|
Témaindító hozzászólás
|
2012.01.19. 23:18 - |
 |
[425-406] [405-386] [385-366] [365-346] [345-326] [325-306] [305-286] [285-266] [265-246] [245-226] [225-206] [205-186] [185-166] [165-146] [145-126] [125-106] [105-86] [85-66] [65-46] [45-26] [25-6] [5-1]
-Nem az enyém a bot te...-morogtam és gyengéden hozzádobtam a párnát ami a kanapé melletti fotelba volt. -Ajándékba kaptam mikor az öregtől megvettem a házát és felújítottam...amúgy meg csak huszonhárom éves vagyok...-mondtam válaszolva a fiú kérdéseire és előkerestem őket. Mindkettő kézzel faragott bot volt és mindkettő végén egy tigrisfej volt, ami nyitott szájjal üvöltött némán a nagy világra. -Tessék ha körbe akarnál nézni...-adtam oda a botokat a fiúnak, amik voltak olyan nagyok hogy a hóna alatt tudjon rajtuk támaszkodni, mivel díszbotok voltak.
-Nos mint látod nincs hűtőm, úgyhogy ha éhes vagy ahhoz össze kell vadásznom a kaját...-sóhajtottam. -Remélem pörkölt megfelel, de várnod kell egy kicsit amíg megcsinálom...-mondtam a fiúnak és kimentem tüzifáért, majd begyújtottam a kandallóba és fölé akasztottam a bográcsot. Amíg kint szedtem a kertből friss zöldségeket. Amíg azokat szedegettem kihelyeztem egy csapdát és mivel a vadak erőszeretettel lopkodják a kajámat, sikerült elkapnom egy nyulat mire végeztem. Lepakoltam mindent a fűre addig a nyulat gyorsan mesteri mód megpucoltam és feldaraboltam. Aztán bementem és mindent beledobtam a bográcsba. Vizet is szereztem a patakból ami meg a kannába maradt azt áttettem egy kancsóba és Pito elé tettem.
-Szerintem egy vagy másfél óra és készen van...-guggoltam a bogrács előtt, aztán elmentem a fűszerekért, mert azok voltak egy polcon és megfűszereztem a kaját, persze normálisan nem úgy ahogy én szerettem. De igen hamar iszonyú jó illatok terjedtek el a szobába. |
-Sétabot? Mint amivel az öregek járnak? Minek neked sétabot? Tényleg, te hány éves vagy?!- villan be a kérdés.Eddig valahogy nem is gondolkoztam azon hogy Nyikolaj mennyi idős is lehet de a sétabot, említése miatt valahogy eszembevillant hogy semmit nem tudok róla. Én már egy csomót ugattam magamról, róla meg csak annyir rudok hoyg firkász, szereti az olasz kaját, rohadtnagy házban él, van neki ez a vidéki háza, meg hogy a katonaságnál volt fiatalkorában. De nem tudom hogy mit szeret, mennyi idős, mit nem szeret.... ezeket pedig illik megtudakolni.Nemde?
-Am... van valami kajád?-kérdezem halkabban mert reggelizni sem reggeliztem, és úgy érzem kilyukad a gyomrom. |
-Nos egy hetem be tel kitalálni, hogy hogyan állíthatom le a zaklatóimat, mert nem akarom elvégezni a munkát amit kiszabott rám egy kisebb cég...tudod ilyen szimatolgatás minden fele...csak olyan személy is érintett az ügybe aki számomra fontos...-magyaráztam a fiúnak, egy csodát álca mögé rejtve a valóságot, bár a lényegét a feladatomnak és a bajomnak elárultam neki. De azt csak nem fogom elmondani hogy én vagyok Kanata és azt akarják hogy megöljem őt...hogy az apja csatlakozhasson a maffiához.
-Ha gondolod van két sétabotom valahol, odatudom adni hogy körülnézz, akkor nem kell a sérült lábadra állnod...-mondtam elgondolkozva, amíg körülnéztem hogy változott-e valami az elmúlt időben. De szerencsére minden úgy van ahogy legutoljára hagytam. |
Kezdek elkényelmesedni. Még a végén rászokok hogy mindenhova cipelnek,ami végülis jogos.Nem én kértem hogy szállítmányként pakoljon jobbra-balra, de ha ő így gondolja, végülis,minek nekem láb,ha Nyikolaj is hurcibálhat! Ez energiatakarékosabb és kényelmesebb módja a helyváltoztatásnak amúgy is.
Bevitt, és lehelyezett a bőrkanapéra. Körbehordoztam izgága tekintetemet a szobán. Faltam szememmel a látványt, hiszen nemsemmi a kégli. Olyan akár a filmekben a síkunyhók... csak itt nincs hó, meg sílécek, no meg a kandallóban sem ég a tűz.
-Elmegy...- hazudom, bár a szemem eléggé árulkodó. Ha most nem kripliskednék, a lábam miatt már körberohantam volna hogy feltérképezzek mindent. Biztos akad itt egy két érdekessék.
-Jah, tényleg, nem is kérdeztem! Mennyi ideig is leszünk itt? Mert hazakéne azért szólnom apámnak hogy eltűntem egy kis időre.... szóval? |
-Igenis...-mondtam mosolyogva, majd a karjaimba kaptam a fiút ahogy eddig is mindig. Nem tudom miért, de jó érzés cipelni, talán mert nem olyan súlyos, bár ha az lenne az se okozna komolyabb gondot. Elvittem az ajtóhoz, amit egy ügyes lábmozdulattal kinyitottam, ugyanis nyitva volt. Mert ide soha senki nem jön, mert nem ismerik ezt a helyet, vagy nem mernek ide jönni az isten tudja.
Ahogy az egész ház belül is elég sok minden fából készült. Teljesen úgy nézett ki mint egy vadászlak. Kandalló fölött két hatalmas agancs díszelgett bár állat fej nem volt hozzá.
Letettem a bőr kanapéra a fiút. -Nos mit gondolsz a helyről? -tettem fel a kérdést, bár sejtettem hogy tetszeni fog neki. Bár így hogy nincs semmi modern dolog lehet hogy lelombozódik majd, de ez van. Van egy csomó könyv ha unatkozik majd olvas. |
Álmosan pislogok körbe mint valami kómás. Áh! Ott egy tehén, meg birkák.. meg lovak! Hol a cuccba vagyok?! Ekkor pillantom meg Spike-ot mellettem.El is mosolyodom. Tényleg vidékre hozott... pedig volt egy olyan sejtésem hogy a perverz disznó magához akar majd visszavinni.
Még az ajtót is kinyitja nekem, jó komornyík módjára.
-Csodálatos Spike! Légy oly szíves segíts !!-vigyorgok rá, mivel lábam még mindíg használhatatlan, de azért igyekszem én kiszállni a kocsiból, de hova törjem magam. Úgy is annyira imád cipelni, már rájöttem. Élvezi hogy velem súlyzózhat! Hát akkor tessék, itt vagyok, vigyél! |
Csendben végighallgattam Pito minden mondandóját, majd mikor láttam hogy elaludt, bekapcsoltam a rádiót, de csak halkan hallgattam nehogy felkeltsem vele.
A hosszas út után végre megérkeztünk a vidéki lakomhoz, ezt az jelezte hogy az út egyre inkább döcögősebb volt, mert mindenhol lyukak voltak, hiszen földút vezetett a házamhoz. Sejtettem hogy ez fel fogja kelteni majd Pitot, de akkor teljesen más világ tárul a szeme elé, hiszen az út két oldalán mező terült el és a patakot is látni lehetett, ami kicsit arébb volt, de olyan kék volt, hogy egyszerűen kitűnt a zöld közül. Réten messzebb látni teheneket és bárányokat együtt legelészni, sőt egy két vad ló is tévedt ide. Mivel a fű nagyon dús és tápláló.
Ahogy odaértünk a házhoz megálltam, behúztam a kéziféket és Pito ajtajához mentem majd kinyitottam neki mintha egy komornyik lennék.
-Parancsoljon uram, megérkeztünk, eme csodás lakomba... |
-Várj.. ne kézbe! Elég ha... jó akkor cipelj..- hagyom rá felsóhajtva. Kicsit elképedek a kocsin, de megse nyikkanok. Mikor berak az autóba, rögtön elkezdek maratni. Megtapogatom az ajtó részt, a tartókat, persze üres a kocsi, de azért én körbekutakodok, ameddig Nyikolaj be nem ül. Akkor csak bekötöttem magam, biztos ami biztos alapon és nyugton maradtam. Az első órában még ébren voltam. Boldogítottam a hülyeségemmel. Dumáltam neki szinte mindenről ami eszembejutott, de aztán bealudtam mellette, mert már a táj sem volt olyan válltozatos hoyg azt tudjam figyelni. |
-Uh tényleg, amiatt bocsánat, bár csak nem fog hiányozni a kórháznak...ha mégis majd apukád kapja a számlát...-mondtam kicsit gonoszan mosolyogva, aztán hallottam hogy a kórház elől valaki erőteljesen dudál és közben az illetővel üvöltöznek a nővérek hogy a betegek aludni akarnak.
-Nos azt hiszem megjött a kocsink...-mondtam Pitonak és felkaptam a karjaimba, aztán kivánszorogtam a kórház elő. Nos igaz mondtam neki hogy vidéki kocsit adjon, na de egy h2es hammer egy kicsit sok. Anyám, legközelebb lecsapom ha ilyen autót ad, de nem baj. Majd visszakapja teljesen sárosan a kis kedvencét.
Betettem a kocsiba Pitot és becsuktam az ajtót, majd megkaptam a kulcsokat a vigyorgó haveromtól, akire egy gyilkos pillantást vetettem, mire lefagyott minden mosoly az arcáról és heveren kezdett előttem meghajolni. Egy sóhajjal legyintettem majd beszálltam a kocsiba és elindultam Pitoval a majdnem három órás autóútra. |
-Öh... aha, de mivel voltál kedves ott hagyni a tolókocsimat, így támogatnod kell!- mondom neki morgolódva.
Kelletlenül kitakarózom, pedig olyan jó volt nekem a takaró alatt, kifejezetten kellemes. De végül is, ez az egész szökjünk meg vidékre dolog nagyon izgalmasnak hangzik. Bár azt nem beszéltük meg hogy mennyi időre is megyünk oda, de gondolom ő sem akar túl nagy bajba keveredni, így majd hamar visszahoz. Útközben meg majd dobok egy üzenetet apámnak, hogy most egy ideig nem leszek elérhető. Nah jah, elérhető... franc tudja miért mentem bele ebbe az egészbe.. főleg azok után amit tett velem, de amióta megmentette az életemet megváltozott. Lehet úgy beverte azt a hülye orosz fejét hogy megjavult, ami eddig tönkre volt menve benne... fene tudja, de örülök neki, mert amellett hogy elvisel, még tök normális is velem. |
-Ne aggódj, autót tudok vezetni, na nem mintha motort nem tudnék, a karambol nem az én hibám volt...sőt meg kellett volna hogy hálálják amiért megmentettem a járdán átkeló életét meg a tiédet is...erre...nem kapok egy köszönömöt se...-morogtam az orrom alatt, de inkább csak úgy mint egy sértődött kiskölyök lennék.
-Nos akkor mehetünk..? -kérdeztem a fiútól, majd bepötyöktem egy számot és összesen három szót mondtam bele aztán letettem. Gondoltam úgyis megérti a csávó mit akarok. ~vidéki kocsi, most, ebből csak szerez nekem valami jó kis kocsit amivel letudok ruccanni vidékre~ |
-Nekem csak kutyám volt....de azt már meséltem...- gondolkodom el-De biztos hogy így tudsz vezetni.. mert nem lenne jó ha megint karambolóznánk... nem csípem a kórházat, és nem szeretnék megin titt kikötni..- vigyorodom el kcsiit csípkelődve vele, bár tudom, hogy nem az ő hibája volt a baleset |
-Hát felőlem most is indulhatok egy telefon az egész és kapunk kocsit...-mondtam a fiúnak és mosolyogva figyeltem ahogy a haját birizgálja vagyis a benne lévő tollpihét.
-Már mondtam hogy akad ott egy pár, ahogy bárány is és vadnyulak is...-mondtam visszaemlékezve az ottani helyre hogy milyen is volt, mivel már eléggé rég játam ott, mert nem volt rá szükségem. De most egy kicsit el kell tűnnöm vagy meg kell ölnöm Pitot, amit nem akarok. Úgyhogy kis szünet után visszajövök és sajnos el kell intéznem azt aki Pitot akarja elintézni. |
-Tényleg? Szuper!-Örülök meg neki-Most?-kérdezem psilogva, bár nem mintha ellenemre lenne, de nincs túlsok cuccom itt a kórházban, mindössze egy sporttáska.
-Tényleg van ott tehén?-kérdezem kíváncsian miközben a hajamat birizkálom. Mintha beleragadt volna valami. Ehh... mi a tisz ez? Jah, egy toll pihe... franya |
-Valóban? Akkor szívesen elviszlek magammal, bár a motorom szerzívbe van így csak bérkocsival tudunk menni, ami nem túl kényelmes, de nincs más... ha az is megfelel egy két három órás útra akkor akár indulhatunk is...-mondtam mosolyogva, örültem hogy Pito úgy döntött hogy velem jön. Meg aztán nehogy már csak a várost ismerje, a vidék ugyanúgy jó hely, sőt sokkal jobb és békésebb. Bár ott nekem kell majd főznöm, meg vadásznom mert az egy aranyos kis vadászkunyhó, bár kényelmes berendezésekkel van ellátva, de modern dolgok nincsenek benne semmi, csak egy nagy kandalló ahol akár bográcsba is lehet főzni. |
Tehén?Birka? Láthatnék effajta tanyasi állatokat? A városban miért nincs tehén?! Úgy megnéznék egyet. Vajon nagyon más vidéken élni mint itt a forgatagban? Azt mondják ott egészen más alevegő.... uhh annyira el akarok menni! Biztos sokkal izgalmasabb mint itt, hiszen ott lehet mászkálni, kirándulni, teheneket borogatni. Jah tehénborogatás vagy mi. Hallottam hoyg a parasztok kölykei azzal ütik el az időt hoyg feldöntik az alvó marhákat a réten. Én is úgy felborítanék egyet! Vajon képes lennék rá? Mármint vagyok olyan erős hogy felborítsak egy tehenet?
-Veled szeretnék menni...- mondom komolyan, ha kell hisztizek is, de mostmár el akarok menni vidékre! Hátha találok ott valami izgalmasat. No meg aputól jó lenne távol lenni pár napra |
-Hm, igaz akkor sajnos valószínűleg egy hétig nem találkozunk, amíg én ott nyaralok a kis házamba és majd a hatalmas réten fogom figyelni a bárányokat és a teheneket...vagy épp az erdőbe lesem a vadállatokat...-mondtam a fiúnak, ezzel is próbáltam elérni hogy jobban felcsigázzam és hogy ő is agyaljon hogy hogyan jöhessen el velem a vidéki lakomba. Viszont majd ki kell találtnom mit csináljak a telefonommal vagyis a hívással amit nemrég kaptam. Mivel az olasz maffia volt és arra kértek hogy intézzem el Pitot, mivel valaki beakarja venni az apját az üzletbe, de amíg van gyengepontja, azaz Pito ez nem lehetséges.
-Utálom ezt a telefont...-morogtam majd egyszerűen leejtettem a földre. ~úgy tűnik addig játszottam hogy szeretem hogy tényleg elkezdtem megkedvelni a kölyköt~ |
Furcsa hogy tényleg magával akar vinni. Mármint ...furcsa lenne ha nem mondta volna ki azt, amit többé nemnevezünk nevén szó... szal hogy szeretlek. De, nekem akkor is olyan furcsa ez a felajánlás... talán azért mert sosem voltak igazán barátaim sem, nemhogy kapcsolatom.
-Ömm... most műtöttek... nemhiszem hogy apa ezek után elengedne bármilyen kirándulásra.- mondom halkan kissé szomorúan mert tök szívesen elmennék vele vidékre. Lehet látnék tehenet! Vajon mekkora lehet egy tehén? |
-Komolyan kinézem belőle, csak hogy nekem keresztbe tegyen, szövetkezik a sötét erőkkel és kiszagol ennek segítsgégével, hogy a közeledbe vagyok...-mondtam a fiúnak viccelődve, de amúgy komolyan gondoltam, amit mondtam, leszámítva a sötét erős részt. Mivel zsaru lehet megérzi hogy veszélybe van a fia és idejön lecsekkolni. Bár remélem nem így lesz.
-Attól félek egy időre el kell tűnnöm...tudod firkászként belebotlok rossz ügyletekbe is...ezért lehet hogy hosszabb időre el kell tűnnöm, mondjuk nem szívesen hagylak itt...tudod meséltem a kis házikómról a folyóval, nos odamennék...velem jöhetnél, nem tudsz valamit kitalálni, mondjuk iskolai kirándulás, vagy tanulmányi tábor vagy valami...-mondtam elgondolkozva, mert jobbnak látom ha szemmel tartom a fiút. |
-Jah... megérzi a belőled áradó sötét erőket és félredobva mindent rohan be a kórházba csakhogy megnézhesse itt vagy-e....hát nem látok rá túlsok esélyt.-nem őt akarom leszólni, apámat minősítem ezzel, mert szerintem tapló dolog hogy nemtolja be hozzám a képét.-...már napok óta itt rohadok, és mégcsak felsem hív...- morgom a végét
Én aztán nem aggódom a firkász munkája miatt...azért mert kedvelem őt még nemfogok érte aggódni vagy valami. Nagy fiú már, aggódjon magáért...vagy mi... Ácsi! Kedvelem?! Basszus... ez így nem lessz jó.. ehh.
Az utolsó szavain elgondolkodom. Tényleg örültem neki hogy tegnap belém botlott a folyosón, mert.... bakker jó, beismerem. Hiányzott. Sokat gondoltam rá, ezért is tudtam megtanulni a hülye orosz nevét, de... ezt hogy ismerhetném be neki? Nem akarom hogy elbízza magát vagy ilyesmi...vagy nem is tudom mit akarok már.
-Hát igen... gondolom, ezek után nemfogsz bejönni az örsre..- itt kicsit poénosra veszem de azstán felsóhajtva félretekintek , mert szar belegondolni hogyha elmegy akkor nem lessz velem, és nemfogom látni.-szomorú...- ismétlem utána a szót. Nem ezt a kifejezést használnám... inkább a kétségbeejtőt. vagy nem is tudom... magányos leszek nélküle. Más nemigen visel el engem |
[425-406] [405-386] [385-366] [365-346] [345-326] [325-306] [305-286] [285-266] [265-246] [245-226] [225-206] [205-186] [185-166] [165-146] [145-126] [125-106] [105-86] [85-66] [65-46] [45-26] [25-6] [5-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
