|
Témaindító hozzászólás
|
2012.01.19. 23:18 - |
 |
[425-406] [405-386] [385-366] [365-346] [345-326] [325-306] [305-286] [285-266] [265-246] [245-226] [225-206] [205-186] [185-166] [165-146] [145-126] [125-106] [105-86] [85-66] [65-46] [45-26] [25-6] [5-1]
-Honnan veszed? Lehet végén kiszagolja hogy itt vagyok és majd bejön meglátogatni...sose tudhatod, a sors kiszámíthatatlan...-mondtam elgondolkozva, bár eléggé zavart hogy holnap már haza mehet, mert akkor lehet hogy nem fogom látni a kölyköt egy ideig és apuci fog rá örködni mint valami kutya. Bár lehet akkor is betudnék osonni hozzá, de csak miután besebesedett a hátam rendesen, addig nem szenvedek én ilyesmivel.
-Ah, mondtam hogy veled maradok, akkor maradok is, minden más ráér... maximum hallgatok egy két morgást és ennyi, ne aggódj...viszont ha holnap hazamehetsz, lehet nem látsz és látlak egy jó ideig ez eléggé szomorú nem? |
Azzal már elkéset... már régen túlvan rajta. Uhh, de milyen kedves hogy visít aztán meg lelép... imádom ezt a kórházat, mit ne mondjak. Figyelem ahogy játszik a mobiljával. Még kissé kómás vagyok így minden olyan lelassultnak tűnik.
-Apu nem látogat. Holnap viszont már hazamehetek.-válaszolom neki de vettem ám a célzást, menne- De menj nyugodtan. Nem tartalak föl. Elheverészek...- kucorodom a takaró alá majd nyújtózkodok egyet
|
-Egy nővér, mert azt hitte megerőszakollak és ettől igen én lepuffantam a földre mert még így nem keltett fel senki...-mondtam mérgelődte az ajtó fele pillanatva. ~be kellett volna zárnom az lett volna a biztos~ gondoltam magamba, aztán ásítottam egyet és a telefonommal kezdtem játszani, mivel nem olyan csúcs szuper volt csak egy régi öreg Nokia, így tudtam az ujjaim között forgatni és nem zavart ha esetleg leesne a földre.
-Reggelt...azt hiszem lassan mennem kell, lehet apud nem sokára benéz és a saját lelki békéd érdekében jobb ha nem futok vele össze |
EGészen szépet álmodtam.Bár nem volt semmi értelme, mégis kellemes érzést okozott. Valami sikoltozó hang töri meg a békémet. Erre összerezzenek, de nem nyitom ki a szememet. Ki a fasz visonyál?! Fogja be! Nem látja hogy alszom?? Ne sivalkodjék már...ekkor valami puffan. Ilyen nincs. mi a fene történik körülöttem. Álmosan, nyitom ki a szememet és szembetalálom magam Spike-al.
-Ki kiabál? miért kiabál... uhh... szia...- tolom fel magam ülésbe és kócolom össze már amúgy is eléggé kesze-kusza hajamat . Ásítok egyet majd körbenézek. A nővér már nicsn sehol.- Te puffantál az elöbb? Lezakóztál? |
Nagyon jót aludtam Pito mellett, meg is lepődtem tőle, mert egyedül is jól szoktam aludni, de ígyis egész kellemes volt. Mikor felkeltem az nem volt kellemes, mivel egy nővér sikított fel mert azt hitte megerőszakolom a srácot, erre én felkeltem és fordultam egyet és egyenesen leestem az ágyról a földre és elég nagyot puffantam.
Felszisszentem és sóhajtottam egy nagyot, majd felültem a földrön. -Cheh na így se ébredtem még...-mérgelődtem majd megszólalt a telefonom ami rezgőn volt most, hogy ne zavarjam Pitot és elkezdtem oroszul beszélgetni, de csak pár perc volt aztán letettem a telefont és odamentem a fiúhoz. Vagyis leültem a mellette lévő ágyra és figyeltem rá, reméltem nem keltettem fel. |
Megtartana? Miért használ ilyen kifejezéseket. Amúgy sem vagyok valami állatka hogy megtartson magának, mint ahogy tárgy sem vagyok!
-Én viszont örülnék ha nem célozgatnál erre.... - NE HOZZ MÁR ZAVARBA BAZZE?! Miért jó az neki, hogy folyton lángol az arcom kínomban, hogy ilyeneket hord össze. De azt hiszem, azért vagyok zavarban... mert, kezdem megkedvelni őt. Ajj! Miért ver mindíg hevesebben a szívem akárhányszor iyleneket mond, vagy csak céloz rá?
-Várj..várj.. a szék! Spike!- nyúlok át válla felett mintha ezzel magamhoz tudnám vonzani a székemet, de hát csak ott hagyjuk, énmeg nyugtonmaradon a karjaiban fejemet kissé nekidöntve.
Bevisz a kórterembe is majd lepakol az ágyra de mellém is fekszik.
-Sajnálom...lefáradtam a sok kajától...éhhaaahmm most alszom...
-Hát jó...- válaszolom neki halkan. Igaz letudnám lökni ha karnám, de nem akarom. Én is kimerültem. Hamar elalszom mellette de közben hozzá is fészkelődöm. Olyan jó meleget áraszt magából, nameg finom az illata is. Lehet hogy hasonlóan érzek iránta? Lehet hoyg szeretem őt?! Basszus... neeeeem... biztos ...neeeeeem. Csak elpilledtem és összezavarodtak az érzéseim
|
-Nos legszívesebben megtartanálak...-mondtam a fiúnak majd megcsókoltam a kézfejét amivel letakarta a szemem. Nagyon meglepett belül hogy ezt tette de örültem neki, mert ez azt jelenti hogy nagyon jó úton haladok a célom elérésének az érdekében.
-Tudod szívesen kimondanám azt a szót, ami megtiltottál nekem...-utaltam ezzel a szeretlek szóra, amire Pito azt mondta hogy ne nagyon mondogassam, vagy valami hasonlót.
-Rendben visszaviszlek...-mondtam kicsit lehangoltan, mivel nem volt kedvem megmozdulni annyit ettem, de ha Pito ezt szerené teljesítem a kérését. ~aludni akarok~ gondoltam magamba, majd felkaptam Pitot és egyszerűen ott hagytam a székét, intetem a néninek majd elosontam, bár külsőre most olyan lehetettem mint egy zombi mivel ennyi kaja után rögtön aludni szoktam, de most cipelhettem vissza Pitot.
Amint odaértem megkerestem a termét és leraktam az ágyra és melléfeküdtem, mivel elfáradtam és rögtön el is aludtam mellette, bár előtte kinyögtem. -Sajnálom...lefáradtam a sok kajától...éhhaaahmm most alszom...-mondtam egy ásítás közepedte |
Nyugton ücsörgök, kicssé bepilledve. Ezek után beáll a csend pár percre, d enem bánom. Ez nem az a kínos fajta mikor úgy érzi az ember hogy márpedig megkéne szólalnom. Ekkor jut eszembe az idő. Bel kezét felemelve lesem meg az óráját. Már későre jár.- Vissza kéne mennem mert bezárják az osztályomat.- mondom neki majd arcára tekintve felsőhajtok és miután elengedtem kezét kezemmel eltakarom a szemét hogy egy puszit adjaka szájára köszönetképpen, hogy elhozott vacsizni, és még fizetett is érte. Tud ez rendes csóka is lenni, ezért ennyit megérdemel. Na meg nyelves csókot tőlem ne várjon... ch... Csak az után veszem el a kezem szeme elöl miután már visszaegyenesedtem hogy ne láthassa se az arcom se a zavaromat. félretekintek.- Visszaviszel? |
-Kényelmes bizony...-válaszoltam a fiúnak majd fordítottam a fejemen, hogy beletudjak nézni a fiú szemeibe. Furcsa volt látni ahogy nevet, mert eddig kicsit bunkó személyisége volt, most meg minha kicserélték volna. Bár én is így viselkedem, mondjuk én direkt játszom el most a jó fiút, hogy belém szeressen, egy ilyen személyiséggel ezt könnyebb elérni. Ez Piton is látszik, most már rendesen mosolyhott és nevetett nem pedig gúnyosan vagy kárövendően. Az emberek érzéseivel játszani olyan könnyű. Mindig is így gondoltam.
-Ah ami azt illeti, teljesen jól vagyok...hozzászoktam az ilyesfajta kajákhoz...-mondtam mosolyogva a fiúnak. |
-Balerína? -Ezen nevetnem kell. Csak azért mert nem olyan csípős még nem csajos a kajám. Furcsa hogy nevetek... mert én nem sűrűn szoktam, maximum gúnyból, vagy kárörvendőn. Fura dolgokat hoz ki belőlem ez a srác annyi biztos.
-Igazad volt...- adom meg neki is meg a néninek is az örömöt, de amúgy is hihetetlenül finom volt akaja. Soha nem ettem még jobbat. Össze nemlehet hasonlítani ezt a kaját a mirelitekkel.
Fura hogy az ölembe hajtotta a fejét. Annyira fura ez a közelség, meg hogy nem gúnyolódik velem, nem hord le, sőt legjobban az fura hogy keresi a társaságomat, meg azt hogy hogyan érhet hozzám.
-Kényelmes ?-kérdem elhúzva a számat azért a szokott módomon majd megbökdösöm az arcát a mutatóujjammal.- Fogatok az a acsípős kaja pont most marja szét a gyomrod nemde? - vigyorgom |
-Ch...akkor kénytelen leszek megenni a tiédet is mert Luciana néni iszonyú mérges lesz ha kaját hagy valaki nála...-sóhajtottam, majd az enyimének az elfogasztása után belekezdtem Pitoéba is ami sokkal lájtosabb volt mint amire számítottam.
-Hát összehasonlítva a kettőt, enyém egy sumós tiéd egy balerina spagetti...-mondtam a vicces hasonlatott majd benyomtam mindent és ledőlrem Pito combjaira, mivel teljesen tele ettem magam, de iszonyú jól esett.
-Látom mindent megettetek, helyes helyes...-mondta a néni aki visszajött a tálért, majd benyúlt egyszerűen a zsebembe és elvette a kajáért járó pénzt. Mindig így megy, moccanásik töm aztán kiszolgálja magát, de mondjuk ez nem zavar. Örültem volna ha ilyen anyám lett volna, sokkal rendesebb ám mint ahogy most mutatja magát.
-Igazam volt, nagyon jó hely ugye? Bár igaz nem a legforgalmasabb...de a legjobb...-mondtam az utolsó szót hangosan hogy Luciana is tökéletesen hallja aki csak hever bólintásokba kezd de azért elpirult egy kicsit. |
Szóval az övé fűszeresebb? Mennyivel lehet az ?! Most biztos túloz nem? Áhh egye fene! Szokott pökhendi stílusomban kicsúszik a számon egy -Che- mintha csak kihívásnak venném az ő kajájának a megkóstolását.
Lopok belőle, és hát basszus, tényleg nem semmi íze van. Konkrétan mintha egy adag bors keringézne a csilivel a számban. De attól még nem esek kétségbe, mivel szinte mindent képes vagyok megenni. A KFC-ből is a csípőset szeretem, bár ez rohadt erős. Nemhiszem hoyg én ebből egy egész tállal megbírnék enni, mert bár kis dózisban pikáns és érdekes, nagyban tuti hoyg szétszedné a gyomrom, nameg teljesen érzéketlenné tenné a számat. Mindenesetre minden probléma nélkül sikerült megkóstolnom a kajáját, szóval Háhááá! Én nyertem,... vagy mi....
-Szerintem az enyém jobb..- vigyorgok rá, mert tényleg így gondolom.- de az sem rossz... csak kicsit harciasabb kaja...-Jah hát harcias, szétszedi az embert belülről.. maradok az enyémnél az nagyon finom. Hamar betolom, mármint betolnám de csak a felét bírom megenni. Sajnos rossz szokás, mindíg hagyok magam után kaját.-Tele vanyoook.- dőlok hátra a széken elégedetten |
Láttam hogy ízlik az étel a fiúnak, aztán meghallottam az én felemre irányuló kérdését.
-Nos az enyém sokkal fűszeresebb és csípősebb mint a tiéd, mert én így szoktam enni, bár láttad volna milyen képet vágott Luciana mikor elmondtam neki a kérésem, na akkor is majdnem kupán vágott, csak cselesen kikerültem, de rájöttem hogy puszta kedvességből bánt ezért hagyom magam...-mondtam a fiúnak a monológom aztán én is nekiláttam a felemnek, bár nem olyan óvatosan ettem mint Pito. Egyáltalán nem fogtam magam vissza, mivel már nagyon vágytam valami fűszeresre.
-Ha gondolod megkóstolhatod, bár félek hogy olyan lesz számodra mintha lenyeltél volna egy nukleális atomművet... |
Összetúrja a hajamat és kinevet. Most mi rosszat mondtam? Én még életemben nemvoltam étteremben így kissé meg is vagyok illetődve. a környezetet nézegetem majd Nyikolajra kúszik a tekintetem de azonnal el is kapom.
Mikor kihozzák a kaját, a mennyei illattól megkordul hangosan a gyomrom. Hát igen, a kórházi kajának még szaga sincs amire reagáljon az éhségem.
Mikor leteszi elékt kicsit furán nézek a Nyikolaj felén lévőre. Az illata is más meg a színe is. Fura.Megkérdezi tőlem hogy ez jó lessz e , erre a néni kupánvágja. Ezen felnevetek, mert ez nagyon vicces.Bírom az asszonyt. Elmyeg, nekem meg már sokkal jobb a kedvem márcsak attól is hoyg idejöttünk.
-Szerintem jófej..- vigyorgom. Jól kupán vágott pupák heh! Ez annyira muris!
-Am... annak miért van olyan színe?-kérdezem de már nem igen bírok várni mert éhezem, ezért óvatosan de nekiesek az én kajámnak. Isteni.. sőt több mint isteni. Ettem már milánoit, meg spagettit de az mint előkészített cucc volt.. ez viszont valami isteni. |
Néni hangosan felnevet és összekócolja a fiú haját,de nem válaszol a kérdésre, csak bement a konyhába és dúdolászva kezdett el készíteni nekünk ebédet. Bár őt ismerve tuti kitalál valamit amivel meglep.
Egy tíz perccel később visszatáncolt, szó szerint. És magával hozott egy óriási tányér spagettit mint a mesébe volt, csak itt két félre osztotta tálat, mivel én iszonyú szinte már nem normális fűszerezéssel eszek minden olasz kaját. Pito fele pedig teljesen normális és a színe is az. Míg az enyém sokkal sötétebb annál.
-Remélem ez a kaja megfelel...-mondtam Pitonak mire a néni kupán vágott a fakanállal.
-Mi az hogy reméled? Ez a legjobb olasz ebéd, de merészelj így beszélni, neveletlen kölyök...-förmedt rám mire egy bocsánatkérés után elment puffogva.
-Sajnálom, amúgy nagyon kedves hölgy, csak velem ilyen...pedig én fizettem ki az étterem hitel tartozásait...bár erről nem tud...-suttogtam Pitonak |
A néni ijesztő kicsit. Megse merek szólalni. Mikor kiutasítja Nyikolajt kicsit aggódva tekintek utána hoyg engem most tényleg itt hagy? Mivan ha az asszony majd belerak valami kajába itt hirtelenjében. De ehelyett nagyon kedves velem. Egy asztalhoz tol ahol én átülök egy székbe, hogy mégse legyek a tolószékben, ő meg segít becsukni a tolókocsit és félrerakja a falhoz. Kedvesen kérdezget, látja hoyg megvagyok szeppenve.
Nyikolaj hamar visszaér ekkor már teljesen megkönnyebbülök hoyg tényleg nem bedaráltatni hozott ide valami feltétnek.
-Am... nem.. nemtudom.- válaszolom elgondolkodva.-Mit lehet? -Ez a kérdés egyszerre szól Spike-nak és a néninek mivel azt sem tudom hogy mit lehet itt enni igazán, no meg azt sem hogy mi milyen árban van. Igazából nekem mindegy lenne hogy mit kajálok... csak ehessek már valamit |
-Ugyan ne aggódj..-legyintettem a kezemmel mire kicsapódott az ajtó és egy nagydarab hölgy nézett végig rajtunk, teljesen végigméregetve, főleg engem és gyilkos tekintettel nézett rám. Fu, nem félek sok mindentől, de az ő tekintete veszélyes.
-Hogy képzeled hogy így pucéran jössz hozzám, Nyikokám...-mérgelődött a nénike, miközben szinte széttépte az arcomat két oldalról. -Ó és ez a kis fickó? Barátja vagy ennek a kétlábom járó sztiptízbárnak? -kérdezte a hölgy Pitotól majd elvette tőlem a fiút és betolta az étterembe. Mire megszólalhattam volna. -Öltözz fel és beengedlek...és megkapod a kedvenced...-mondta Luciana, mire csak morogtam egy sort oroszul, erre ő legyintett a fakanalával, hogy vigyázzak. Sóhajtottam egyet nem volt más választásom, elmentem a legközelebbi boltba és vettem magamra egy fekete inget, ami jól passzolt a farmeromhoz. Aztán visszamentem és beengedett a néni, majd leültetett Pito mellé.
-Mit szeretnél enni drágám? -kérdezte a mellettem ülő fiútól, aztán rám nézett. -Te azt kapod amit szoktál, úgyhogy meg se szólalj hogy kérsz valamit...-morgott rám. Na ilyen személyisége nincs sok mindenkinek. |
-Okéé...- hagyom hogy oda vigyen ahova akar. Az utcán végig pofázom neki. Leszólok egy kirívóan öltözködő fazont, magyarázok neki egy sztorít a volt kutyámról meg hoyg hogyan pusztult el, persze csak azért jön szóba a kutya mert szembejön velünk egy korcs az utcán, egyszóval szinte végig dumálok neki.
Mikor odaérünk elhallgatok majd bizalmatlanul kezdem méregetni a környéket. A hangokra összerezzenek a székemben.
-Ah, ne aggódj, a néni nem harapós csak velem...
-De ugye nem veszett... mert ha ő téged megharap, félek hoyg te meg majd engem fogsz és akkor én is veszett leszek...- morgom elhúzv a aszámat persze csak hülyülök. |
-Rendben, akkor nem mondom többet, nem akarom hogy rosszúl érezd magad...-mondtam mikor eszembe jutott hogy mit is mondott mielőtt elmentem volna aztán felkaptam és átraktam a tolószékbe majd mögé álltam, hogy akkor majd én fogom tolni, bár nem vol az ínyemre a dolog.
-Nos én valami fűszeresre vágyom, úgyhogy megyünk egy nagyon jó olasz helyre...remélem megfelel...bár nem a leggiccsesebb hely de Luciana főztje a legjobb olasz kaja a környéken...-mondtam a fiúnak és már éreztem az orromban az idősebb hölgy étterméből kiszűrödő illatokat. Szeretek hozzá járni, mert csendes és olyan családias hangulat van ott, amiben nekem soha nem volt részem máshol.
Aztán elkezdtem Pitot kitólni a kórházból, bár mikor megakartak állítani, egyszerűen csak továbbmentem, mondjuk kint jutott eszembe hogy csak kötés van rajtam felső az nincs, ezért kapni fogok Lucianatól, de nincs mit tenni.
Haladtam az utcán Pitoval, talán egy húsz, harminc perces séta lehetett elmenni oda, de mikor megérkeztünk egy szélesebb zsákutcába mentem be. Mindig a hátsó bejáratot használtam így most is azt tettem, bekopogtattam mire hangos olasz káromkodás ütötte fel a fejét.
-Ah, ne aggódj, a néni nem harapós csak velem... |
Ezen elvörösödöm.- Ne mondogasd már...- dünnyögöm , ő meg lerak az ágyra. Int hoyg itt maradjak. Nemáár.. itthagy?! Hova megy. Ajj... nem akarok itt ülni!
Fészkelődök, a ruhámon lévő gömbokat basztatom, de hamar visszaér, és nemtudom miért ettől a szívem is hevesebben kezd verni.
Annyi mindent hozott hogy csak fintorogva pislogtam rá. Most komolyan tényleg ennyire félt a hidegtől? Vagy rájött az öltöztetnék? Franc tudja. Hagyom hogy rámaggasson mindent.
-Étterembe? Am... nemtudom rád bízom... éést azt is rád bízom...- válaszolom miközben a tolószékkel szemezek.- Átsegítessz? messze van..- kérem tőle. Ehh Mi a franc van már velem? Egyszerűen ennyire megszelidültem csak mert aztmondta hoyg szeret? |
[425-406] [405-386] [385-366] [365-346] [345-326] [325-306] [305-286] [285-266] [265-246] [245-226] [225-206] [205-186] [185-166] [165-146] [145-126] [125-106] [105-86] [85-66] [65-46] [45-26] [25-6] [5-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
