Témaindító hozzászólás
|
2012.01.19. 23:18 - |
|
[425-406] [405-386] [385-366] [365-346] [345-326] [325-306] [305-286] [285-266] [265-246] [245-226] [225-206] [205-186] [185-166] [165-146] [145-126] [125-106] [105-86] [85-66] [65-46] [45-26] [25-6] [5-1]
Eltartott egy ideig, de megtaláltam a motort, mikor a kulccsal betaláltam a lyukba elindítottam a gépet, ami gyönyörűen felbővött és a lámpa fénye bevilágította ezt a kis helyet,a hol voltunk. Körbepillantottam, mikor megláttam Pitot a földön, halkan elnevettem magam, majd elkomolyodtam.
-Nem tudsz egy helybe maradni? -kérdeztem tőle egy sóhaj kíséretében, majd elkezdtem kibogózni abból amibe beleakadt és leszedtem róla a dobozt is, ami ráesett.
-Megsérültél? -kérdeztem aggódó hangon, bár én tudom, hogy ez csak a látszat, mivel nem igazán érdekel, hogy mi van a kölyökkel, de szép lesz így leamortizáltan visszaadni. Választ meg se vártam megnéztem a fiú bokáját, ami beleakadt a doboz alatt lévő madzagba.
-Eh...elkéne látnom a bokádat, mielőtt bedagatna, szépen elintézted mit ne mondjak...-néztem a fiúra miközben mellette guggoltam.
-Csak van itt valami...-felkeltem és benéztem a motor ülése alá, ahol találtam egy kis kötszert, meg kenőcsöt ami kellőképp elzsibbasztja a sérülést. Odamentem Pitohoz és elláttam a bokáját kérdezés nélkül.
-Ennyire ne tedd tönkre magad kérlek... |
Amikor átkarol megborzongok, de nem kellemesen, mivel eléggé rettegek ettől az állattól. Leérünk a vaksötétbe nekem megy rögtön egy dolog jut eszembe. BASSZUS EZ MEG AKAR ÖLNI!
Méghogy itt tartja amotort? ebben a sötétben?! Tuti fosik hogy beköpöm majd, ezért hozott ide le... hogy lelőjön vagy valami.... hiszen ha megerőszakolni képes volt... jézusom!
Miközben ezen kattogok nekilódulok a sötétben. De beakad a lábam valamibe, így csak 3 lépést tudok megtenni.Mindezek után eltaknyolok és még magamra is rántok valamit. Éles fájdalom, asszem kiszedtem a bokámat? Vagy rosszabb a sípcsontom? áhh csak annyit tudok hoyg fáj a lábam. De ezzel most nem foglalkozom csak próbálok kigabalyodni abból a szarból amibe belegabalyodtam |
Átkaroltam Pito nyakát úgy mentem le a garázsba, mondjuk lifttel mentünk most, mert nem volt kedvem lépcsőrni, mikor leértünk teljes sötétség volt az egész helyen, mivel szinte senki nem használja ezt a részét az épületnek csak én, ezért is csak az én cuccaim vannak itt, mondjuk a többség csak doboz meg kacat, de a kis motorom is itt pihent. A gyönyörű vörös fekete sportmotor.
Sötétbe tapogatózva kerestem a motrot, mivel lámpákra itt nem költöttek, elengedtem a fiút így ott hagytam valahol a sötétbe. Remélem nem borul fel semmibe, mert a végén összetöri magát eléggé rengesen.
Én is majdnem megbotlottam egy dobozba, ekkor káromkodtam egy sort olaszul, majd oroszul, azán kutattam tovább.
-Elfelejtettem a zseblámpát hozni...-sóhajtottam. |
Elindulna ez az ökör ruha nélkül. Csak tessék, akkor tuti lecsukják. Mondjuk így is úgyis lefogják csukni. Ha nem is erőszakért e kiskorú bántalmazárásért száz.. elég ha csak megnézi valaki a csuklómon lévő lila csíkot. Az nem magától került oda.
Türelmesen várakozok a pultnak dőlve de mikor felém indul meg elönt a pánik. Basszus, biztos fogat is mosott... lekellett volna lépnem! Mikor közel hajol hozzám azonnal lesütöm a tekintetemet és összébb húzom magamat.
-Ha legközelebb trükközni vagy poénkodni akarsz menj bohócnak, mert az ilyen gyerekes csínyek nem hatnak meg, törpe...-NEM VAGYOK TÖRPE! Rohadj meg! Kicsit lemaradva tőle követem az ajtóhoz. Azt tervezem hogy az első adandó alkalommal elrohanok tőle az utcán, és akkor végre megszabadulok tőle... nem szívesen ülnékfel mellé a motorjára!
|
-Mondjuk hiába dolgozom a médiának, egyetértek veled olykor ostobaságokat beszélnek, mondjuk én se a sorozatgyilkosra gondoltam először, de így belegondolva több esetnél is hagyott maga után valami jelet, ajándékot és ha megfigyeljük az esetek egy a maga módján kusza fonallal olyan emberekhez vezetnek akik elérhetetlenek a rendőrök számára...vagy ilyen úton nem nyomoznak arra felétek? Mondjuk mit várunk a rendőrségtől, az újságírók mindentől mindig többet tudnak mint a rendőrök, hiába megyünk kérdezősködni a válaszokat már ismerjük...-mondtam vállat vonva, majd kidobtam a kukába a maradék szendvicset, aztán kinyomtam a tv-t.
-Ha összeszedted magad, akkor indulhatnák is...mert elő kell vakarnom a motrom a mélygarázsból...-mondtam, bár akkor esett le, hogy nincs rajtam ruha.
-Ah, előtte felöltözöm...-sóhajtottam, majd bementem a szobámba, összerámoltam, amit Pito szétpakolt és felvettem az újságírós felszerelésem majd elmentem fogatmosni, mondjuk a szájvíz szagra már eléggé furcsa volt sőt még ízre, mondjuk annyira nem hatott meg a dolog, mivel sejtettem, hogy valamit csinált. Még a fogkefémet is a falhoz vágta. Másodjára is fogatmostam, hogy ne maradjon az arcszesz íze a számba majd odamentem Pito elé és lenéztem rá. Közelebb hajoltam hozzá.
-Ha legközelebb trükközni vagy poénkodni akarsz menj bohócnak, mert az ilyen gyerekes csínyek nem hatnak meg, törpe...-mondtam unott hangon, aztán az ajtó fele mentem, nem is néztem hátra hogy követ-e a fiú vagy sem. |
-A média mindíg túlspilázza az egészet.-morgom vállat vonva.- Méghogy tömeggyilkos... ha tömeggyilkos lenne lenne egyezés a hullák között, ha nem is regionálisan, akkor csak vagy a nemet vagy a foglalkozást, zsánert illetően... de ennek a gyilkosnak mindgí más a célpontja. -mondom nyugodtan. Kicsit megfeletkeztem magamról ezért is pofázok neki.- Vagy egy bosszúállóról lehet szó vagy bérgyilkosról... a bosszúálló izgisebb téma lenne- mondom- de tuti hogy csak egy bérgyilkos az illető mivel nincs indítéka, ezért sem tudják elkapni... A szendvics pedig nem kell..- morgom mivelnembírom megenni az egész kaját. |
-Hm? Te másra gondolsz mint a média? -kérdeztem felvont szemöldökkel, mintha érdekelne, hogy mit akar mondani, mondjuk valójában én is másra gondolok, bár én tudok mindent mindenről. De az tetszik a legjobban, hogy mindenki egy nőre gyanakszik így soha a büdös életben nem fognak rám gyanakodni, hiszen csak egy mezei újságíró vagyok.
-Amint kivégezted a szendót haza viszlek, de ha nem gond motorral megyünk, nincs kedvem gyalogolni...-mondtam a fiúnak, mert úgyis itt lenne az ideje, hogy kimozdítsam mély álmából az én gyönyörű szépséges motoromat.
Kíváncsi vagyok mit gondol Pito erről az ügyről, bár nem hiszem hogy bármit is elmondana nekem, azok után amit csináltam vele, bár az is érdekel, hogy mit fog csinálni miután haza ér. Vajon be mer köpni, vagy valahogy elintézi, hogy börtönbe kerüljek, ahogy ígérte? De ez a holnap meséje, bár nem szívesen viszem haza. Lehet előtte elmegyek vele egy két helyre, úgyse tud mást csinálni, minthogy velem jönni, oda ahova megyek és csak utána viszem haza. Addig se unatkozom. |
Mikor odatolja felém a kávét lassan értenyúlok. Nem bízok benne, sőt mégcsak nem is nézek ki belőle semmi jót ezért sem nagyon akarok nála kajálni.
Gyanakodva nyitom fel a zsömle tetejét hogy megnézzem mit pakolt bele nekem, de nemtalálok semmi veszélyeset így elkezdek enni, miközben hallgatom a híreket.
-Nem is sorozatgyilkos...- morgom, mivel már hallottam az ügyről. Apának egy egész szekrénnyi aktája van arról a csajról. És én sem vagyok hülye. Az álltozatok között kicsi az összefüggés, és különben is egy sorozatgyilkos minek ölne rendőrt. Hülyemédia! Ezért sem szeretem a firkászokat.. a médiának dolgoznak, tömegszenzációt hajszolva. Egy sorozatgyilkos érdekesebb mert jajj akkor én lehetek a következő áldozat akár.... nem... ez a nő biztos hogy célpontokra megy. Vagy egy bosszúálló gyilkos, vagy bérgyilkos lehet.
Miközben ezen agyalok ő pofázik telefonon. Túlzottan nem érdekel a nyomora, mennék már haza, de ehhez ő is kell |
Elkészítettem a két kávét mikor hallottam a gépet sípolni, hogy végzett pont akkor indult el a tv-be a hírek.
-Nem jössz ki? Csináltam neked kávét és mennek a hírek...-mondtam neki, bár nem tudtam, hogy őt érdeklik-e a hírek, mondjuk engem nem csak azért érdekel, mert én voltam ott hanem meg újságíró vagyok, így nem tűnhet fel a komolyabb érdeklődésem neki, csak mintha a munkámat végezném. Rákönyököltem a konyha asztalra, ami egy ilyen különálló sziget volt márvány lappal, aztán áttoltam a kávét a másik oldalra, hogy ne kelljen a fiúnak a közelembe jönnie én pedig érdeklődve hallgattam a tv-t
-A rendőrség kora reggel egy elhunyt nyomozóra talált egy elhagyatott sikátorba, a rendőrség nem erősítette meg, de feltételezések szerint a rejtélyes Kanata nevű sorozatgyilkos lehet a tettes, mint rengeteg másik országba. A rendőrség nem nyilatkozott és szemtanúk sincsenek. Vajon ez megint egy megoldatlan ügy lesz a sok közül? Vagy az itteni rendőrség lesz a titokzatos gyilkos megalálója? -mondták a hírekbe, magamba felháborodtam, mi az hogy sorozatgyilkos, én bérgyilkos vagyok, de nem számít, amíg nem találnak rám, nincs semmi gond.
Miután végeztem a kávével a fiúra pillantttam. -Hazaviszlek ha reggeliztél, addig itt maradsz...és nem jutsz ki mert számkódos az ajtóm kívül-belül..-magyaráztam a fiúnak, majd elkezdtem összedobni egy szokásos reggelit. Zsömlébe tettem megpirított szalonnát és rántottát, meg egy paradicsomot, hogy kiegyensúlyozzam a sósat, aztán odaadtam a fiúnak, mert személy szerint én nem vagyok éhes. Ilyenkor nem is szoktam éhes lenni, majd délbe eszek valamit az bőven elég egész napra, azt majd késő este itthon eszek.
Amint végetértek a hírek kaptam a telefont a főnöktől, hogy indítsam el a nyomozásomat a gyilkosság után, amikor ezt beszéltem vele Pito hallhatta és érthette is hogy miről van szó mivel kihangosítva beszéltem és a főnök amúgy is mindig kiabál.
-Szuper, még több meló...-sóhajtottam. |
-Nemkell tőled semmi, vigyél haza!- morranok rá de mikor látom hogy már kel fel a kanapéről beslisszanok és feltúrom a szekrényét ruhát keresve. Magam után hagyom a kupit, nem érdekel, ha olyan hülye hogy engem küld ide akkor majd rakjon rendet ő maga.
Miután felöltöztem és egy kissebb sátrat aggattam magamra na meg nacit, addigra ő már állt. A szobája mellett a falnak dőlve maradtam. Elszállt a bátorság, íyg túl eleven a képe a tegnapnak. Nem merek a közelébe se menni. Perverz állat, csak kerüljek haza, egy életre elintézlek... |
Halkan nyögök párat, mintha Pito ébresztett volna fel. Félszemmel rá pillantottam, aztán lassan felültem és nyújtozkodtam egyet, de most hogy csak alsó van rajtam eléggé látni hogy vannak izmaim nem is kevés.
-Nem akarsz előtte reggelizni? -kérdeztem, jó igaz azt gondoltam nem kéne kaját csinálni neki, de ha már így elém merészkedett és még hozzá van bátorsága az oroszlán barlangjába morogni, csak megéremel egy kis kaját.
-Meg aztán ne ebbe a polóba menj, a szekrényem alján találsz egy két kisebb polót meg talán egy halászgatya is akad, nézz körül nyugodtan...-mondtam neki miközben a konyhába vánszorogtam és elindítottam a kávéfőzőt.
-Mit ennél szívesebben? Mert elég sok mindenem van itthon szal bármit mondasz valszeg megtudom csinálni ha nem hat csillagos kaját akarsz...-magyaráztam neki miközben a hajamat kócoltam össze. Míg főtt a kávé és vártam a választ bekapcsoltam a tv-t és vártam hogy induljanak hírek |
Hallottam hogy ásít. Franya, lehet hogy fennvan az a díszhuszár! A cuccait kezdem nézegetni a fürdőben. Megtalálom az arcszeszét, meg jééé, mit találok, fasza, szájvíz! Keresek egy félig üres flakont, kiöntöm ami benne van, és abba átlocsolom a szájvizet, a szájvíz flakonjába az arcszeszt, és végül az arcszersz flakonjába visszaöntöm a szájvizet. Összerázom a cserés flakonokat majd visszapakolom a polcra. Remélem csípni fogja a pofádat te szemétláda!
Más célpontom nemigen akad, mivel ennél durvább dologhoz felkészülési idő kéne. Kitonyogok a fürdőből körbenézek, nincs itt a cuccom, se a táskám se a nacim, szóval szívás. Ez szívás. Éhes vagyok, haza akarok menni, de egyszál pólóba nemtudok ezért fintorogva de odavánszorgom az óriáshoz és félrefordítva a fekintetemet megköszörülöm a torkomat. Alsóban van, persze végülis jó hogy nem egyszál faszban heverészik!
-Köhömm- próbálom felkelteni mivel nemtudom hogy csak lusta e kinyitni a szemét, vagy tényleg alszik
-Vigyél haza!- morranok rá. Mivel most alacsonyan van, és fekszik visszatért a bátorságom. |
Hallottam a víz csobogását, meg a csapódást is. Gondoltam, hogy valamit falhoz vágott a kölyök, de most nem volt kedvem felkelni hogy megnézzem mi a fenét is csinálhatott. Egyszerűen pihentem tovább csukott szemmel. Sejtettem, hogy előbb vagy utóbb úgyis ide jön, hogy csináljon velem valamit vagy éppenséggel megéhezik. Akkor meg erre kell jönnie, mivel a konyha egybe van a nappalival. Ha rendes akarnék lenni akkor csinálnék valami reggelit neki, de nincs kedvem most megmoccanni. Mondjuk kíváncsi voltam, hogy a reggeli hírekbe benne lesz-e a gyilkosságom, amit olyan mesterien végeztem el. Ah, mindig büszke vagyok a műveimre, mivel tökéletesek és megolhatatlanok. Hangosan ásítottam egyet, ezzel is jelezve Pitonak, hogy még nagyon is szunyókálok a nappaliban. Bár ha kijön biztos meglepi a látvány hogy csak alszóba pihizek a fekete bőr kanapén |
Nagyon mélyen aludtam és már javában reggel volt mikor magamhoz tértem. Álmosan könyökölök fel a párnák között szememet dörzsölgetve. Hol a redvás kínban vagyok?!
Körbetekintek, de semmi nem ismerős. Megmozdulok erre fájdalom nyilall a hátamba. Ilyen nincs. megpusztulok, és izomlázam is van. Mi törtétn tegnap?
Oh, jah! Már emlékszem... az a büdös ruszki megdugott. Ez lenne a kecója? Szemét állat! Ilyen fényűzésben hogy élhet már egy csöves riporter firkász?
Kikászálódok az ágyból , de felnyekkenek a belém hasító fájdalomtól.
-Francba...francba...- eltotyogok a mosdóig hogy megnézhessem magam. Franya, úgy nézek ki mint akin egy orosz menet átment, közben csak ez az egy ruszki kínzott egész éjjel. Dögölj meg! No megállj.!
Kutakodni kezdek és, tádááá! Megvan a fogkeféje. No akkor ezt most megyek, és megmártogatom a budiba...
Odaérve már készülnék beledugni a hülye fogkefét a hülye klotyóba de valamiért képtelen vagyok megtenni. Francba... ekkora hatással lett volna rám hogy tegnap úgy megalázott? Félek a bosszútól, így inkább csak a falhoz vágom a kefét és duzzogva iszom a csapból.Haza akarok menni, de ruhám sincs, csak ez a sátor, és azt sem tudom az a dög fennvan e már, így csak lapítok a fürdőben
|
Mikor visszamentem egy pohár víz után, már aludt Pito. Egy ideig olvastam, mikor rezegni kezdett a telefonom. Direkt levettem a csöngést nehogy megzavarjam a fiút a pihenésében. Telefonomat nem vettem fel, szinte rögtön kinyomtam és tudtam hogy indulnom kell. Felvettem az ilyenkor szokásos ruháimat. Felvettem a kedvenc vörös kabátomat, ami alá egy fekete polót vettem, szakadt farmeromat is felhúztam a másik helyett. Becsuktam óvatosan a háló ajtaját, majd kicsit eligazgattam a hajam és elhagytam a lakásom.
Mivel nemrég a rendőrségen megbeszéltem a találkozó helyét és időpontját odaindultam, bár nem személyesen fogok elmenni az illetőhöz. Útközben felszedtem egy csajt, aki a testéből élt és mivel sokat fizettem neki bármit megtett nekem. Egy hosszas menet után elküldtem az öreghez aki odaadott neki egy mappát. Én a szemközti lakásból figyeltem egy távcsöves fegyverrel, hogy mi történik odalent. Egy ideig trécselt a csaj, majd visszajött hozzám, hogy ne tudjon semmit, elrejtettem a fegyveremet. Miután elvettem tőle a mappát elküldtem melegebb égtájakra. Átolvastam a számomra fontos adatokat. Mostani célom egy kotnyeles nyomozó kiiktatása volt, aki túlságosan belemerült az alvilági ügyekbe.
Néhány telefon lerendezése után, megtudtam hogy most merre tartózkodik. Felhívtam az egyik gyönyörű orosz hölgy ismerősöm, aki igen csak sokszor segít nekem és tökéletesen vált álruhákat így mondhatni ő Kanata személyisége. A nő rögtön vette a lapot és elkezdett beszélgetni az autóban ülő férfival, aki hiába volt házas egy ilyen szépség meghívásának nem mondhatott nemet. Nekem most csak annyi volt a dolgom hogy csendben vártam, amíg ő kicsit leitatja a férfit és beviszi a sikátorba. Egy órával később be is mentek két ház közé. Szememet a távcsőhöz tettem és bemértem a célpontot, bár először a barátomat figyeltem, akinek a szájáról leolvastam "Ha mellé lősz véged". Birom a csajt. A figyelmeztetés után tüzeltem, de mivel tompított csővel ellátott fegyverem van ez egy néma gyilkosság volt. Intettem a csajnak, hogy menjen el. Miután kitisztult a hely, lementem és eltűntettem a nyomokat amik hozzám vezetnének, bár hagytam egy kis üzenetet a rendőrségnek hogy gondolkozzanak egy kicsit. Egy kártyalapot adtam nekik méghozzá a szív kettest és ráírtam egy koszos kővel hogy Kanata. Így nem hagytam ujj lenyomatot, se semmit, mivel paróka volt rajtam amit az rendes otthonomba tartok, hajszál se maradt utánam se a barátom után, az ő nyomait is ügyesen eltűntettem.
Reggel lett mire haza tévedtem, mivel elmentem inni és egy kis alvilági kártyázásra, így elég sok pénz csúszott a zsebembe. Mikor hazaértem, nem tudtam hogy Pito aludt-e, de elrajtam a ruháim és egy szál alsógatyába dőltem be a kanapéra, minden takaró nélkül kezdtem el szunyokálni. Mondjuk többnyire csak eljátszottam, hogy mélyen alszok, mivel egy meló után nem igen szoktam sokat aludni. Nem mintha megviselne a dolog, egyszerűen csak mindent teljesen átgondolok. Mielőtt Pito felkelne, írtam egy sms-t hogy költöztessék el a cuccaimat a mostani rejtekhelyemről egy távolabbi külvárosi helyre. Ezzel ezt is elintéztem, így már biztosan feladtam a leckét a rendőrségnek. |
Halkan felsóhajtok miközben felemel. Hihetetlen hog yilyen erős,úgy érzem minth ameg sem terhelné hogy a súlyomat kell vinni. Jó, nem vagyok egy nehéz gyerek, még a 60 kilót sem érem el de akkor is, azért van súlyom. Mikor kiérünk az utcára önkéntelenül is hozzábújok. AZ ő teste meleg, a szellő viszont hideg.
Kényelmetlenül érzem magam. Legszívesebben most bebújnék egy szekrénybe, magamra zárnám és ki sem jönnék onnan. Fájdalmam van, fázok, és nem tudom hova visz. Kétségek között szündítok el a karjában, mikor ébredek már egy ágyban heverek. Kipislogom szememből a fáradtságot és körbenézek.
Ilyen nincs! Egy újságíró nem élhet ilyen helyen... nem létezik
-Ha kell valami szólj...- szólal meg mire azonnal rákapom a tekintetemet és lassan rábólintok. Nermtudok hozzá hogyan viszonyulni. Sokminden kavarog a fejemben. Lejjebb csúszok az ágyon, és hamarosan már alszom is, mivel teljesen kipurcantam |
-Na mondtam én hogy jobb lesz...-mondtam mosolyogva, majd átgondoltam, hogy kupi van-e otthon szerencsére a veszélyesebb dolgaimat, nem a lakásomba tartom, úgyhogy nincs mitől tartanom, nem tudna leleplezni ha akarna se. Lajoltam érte és a karjaimba vettem a fiút, majd elindultam az ajtó felé útközbe felkaptam a táskámat is és elhagytam az épületet.
Kimentem az utcára, ott megcsapott a hideg szél, de nagyon is jól esett, valahogy emlékeztetett oroszroszágra, ezért vettem egy nagy levegőt, bár remélem nem fog Pito megfázni, mondjuk az az ing vastagabb és mivel ilyen nagy akár takarónak is használhatja. Hosszú ideid sétáltam utcáról utcára, karjaimban a fiúval, kerültem a zsúfoltabb helyeket, nehogy mentőt hívjanak Pitohoz, majd elérkeztünk egy öt elemetes házba, ami kívűltől eléggé reneszánsz korinak tűnik ami a városba eléggé ritka. Éppen ezért az ilyen lakások bérlése nagyon is drága. Mikor beléptem az ajtón egy kedves öreg biztonsági őr várt rám.
-Jó estét Mr. Zsakov. Vendége van? Óhajt plusz takarót? -kérdezte az úr, de nemlegesen bólintottam, majd az én takarómmal ellesz Pito nekem meg nincs szükségem ilyesmire, amúgy is mindig lerugdosom magamról mert melegem van. Én a hideg éghajlatot jobban csípem.
Mivel nem volt kedvem liftezni felsétáltam az ötödikre, bementem a szobámba, ami eléggé ízlésesen volt berendezve. Az ember nem nézné ki egy újságíróból, hogy van ízlése a jóhoz és a széphez. Pitot letettem a hálóban lévő ágyra.
-Ha kell valami szólj...-mondtam majd megmozgattam a vállaim mivel kicsit elzsibadtak, de jó érzés volt, hogy használtam az izmaimat végre, nem csak a toll tartó ujj izmaim. |
Hiába vinne haza, apa megmondta hoyg kizár ha 8 ra nem leszek otthon, és szinte biztos hogy elmúlt már 8 óra. Barátaim nincsenek. Meglepő? Nem vagyok nagy társasági lény így nemmarad más választásom mint hogy VELE kelljen mennem.
Nem adja fel azt látom, mert megint felém nyújtja az üveget. Ha nem lennék ennyire meggyötört állapotban a fejére borítanám az egészet, de most megadom magam és elveszem tőle az üveget. Két kézzel kell fognom mert annyira remeg a kezem.
Egy ideig szemezek a vízzel majd elkezdek inni. Hátt ényleg nagy szükségem volt rá. Teljesen kimerített ez az egész. Végre már nem bőgök de a reszketést nemtudom abbahagyni. Leeresztem az üres palackot és csak bámulok magam elé. Szólnék de csak tátogni bírok... ilyen még nemvolt.. nincs erőm szólni, de nem akarom hogy itt hagyjon... hogy másnak az egész örs itt találjon így |
-Haza vigyelek? Gondolom nem akarsz itt és így éjszakázni, bár ha van haverod környéken hozzá mehetnél az egy jobb gondolat, felajánlanám hogy gyere hozzám, de gondolom én vagyok az utolsó ember akit most látni akarsz, de gondolj bele, hiába csináltam ezt, most csak én tudok rajtad segíteni, mivel látom nem igen tudsz járni...szal ha azt akarod hogy hagylak itt nekem aztán mindegy egy gonddal kevesebb, de neked lesz ciki ha megtalálnak...-magyazátam a fiúnak, jó lehet hogy kicsit túl hosszadalmasan, de hát ez van, aztán újra felé nyújtottam az üveget most már nyitva.
-Jól fog esni itt meg...nem mérgeztem meg ne aggódj...-mondtam kicsit kedvesebben, pontosabban csak visszatértem a régi imidzsemhez, így a gonoszkát most a szekrénybe zártam és próbáltam jó fiú lenni vagyis csak annak tűnni. |
Megszűnik minden feszítő érzés, mintha amennyekben járnék. Ekkor a vadállat erőszakolóm hát nem rám üríti a táras. Undorító. Félretekintek hoyg ne is lássam mit művelt velem. Mocskosnak érzem magam, mindamellett hoyg megalázott, megríkatott, és megdugott.
Ameddig a közelemben van nem mocorgok. RÁmdobja a felsőjét, eloldoz amjd elmegy valahova. Lecsúszom az asztalról, már a földön térdelek. Erőtlenül sírás közepedte rángatom vissza magamra az alsónadrágomat majd veszem fel az ő felsőjét. Rosszul vagyok, a szaga rajta van a felsőjén és ez csak még rosszabb, hiszen rá emlékeztet....rá és arra amit csinált velem.
A nadrágomért nyúlnék miközben kezemmel a szemeemet próbálom törölgetni mivel alig látok a folytogató sírástól. Felém nyújt egy flakon vizet de egy gyenge mozdulattal félrecsapom a kezét elutasítólag.
Ha nemlennék ilyen gyenge valószínű kivertem volna akezéből de most képtelen vagyok ennél hevesebb mozdulatra. Meggyötörten ülök, szétcsúszott lábakkal két kezemmel magam elött támaszkodva. Ennyire még sosem fájt semmi. A pokolba kívánom a büdös ruszkit.
MEnj el! Tünj már el innen! Menj már!! |
[425-406] [405-386] [385-366] [365-346] [345-326] [325-306] [305-286] [285-266] [265-246] [245-226] [225-206] [205-186] [185-166] [165-146] [145-126] [125-106] [105-86] [85-66] [65-46] [45-26] [25-6] [5-1]
|