|
Témaindító hozzászólás
|
2012.01.19. 23:18 - |
 |
[425-406] [405-386] [385-366] [365-346] [345-326] [325-306] [305-286] [285-266] [265-246] [245-226] [225-206] [205-186] [185-166] [165-146] [145-126] [125-106] [105-86] [85-66] [65-46] [45-26] [25-6] [5-1]
Soha nem voltam még börtönbe, de egész kellemes volt hogy minden csöndes, akik eddig ott voltak, csak egy mondatomba került és mind elhallgatott emitt többször is bejöttek a rendőrök, hogy miért van néma csend. Én hason felküdve pihentem, hogy a hátam és a fejem is gyógyuljon.
Nem tudtam hogy hány nap telt el, mióta bent voltam, mivel szinte csak aludtam és semmi mást nem csináltam. Kaját is alig kaptam úgy tűnik a főnök elintézte, hogy szenvedjek, bár azt nem tudja hogy én ehhez nagyon is hozzászoktam.
Egy nap, talán három vagy öt nappal, mikor hangon beszélgetésre keltem fel.
-Nyikolajért jöttem, azonnal engedjék el, mivel nem tett semmi törvénybe ütközőt, ha kell idehozom az utcai felvételeket, vagy bármit, de ő ártatlan, ha óvadékot kérnek, kifizetem, de ő a legjobb újságíró ebbe az országba, szóval kell most azonnal és tudtam sérült, ellátásra szórul, szóval emeljék fel a hátsójukat és engedjék ki...-ah ezt a hangot mindenhonnan felismerem, eljött értem a főnököm méghozzá eléggé pipa hangulatba. |
-Az én fiam, ne szólj bele ebbe!- vicsorogja a papa. Teljesen kikelt magából. Nemszokott ő így beszélni. Megrémít. Még gyorsan is hajt.
-Oh, garantálom hogy többet a közelébe netudjon menni... che méghogy házasság undorító!- vicsorog tovább, én meg lángvörös arcal csúszok lejjebb az ülésben zavaromban.
Mikor megérkezünk apu rámparancsol hogy a kocsiban maradok és miután Nyikolajt kiszedi még rám is szárja a kocsit. Eltünnek a szemem elől. Az autóban kezdek piszkálni pár kacatot miközben várom hogy visszajöjjön. Még mindíg az ő szavai csengenek fülemben.. Szeretne? vagy csak úgy mondta...BASSZA MEG!
Apu egy óra mulva jön ki, én persz ebealszom. Hazavisz, megetet, és ágybarak, majd kikér a suliból egész hétre. Hiába kérdezek Nyikolajról nemhajlandó beszélni róla, nemhajlandó elmondani mi is van most vele. |
Hát innen már nincs kiút, de legalább néhány napig csendes helyen leszek, aztán ha megtudja a főnököm hogy mi történt biztosan értem jön, mivel én vagyok a legértékesebb újságírója.
-Tud róla, hogy ha veri a fiát az is testi sértés? -tettem fel az egyszerű kérdést a rendőr bácsinak, bár biztos voltam benne hogy teljesen kiakad majd ettől is.
-Mellegleg a ferde hajlam nem bűntetett, sőt akár el is vehetném a fiát férjük...mert az is engedélyezett...mellesleg nem buzi hanem Nyikolaj...Ivanovics Zsakov...-mutatkoztam be, mikor már eszembe jutott a nevem, de még a nevemnek is súllya volt, mivel valóban eléggé erőteljesen rendre utasító nevet kaptam a családomtól.
Mikor megérkeztünk a rendőrségre vártam hogy vigyen tovább a nagyszájú bácsi |
Apám hirtelen kiront a kórházból majd megragadva a karomat kezd vontatni maga után. Mi...mi történt, Nemszokott ennyire kibukni. Felszisszenve sántikálok után amivel fáj hoyg így rángat, eröltetett a tempó.
Bevág a kocsiba az első ülésre majd rámköti a biztonságiövet. Persz ehogy a rendőrautóval jött. Eltűnik, majd mikor már megint megjelenik akkor épp Spike-on vonszolja ugyanúgy magaután bilincsbeverve és hátulra belöki a kocsiba. bepattan előre értetlen képemre bámulva felmorran
-Mivan?! Veszélyeztetett téged! Eszednél vagy gyeret?! Egy buzival lógsz?! Tudod ezek mit csinálnak? Tudod te!! - Ekkor siklik tekintete a csuklómra amit eddig valamiért takargatni próbáltam.
-Ez meg mi?
-Semmi..-hazudom halkan mire csattan a pofon. Rohadj meg hoyg ütsz!
-Azt kérdeztem mi a lószar ez itt a kezeden!Ezt nem a balesetben szerezted nemde? Bántotta a fiamat?!- üvölt hátra Nyikolajra tekintve.
Kicsit kezd sok lenni az ordításból.-Magának befellegzett! Kiskorú veszélyeztetése, testi sértés, ferde hajlam! Irány a börtön!- vicsorogja. Én meg csak pislogok az arcomat dörzsölve miközben elindul az autó a rendőrség felé, hogy afogdába szállítsa a papa Spike-ot |
-Ilyeneket mint én mi? Ki kéne írtani? Lecsukatni? Eltűntetni? Hát tegye...tudja mit csukasson le, addig se megyek a fia közelébe és imátkozzon hogy belehalok ott a sérüléseimbe...-vágtam hozzá a férfihez eléggé idegesen, de már támaszkodnom kellett a falnál. Mikor a kiirtásról beszéltem hirtelen csomó kép jutott az eszembe és minden képhez hirtelen név is társult, ez a vita előhozott mindent ami egy pillanatra eltűnt.
Vártam a a rendőr válaszára a falnál támaszkodva, mikor láttam Pitot elmenni, aggódva pillantottam utána. Most tényleg nem voltam magamnál a sérülés és a fájdalom miatt valahogy túl rendessé váltam |
Elkerekedett szemekkel megtorpanva teljesen dönetnen pillantok vissza Spikera mikor rám néz. Ez most őszinte döbbenet. Mi az hoyg belémszeretett? Ez most megint valami trükk? Megse bírok szólalni, mert... olyan őszintének hangzott. Ettől el i svörösödöm, bár nem értem miért.
Apám viszont kiborul- Undorító, perverz homokos!Hogy mondhat ilyeneket?! Hát ezért volt a fiammal? Meg akarta...- itt apám elhalkul az undortól.- Undorító!Az ilyeneknek mint maga ....-ezt már nemhallom
Elhül kettejük kiabálása marad a néma csönd... jobban mondva én csak bámulok, cseng a fülem, lezsibbadt az agyam. Látom hogy ők ketten vitatkoznak de mintha szinkron és minden hang nélkül menne az előadás.
Zombiként indulok meg előre, elbicegek mindkettejük mellett és kisétálok az ajtón. Asszem ez most egy második sokként ért. Nekem ilyet még nem mondtak, akkor is ha csak viccből mondta...vagycsak úgy, összezavarodtam. Igaz, megmentette az életemet, és ameddig nem kezdtem el rúgni, addig nem is bántott és tök normálisan, sőt egész kedvesen viselkedett...ajj zsong a fejem |
Iszonyúan sajgott a fejem, mikor Pito apja nekem rontott, lerántottam magamról az orvorokat, akik így a földre estek és most már nem mertek egyáltalán a közelembe jönni én viszont szembe fordultam a férfival.
-Megmentettem a fia életét és ez a hála mi? Ilyenek az apák? Akkor örülök hogy nekem nincs...ugyanolyan hálátlan mint a fia...igaz sajnálom hogy beleszerettem a fiába, de ugyan ez kit érdekel, ha kicsit másképp mutatok ki mindent....-most Pitora pillantottam, majd újra a rendőrre.
-Szétrobban a fejem, nem emlékszem egyetlen egy névre, de magának nincs jobb dolga mint hogy nekem ugorjon...tudja mit pereljen vagy csukasson le nem érdekel...leszarom úgy őszintén, de legközelebb nem mentem meg se a fiát, se a járókelőket a saját életemet kockáztatva...-förmedtem a férfira, de már hagonsan és szaporán sóhajtozva vettem a levegőt, mert elszédültem és alig álltam a lábamon, de már magam se voltam tisztába azza hogy mit is mondtam pontosan. |
Vizit után kiszabadulok apámhoz, ekkor látom hogy Zsákos Nicolas nekimegy a papának. Már három orvos csüng rajta, komolyan tiszta gyűrűk ura. Mintha csak Frodó próbálna elevickélni 3 Gollammal a nyakában a tűzhányó gyomrához hogy belevethesse a tűzbe a gyűrűt. Mókás a jelenet, főle hogy Spike, mindemellett még hisztizik hogy nem akar itt lenni
-Hé maga! Maga juttatta ide be a fiamat?! Ezért befogom perelni halja!- indul Spike után és meg csak bicegek utánuk.
-Hogy képzeli hogy egy 17 éves gyerekkel száguldozik, meg akrobatikázik
-Baleset volt.. Spike, nem tud akrobatikázni- morgom mögöttül, bár nem is értem minek védem a hülye oroszt.
-Pietro halgass!- kiállt rám az apám mire jön pár biztonsági. Szuper, jelenetet rendeztünk a korházba. Hurréy~ |
Kitéptem magamból minden drótot, mivel a szívverésem is figyelték az egész szoba sipolni kezdett és már betört volna vagy három orvos hogy megnézzék mival, de én még előttük kislisszoltam a folyosóra. Szédültem rosszul voltam, minden bajom volt, de nem akartam itt lenni. Utáltam az itteni szagot, szabadulni akartam innen minél előbb, hogy valahol máshol jussanak eszembe a dolgok, de akkor mentem neki pont Pito apjának.
-E...elnézést...-nyögtem halkan miközben a fejemet fogtam, de akkor már vagy három orvos ugrott rám.
-Nem akarok itt lenni, engedjenek el...-mocorogtam, bár mindenem fájt, de volt bennem annyi erő, hogy magammal húzzam az orvosokat miközben az ajtó fele indultam meg, bár remegtek a lábaim és a kezeim is. |
Hamarosan elérik aput én addig az infúziómat basztatom. Apa enyhén kikelve magából ordítozik a folyosón majd beront a kórterembe
-Pietro!
-Apa ne zajongj...- kérem tőle mivel széthasad a fejem
-Mégis hoyg gondoltad hoyg motorra ülsz?elment az eszed? Mégis kimögé ültél fel mond csak?!-lépdel hozzám dorgálva mégis végigsimítva az arcomon
-Nem tudom kiejteni a nevét....az orosz újságíró....
-MIért nem jöttél tegnap haza? Mit keretsél az újságíróval? Az akivel a folyosón beszélgettél?-ostromoz a kérdéseivel mire az orvos rászól hogy fáradjon ki ameddig kontrollt tartanak. Átvizsgálnak majd végre kiengednek az ágyból, persze még mindíg bicegek, de már sokkal jobb a lábam
-És... és aki vezette a motort?
-Nicolas?
-Valami olyasmi...
-Ő is már magához tért... nincs élet veszélyben ne aggódj
-Aggódik érte a rosseb!- vágom oda flegmán mire az orvos elkerekedett szemekkel bámul rám. Igazából nem is tudom miért kérdeztem rá... talán azért mert engem védett a baleset közben, vagy nem ... nemtudom....de nem érdekel az a semmirekellő orosz az tuti! Engem ugyan nem! |
Nem tudom meddig aludhattam, de mikor felkeltem, iszonyú erős fej zúgás kerített hatalmába, mikor a fejemhez értem a hátam is megfeszült, aminél szintén eléggé nagy fájdalmat éreztem. Szörnyű állapotba voltam, csak ködös tekintettel néztem a plafonra, mert erőm nem volt már megmozdulni, a kezemet is visszaejtettem magam mellé. Azt hittem Pito már nem volt mellettem, mert nem tudtam elnézni, hiszen egy függönyt húztak elém, nehogy a féj megzavarjon. Hagytak pihenni, mert ilyen állapotba nem biztos hogy úgy gondolják, hogy felkeltem volna.
-Ah, remélem jól van a kölyök...szörnyű dolgokat tettem vele...de...azt hiszem kedvelem...de...-akartam mondani valamit mikor visszajött az orvos hogy leellenőrizze az infúziómat.
-Ó hát felébredt...-mondta az orvos és egy lámpával hadonászott a szemem előtt. -Eltudná mondani mi történt és hogy hogy hívják vagy hol érjük el valamilyen rokonát? -tette fel a szokásos kérdéseket.
-Egy őrült autós versenyezni akart, de én nemet intettem, akkor hátulról nekiment a kerekemnek, aztán megelőzött így kitakart mindent és nem láttam a járókelőt, csak későn, akkor fékeztem, de nem tudtam volna máshogy megállni időbe...leugrottam a motorrol a sráccal mögöttem és elrugtam a motrot...-magyaráztam az orvosnak aki eléggé jegyzetelt, majd átgondoltam a többi kér kérdést és iszonyú meglepedten pillantottam rá.
-N...nincs rokonom...és...ne...nem emlékszem...-mondtam kicsit ijedten.
-Nem emlékszik a nevére? Úgy tűnik az agyrázkódás enyhe amnéziát okozott, valószínűleg nemsokára emlékezni fog...azonban ha valami másra se emlékezne tovább kell itt tartanunk...-magyarázta teljesen nyugodtan bár én eléggé ideges voltam, hiszen mindente emlékeztem vagyis nem, egyetlen egy névre se emlékeztem, csak minden eseményre.
-Mi...a franc... egy névre se emlékszem...-ültem fel hirtelen, amitől felszisszentem elég rendesen. |
Beszélnek hozzám, de képtelen vagyok reagálni. Hirtelen emberek lepnek el majd szednek fel és raknak hordágyra. A sisakomat óvatosan leszedik. Nyikolajt is ugyanabba a mentőautóba pakolják mint engem csak őt közben már elkezdték ellátni. Elvesztem eszméletemet.
A kórházban ébredek egy fehér szobában, csak Nyikolaj fekszik mellettem egy másik ágyon. Indúzióra van közve és televan kötésekkel. Infúziót és is kaptam, illetve a bokámat ellátták még.
Egy orvos slisszan be hozzám és áll meg mellettem
-Hát végre felébredt... elég sokat aludt! Megtudhatnám a nevét? Nem találtunk önnél semmilyen iratot sem így nemtudtuk értesíteni a családját.
-Pi..Pietro De Roni.- válaszolom szőke tincseim között turkálva ujjammal.
-Értem. Elmondaná mégis mi történt
-Nem
-Tessék?
-Nem , mert nem tudom pontosan... el, elestünk a motorral, volt egy gyalogos... egy őrült soffőr.. és aztán...aztán minden zúgott..- motyogom zavarosan mire az orvos bólint.
-A barátját elláttuk, csúnya agyrázkódást szenvedett még eddig nem tért magához,Valamint lenyúzódott a hátáról a bőr. Ezt úgy ahpgy orvosoltuk és elláttuk.
-Nem a barátom!- csattanok fel dühösen mire az orvos meglepetten bámul rám.
-Öh.. értem.. akkor az ismerősét.Megmondaná hogy hívják
-Valami hülye orosz neve van!
-Értem de hoyg hívják-Erre elvörösödöm
-Nemtudom kiejteni...a Nicolas orosz megfelelője... és valami Zsákos, mint a Gyűrükurából
-Nicolas Zsákos?-mered rám az orvos mire felmorranok.
-Hagyjuk... nemtudom a nevét-egyszerűsítem le a dolgot.
-Mr. De Roni, Magánál egy ficamot, a baleset során bekövetkezett sokkot és a kezein zúzódásnyomokat találtunk.- mondja az orvos majd feltekint rám mindenttudóan.- Esetleg van valami mondanivalója?
-Nincs... keressék meg apámat- mondom neki majd elmagyarázom hol éri el az öregemet. Végre elhúz az orvos és tudok pihenni Spike mellett. Most kezdenek csak tisztulni a baleset eseményei |
Összeszedtem minden erőmet és lassan felültem. A hátam tiszta vér volt, felsőm szépen szétszakadt és a bőröm cafatokba lógott hátul. Lassan fájdalmasan nyögve levettem a sisakomat. Látszott hogy vérzik a fejem és az egyik szememhez is odafolyt, eléggé szédültem úgy néztem Pitora.
-J...J...jól vagy? -kérdeztem halkan a fiútól, majd elájultam és így visszadöltem a földre nagy puffanással. Nem tudom miért védtem meg ezt a nagyszájú kölyköt. Tönkretettem a motoromat is, hogy megvédjek egy járókelőt és Pitot, milyen puhány egy alak lettem egy dugás miatt. Rémes, valószínűleg most a kórházba fognak vinni, szegény Pitot meg agyon kérdezik velem kapcsolatos dolgokkal, de ő meg semmit sem tud, sőt a főnököm se, élő rokonom meg nincs vagy ha van is az isten tudja merre járnak, de biztosan nem a környéken. |
Minden olyan gyorsan történik hoyg felsem fogom igazán hogy mi minek a következménye. Félni sem félek, csak pörögnek az eseméynek. Az utolsó kép hogy Nyikolaj magához szorítva vég engem esés közben, csúszva az aszfalton. Persze mindezek után hangos dudálások és több kissebb nagyobb karamból történik hoyg nehogy áthajtsanak rajtunk. Asszem sokkot kaptam. Már vagy 5 perce megse mozdulunk, de se szólni, se felkelni nembírok. Autósok szállnak ki és sietnek oda hozzánk, valaki mentőt hív. Én meg felse fogom mit kérdeznek. Csak bambán nézek ki a fejemből mint egy holtkóros |
Azért örültem hogy belém kapaszkodott, mert így kényelmesebb volt utazni nekem is. Végülis úgy döntöttem haza viszem, majd egyszer elmegyek vele a barátomnak bemutatni, mondjuk nem értem miért akartam először is bemutatni hiszen nem szeretem vagy hasonló. Lehet hogy csak büszke vagyok, hogy megdugtam? Isten tudja.
Mivel nem akartam szabálytalanul haladni, mert beköp apucinak, teljesen normális tempóba mentem a rendőrség felé, aztán Pito háza fele mentem, mivel újságíró vagyok így tudtam hogy melyik rendőr merre lakhat.
Egy piros lámpánál mellém jött egy sportautós csávó, aki nagyon menőzött hogy versenyezzek vele, de én nemlegesen intettem rá és amint zöld lett elindultam, de ő ezt nem hagyta annyiban. Mögép jött és egyszer nekiment a hátsó kerekemnek amitől eléggé kilengett a motor de sikerült megtartanom. Gyilkos tekintettem néztem a csávóra, mivel nem akartam semmi rosszat most már Pitonak, de az a menőző hirtelen elém rontott egy zebránál és eltakarta előlem a kilátást. Ő pont kikerülte a gyalogost én meg egyenesen felé mentem. Behúztam a féket de az nem segített valami mást kellett kitalálnom. Hirtelen úgy mozdultam mintha leakartam volna szállni a motorrol, elkaptam Pito kezét és a mellkasomhoz húztam, így a lábammal eltudtam rugni a motort egy másik irányba, hogy kikerülje a gyakolost és egy kunának csapódott én pedig végigcsúsztam a földön miközben a fiút védtem. Pitonak valószínűleg így semmi baja nincs, én viszont szépen beütöttem a fejem a betonba hiába volt rajtam sisat. |
Átkarolom Nyikolaj derekát, és szinte azonnal ahogy ezt megérzi kiugrasztja amotort, és elindul. Miután kiért az útra már normálisan hajt. Hihetetlen az érzés. Sosem tapasztaltam ehhez foghatót sem. Csak bámulok és élvezem ahogy a szél néha bele belekapa ruhámba. |
Felsegítettem a motorra, mert láttam, hogy eléggé ügyetlenül kószálódott fel mögém, majd hátrafordultam hozzá.
-Jobb ha átkarolsz, mert máshova nem igen tudsz kapaszkodni és nem lennél szép látvány ha leesnél...-figyelmeztettem a fiút, bár nem mondtam neki, hogy az ülés mögül elő lehetne húzni egy részt, ahova betudná dugni a kezét és ott tudna kapaszkodni, de ugyan miért is mondtam volna neki ezt? Biztonságosabb ha belém kapaszkodik, meg így eltudom kapni ha leakana esni véletlenül.
Lassan elindultam a motorral, megnyomtam a kulcsot és így kinyílt az ajtó, ami pont akkora hogy egy kisebb háromajtós autó átférjen rajta már nagyobb nem tudna ide lejönni. Mikor kiértem az utcára az autók mellé kanyarodtam és lassan elindultam. |
Nem szólok vissza,ami tőlem nagy szó. Nem azért nem pofázok vissza neki mert úgy érzem hogy igaza lenne, csak azért nem szólok vissza mert érzem hogy már nagyon felmérgeltem. Elveszem a sisakot amit felém nyújt és a fejembe nyomom.
Hálátlan vagyok... de is miért lennék hálás bármi jónak tőle, ha akárhányszor ránézek az arcára, azaz elvetemült fölényes pofa ugrik be, aki akaratom ellenére, apám irodájába lefektetett!!
Nem szeretem ha nevelnek... engem nemszokás nevelni, ezért is nehéz lenyelnem a békát. A bokám miatt kissé nehézkesen tudtam csak felkászálódni mögé a motorra. Sosem utaztam még motoron. |
-Tudod lehet hogy megdugtalak elég durván, de azért értékelhetnéd mikor jót teszek veled...mint a ruha, nehogy megfagyj...hagytalak az ágyban aludni, adtam kávét, meg reggelit, sőt most elláttam a lábad is, ha már tönkreteszed magad, sőt haza is viszlek, hogy ne kelljen szevednek a hazajutással... de nem, minek értékelni ha jót teszek...tényleg? mi a fenéért teszek én jót veled?...-kérdeztem egyre idegesebben és szomorúan egyszerre majd felültem a motorra és felvettem a sisakot, majd a másikat odanyújtottam a fiúhoz.
-Ha én lennék a gyilkos, már végeztem volna veled amiért ilyen hálátlan kölyök vagy...-mondtam komolyan, bár igaz, már fejbe felboncoltam szerencsétlent, de csak nem tehetem meg ezt itt és most. Majd talán máshol és máskor. Mondjuk nem szándékozom haza vinni, helyette elmegyek meglátogatni vele egy ismerősömet a temetőbe, biztosan meg fog lepődni. |
Legszívesebben képen rúgnám az ép lábammal, csak hoyg érezze a szeretetemet meg a hálámat. Rettentően fáj a bokám, bár valószínű csak eg yegyszerű ficam az egész, mégis írtóra fáj.
-Jah,mintha annyira izgatna mi van velem...che..- morgom undok módon, bár mikor rámtekint megint elfog tőle a félelem és hátrébb húzódok tőle.
-Élvezed ha másnak szar....Azon sem lepődnék meg ha te lennél az a gyilkos a tévéből..- morgom az orrom alatt magamnak,miközben felkászálódok a földről és bicegve alrébbtántorgok tőle. Valójában nem gondoltam komolyan, csak sértésnek szántam.
|
[425-406] [405-386] [385-366] [365-346] [345-326] [325-306] [305-286] [285-266] [265-246] [245-226] [225-206] [205-186] [185-166] [165-146] [145-126] [125-106] [105-86] [85-66] [65-46] [45-26] [25-6] [5-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
