...- suttogom halkabban. Igen anyáék leléptek, hátrahagyva engem. Mikor ő is eltünt rettentően megijedtem, éppen ezért nyúltam az utolsó mentsváramhoz...de ő most volt olyan kedves hogy elúztatta a maradékot...holnap meg lehet hogy megint felszívódik, bármennyire is szükségem lenne most rá. Nem akarok beszélni neki a szüleimről, mert nem szoktam leterhelni a magánéleti problémáimmal. Sokat nyafogok de azok főleg a pillanatnyi szükségleteiimről szólnak. Komoly dologgal sosem terhelném le... megvan neki is a maga súlya amit vinnie kell |
Pofon vágott. Meglendült a keze és erősen csattant arcomon, mitől hátra kellett lépnem. Nagyot nyeltem, de szemeibe néztem, és rögtön levágtam, hogy most adagolta be magának a drogot. Hirtelen mérges leszek, és én ököllel mosok be neki, habár az nem erős, mivel gyengeségem határtalan.
- Te már megint drogozol?! Nem tudnál leszokni, ha?! - Üvöltök vele, cseppnyi kedvességgel sincs megáldva dühös hangom. Még Ő dühös, mikor a drog engem is kárpótol? Hogy lehet ekkora farok?!
- Rohadj meg, te állat!! - Trappolok be hozzá, magam után hangosan bevágva az ajtót. A szobájába megyek, és mindent felborítok, hogy az összes drogot felszedjem, ami ott van, kivétel nélkül. Fogom a drogot, azt a sokat, és átmegyek a fürdőbe, majd levágom a vécébe, és lehúzom.
- Nem azért hagytam itt a pénzt, hogy drogot vegyél, hanem kaját, bazdmeg!! Kaját!! Mindig aggódnom kell érted, hogy valami oltári nagy szart csinálsz magaddal! Mi a faszért büntetsz még te is?! Ha?! - Kiakadtam. Ha kiakadok, üvöltözök. Ha üvöltözök, tetteket viszek végbe. Ha tetteket viszek végbe, sérelmeket szerzek. Ha sérelmeket szerzek, összetörök. Ha összetörök, kárt teszek magamban. Ha kárt teszek magamba, Raven-hez futok.
Lenyugtatást próbálok eredményezni, ezért mély levegőket veszek. Lenyugtatom magam lassacskán. A falnak dőlök, homlokomat a fehér falnak döntöm, szemeimet lehunyom. |
Itt hagy?Hogy merészel itt hagyni? Miért hagy itt? Most mi a lótúró van? Bambán pislogok utána majd mérgemben hogy elment széttörök 3 tányért a konyhában. Tehetetlenül örjöngök, mivel láttam hogy összeszedte a cuccát. Nem fog visszajönni, ezt azonnal levágom.
Az elmúlt napokban nem mentem sehova.Otthon szenvedtem, romboltam, nem értettem hova tünt Shuta.Eszméletlenül hiányzik, és nemtudom elérni sehol.Apénzt amit itt hagyott elköltöttem drogra, hogy meglegyen a szokott adag. Egy szíjjal szorítom el felkaromat miközben másik kezemben már a fecskendő. Felszívom az anyagot a tűbe, és megkeresve a vénámat belenyomom az egész cuccot. Ekkor meghallom hogy valaki dörömböl az ajtómon.
-Raven, Raven!!!
Kinyitom az ajtót és ködfátyolos tekintettel tekintek rá. Mikor meglátom hogy ő az az első dolgom hog ypofon vágjam.- Hova tüntél?! Kérdem dühösen.- Hova??! |
Igazából meglehetősen bánt, hogy ilyen szavakkal jön nekem, mikor éjjel lesokkolt. Bár, emezt szerencsére nem tudja, de akkor is! Itt gúnyolódik a bajaimmal, holott kibaszottul tudja, hogy nem vagyok olyan, mint ő, hogy mennyiféle szart összeszenvedtem! Jó, nem szeretek evvel jönni, mert ilyennel nem szép dolog hozakodni, de most legszívesebben a képébe vágnám.
Semmiféle fintorral nézem le rá. Zavartságom egy pillanat alatt elmúlt, mikor volt olyan kedves, és gúnyt űzött a problémáimból. Pedig, ha tudná, hogy én vagyok fölényben, akkor nem tenne ilyet, hanem kussolna. Viszont én meghagyom a titkát, hogy dugni akar velem, hogy szerelmes belém, vagy tököm is tudja, hogy mi van.
- Maradj meg magadnak - Préselem ki eléggé nehézkesen magamból, miután leszálltam a konyhapultról. Bemegyek a szobába, és rendbe rakom az ágyat. Kedvem lenne itt hagyni, itt hagynám pofátlanul, hátha akkor nem lesz ilyen kibaszott nagy a pofája. Mondjuk meg is tehetem ezt vele, és meg is fogom tenni. Most. Ebben a nem épp szent pillanatban. Összeszedem azt a kevés cuccot, ami nekem jutott a kicsiny szobájából.
- Kösz, hogy itt aludhattam. - Rakom le a pénz felét a konyhaasztalkára. - majd találkozunk. Szia. - Még utoljára nézek szemeibe. Talán kiolvas valamit az enyémekből, mert én az övéjéből a teljes megdöbbenést látom.
Mielőtt bármiféle csukló elkapáshoz folyamodna, elrohanok onnan, ki a lakásból, a lépcsőház büdös kis teréből, ki az utcára, majd el az utcára.
Nem igazán találkoztam vele az elmúlt napokban, mivel az ilyen bandagyűlésekre nem mentem el. Szállítottam a drogokat, ahogy kellett, és kaptam érte pénzt is. A nagy részét a bandának vittem, a kisebbikét meg megtartottam magamnak. A bandából egy srácnál szálltam meg. Ravent meg egyszerűen leszartam! Nézzen magába az a tuskó fasz! Remélem, hogy hiányzom neki, mert nekem kibaszottul!!
- Én barom... ott hagytam... egy csomó pénzzel... Jézusom, remélem még él... - Kapkodom össze magamat, és rohanok át hozzá, ami nem kis séta, mondjuk én végig futva teszem meg. Be a lépcsőházba, fel az emeletükre, az ajtójukhoz és szabályosan dörömbölni kezdtem.
- Raven! Raven!!! - |
-Most miért? Mi a lószart csináltam tegnap amiért nem jössz velem bulizni? Ez nem fair!- nyávogom neki dühös tekintettel.
-Ömm...Jah.. asszem hazahoztál... mármint tuti mert reggel mikor keltem a lábammal akartál éppen közörülni...- piszkálódok vele nevetve, de nem veszi a lapokt. Mi a franc van már? Mi baja?!
-Nah jólvan...a furábbnál is fura vagy.. akarsz lelkizni?-kérdem vigyorogva-Mi nyomja a Shuta pici szívét?-gügyögöm |
Hamar magamba tömöm a kaját. A konyhapultra ülök fel, miután elmosogattam. Hosszan nézem az arcát, tanulmányozom az ajkait, az orrát, a piercingjeit, a két szép szemét...
- Nem megyünk. - Felelem. - A tegnapid után egy darabig nem megyek veled sehová sem bulizni! - Jelentem ki erőteljesen, hogy felfogja.
- Egyébként... - zavartan elnézek oldalra. - Emlékszel valamire... a...az éjjel? - Oké, csak egy kicsit vagyok zavarban, nem is annyira, áhh dehogy, csak kurva kellemetlen felhozni ezt a témát. |
-Mi van? Szar napot van?-kérdezem- Nem szoktál ennyire basztatni...- morgom neki de hagyom hogy parancsolgasson, nem zavar igazán. Elhalgatva neki is látok a kajának de a másk felét odaadom neki hoyg egyen ő is, mert látom hogy nincs elötte semmi
-Program? Ma is bebaszunk?-kérdem érdeklődve. Még fáj a fejem, de bulira mindíg kapható vagyok |
Egy majdnem nagy mellű csajt dugok meg éppen, és milyen jó! Viszont Raven hangja félbeszakítja az álmomat. Hangosan morgok, majd mikor elmondja, hogy a combját kefélem, zavarba jövök, és inkább elfordulok tőle, majd kikelek az ágyból. Álló farkamra nézek, majd inkább bevánszorgok a fürdőbe. A zuhany alatt elégítem ki magam, az álombéli csajra gondolva.
Megint csinálok reggelit, és megint felrázom, de most ki is rángatom a konyhába. Egy székre ültetem, és rátukmálom ismét a vizes palackot, amit nem akar meginni, de nem hagyom magam.
- Igyad... - Döntöm meg a palackot, így kénytelen inni, ha nem akar megfulladni.
- Egyél.. - Utasítom, miután megitta az összes vizet. Én nem eszek, mivel nincs több kaja. |
-Áhh, Shuta! Dugod a lábam, hagyd abba!- morranok rá a még alvó fiúra. Érzem hogy merevedése van mert annyira közel fekszik hozzám, arról nem is beszélve hogy döfködi a combomat. A hangomra megrezzen a szeme majd álmosan pislogni kezd rám
-Mivan már?- nyöszörgi
-A lábamat keféled... úgyhogy hagyd abba..- morgom és átfordulok a másik oldalamra hoyg a hátamat mutassam neki. Fáj a fejem.
-Fáj a fejem...- panaszolom el neki is.- Meg a hátam... olyan mintha zakóztam volna egy kurva nagyot... baszottul fáj.... |
- Olyanok, hogy szeretkezünk... - Itt már elakadtam, és csak meredtem rá. Komolyan ezekre gondol? Le akar feküdni velem? De hiszen mindketten fiúk vagyunk! Nálunk nincs szerelem, csak testvériség. Ez így nem lesz jó... Arra eszmélek fel, hogy ordítani kezd, mire rögtön betapasztom a száját, hogy csendesedjen el. Egy puszit kapok tenyerembe, amire megrándulok.
- Nem mondom el neki... - Nyugtatom meg, habár... Éppen velem beszélte meg mindezt. Szóval azt se tudja, hogy kinek beszélt, remek.
Végül elalszik a karjaimban, viszont én még sokáig agyalok. Sokkolt ez a bazi nagy titka, ami tényleg eléggé nagy volt, mert nem tudom... Lehet, hogy csak úgy mondta, mert eléggé szarul van szerencsétlen. Mindenesetre a kettőnk közti szeretkezés furcsa lenne... Mármint mindketten fiúk vagyunk, és akkor hogy? Vagy csak én vagyok ilyen tudatlan? Na, még nem gondolkoztam ilyeneken, hogy Raven-nel...dugjak? Mert... ahj, alszok inkább.
- Jóéjt. - Sóhajtom a srácnak, miközben azért kényelmesen elfészkelem magam a karjaiban, és hamar elalszok.
Erotikus álmom miatt nem maradok egyhelyben... |
Kuncogok majd sejtelmesen kezdem mondani neki.
-Olyanok hogy, szeretkezünk...mocskosan szeretkezünk az én gyámaban....és az annyira jóóó....aannyira.....uhh.- suttogom egyre halkabban, mert kezdek beájulni kicsit.- Azthiszem szeretem őt... de, ELNE MOND NEKI MERT KIHERÉLLEK!- a végét már kiabálom, ameddig be nem tapasztja aszámat. Akkot belepuszilok a kezébe és visszatőlve kezdem ölelgetni |
Sokkoltan meredtem rá. Nyeltem egy nagyot és megszólaltam, vagyis akartam, de nem tudtam ,hogy mit mondhatnék. Mocskos gondolatai vannak fiúkkal, és velem? Ezt nem értem...
- Milyen... mocskos gondolatok? - Kérdem tagoltan, hogy megértse. - Nyugi... nem fogom elmondani neki. - Jha, éppen vele beszélsz drága Raven, de ne zavarjon egy csöppet se. Figyelmesen meredek rá, miközben tovább simogatom hátát. |
-Mocskos gondolataim vannak.... fiúkkal!- nyögöm fel mellkasába temetve a fejemet.- Csúnya...csúnya gondolatok... Shuta-val! Deeeehheee ne mond el neki... pssszt! Csss! Nemszabad! Nem tuthatja meg, mert akkor nem lessz többet a barátom!...- suttogom halkan.Kissé megzavarodtam. Kinek is beszélek én most? |
- Shuuutaaa! - Na, mivan már, hogy így elnyújtod a nemes becenevemet?
- Hm? - Pillogok rá, hogy mit szeretne, és ez a pillantás eléggé kis lágyra sikeredett.
- Én úgy szeretleek! - Arcomhoz közel hajolva suttogta, mire zavartan elpillantok, majd megsimizem az arcát. Utána folytatja.
- Shuuutaaaaaaa! mocskos dolgok vannak a fejemben... - Na erre csak nézek rá. Megint elakarja regélni, hogy hogy akarná megtudni a mit tudom én már milyen színésznőt? mert akkor köszi, de kihagyom...
- Mocskos, rossz gondolatok... olyanok, amiket nem szabadna gondolnom... elmondhatom neked? Megörzöd? De nem mondhatod el senkinek ám, mert akkor... - Itt fejezi be. Én meg csak pislogok rá, mintha valami tragédiát közölt volna. Picit megrázom fejem, evvel összeszedve gondolataimat.
- Igen, persze. Elmondhatod, nem mondom el senkinek. - Mosolygok rá. - De, akkor mondjad. Ki vele! - Már kíváncsivá tett. |
[110-91] [90-71] [70-51] [50-31] [30-11] [10-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
