Témaindító hozzászólás
|
2012.02.07. 19:53 - |
|
[80-61] [60-41] [40-21] [20-1]
Éreztem Kei kezét az egész éjszaka magamon. Valahogy megkönnyebbültem meg nem is a közelségétől. Álmok viszont szüntelen gyötörtek, azt láttam magam előtt hgy Kei egy üres szobába mérgelődik, hogy ezt kell tennie, de lenyeli a dolgot mert törődik velem. Elég rémes volt így látni őt.
Reggel az őr csörgésére keltem fel, tudtam, hogy elfognak vinni ezért óvatosan kimásztam a testvérem öleléséből és magam helyére egy párnát tettem be, akkor már itt állt az őr, de nem akarta felkelteni Keitát, csak csendben kivitt, bár nem bánt velem hú de kedvesen. Többször is megütötte az arcom hogy siessek, de nem adtam ki hangot, mert ha Kei felkel tuti hangoskodni fog. Bevitt egy hátsó szobába és odabilincselt a székhez majd elkezdte kiszedni a fülbevalóimat, de eléggé durván. Szinte kitépte azokat és egy újat lyukasztott a jobb fülembe, hogy ezzel is a testvérem ellentéte legyek. Nagyon sokáig voltam bent, mert olyan dolgokra kényszerített az őr amit nem akartam. Igen, orális szexet várt el tőlem hogy a testvéremmel maradjak. Nem tehetettem mást Keitával akartam magadni, így engedelmeskedtem úgyhogy, csak délután vezetett vissza a cellámba, de akkor már teljesen össze voltam tőrve. Tekintetem is homályos volt mert nem egy őr látogatott meg. Azt hiszem mintha azt mondták volna hogy lányos arcom van és puha szám, ezért akarta ezt mindenki. Csuklómon a bilincstől keletkező vörös gyűrű volt, ami kissé véres is volt. Ezzel bűntettem magam hogy képes vagyok ilyet tenni. Olyan volt mintha megcsaltam volna Keit.
Mikor a cellához értünk, kinyitotta az ajtót és bevágott oda, de most nem volt erőm felkelni vagy felülni csak feküdtem. Kivörösödött arccal, szájjal és csuklóval. A friss felsőn, amit adtak ott volt rajta az őrök ondója, hogy ezzel is jelezzék a testvéremnek, hogy mi történt velem. |
Átfordulok oldalamra és átkarolva a derekát bújok hozzá. Én nem írtózom a tulajdon öcsémtől...miért tenném? Tényleg szeretem őt... és ha neki az kell hogy hát szóval az,... akkor megfogom adni neki, az biztos |
-Semmit...-válaszoltam a kérdésre halkan, majd lemásztam tóla, de nem mentem le az ágyról a másik oldalra másztam, a falhoz közel és hátatfordítva neki mellé feküdtem. ~rendben adok neki egy napot hogy feldolgozza, aztán meglátjuk mit tesz...tőle függ hogy hogyan fogok viselkedni, bár ő még nem tudja, de holnap elakarnak vinni, mert véletlen...persze véletlen elfelejtettek kivenni a fülbevalóim és azzal ölni lehet ezért megnyúznak, de tuti más céljuk van...~ gondoltam magamba és lehúnytam a szemem, de kicsit nekinyomtam magam Keinek hogy tudjam hogy mögöttem van és elszundítottam. |
-Mit vársz tőlem Shin? Szeretlek... megleptél, de elfogadom. SZeretném ha minden rendbe lenne közöttünk, ha boldog lennél..- mondom neki komolyan. De tényleg nemtudom mit vár. Se perc alatt nemtudom feldolgozni ezt az egészet. Nemtudom hogy szereteme őt oly módon mint ahoyg ő engem... nekem ez gyors és furcsa, de igyekszem alkalmazkodni... szeretném ha ugyanolyan közel lenne hozzám mint régen |
-De ez nem fair...mert én azt akarom hogy te boldog légy és félek hogy ha továbbra is így szeretlek nem leszel az...csak rákényszeríted magad hogy olyan dolgokat csinálj velem...mi...mint a csók...-mondtam neki komolyan bár a végénél zavarba jöttem újra eléggé. Tudom jobb lenne ha önző lennék és nem lovagolnék ezen a témán, de túlságosan szeretem őt. Nem kényszeríthetem, hogy azt tegye amit én szeretnék.
|
Felnyögtem mikor a tesó rámhuppant. Felpillantok rá, látom hogy még mindíg ezen a témán lovagol, pedig ez tök fölösleges.
-Nem zavar Shin... én azt szeretném hogy boldog legyé... értessz engem?-kérdezem az arcára simítva szelíden.- Mindent megszeretnék tenni hogy boldog legyél! Tudod hogy nagyon szeretlek...ugye? |
Odamentem Keihez és ráültem a csípőjére. Egyik kezemet a számhoz tettem összeszorítva gyengéden és úgy néztem rá mint mikor kisgyerekként rosszat tettem. Szóval nagyon kiskutyás majdnem sírós szemekkel néztem le Keire.
-Őszintén...zavar hogy én így érzek ugye? nem tetszik, igaz? -mondtam neki halkan kicsit megcsukló hangon. Nos igen eddig, nem mutattam ki érzelmeket előtte, de most hogy elmondtam ami bennem volt. Így már egyre több érzelem jelenik meg az arcomon,most éppen a bűnbánás és a szomorúság keveréke tükröződik rajtam. |
-Ne beszélj badarságokat Shin! Szeretlek... hogy utálnálak már?-kérdem tőle szelíden rámosolyogva.- Ne aggódj..- csapkom hozzá gyorsan. Még szokatlan a felállás, de azthiszem, megbírkózom vele... igen, Shinért meg kell hogy bírkózzak ezzel a problémával is. |
Levettem a felsőm, mert eléggé dzsuvás volt az biztos és elhajítottam az egyik sarokba. Fél szemmel figyeltem ahogy Kei elmegy mellőlem, és visszafeküst az ágyára. Én is így tettem, eldőltem az ágyon.
-Kei...most utálsz? Jobb lenne ha nem szeretnélek igaz? -tettem fel a kérdéseket kicsit szomorúbb hangon a végén meg eléggé halkan is mondtam. Attól félek hogy a válasza az lesz hogy igen, ha nem is mindkettőre az egyik kérdésre biztos. ~mivel a testvére vagyok..máshogy nem tud rám gondolni mi?~ |
Elhúzódom kicsit tőle majd hüvelykujjammal letörlöm arcáról a maszatot. Zavarban vagyok kicsit, bár ez arcomon cseppet sem látszik. Nem lehetek zavarban, hiszen kettőnk közül én vagyok az erősebb nekem kell vigyáznom rá, nem hagyhatom el magamat. Megköszörülöm atorkomat majd visszamegyek a saját ágyamhoz és elfekszem rajta. Sokminden kavarog a fejemben... nemtudom Shin mit vár tőlem.. |
-Mhhmm...-halkan belenyögök Kei csókjába, bár hangom egyáltalán nem tűnik most férfiasnak, főleg hogy még a merev részemhez is hozzáért, így egy kicsivel magasabb hangot ütöttem meg és összeszorítottem a szemem. Testem beleremegett az érintésébe, kezeim még mindig a nemességemnél pihentek ezért hozzáértem a bátyjám kezéhez amitől kicsit elhúztam a sajátom, de aztán visszatettem és ruhán keresztül kezdtem el simogatni az ágaskodó szerszámom. Hiába csak egy csók volt, ennek segítségével éreztem hogy a csúcsra ugrottam egy szempillantás alatt. Belül tudtam, hogy ez beteges tőlem, így gondolni a testvéremre, de a testem reagált az érintésére ilyen erőteljesen. Csók segített beteljesíteni a vágyam. Sikerült annak a végére elérnem a csúcsra, csak tökéletesen a felsőmön landolt minden és egy pici került az arcomra is. ~jézusom most úgy nézhetek ki mint egy rossz kurva akire épp tárat ürítettek~ gondoltam magamba. |
Lepillantok indexelésére. Ohh, jah.. szóval áll a farka. De most mit csináljak vele? Verjem ki neki azt akarja? Uhh...én sosem gondoltam úgy a saját öcsémre mint pasira... ő az én öcsikém. Fura még neem hogy azt szeretné hogy úgy érjek hozzá, ahogy egy másik testhez tenném ami nem az övé.
Nem mutatok ijedtséget vagy tétovaságot, szeretném ha rendbe lenne végre az öcskös és nem mardosná belülről a kétség. Óvatosan visszahajolok ajkára szememt behunyva és elképzelem hogy most nem a tulajdon testvéremet csókolom.Hmm egész jól bevállj. Csókja mennyeien édes és andalító, emiatt szinte reflexből húzom kezem végig ölén, megcirógatva merev férfiasságát. |
Nagyon meglepődtem azon amit Kei csinált. Csak pislogni tudtam. Ajkaim a meglepettségtől résnyire kinyíltak. Azt hittem meg fog utálni, hogy többet nem szól hozzám emiatt.
-Ahm...K...Kei...-mondtam halkan a nevét miközbe a fejemmel a lenti barátpm fele böktem, hogy kellene kezdeni vele valamit. Bár ha rendesen megcsókol, szerintem az is elég lenne hogy elmenjek. ~iszonyúan meglepett hogy ezt tette...de ki tudja lehet ő nem érez irántam így, de sajnos nagyon önző vagyok és engem már az is boldoggá teszi hogy ezt tette velem~ gondoltam magamba, bár biztos eltelik egy kis időbe mire újra tudok majd mosolyogni őszintén. |
Kicsit sokkol amit mond, de mégis önkéntelenül, jó testvér módjára látva kínját cselekszem. Álla alá nyúlva fordítom magammal szembe és szájára nyomok egy apró csókot. Érzem ajka rezdüléséből döbbenetét. Én csak azt akarom hogy boldog legyen, csak azt szeretném hogy újra mosolyogni láthassam, újra nevessen. Bármit megtennék érte, akár itt helyben kibelezném magam ha épp arra kérne, és amennyiben ez boldoggá tenné őt. Nagyon szeretem Shint. |
~francba is nem kinevetni fogsz hanem megutálni ha elmondom, de jó legyen ha már ennyire nyúzol~ morogtam magamba. Eltartott egy ideig mire sikerült szemkontaktust teremteni Keiel, mert eddig mindenfele forgattam a tekintetem de rá nem. Most viszont komolyan néztem a szemébe, bár holt vörös volt a fejem.
-Igen vonzódom...de nem úgy mint testvérhez...számomra több vagy mit egy testvér és már egy pár éve igyekszem ezt előled titkolni...-magyaráztam neki kicsit elhadarva az egészet és már el is fordítottam a fejem és a földet kezdtem nézni, vagyis pontosabban a hasamat bámultam. |
-He? Azért mert megöleltelek?- Nézek teljesen értetlenül rá.-De.. de azért miért?Áll a farkad? Miattam?-kérdem és látom vörös arcán hogy ez így van.
-Te vonzódz hozzám...?-kérdezem erre nyüszít és eltakarja előlem az arcát.
-Shin! Ne majomkodj már!- szólok rá mivel zavar hogy próbál elbújni előlem. Nem értem miért sikerült megmozgatnom vágyát, de szeretném megérteni mi játszódik le a buksijába
-Naaa...elmondhhatod, nem foglak kinevetni jó? |
Eltettem a nadrágomba a kis barátom, de így is látszódott hogy áll, majd Kei felé fordultam és mérgesen néztem rá.
-Rendben...beszélek...áll a farkam...attól hogy megöleltél...most boldog vagy? -mondtam neki kicsit idegesen de a könnyek már megjelentek a szemem sarkába és felültem az ágyba, hogy takarjam a micsodám két kezem oda tettem, de nem mertem Keire nézni. Féltem hogy már ettől meg fog utálni. ~uramisten kimondtam...miért mondtam ki? megőrültem? ~ gondoltam magamba pánikolva. |
-Mi? Hogy érted ezt?-kérdezem értetlenül. Hogy lenne igaza? hiszen hozzá sem értem... én nem tudnám őt bántani...meg hogy lenne az én kurvám ő? Hiszen ő az öcsém.... nemértem miért mondja ezt...
Sóhajtozik. ahogy bőréhez vezetem kezem nyakát érinte érzem mennyire felhevült. Lázas lenne?
-Shin.... beszélj már érthetően!- követelem |
Összerezzentem mikor Kei hozzám ért és hirtelen megálltam minden mozgásba, de továbbra is a számon tardottam a kezem, bár a testem eléggé felhevűlt. Innen nincs visszaút, kénytelen vagyok bevallani.
-Nehm...vagyok rosszulh...az...az őrh...i...igazah van...-mondtam neki sóhajtozva, de nem néztem rá, mert legszívesebben elsüllyedtem volna szégyenembe. Igaz kéjes nyögések voltak részemről, és még mindig ágaskodom. ~nem hiszem el...szánalmas egy alak vagyok~ gondoltam magamba, már a sírás határán. |
-Anyád, te buzeráns! Nemlátod hogy rosszul van?! -Kérdezem az őrre förmedve. Hogy feltételezhet ijet? Kéjenc barom! Elvannak zárva a külvilágtól így már mindenhol pornót látnak... csak a farkuk a mérvadó mi? Faszok!
-Ne figyelj rájuk Shin..- sóhajtom majd felállva elindulok hozzá és ágya mellé térdelek. Finoman érintem vállát- Mi a baj? Rosszul vagy? A hasad fáj? |
[80-61] [60-41] [40-21] [20-1]
|