|
Témaindító hozzászólás
|
2012.02.06. 00:27 - |
 |
[110-91] [90-71] [70-51] [50-31] [30-11] [10-1]
Egy árva falat semmenne le a torkomon de mivel nem akarom magamra haragítani Shutat, így bebaszom a perecet a szegrényfiókba. Jó lessz az ott, majd megesszük máskor, de addig sem nyakkat azzal hogy egyek. Hányni tudnék, de nem enni. Halkan hörögve fordulok hasamra. Szúrkál a kín, szeretném ha vége lenni. Milyen jó lenne kiugrani az ablakon és elrepülni innen valami jobb világ felé! Lehet azt kéne tennem... kibaszni magamat a kurva ablakon, hátha megdöglök földetérésnél. De Shutat nem hagyhatom magára, mert nem érdemli meg. Csak miatta nem vagdostam eddig még fel a karomat. Soká marad, kezdek aggódni. Mit csinál ennyi ideig? Be kéne mennem utána? Mennék én, de nembírok mozdulni. Sajognak a tagjaim, és ami nem sajog, nah az lüktet. Nyomorultul érzem magamat |
- Jaj, Raven... - Nyögöm keservesen. Arcát simítom a nedves törülközővel, hogy levigyem a lázát.
Megtisztítom a sebeit óvatosan, majd lefertőtlenítem, bár ezt nem igen tűri. Sziszeg rá, és elhord mindennek, mit nem veszek magamra. Bekötöm végezetül az összes sebét, még a legkisebbre is adok ragtapaszt, viszont mindent elhasználtam, mert igencsak kevés dolog volt ebben az elsősegély dobozban. Az én sebeim majd begyógyulnak.
- Aludj egy kicsit. Mindjárt hozok kaját. - Kelek fel az ágy széléről, és átcsoszogok a konyhába. Öntök ki pohárba vizet, és teszem tálcára a kaját, amit lopott magának. Mivel őt jobban elpáholták, így többet is kell ennie, hogy megint erős legyen. Beviszem neki.
- Idd meg, aztán edd meg mindet... - Utasítom, majd ott hagyom.
A fürdőszoba kicsi, nagyon kicsi. De, ettől függetlenül jó lesz. Leküzdöm magamról a boxeremet. Beállok a kádba, a zuhanyrózsát kezembe fogom és megengedem a meleg vizet. Egész testemen végigfut ez a gyötrő érzés, ez a rettegés, a fájdalom csontig hatoló kései. Fájdalmamban ordítanék, de azt is teszem, csak szabad kezemmel befogom számat, hogy Rav-chan ne halljon meg. Nagyon, de nagyon fáj! Még sosem vertek meg ilyen durván, talán egyszer általános nyolcadikosként, de akkor kórházban is kötöttem ki.
A zuhanyrózsát felteszem a tartójába, így fentről jön testemre a forró víz. Kimossa a sebeimet, de egyben testem égeti. Sírni volna kedved, de az lányos, rossz dolog! Én nem sírok... csak nagyon néha.
Jajj, Rav-chan, remélem te nem szenvedsz ennyire, mint én, mert én itt pusztulok meg, de komolyan! |
-Van, még nem zárták el a vizet!- válaszolom neki halkan miközben elheveredek kényelmesen. Elmeygy és egy baszott hideg rongyal tér vissza amit a bőrömre nyomkod
-Áhh hagyd abba ez kellemetlen, és hideg... így is fázom... nem kell még az...- nyögöm fájdalmasan mintha csak kínozna, pedig egy idő után annyira már nem is rossz, sőt kifejezetten ellemes a hideg cirógatás bőrömnek |
Érzékelem, mikor elmegy Raven, és fázni kezdek. Fel is ébredek, és vacogok, pedig rendesen betakaróztam, hogy ne fázzak.
Visszaalszok, és legközelebb az ébresztésre kelek csak fel. Ránézek Raven-re, és beharom sebes alsó ajkamat.
- Gyere ide... - Nyújtom ki karjaimat. Mikor idejön, magamhoz ölelem. Egész testem remeg.
- Leakarok fürdeni meleg vízben... Van meleg víz? - Kérdezgetem. - Raven... te jól vagy? Még van lázad? Bekéne borogatni, na várj... - kelek ki az ágyamból, és szédülve bár, de a konyháig eltámolygok, hogy egy türcsit bevizezve Raven testét átmossam jéghideg vízzel. |
Nem kell sok és én is alszom már. Mikor felkelek, iszonyatos gyotrelmes kínok közepedte vánszorgok át a fürdőbe hogy könnyítsek magamon. Egy gyors zuhany, hálelúja van még meleg víz, aztán kihasználom hogy ő még alszik és elsisszanok lopni valami kaját. Hát gyér fogás mondhatom, de a kaja az kaja nem? Sikerült ellopnom 3 perecet a sarki árustól persze megkergetett érte az öreg, ami a sérüléseimnek nemesett túl jól, visszamászott fejembe tőle a láz. Lihegve-pihegve esek be az ajtón és fordítom el kétszer a kulcsot, nehogy valaki bejöhessen majd zsákmányommal együtt belépek a szobámba. Még mindíg alszik....remélem jól van szerencsétlen! Eléggé elgyepálták tegnao
-Shu-Shu... ébresztő! |
- Haha, nagyon vicces itt valaki. - Mormogom lehunyt szemekkel. Visszateszem fejem oda, ahol eddig volt, majd inkább szuszogok a nyakába, csendesen. Félálmomban felemelem lábamat, amelyiken nem fekszem és átvetem a lábain. Kényelmes nekem ez így, így alszok el. |
-Tudom, én is...-sóhajtok fel megcirógatva a haját gyengéden jobban magamhoz vonvaőt.
-Nemtom.. de ne aggódj.. te olyan jégcsap vagy hogy lehűtessz...-kuncogom lehunyva a szememet.-Aludj... |
Mi-mit akar velem tenni? Mi az, hogy vetkőzzek le?! Ahh, jó kifogás! de, lehet, hogy igaz... ergo levetkőzök, bár nyöszörgök hozzá igencsak rendesen. Az ágyba fekszem, jön mellém és átölel. Az ő teste olyan jó meleg! Jólesően fel is sóhajtok a kellemes érzésre. Nekem hideg a testem.
Fáradtan magamra rántom a takarót, arcomat a nyakába fúróm.
- Éhes vagyok... Ah...- 'Sírom' neki. - Jaj, olyan jó meleg lett... - élvezkedek, hogy milyen jó nekem.
- De, Rav, nem vagy kicsit forró? Nem vagy lázas? - Kérdezgetem és elveszem fejem nyakától, majd szemeibe nézek. A válasza csak egy vállvonogatás, majd szemeimbe néz hosszan. Oké, most mit csináljak? Nagyon néz... |
-Jó, akkor vetkőzz
-He?-méltatlanul néz rám! Ajj husika, ne fossál!
-Vetkőzz, úgy gyorsabban áttudlak melegíteni.. mondom miközben ledobálom a cucaimat. nyöszötögve levedli magáról a rongyot majd engedi hogy mellé slisszanjak és átkarolva magaamhoz ölelhessem reszketeg testét. Brr... hideg. ENgem a fájdalom rá, nem a hőfok. még melegem is van kicsit.. lehet belázasodtam... nemtudom |
- Menj a picsába! - Mormogom és bújok hozzá. Most nincs valami meleg, és fázok. - menjünk haza...- Ülök fel nehézkesen.
Nagyon nehezen vánszorogtunk el a lakáshoz. Nagyon le voltam zsibbadva agyilag, így hát rögtön befeküdtem az ágyba, koszosan, véresen, úgy ahogy vagyok.
- Fázok, Rav... Melegíts fel! - |
-Nem baj... én jobban nem szeretem ha téged ócsárolnak szal te majd szépen lenyeled azt hogy én verekszem miattad... enyi, vita lezárva!- szólok vissza-Hiába nézel így a szemecskéiddel királylány, a bazár bezárt- vigyorgok gonoszan gúnyolódva, ezzel is jelezve nem adok alább a döntésemből.
-Ez van, ezt kell szeretni-kuncogom neki mikor lehülyéz. |
- Hékás! Tudod ki a nyeszlett! Hiába eszem magam a telin is túl, kurvára nem hízok... - Mormogom. Általánosságban sokkal többet eszek, mint Raven. A sokkal az nagyon sokkal, mégis vékony vagyok... pedig lennék én izmos macsó ám!
- De, most így téged bántottak, te farok... - Mormogom. - És nem szeretem, ha miattam bántanak... pedig nem ez az első eset. Ha én letudom nyelni a sértést, akkor te is tedd meg, kérlek. - Pillogok fel rá boci szemekkel. Második alkalom, hogy megteszem vele szemben, hogy így nézek.
- Jha, marhára felvillanyoz... - Krákogok, de aztán elnevetem magam. - Olyan hülye vagy! - Nevetek és még véletlenül sem röhögök, mert az már fájna, nagyon is. |
-Hogy miért te buta? -kérezek vissza már norálisan mert közben már nem fáj annyira a nyelvem.- Mert téged piszkáltak azért.. te meg olyan kis.. uh... nyeszlett vagy hogy valakinek meg kell védenie..- hörgöm a végét. Kicsit fájok.
Jólesően rámtelepszik. Mindgí ilyen közel akarom tudni őt magamhoz, hár hogy ő nem az a fajta aki bújik, ezért sem mondhatom el neki, hogy mit érzek iránta.
-Még pihenjünk.. jó itt a koszban.. olyan felvillanyozó |
- Akkora egy farok vagy! - Nézek rá döbbentem, hogy ez megint csak az arcával foglalkozik.
- Szép így is, nyugi. - Rázom meg lemondóan a fejem. Eldől, és én minden pillantását követem. Félig fölé mászok, hogy lássam rendesen az arcát. Kezét nézem, érintésére elmosolyodok kedveskedőn.
- Barom vagy... Miért mentél nekik? Akkora fasz nem lehetsz, hogy ne tudd felmérni, hogy többen voltak, és akkor nyilván erősebbek is. - Forgatom meg szemeimet, ma már nemtudom, hogy hányszor.
- Egyébként meg, haza kéne jutni, mert ma már kaját nem szerezhetünk. - Telepedek rá óvatosan; fejemet mellkasára hajtom, felé eső kezemet hasára simítom és kicsit simizem neki. Élvezem, hogy fejem fel-le emelkedik, olyan vicces! |
Megrázom a fejem, bár ez fájdalmat okoz de most nem törpgöm fele.
-Dönkre mend a széb arcom!-sopánkodom, majd képét látva felnevetek és dőlök vissz a akemény földre. Fáj a nevetés, nagyon fáj. Nem érzem jól magam, de nem akarom komolyan venni a helyzetet. Szeretném ha elmúlna minden kín, pusztán attól, hogy nem törődöm vele.
Látom kutató értetlen tekintetét arcom elé emelkedni, ezért óvatosan végig simítok rajta. Ha engem buziznak le vagy gúnyolnak ki azt fel sem veszem, de ha őt bántják akárcsak szóban, nah attól bekattanok.! |
A végén már felállni se próbálok, inkább összehúzom magam, hogy a szerveimet védjem, ne tegyenek benne az eddigieknél nagyobb kárt. Nem igazán érzékelem, hogy elmentek, de az érintésre összerezzenek rendesen. Viszont egy számomra sokkal kedvesebb hangot hallok, bár a kiejtése elég béna. Nagy nehezen felülök, majd rá pillantok hunyorogva.
- Oké... - Lehelem. - Jól vagy, Rav-chan? - Kúszok mellé és óvatosan simítok végig szeme alatti lila folton. Magammal nem törődök, ilyenkor nem szoktam, hiába pusztulok mindjárt bele a fájdalomba. |
Látom hogy az a nyomoronc harcba indul értem. Francba! Bolond, semmi esélyed. Mégjobban kűzdök a szorításban De nemtehetek semmit. Elgyepálnak kegyetlenül, majd levágnak barátom mellé a földre. Még érzek pár köpést felénk szállni majd a csapat röhögve távozik. Basszameg. Ekkor felülök és vérző számat kezdem basztatni. Mindenem fáj, kurva szépen festhetek gondolom. Óvatosan érek a mellettem heverő kis testhez. Összerezzen.
-Éb vadob... ebbendeg!- Próbálom mondani neki hogy én vagyok és hoyg elmentek, de asszem elharaptam a nyelvem emt rosszul jönnek a szavak |
Raven nem létező acélidegei hamar elszakadnak, és hirtelenjében elengedve kezemet, nekik rohan, üvöltve. Riadtan nézem az eseményeket, mennék segíteni, de pontosan tudom, hogy engem el is söpörnének rögtön. Viszont, azt már nem hagyhatom, hogy megverjék.
- Hagyjátok már abba, ti faszok! - Kiáltok rájuk, de semmi. Ekkor elhatározván magam, nekik megyek. Az egyiket elsodrom, a többit el-el lökögettem, de hamar kijózanodnak meglepettségükből; Az egyik gyomrom vág, majd hasba rúg. Na, ez nagyon fájt! Vért köhögök fel, mire behúz egyet valaki másik, majd rendesen oldalba rugdos, mert közben a földre kerültem. Mondtam én, hogy egy pillanat alatt lesodornak... |
Tűrök amúg lehet de mikor visszaszólnak elpattan az a bizonyos húr. Elengedem barátom kezét és üvöltve rontok neki drogtól mámoros haraggal a fickónak. Lendületemmel ledöntöm a földre és már verem is a képét ökleimmel
-Szemét-Láda-seggfej-hogymeredd!- üvöltök ütések közben de valaki ekkor lehúz és lefog. A másik fickó meg bevisz egy gyomrost. Felnyökgök, vér szökik a számba amit az ürge arcába köpök dühödten. Hallom hoyg Shutaa kiabál hátul valamit, de nem látom mivel vergődöm a fogásban hoyg visszaüthessek megotn, de nincs könnyű helyzetem.... a főszer újból behúz nekem.Ah! Az arcomat ne, az arcomat ne! |
- Akkor lopjunk, hátha nem kapnak el. - Motyogom elszontyolodva. Ránézek, erre itt mögöttem.
- Aha, mert te életképtelen vagy nélkülem. - Húzom ki magam vigyorogva, hogy milyen fontos szerepem is van. Tovább mendegéltünk, míg velünk szembe nem sodródott egy banda.
- Nézzétek már a kis buzikat! - Szól be az egyik. Gondolom itt kezünkre utal, hiszen még mindig fogjuk egymásét.
- Jajj, de kis éédik! - Röhög fel egy másik. Én inkább hátrébb lépek és lapítok, de aztán mégiscsak visszaszólok.
- El lehet tűnni seggnyalók! - Morranok fel, mire röhögni kezdenek megint. Remek... ezen mi a vicces?
- Seggnyalók? Inkább ti... Ki dug meg kit? hm? - Érdeklődik. - Ti nyaljátok ki szóóó szerint egymás seggét, buzeránsok. - Vihog. |
[110-91] [90-71] [70-51] [50-31] [30-11] [10-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
