|
Témaindító hozzászólás
|
2012.01.19. 23:18 - |
 |
[425-406] [405-386] [385-366] [365-346] [345-326] [325-306] [305-286] [285-266] [265-246] [245-226] [225-206] [205-186] [185-166] [165-146] [145-126] [125-106] [105-86] [85-66] [65-46] [45-26] [25-6] [5-1]
-Nincs, nálunk sincs, egyszerűen ilyen volt a családom...ha már fiúnak születtem tegyek valamit a hazáért típusúak voltak, és csak huszonkét éves koromba szabadultam ki onnan...úgyhogy ha lehet kérlek ezzel ne gúnyolódj, felőlem bármit gúnyolhatsz csak ezt ne mert rémes volt kölyök fejjel azt tanulni amit ott tanultam...-mondtam Pitonak eléggé lehangolódva, majd sóhajtottam egyet és kicsit jobban hozzábújtam. Kezdem kicsit túljátszani a szerepem, de így legalább minden hiteles.
-Akkor majd egyszer elviszlek, az olyan hely amit senki nem ismer csak én...és az utat is csak én tudom oda...-mondtam mosolyogva és megpusziltam Pito kézfejét mert az volt közelebb hozzám. |
Sóhajtok egyet a bevezetőjén de most nem morgok rá, csak tovább birizgálom a felsőjét majd szusszanva egyet túrok a hajamba miközben hallgatom őt.-Mit kerestél a katonaságnál?Tudtommal már nincs hadi kötelezettség...vagy oroszország az egy olyan elszigetelt ország hogy ott még van?-kérdezem elvigyorodva, mert ezzel megint sikerült gúnyolódnom.
Mikor elkezd mesélni lehunyom a szemem hog ykönnyebben eltudjam képzelni milyen helyről is beszélhet- Sosem voltam még vidéken...- csúszik ki a számon, de ez igaz. Még tehenet sem láttam... csak képről. Ehh, városi gyerek vagyok na. |
-Nocsak mégis csak kérdezel rólam, köszönöm...-mondtam neki hálásan, mert örültem hogy kérdez rólam ,bár a hálálkodás lehet hogy túl sok, vagyis nekem legalábbis az volt már az ölelés is, legszívesebben megdugnám, de maradnom kell a tervemnél.
-Nem járok, csak jártam...a katonaság tett ilyenné, már tizenhat éves koromba odaküldtek és ott nőttem ilyenné...-mondtam a fiúnak elgondolkozva a múlton.
-Nos igen patak, meg két-három nagyobb hegy is van a környéken...-magyaráztam neki tovább, hogy eltudja képzelni milyen szép tájon van az én ksi kuckom és a könyéken nincs civilizáció. Épp ez a jó dolog benne, teljesen egyedül vagyok ott, bár ha odaviszem Pitot az se rossz... |
-Patak?-csillan fel a szemem. Sosem voltam vidéken...csak ebben ahülye városban rohadok kölyök korom óta, így nagyon is felkeltette az érdeklődésemet a dolog, pedig nem akartam volna neki kimutatni hogy van amiért tudok lelkesedni. Nameg nem is értem miért akarna engem odavinni...hiszen apám úgysem engedne el vele, sőt lecsukatná.
Hangosabban szusszanok fel ahogy fészkelődik rajtam. Annyira fura hogy íyg átölel. Most olyan gyengéd, nem durva, nem birtokló. Kifejezetten kellemes így a karjában lenni. A felsőjét birizgálom, elhúzogatom karjától, pedsze csak hogy levezessem unalmamat, nem azért mert nem akarom hogy ott tartsa, az nagyon is kedvemre van.
Most gondolkodomcsak el igazán azon amit mondott.. ezek szerint tényleg nem vicc...tetszem neki... uhh szexuálisan?! Ez bizar. Legalábbis... zavarbaejtő... vagyis nemtudom.
-Ha újságíró vagy mire fel jársz gyúrni hm?-töröm meg a csendet kőkemény bicepszét megbökdösve ujjammal. Wow! Ez aztán tényleg kemény. |
-Nos igen, sajnos az én életem sose áll le- mondtam Pitonak direkt kihagyva a firkász részt, mert az nem igaz, csak a rendes életem ilyen mozgalmas, mert mindenkinek van ellensége, mindenki elakar intézni valakit, ezért is van annyi pénzem és házam amennyi.
-Ó jut eszembe, van egy nyaralóm messzebb innen, ha gondolod egyszer elviszlek oda...szép hely, rögtön egy patak van a ház mellett...-mondtam elgondolkozva, bár nem szoktam arra a helyre járni, mivel az végszükségre való búvóhely, de hát nem is vártam hogy eljönne velem Pito bárhova is.
Kicsit oldalra mozdultam hogy ne legyen rajta az egész súlyom csak a fejemet hagytam ott és öleltem át az egyik kezemmel. |
-Héé, héé, héé! Mit művelsz?-kérdezem felháborodottan hogy pakol.Mikor fölém mászik elhallgatok és megmerevedek. Most mi a túrót csinál?
Rámfekszik-.-" Ilyen nincs! Felmorranok de nem tolom le magamrl megse moccanok. Fura de jólesik hogy hozzámér, hogy érzem fejének súlyát a mellkasomon.
-Mert egy firkász élete sosem áll le..- gónyolódom és megböködöm a fejét ujjammal aztán nyugton maradok. Melegséget áraszt a teste, é sez olyan jó. Teljesen lehiggadom tőle. |
-Komolyan azt hiszed hogy nekem nyúzás az amiért így viselkedsz? -tettem fel nemes egyszerűséggel a kérdést, majd odasétáltam lassan Pito mögé és egyszerűen kikaptam a székról és lefektettem az ágyra. De nem hagytam ám egyedül fölé másztam és rádőltem gyengéden, fejemet az ő mellkasára tettem. Így legalább ő is pihen és az én hátam se fog annyira fájni.
-Nos azt mondtam nem? Betartom a szavamat mindig, bár ha csörög a telóm sajnos akkor mennem kell mert fontos meló van...-mondtam komolyan a fiúnak mert tudom hogy bármikor megszólalhat a hangos idegesítő muzsika a telefonomból, ami azt jelzi hogy megint éjszakai életmódba kell átmennem és elintéznem valakit. |
-Neee filozofáld túl adolgokat- fogok rá a fejemre mertkicsit megfájdult a sok feltételezésről meg körbejárkálástól.
-Hát jah.. .legalább van kit nyúzni- öltök nyelvet utolsó szavaira gyerekes játékossággal. De igaza van, így legalább nem vagyok egyedül, és talán ő az egyetlen aki eltudja viselni a valódi énemet sértődés nélkül
-Akkor itt maradsz velem? Egész este?-kérdezem halkan felpillantva rá, mivel még mindíg az ágyon tehénkedek felsőtestemmel. Annyira kényelmes, nameg így nemtud visszafeküdni, és mélyen belül ez örömmel tölt el hoyg kcisit szivathatom, igaz nem akarok neki rosszat, tudom hoyg fáj a háta, de ha kell neki az ágy majd sipákol és akkor majd meggondolom hogy elmásszak e onnan. |
-Ne aggódj ennyire, ilyentől nem sértődök meg, mert ha úgy nézzük közel sem vagyok olyan mint egy normális ember, a kérdezősködésről annyit, hogy ha nem kérdezel nem tudsz meg semmit senkiről...de a te dolgot, végülis miért akarnál rólam tudni bármit is, nem igaz? -tettem fel a kérdést a fiúnak és az ajtónak támasztottam a vállaim és a talpammal is tartottam magam hogy a hátam ne érjen hozzá és így legalább senki nem jön be, amíg én azt nem akarom.
-Hah...-sóhajtottam hangosan, miközben a hajamba túrtam. -Ha tudnék normális lenni már rég az lennék hidd el, de pech nem tudok az lenni úgyhogy megszívtad, sajnos itt foglak boldogítani...bár van egy olyan érzésem hogy ennek te örülsz, mert legalább nem unatkozol |
Elképedve nézek rá miközben hallgatom. Végülis ebben igaza van, a normálisak mind lelépnek mellőlem. Megérdemlem hogy itthagyjon magamra. Az ágyhoz hajtva a kocsit felsőtestemmel ráborulok és úgy nézek Nyikolajra vissza.
-Jó rendben... sértődj csak meg... hagyjál itt.... nemérdekel..- hazudom de lehet hogy kiérződik a hangomból hogy most ez nagyon is érdekel, sőt szarul esik hogy itt akar hagyni. Tudom hogy egy bunkó vagyok másokkal szemben, és azt is hogy mindenkit megbántok magam körül. Nem szokásom bocsánatot kérni vagy... szelídebben kommunikálni, most mégis annyira visszahívnámmagamhoz hogy ne maradjak egyetül. -Légy normális, menj...- motyogom halkan.Ha most kérlelném sem hinném hogy itt maradna. Miért tenné? Lehet tényleg megbántottam. |
-Hát legyen, akkor úgy fogok viselkedni mint a többi ember és most vérig sértődök amiatt amit mondtál és szépen itt hagylak...nem nagy az egóm, egyszerűen csak túl őszinte vagyok és kimondom amit gondolok, mi értelme van a hazugságoknak? Fölöslegesek a valóság úgyis előbb utóbb túlnől a tündérmeséken...és ha lehet ne tekints rám úgy mint valami robotra vagy ufóra...-mondtam egyenesen a fiúnak bár a hangom nyugodt volt azért egy cseppnyi sértődöttséget belecsepegtettem a hangsúlyomba, majd felkeltem az ágyról és tényleg az altó fele mentem.
-Nos akkor én most itt hagylak ebbe az üres szobába, mert a modorod eléggé kellemetlen...és mint "normális embernek" ez sértő...-hangsúlyoztam ki az utolsó mondatomat, talán ezzel majd észhez térítem hogy ez a beszédstílus nem szép, mondjuk személy szerint nekem tetszik, de ha ő normális embert akar normális embert kap. |
-Che... a kérdezgetés a te reszortod nemde?Naaa meg csapjuk azt hozzá hogy nemmondanék számodra hülyeségnek tűnő dolgokat, ha normális fehérember módjára reagálnál és viselkednél....- válaszolom neki morgolódva hoyg így lehord.- Tudod mire célzok nem? A hülye nyugalmad, hogy mindent nyíltan kimondassz , arról meg ne is beszéljünk hogy az egód fullasztja a körülöttedlévőket- csapom hozzá a végét kis gúnnyal megspékelve.- Te vagy a fura, nem az én gondolkodásmódom a béna....csak te másképp működsz mint a többiek vagy mi...-gondolkodom el, mert való igaz, ő más mint a többiember. A többiek kutyába sem vesznek, vagy konkrétan menekülnek előlem,Ő meg... ő meg más. És ez tetszik. |
Elmosolyodtam, mikor megláttam a fiú elpirult arcát, nagyon tetszett a látvány mivel arra emlékeztetett mikor együtt voltunk az irodába és az nagyon is jó emlék volt számomra. Mondjuk az ami utána történt már kevésbé volt kellemes, de ilyen az élet. Megkaptam a bűntetésem azért amit tettem vele.
-Hát pont az, néha olyan dolgokat tudsz rólam összemagyarázni, ami közelébe sincs a valóságnak, ezért azok ostoba dolgok... szóval amíg nem ismersz, ne vezess le rólam semmit...-mondtam a fiúnak majd végighallgattam amit mondott. Nos kicsit meglepett, hogy ilyen tudása van, mondjuk az semmit se ér a való kegyetlen világba ha valaki okos, leleményesség kell, ezért jobb ha én védem ezt a kölyköt.
-Nos mr professzor, remélem azért átgondolod hogy igazam van, mivel bármit amit eddig rólam mondtál erőteljesen ki kellett javítanom, ami mint már mondtam ostoba gondolkodásra utal, ha nem tudsz rólam semmit ne mondj rólam semmit...hanem kérdezz... |
Elképeszt hogy elmondja. Azthittem zavarbajön és majd morogni fog, vagy csak lekezel annyival hogy mit érdekel az téged, ő viszont kifejti az egészet. Teljesen elvörösödöm attól amit mond, mert erre most nem számítottam.
-Mo az hogy ostoba gondolataim vannak?!- akadok fenn és szabad lábammal ( csak zokniban nyomulok hiszen a kórházban alszom) megrúgom a vállát nem túl erősen, inkább csak lökés.
-Nekem, nincsenek ostoba gondolataim! 17 vagyok nem egyetemi professzor basszus! Mit vársz tőlem? Atomfizikai gondolatmenet levezetést? Igenis nem vagyok ostoba!- duzzogok puffogva azon hogy beszólt. Mintha ő maga lenne a tökély! Hülye orosz! Úúúúgy feltud húzni a hülye higgadtságával meg hogy mindent nyiltan a képembe mond |
-Nah azért olyan szuper nem, csak van egy múltam mondjuk úgy...-mondtam a fiúnak a szuperhős bejelentésre, mivel komolyan nem érzem magam annak, sőt a teljes ellentétének. Bérgyilkosként hamarabb lennék a gonosz vagy a főgonosz alvilági figura, mintsem egy szuperhős orosz.
-Nos... csak úgy? Na jó nem, azért konkrétabb dolgok is vannak az ügyetlenségeden kívűl, tetszik hogy vissza mert szólni és őszinte nagy szád van, na meg ez eléggé bátor is hogy velem úgy mertél beszélni azok után amit csináltam. Normális ember rettegve kerülne el, de te meg nem akartad hogy elmenjek és ez tetszik, de amúgy majdnem minden tetszik benned, leszámítva az egy két ostoba gondolatodat, amit olykor megosztasz velem...-mondtam a fiúnak őszintén mindent ami a kérdéséről eszembe jutott |
-Fúúj!- fintogok hozzá és elkezdem székemet az ablak fele hajtani hogy kibámulhassak rajta.-Áhh, te aztán nem vagy kupis- legyintek rá de igazából nem érdekel mennyire pedáns e vagy nem az.
-Szuper orosz .. dadadaDamm!- adom elő a szuperhős szlogent és felnevetek rajta. Való igaz, Spike, tényleg eléggé erős, és ez baromi ritka a firkászoknál. Visszatekintek rá és elnézem ahogy döglik az ágyon. Nem is értem miért örülök ahhan hogy itt van. Talán mert öröm szekírozni, vagy nemtudom. Közelebb gurulok hozzá de csak annyira hoygha beszólnék, ne tudjon leütni vagy elkapni. Bár ha igaz amit mondott, hoyg szeret, akkor csak nem fog megfolytani egy eg ymegszólalásomért. Nem igaz?
-Miért tetszem neked?-kezdem faggatni. |
-Sőt az lett volna a legjobb ha az elfertöződött részeket levakarják egy szikével nem? -folytattam a kicsit undorító fantáziálást, amit Pito a piócákkal kezdett meg, bár személy szerint engem nem rémít meg az ilyen sőt ne is leszek rosszul tőle. A katonaságba annyi mindent megéltem, még ha nem is voltam ott sokáig, hogy komolyan inkább hagynám hogy a piócák egyenek meg még az is élvezetesebb mint hogy mégegyszer odamenjek.
-Nem vagyok kupis, midnennek meg volt a maga helye, de te teljesen feldúltad...ha egyhelybe maradsz nem történik veled semmi...-mondtam a fiúnak majd sóhajtottam, ezzel is jelezve hogy nem akarok vitatkozni vele erről tovább, ahhoz most nincs hangulatom.
-Amúgy nem fájna, vagy ha igen nem mutatnám ki...edzett orosz gyerek vagyok midnent kibirok |
-Oh dehogy, még a végén megfájdulna a hátad...- Jah, Előjönne a sérved vagy valami.. bár amilyen erős állat ez a Nyikolaj...tényleg simán végighurcolászna az utcán.
-Ezt kikérem magamnak!- csattanok fel felháborodottan.- Csak azért sérültem meg mert egy kupis alak vagy és nemtartassz rendet a kriptasötét garázsodban! Nem vagyok ügyetlen!- mormog, mivel szerintem ez rágalom! Méghoyg egy fokpiszkálóval che... nem kell engem gyerekmegörzőbe rakni!
-Lehet piócákat kellett volna rápakolni.- vigyorodom el ördögien, és már el is képzeltem ahogy azok a kis dögök a firkász hátán tehénkedve falatoznak.- Uhh.. undi..- nevetek fel a képtől |
-Pedig simán végigcipelnélek, nem olyan megterhelő, amúgy meg tudok olyan helyen menni amit nem ismer apud...de ha itt akarsz maradni, nekem aztán mindegy... meg aztán próbálkozhat apud, mindig ki fogok jutni onnan és a végén úgy jár hogy beperelek zaklatásért vagy ok nélküli börtönbe zárásért vagy valami...hát figy belőled én is kinézem hogy tönkre teszed magad még akár egy fogpiszkálóval is szóval nem csodálom hogy gyerekmegörzőbe adott...-mondtam Pitonak őszintén mindent, mert nem szokásom hazudni vagy csinosítani a mondandóimat.
-Hát most kötötték újra és fertőtlenítették le, de hála apudnak a sebem kicsit elfertőződött ezért egy üveg jódot vagy anyámkínja mit csöpögtettek az egész hátamra és újrakötötték...-mondtam, bár lehet nem jód volt, de úgy csípet mint állat az is biztos. |
-Hát jah, egy lámpa nemártott volna..- morgolódom.
-Ha gondolod hazavihetlek...most már tényleg...és nem motorral...gyalog, akkor csak nem történik semmi
-He? Nem látod? nemtudok sétálni.- emelem meg kicsit a lábamat ami bevan kötözve- Arról meg szó sem lehet hogy megint végigcipelj az utcán... különben is ha apa meglátna hogy kijutottál a börtönből, keresne más ürügyet hoyg visszajuttasson, enyhén szólva kiakadt rád...- kuncogom a végét.- És mondom, nem akar otthon látni mert fél hogy összetöröm magam mégjobban, itthagyott megőrzésre vagy mi.... elég tetü dolog..- Régóta nembeszéltem senkivel és a kávé is kissé felpörget ezért jött rám a szájmenés.
-Mi van a hátaddal? Megmarad? |
[425-406] [405-386] [385-366] [365-346] [345-326] [325-306] [305-286] [285-266] [265-246] [245-226] [225-206] [205-186] [185-166] [165-146] [145-126] [125-106] [105-86] [85-66] [65-46] [45-26] [25-6] [5-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
