|
Témaindító hozzászólás
|
2012.01.19. 23:18 - |
 |
[425-406] [405-386] [385-366] [365-346] [345-326] [325-306] [305-286] [285-266] [265-246] [245-226] [225-206] [205-186] [185-166] [165-146] [145-126] [125-106] [105-86] [85-66] [65-46] [45-26] [25-6] [5-1]
-Áh értem, nos azt hiszem simán eltudnám intézni hogy maga a nővér vegyen neked kávét...-mondtam neki elgondolkozva, mert igaz ilyen külsőre mint az enyém buknak az ilyen okos csajok akik ide kerültek. Csak egy kis flört és bármit megtesznek, ezért is olyan unalmasak. Semmi élvezet nincs benne ha egy ilyet szednék össze poénból, semmi vadászat, harc semmi izgalom.
-A cuccaim miatt bocsánat, az én hibám, hogy ez történt veled...csinálhattam volna a garázsba lámpát, meg aztán ha nem bántam volna veled úgy akkor nem pánikolsz be...nem igaz? -tettem fel a kérdést szomorú hangon, bár egyáltalán nem voltam bánatos emiatt. Hiszen élveztem hogy fél tőlem és most hogy székhez van közve menekülni se tudna, mivel a lába sérült. Sok gonosz gondolat futott át a fejemen, de úgy töntöttem később játszadozom Pitoval, mikor már tud járni és mikor már teljesen belémszeretett.
-Ha gondolod hazavihetlek...most már tényleg...és nem motorral...gyalog, akkor csak nem történik semmi |
Végighallgatom, bár most megint rendesen összekutyult bennem mindent. Szemét!
-Tényleg, te hogy hogy itt vagy? Nem otthon kellene lenned?-Rábökök a lábamba válaszul ami miatt ebben a nyomi székben kell ücsörögnöm már napok óta mert az orvosok szerint ha ráállnék nemtennék jót vele mivel nemrég műtötték meg.
- Amikor elestem a hülye cuccodban, a hülye sötét garázsodban, na az nem csak egy ficam volt...- morgom kicsit mérgesen mintha ő tehetne róla, de persze nem is gyanusítom ilyennel. Ha akkor nem pánikolok be, akkor nem is taknyoltam volna el, és most nem lennék itt.
-Külső bokaszallag szakadás, már megműtötték... két varrat van a lábamban..- vigyorgom a végét, mert engem még sosem műtöttek, ér tök kafa hogy összevartak meg minden. Bár az kevésbé kafa, hogy most itt ülök és unatkozom a folyosókon.-Már hazaengednének, csak apa baszuk hazavinni, mondva hogy otthon megint összetörném magam , ezért most itt unatkozom, az a nővér meg leállít szinte mindenkit aki legalább kávét tudna venni nekem...- sóhajtok fel bosszúran. Hülye liba...de azért a napi egy kávéadagot sikerül mindíg megszereznem így nincs okom panaszra. |
-Nos igen válaszolva a félig feltett kérdésedre, komolyan gondoltam mindent amit mondtam...és köszönöm a bókot is... nos esetembe te vagy a legnagyszájúbb és legbátrabb srác akivel eddig találkoztam...-mondtam neki egy halvány mosoly kíséretében mert többre nem igen volt erőm, mivel majd leszakadt a hátam, hiába feküdtem hason. Monjuk valóban ő a legnagyszájúbb kölyök akivel eddig volt dolgom. Akárhányszor valami rosszat csináltam csak morgott és nem igazán esett pánikba, vagy nem láttam hogy bepánikolt volna. Gondolkoztam el az elmúlt pár nap eseményein, mondjuk erről jutott eszembe, hogy még vár rám a munka, de ha már megígértem akkor itt maradok vele.
-Tényleg, te hogy hogy itt vagy? Nem otthon kellene lenned? -tettem fel a kérdést, bár sejtettem hogy valami komolyabb lett a lábával ugyanis tolókocsiba ült, de azért inkább így tettem fel a kérdést mint hogy "na mivan tolókocsiba jutattad magad? Gratulálok" Na igen a kimondott kérdésem kedvesebb mint ami a fejembe volt. |
Látom hogy komolyan beszél és ettől zavarba jövök, mert ezek szerint minden eddigi szava is igaz lehetett.
-Te ...te tényleg... szóval te tényleg komolyan-Nemtudom feltenni a kérdést csak bámulok rá majd elvörösödve félretekintek. Francba már... nem mondhatta azt komolyan, ilyen nem létezik vagy mi... és mit változtat mindenen ha ő tényleg... istenem összekuszál.
-Ah...Te vagy a legfurább ember akivel életemben találkoztam- vallom be neki, és ez tőlem elég nagy bóknak számít, hiszen javarészt mindenkit unalmasnak találok |
-Nos egy, újságírónak lenni veszélyes...szerinted honnan tudok én mindent minden ügyről? Valahonnan szereznem kell az infókat és az nem a rendőrségnél szokott megtörténni, hanem kockáztatok és pontosabb embereket keresek fel, akik eléggé rossz társasággal rendelkeznek, ha érted mire gondolok. Kettő az akarna megölni, aki azt gondolja hogy én elárultam azzal hogy az infókat átadtam a médiának... épp ezért nem mehetek a rendőrségre, mert a forrásaim alvilági emberkék és akkor komolyan engem is lecsuknak...de csak így lehet valaki profi. Három, nem csak mondom az ilyeneket és nem viccelek, komolyan mondok mindent, éppen ezért esik szarul hogy nem hiszel nekem...-mondtam a fiúnak az elenjén úgy leveztve mindent ahogy ő kezdte, nagyon is komolyan beszéltem már felé fordulva, hogy láthassa a tekintetemben türköződő komolyságot. |
-A munkád miatt....neeem hinném hog yújságírónak lenni olyan buzi veszélyes dolog, ez egy. Kettő, ki a fene akarna engem megölni, vagy akár téged? Menj a rendőrségre az ilyen problémáiddal. Három....ööö mivan?-Reagálom le amit mond mivel teljesen fura számomra amit itt összehord.
Hagyná magát csakazért mert engem bántanának? DUMA! Nem... nem hiszem el hogy szerelmes belém.. mert az képtelenség....
-Miért mondasz nekem ilyeneket?Ezek csak kifogások... meg amúgy is.. most csak szórakozol nemde? De ez baromira nem vicces!- Úgy házzávágnék valamit de nincs a kezem ügyében semmi sem. |
-Hát munkám miatt sok ellenségem van akik a gyengepontjaimat keresik...most az egyik a hátam...mivel galyra vágtam...másik te vagy mert ha tégen netán elkapnának nem tudnék csinálni semmit...mer tha belegondolsz egy olyan helyzetbe azzal fenyegetőznének hogy megölnék téged ha nem hagyom magam...és akkor én hagynám magam csak hogy elengedjenek...-magyaráztam Pitonak, ami a fejembe volt. Mondjuk igaz is élveztem összezavarni Pitot, de addig fogom nyúzni amíg azt nem mondja hogy szeret, mármint el nem érem hogy belém szeressen. Ha már teljesen szeret akkor elmondhatom neki hogy ki vagyok akkor csak nem adna fel, vagyis az lenne a logikus. |
-Mert eldurrant az agya....és nem is ütött nagyot...- vonok vállat, mert annyira nem kavart fel ezaz egész. hogy apu megpofozott.
-Összezavarsz...- morgom teljesen őszintén mert azt csinálja, összezavar. A székem kerekét lökdösgetem,mert járkálni nemtudok és ebben a szituban pedig nyugton maradni sem éppen tudok íyg a kereket hajtom.
-Apámon kívül, mi közöm az ügyeidhez?-morgom halkan bár nem is értem miért nyúzom a témát. Miért akarok én vele lenni? Csak mert aztmondta hoyg szeret meg megmentette az életemet? Miért zavar össze ennyire? HÜLYE OROSZ!
|
-De most még is megtette...nem? Nem szeretném ha miattam ez megismétlődne...-mondtam a fiúnak komoly hangon, de továbbra se néztem rá, csak a falat bámultam a szoba túloldalán.
Na igen a zsaru fia, mondjuk ez fordítva is igaz, rajta kívűl más nem mer egy alvilági bérgyilkost kiosztani többször is, mondjuk igaz nem igazán tud róla hogy az lennék. Bár ha el is mondanám biztosan feladna apucinak és így hős lenne, hogy lecsukatott egy gyilkost, aki mögött rengeteg megoldatlan bűntény állt.
-Nos megint csak fele igaz annak amit mondtál...igaz hogy én eldöntöttem ezt az egészet, és nem igaz nem hogy nem akarlak látni, mert nekem is fájt hogy így kellett játszanom, de mint mondtam a te érdekedbe tettem, ha nem apád akkor majd más fog engem elintézni főleg msot hogy sebezhető vagyok... |
Je! Nem megy el, mondjuk eléggé morcinak látszik de kit érdekel, a lényeg hoyg nem megy el!Nézem ahogy az áthoz slattyog és kicsit meg is könnyebbülök mikor befejezi azt a hülye játékát hoyg nem ismer engem.
-Nem félek apádtól, se a börtöntől, inkább attól tartok hogy ha velem maradt bántani fog ő és még néhány rossz akarom, mivel újságíróként van egy pár ember aki gyűlöl és minden rosszat akar velem tenni, ezért nem akartalak ilyen helyzetbe keverni és ezért csináltam ezt most...amúgy meg Nyikolaj...jegyezd meg, ennyit megérdemlek, ha már szerelmet valottam...
-Apám nem egy állat...nem szokott verni.- Mondom komolyan, igaz kaptam egy pofont, de annál jobban sosem bántott.- És egy zsaru fiát rajtad kívül más nem igen mer piszkálni- teszem hozzá felésandítva de nincsa hangomban semmi rosszindulat.
Jajjj Nyikorgó Nicolas ala Zsákos, vagyis Nyikolaj! Miért van ilyen hülye neved?
-Megjegyeztem, csak nemtudom kimondani....- emlékeztetem de az utolsó szavaira megint elvörösödöm és félrekapom a tekintetemet.
-És ezért most adtad a hülyét, hogy nem ismersz.... mert...nem akarsz többet látni...mert te eldöntötted ezt az egészet nemde?-akkor mégsem szeret, csak meg akar szabadulni tőlem... vagy most mi van? Mit jelent az hogy szeret? Hog yő szeret, vagy hogy egy férfi...szóval... bakker, csak 17 vagyok, és az első szexuális élményem az volt hogy ő rámmászott... naná hoyg összevagyok zavargálódva a fejemben! |
Eléggé meglepett ez a fajta megállítási mód Pitotól, bár nem is tudom hogy örüljek vagy ideges legyek, amiatt hogy ezt tette. Mondjuk kicsit morcos lettem ugyanis a kávé alján volt még egy kicsi ami az arcomon landolt és végigfolyt a nyakam fele, de ezt megakadályozva letöröltem a kezemmel és lenyaltam róla a kávét.
Úgy döntöttem ha már így megállított akkor itt maradok vele. De mikor meghallottam amit az apjáról mondott kissé elszakadt a húr, úgyhogy nem játszottam meg tovább hogy nem ismerem, bár szívesen tettettem volna tovább a dolgot.
Odamentem az ágyhoz ami közelebb volt hozzá és lahasaltam rá majd a másik irányba fordítottam el a fejem.
-Nem félek apádtól, se a börtöntől, inkább attól tartok hogy ha velem maradt bántani fog ő és még néhány rossz akarom, mivel újságíróként van egy pár ember aki gyűlöl és minden rosszat akar velem tenni, ezért nem akartalak ilyen helyzetbe keverni és ezért csináltam ezt most...amúgy meg Nyikolaj...jegyezd meg, ennyit megérdemlek, ha már szerelmet valottam...-morogtam a fiúnak tényleg eleinte eléggé morcos hangon, majd a mondandóm közepénél leenyhült a hangsúlyom aztán újra felemeltem, amiért nem tudja kimondani a nevem. |
Az a mázlija hogy válaszol a kérdésre különben nagyon kiakadnék, de még mindíg ingerel ez a hülyeség hogy nem ismer. Ilyen nincs! Biztos hogy ismer.
Ahogy felkel és az ajtó fele indul a fejéhez baszarintom a pucu kávéautómatás üres pohárkát.- Nem! nem nem.. nemhagyhatsz itt!Hallod?! Nyikorgó Nicolas!-morgom a végét duzzogva összefont karral a székben.
-Megértem ha félsz apámtól és azért adod elő, itt ezt az egész drámát....de...- itt elhallgatok mert nem akarom kimondani hogy nekem ez fáj és rosszul esik, mivel hogy rohadjon meg, lehet hogy arra megy ki ez az egész hogy megint nyúzzon. |
-Továbbra se értem miről beszél, én nem haragszom önre hiszen nem is tudom ki maga, ugyanis még nem mutatkozott be és az én nevem sem Spike, sajnálom...-mondtam illedelmesen. Nocsak detektív létedre elég ostobaságokra gondolsz, elve ha haragudnék rád nem kaptál volna kávét ez logikus. Nem tudom meddig fogom ezt játszani, mondjuk ha kitalálja mire is gondolok, miért csinálom ezt akkor bevallom neki, mi a helyzet, de addig is játszom a szerepem.
-Ah sajnálom, azt hiszem most mennem kellene...-mondtam a fiúnak, majd felkeltem a székből és az ajtó fele indultam. Gondoltam játszom egy kicsit mintha színész lennék. Ha most megállít akkor valóban vele maradok egész éjszaka kockáztatva hogy találkozom az apjával. |
Hagyom hogy eltoljon közben hátrahajtva a fejem felpillantok rá. Mikro betol egy üres kórterembe és előadja nekem a hülyét bevágok egy fancsali grimaszt .Neeem veszem beee. Végülis elmondja amire kíváncsi voltam csak közben magáz és hülyére vesz..... che... kedves viselkedés mondhatom!
-Onnét tudom hogy láátnok vagyook- bűvészkedem orra elött egyik kezemmel előadva a sejtelmes hangot majd újból bevágok egy grimaszt.
-Nah jólvan Spike... mi a toszra megy ki ez a hülyeség hm?-kérdezem mostmár vérmesen komolyan mert kezd felhúzni.
-Tudom hogy tudod ki vagyok...neem vagy te olyan rendes főszer hogy akárki tolókocsisnak vegyél kávét csakmert megkérrá...- grimaszolom vádlóan az arcára mutatva majd leengedem a kezemet.
-De Megfejtelek, vájd csak, nemvéletlen leszek detektív!- jelentem ki határozottan- Azért adod a hülyét mert berágtál rám, amiért apa bezáratott a börtönbe közvetlenül a baleset után... nemde?De akkor azt nem értem hogy miért állsz szóba velem...- halkulok el kissé |
-Ha szeretné szívesen hallgatom egész éjszaka...-válaszoltam a nővérnek aki elpirulva mosolyodott rám majd heves bólogatásba kezdett, a következő mondat amit hallottam az volt "éjszakai műszakot is akarok,írjon fel" mondta a nővér, de ebből vita keletkezett, mivel nem akarták beírni, ezért megfogtam Pitot és eldoltam messzebb a vitatkozó felektől, valami békésebb helyre, így egy üres kórterembe toltam be, majd leültem az egyik ott lévő székre, amit a várakozó rokonoknak, barátoknak tesznek mindig a beteg ágya mellé, majd elgondolkoztam.
-Nem volt gondom a börtönnel, de honnan tudja hogy ott voltam? Az újság vezetője, a főnököm hozott ki onnan, miért kérdezi? -beszéltem hozzá továbbra is úgy mintha nem tudnék semmit Pitoról, ez lesz neki a legjobb szerintem, ugyan kinek kéne ilyen ismerős mint én, aki tönkreteszi őt, és eléggé durva. Csöppnyi kedvesség szorult csak belém, de az csak arra elég hogy megmentsem az életét, meg hogy szeressem, de ő úgyse kedvel, hiszen ,megdugtam, úgyhogy nincs értelme áltatni magam, most kell megszakítanom vele a kacsolatot nem? Nagyon sokszor elbizonytalanodtam gondolatba, nem tudom már hogy helyes-e amit teszek vagy sem. |
-Mert a hülye orosz nevedet képtelenség kiejteni...- morgom neki az egyszerű választ bár meglep hoyg így beszél velem. Mintha... mintha nem is ismerne.
-Ismerem önt valahonna- Mi a tosz?! Méghoyg ismersz?! Megdugtál, meg... meg... fúúúú ez gonosz húzás! Nemár hoyg nem emlékszel?!
-Lónyugtatót kaptál vagy mi?-kérdezem miközben lökök egyet a széken hogy közelebb legyek az autómatához.
Végre megkapom a kávét amiért már annyira epekedtem de nagyon zavar hogy így beszél.
-Ez baromir anem vicces...- jegyzem meg halkan, mivel legbelül nagyon fáj hoyg így viselkedik. Nemtudom miért de mintha kést forgatna a mellkasomban, ahhoz hasonlít .
-Nem!! Nemnem nem!!! Pietro!- szalad hozzám egy nővér és húz hátrébb az autómatától de addigra már felhajtottam a kávét.
-Ajj..ikikéne raknom rád egy cédulát hogy a betegnek kávét venni tilos! Miért nem pihensz a szobádban... műtét után nemszokás a folyosón garázdálkodni és segítséget kunyerálni!- magyaráz nekem a nő de én csak Grimaszolok. Végül feladja de még odasúgja Nyikolajnak- Kérem ne vegyen neki többet mert akkor nem alszik, és állandóanbeszél...
Che! Nem is igaz! Nemtehetek róla hoyg a kórház marha unalmas hely! Hülye liba!
Végre elhúz innét íyg beszélhetek Spike-al.
-Sajnálom hogy apa kiakadt...- mondom halkan eltekintve róla.- Biztos szar volt a börtönben...de.... hogy, hogy jöttél ki?-kérdezem értetlenülAnnyi minden kavarog a fejembe, nem is tudom hol kezdjem.. .de hé.. én aztmodntam neki hoyg sajnálom ? O.O uhhhh |
Sajnálom Pito, de ezt kell tennem, amit hála apádnak galyra ment a hátam, úgyhogy nem akarok több gondot okozni se neked se magamnak, nem akarom hogy bántson a faterod téged.
-Persze, veszek, de miért hív Spikenak? Ismerem Önt valahonnan? -kérdeztem eljátszva, hogy nem emlékszem egyáltalán Pitora, úgy gondoltam ez a legjobb megoldás, bár a börtönbe többször átgondoltam amit mondtam és valóban kedvelem őt, pont ezért lesz ez jó így...vagyis ezt gondoltam, most ez tűnt jó megoldásnak, meg aztán ha apja véletlen kiszúrna most akkor nekem tényleg annyi. Szerencsére a fejem rendben jött ezért nem hiányozna ha agyonverne a csákó.
Odamentem az autómatához és ugyanazt kértem neki mint amit legelső találkozásunkkor is vettem a fiúnak majd átnyújtottam neki.
-Még valami amiben a segítségére lehetek, uram? -kérdeztem udvariasan. |
-No para, mostanában mindenki belémjön...- válaszolom semlegesen majd félig hátrafordulva meredek arra hoyg ki is van itt.- Spike!- Hát a Nyikolajt azt nemtudom ki ejteni , ne is várja tőlem. Teljesen ledöbbent hogy itt van mivel úgy tudom hoyg börtönben van. Egykézzel tekerek a z egyik kezeken hogy felé fordulhassak majd hátrébb is gurítom a kocsit.
Elhesegetem a hülye kérdéseket a fejemből - Veszel nekem kávét? Nem érem fel az autómatát.....- kérdezem óvatosan.Max elküld a jó édes apámba....Igazából kcisit megzavarodtam mert rögtön beugrott az, amit akkor mondott... de igyekszem elhessegetni a gondolatot fejemből |
Éppen hogy kiszabadultam a főnök rámparancsolt, hogy jöjjek vissza mivel a hátamon a közés átvérzett teljesen, amiért nem volt rendesen ellátva jópár napig. Ezért elvitt a kórházba, de nem jött be velem, csak betuszkolt az ajtón aztán ment is tovább, ahogy beléptem rögtön odarohang hozzám, néhány orvos és betuszkolt egy szobába. Fejemen már nem volt kötést mert leszedtem, és utasítottam őket, hogy ne is rakják vissza, ezért csak néhány seb összehúzó tapasszal láttak el, a hátamat viszont újra rendesen lekezelték bár a fertőtlenítő amit körülbelül rámborított a csak kinyírt és kissé felkiáltottam a fájdalmamba. De aztán végül bekötöztek újra, de a felsőm nem tudtam felvenni, mondjuk annyi kötés volt rajtam hogy az felért egy polóval úgy mentem ki a folyosóra és épp belebotlottam egy tolókocsisba. Úgy tűnik mindenkibe belebotlok ezen a helyen, aztán majd ő is leordítja a fejem, mint a zsaru.
-Elnézést..-mondtam lehajtott fejjel, mert nem akartam megnézni ki az illető max akkor ha azt mondja hogy semmi baj. |
Szobafogságot kaptam, pedig nemcsináltam semmit... A lábam nem javul, sőt , úgy néz ki nagyobb a baj mint egy ficam ezért apu visszavitt a kórházba. Most alaposabban megvizsgálták a lábamat és kidesült hogy részleges szallag szakadásom van. Mesés.
Megműtöttek, összevarrták a lábamban a szallagot. a kgondolat is borzaszt. Végül csak egy kötést kaptam a lábamra a 2 oltéses varratom mellé és beraktak egy pihenőszobába. Apa nem látogat, mivel megmondták hoyg három napon keresztül benntartanak.
Napközben uncsizom, mint most is, épp ezért a tolószékembe felpolcolt lábbal garázdálkodom a folyosón akávéautómatához. AZ egyetlen hely ahol adnak kávét... ahh, csak nem érem fel a pénzbedobó nyílást... most találnom kell valakit, aki bedobja nekem a pénzt, úgyhogy útnak is indulok( gurulok) hogy megtaláljam az emberemet |
[425-406] [405-386] [385-366] [365-346] [345-326] [325-306] [305-286] [285-266] [265-246] [245-226] [225-206] [205-186] [185-166] [165-146] [145-126] [125-106] [105-86] [85-66] [65-46] [45-26] [25-6] [5-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
