|
Témaindító hozzászólás
|
2012.01.19. 23:18 - |
 |
[425-406] [405-386] [385-366] [365-346] [345-326] [325-306] [305-286] [285-266] [265-246] [245-226] [225-206] [205-186] [185-166] [165-146] [145-126] [125-106] [105-86] [85-66] [65-46] [45-26] [25-6] [5-1]
-Mondcsak, most hogy tudod rólam az igazságot...őszintén félsz tőlem? Félsz hogy megöllek? -kérdeztem ridegen hogy ezzel is megijesszem az őszinte válasz kicsikarásának az érdekében. ~Hm igaz telefonja van, de itt nincs térerő, még nem vette észre?~ gondoltam magamban, ezen halványan elmosolyodtam aztán újra komolyra váltottam.
-Tudsz szeretni úgy is hogy tudod mennyi embert öltem meg? Gondolom láttad az aktákat...-mondtam Pitonak aztán sóhajtottam egyet. ~na igen ő az a típus, aki belekotnyeleskedik minden megoldatlan ügybe vagyis ezt kinézem belőle~ |
- Szerinted nincs mobilom? Ha fel akarnálak nyomni a rendőrségnél, már megtettem volna, bár fogalmam sincs hogy hova hoztál...- dünnyögöm a végét durcásan, mert itt tényleg megölhetett volna minden gond nélkül. Aljas mód kitervelte. Bár egy ilyen szép helyen meghalni.... talán jobb mint akárhol máshol.
-És...azt hiszem igen..., Igen szeretlek.- csak félek attól hogy te megunsz és akkor majd itt fogom bevégezni. Engem nem szeret apámon kívül senki sem.... mi lessz ha már másképp gondolkodik majd... mégis csak.. embert ölt.... |
Leültem a lónak háttal és Pitora emeltem a tekintetem.
-Őszintén tényleg szeretsz? És nem fogsz feladni a rendőrségen az első adandó alkalommal hogy hős legyél? -tettem del a kérdéseket a kérdéseket a fiúnak szemrendítés nélkül, mintha farkasszemet akarnék vele nézni, de csak fürkészem az arcán és a tekintetén kiült érzelmeket. Láttam hogy komolyan gondolja amit mondott, de azt is hogy eléggé tart tőlem. Bár erre tényleg számítottam. Mindenki aki tudja hogy ki vagyok először retteg és elkerül, ah igaz kivétel Anna. Ő az aki mindig segít és átvállalta a Kanata szerepet.
A ló egy ideig állt mögöttem értetlenül hogy most miért nem varázsolok előtte és elkezdte bökdösni a hátamat. Nem számítottam rá hogy ezt fogja csinálni, de nem simogattam meg. Játszottam a szobrot és Pitora figyeltem. Ha elmegy az állat akkor később úgyis újra próbálkozom. |
Egy órán keresztül csalja azt a buzi lovat. Én persze már üvöltöznék, csapkodnék, de nem rontom el a hülye játékát csak ülök egyre jobban feltódult érzelmekkel vegyesen a fűben és bámulom őt.
-Mond, mit szeretnél? - Csak fülel, de nem rám figyel, még mindíg azt a dögöt akarja megtapogatni. Hozzámbassza az élettörténetét, megsértődök, és most meg még, figyelni sem figyel rám. Fúúú úgy a fejéhez vágnék egy követ! Ha most elkezdenék üvölteni talán elszaladna a ló, de lehet hogy Spike is menne utána, azt meg nem akarom. Egy órán keresztül itt kuksoltam miatta, úgyhpgy FIGYELJEN MÁR RÁM!
-Szeretlek...- dünnyögöm neki durcásan, mert még csak felém se pillant, pedig most nem hülyéskedek. Félek tőle hogy meg akar ölni, de attól még tudom hogy szeretem őt. De baromir aörülnék neki, ha nem ignorálna máááár! |
Hallottam hogy nekem szól Pito de most nagyon is zavart, le kell vezetnem a feszültségem, úgyhogy elkezdtem csalni a lovat közel a fiúhoz, folyamatosan mosolyogtam az állatra, teljesen máshogy mint eddig. Csodálva tekintettem rá, mivel olyan erős és gyönyörű lény és vad, akinek senki se parancsolhat. Körülbelül én is ilyen vagyok a gyönyörűt leszámítva. Közelebb akartam vinni a fiúhoz hogy megnézhesse ő is. Kezemmel legyintettem hogy maradjon csöndbe míg a másikkal igyekeztem csalogatni magammal, de makacs módjára többször megtorpant és eltarott egy óráig mire olyan közel kerültem vele Pitohoz hogy halljam amit mondani akarna.
-Mond, mit szeretnél? -tettem fel a kérdést, miközben továbbra is a lovat akartam megsimogatni, de ő mindig elhúzta a fejét. Úgy éreztem magam mintha egy kiskölyök lennék aki fogócskát játszik. |
Sokáig fetrengtem a kanapén, próbáltam magamban rendezni a dolgokat majd nagynehezen kimásztam, hála a mankóknak...de mikor már leevickéltem a verandáról meguntam a velük való bajlódást és bicegve indultam neki hogy megtudjam hova is ment Nyikolaj. Nem volt nehéz észrevennem, hiszen épp egy lovat ijesztgetett vagy mit csinált. Nem volt túl közel, nekem meg írtózatosan hol zsibbadt hol fájt a lábam, de kitartóan haladtam előre, hogy beszélhessek vele.
-Spike!- szólítom meg, de nem hallja- SPIKE!- nembírok tovább menni íyg lecsüccsenek a fűbe fájó lábamat szorongatva.-Fene ebbe! |
~hm elfelejtettem hogy nem tud vezetni, nah mindegy...~ gondoltam magamba, majd felkeltem és odamentem a vad lovakhoz amik nem is olyan messze voltak a tehenektől. Azok a nemes állatok hangos nyerítéssel jelezték velem hogy nem szívesen látott vendég vagyok a társaságukba, de én csak leültem eléjük mintha csak arra vártam volna hogy megtapossanak, hogy halálra gázoljanak.
-Tudjátok, mindig egyedül voltam, sose szeretett és sose szerettem senkit...de erre belép a világomba vagy én az övébe már mindegy és mindent felborít...ha hazamegy, bedug a börtönbe és hős lesz hogy elkapta a körözött bérgyilkost...hát legalább szép élete lesz...-beszéltem a lovakhoz majd felkeltem és megakartam simogatni az egyiket, pont azt amelyiknek a szőre mindenhol ébenfekete volt. De ő nem kedvelte az ötletet és kétlábra ágaskodott. Én időben hátráltam, de nem adtam fel hiába hangoskodott vagy fenyegetően lépett felém én kitartóan megakartam őt simogatni. Legalább ez is levezette a bennem lévő haragot. |
Összébb húztam magam miközben velem beszélt. Minden tótágast állt. Amit mondott egyszerre fájdt és felháborított. Mégis mit képzel? Hogy nem fogok félni tőle? Egy gyilkostól? Aki megerőszakolt majd megmentett most meg közli velem hogy ő maga az a fazon a tv-ből aki azért hozott ide, mert meg akart ölni de rájött hogy erre nem képes mert belém szeretett?! Ha nem szeret belém akkor meg hideg vérrel lemészárolt volna akár egy állatot.
Igen, szeretem őt, de összezavar. A képembe vágja az igazságot és azt várja tőlem hogy majd csak pikk pakk elfogadva kibököm hoyg nem érdekel mert szeretlek ahyogy vagy?
Lószart se tudok róla... csak azt hogy kedvelem... szeretem, és szeretek vele lenni. De most nemtudom bízhatok e benne... azért hozott ide hogy megöljön... mostmeg itthagyott.... vezetni sem tudok?! Hogy mennék már így haza. Hova ment? Baltáért? Mivan ha meggondolja magát és megakar majd ölni...
Féljek, ne féljek? Mi lessz most?! Elfeküdtem a kanapén és összehúztam magam magzatpózba. Szar dolog egyedül maradni, főleg egy ilyen infó után. Hol marad már? Hol van Spike?!
Nem akarok egyedül lenni... félnem kéne tőle, de kívánom a társaságát... teljesen meg vagyok bolondulva.... miért várom őt ennyire vissza? |
-Tudod mélyen belül, tudtam hogy ezt fogod mondani...ugyan nem is szeretsz... csak mert kedves voltam veled és megmentettelek úgy érezted hogy megkedveltél, de amint kiderül ki vagyok elfutsz...ugyan mit is vártam én tőled... vagy bárkitől... egy hozzám hasonlót senki se tud szeretni...tessék...-felkeltem a fotelból és letettem Pito elé a kocsi kulcsot.
-Menj csak, de jusson eszedbe hogy én miattad képes voltam eldobni a bérgyilkos felem és szembeszálltam az olasz maffiával hogy élhess...de menj, mit számít ez tényleg? -förmedtem a fiúra teljesen kiakadtam. Életembe először éreztem szerelmet...életembe először tört össze valaki, ezért kimentem a házból egyenesen átvágtam a patakon és a réten lévő állatokhoz mentem és lefeküdtem közéjük. |
Igazságot? Miről beszél ez?Álmunka? Kanata?....bérgyilkos....megölni engem?Mi a szent szar folyik itt? Ez valami kabaré?
-Szórakozol...- suttogom de látom a szeménhogy nem. Csak ül és néz , mint egy bagoly, teljesen őszintén, és ridegen.
Bassza meg! Ő az a gyilkos a tv-ből? Övé a legvastagabb akta a gyilkosságisoknál! Ő az akit mindenhol keresnek! Ez a fickó ül velem szemben, ez a fickó mentett meg engem és mondja hoyg szerelmes belém!
Kiráz a hideg, teljesen lúdbőrös leszek. Megse bírok szólalni. Túlsok minden cikázik a fejemben. Félelem, düh... harag... féltés... és kétségbeesés.
Miért mondja el ezt nekem? Most meg akar ölni, avagy sem... tényleg szeret? De mi lessz ha kiszeretet belőlem? Hidegvérrel legyilkol? vagy ha mérges lessz rám....Ő egy gyilkos...Hogy bízhatnék benne.
Félnem kell tőle, mégis még mindíg azt érzem hoyg szeretem. De hazudott ... vagyis jobban mondva eltitkolt mindent.. kettős életet él.. .törvényen kívüli. És most itt vagyok vele egy elhagyatott házban. Mi lessz most?
-Haza akarok menni..- suttogom halkan az egyetlen dolgot amit képes vagyok kimondani. Nemcsoda hoyg megerőszakolt akkor. ő egy bűnöző. Hiába szeretem őt, félek hogy előbb utóbb bántani fog. |
-Nos rendben, mivel én is így érzek, azt hiszem el kell mondanom az igazságot neked...hogy miért vagyunk itt pontosan...-kezdtem bele komolyan, de elmentem fiú mellől a szembelévő fotelba ültem le és figyeltem minden mozdulatát.
-Először is kezdjük azzal, hogy az újságírás csak álmunka számomra...valójában, ha nem is látszik rajtam, de én vagyok Kanata az a bérgyilkos akit senki se tud elkapni... a világ összes maffiája velem intézteti el a piszkos ügyeit...és azért jöttünk ide mert apád kedves olasz maffia rokona, megkért hogy téged is öljelek meg hogy apádat bevegye az üzletbe...de mivel úgy gondolja hogy te vagy a faterod legnagyobb gyengepontja elakar tenni lábalól és erre engem kért meg, de sajnos képtelen vagyok megtenni...mert tényleg beléd szerettem...-mondtam a mesémet komolyan Pitonak, de nemt udtam hogy elfogja-e hinni amit mondok vagy sem. |
Elkezdett dorgálni, ami rohadtul nem érdekelt, mert én kajás voltam, és nem érdekelt hogy mennyire forró a cucc, úgy éreztem elbírok vele, le tudom gyűrni. Nyikolaj viszont ebben megakadályozott. Hagytam hogy etessen. végülis így jó volt, na meg a kaja sem volt olyan forró, bár nem is ehettem olyan gyorsan mint szerettem volna, mert ő a hűtött falatokat adta csak a számba.
Kicsit túl jól is laktam. Megfájdult tőle a hasam, de legalább már nem mardosott az éhség. Felszusszanva dőltem neki egy kicsit.
-Ne legyél ilyen türelmetlen...tényleg Pito...te szeretsz engem? -Teljesen nyugodtan kérdezi. Még zavarba sem hoz vele.
-Igen...-válaszolom neki nyugodtan- Szerinted itt lennék most veled ellenkező esetben?-kérdeztem vissza halkan. Valójában nem gondoltam bele hoyg most ezzel szerelmet vallottam neki. Éppen jól lettem lakatva. Ilyenkor sokkal nyugodtabb vagyok |
Elkaptam Pito kezét mikor láttam milyen látványosan szenved a kajával és nem tud várni hogy kihűljön. -Ne legyél ilyen mohó elhiszem hogy éhes vagy de ha leégeted a gyomrod, a nyelved, a torkod nagyon fog fájni az biztos...-mondtam komolyan, talán kicsit anyáskodó hangon is, pedig nem akartam úgy beszélni, de azt se akartam hogy Pito szenvedjen, ezért az egyik kezemmel lefogtam a srác mindkét kezét. Aztán a másikkal mertem az ételből és egy kis fújás után beletömtem Pito szájába.
-Ha leégeted a nyelved nem fogod érezni hogy milyen finom a kaja...-mondtam morcosan és így etettem meg vele a kaja maradék részét is sőt az én felemet is odaadtam neki aztán elengedtem.
-Ne legyél ilyen türelmetlen...tényleg Pito...te szeretsz engem? -tettem fel a kérdést holt nyugodtan, |
Felvágódom ülésbe, mintha csak zsinóron húztak volna föl és már kapok is a kajáért. SZámba tuszkolom, de, ah!Forró! Forró-forró-forró!
Szabad kezemet a számra tapasztom hoyg ne köpjem ki vagy ne üvöltsek föl. Nagynehezen lenyelem a tüzes falatot majd lihegve párat fújom ki magam. De mint ahoyg minden mohó kölyök, nem tanulok a hibámból, és ugyanúgy a számba tuszmákolom a következő perzselő falatot. Megse nyikkanok, csak csöndben szenvedek minden falat után, igaz, hangot nem adok hozzá de elég látványosan csinálom. Hol a számat legyezem kezemmel hoyg lehútsem, hogy megvonaglok vagy éppen a számat szorongatom. Nekem kell a kaja, és tuto nagyon finom is, csak ne lenne ilyen kibaszott forró! De nem baj, keméyn legéyn vagyok, lenyelem! Még egy falat. ÁÁÁH! Forró-forró-forró!! Már a könynem is kicsordult, de megitn merek. Nem érdekel, majd kihül, de nembírok várni |
-Mert mondtam, miért kell egy hétig itt lennünk, nem? Nos ugyanazon okból vágtam galyra a telómat is...nem akarom hogy zaklassanak, amíg kitalálom hogy mit tegyek...-mondtam a fiúnak sóhajtva, de a szemem sarkából láttam hogy utánam nyúlt ezért elkaptam a kezét és megcsókoltam a kétfejét majd elmentem ránézni a kajára, ami eléggé úgy tűnt hogy készen van. Ezért levettem a bográcsot és kiakasztottam az erkélyen lógó láncra, majd elővadásztam két fa tálat és kanalat. Nos igen minden úgy van berendezve hogy passzoljon egymáshoz. Körülbelül mint valami középkori lak olyan evőeszközeim voltak de nem zavart. Elmentem szedni Pitonak egy tányérral és magamnak is, gondoltam ha már csináltam kaját akkor csak megkóstolom hogy milyen lett, bár lehet hogy elfogja kérni tőlem a fiú mielőtt belekezdhetnék mert annyira éhes.
-Parancsolj...éhenkórász....-tettem le mosolyogva a két tányért a Pito előtt lévő asztalra. |
Megszólal a mobilja erre felemelem a fejemet.Elképedve nézem ahogy bevágja a tűzbe a készüléket.
-Meghibbantál?- hüledezek, tartva attól hoyg az esetleg majd felrobban a pattogó lángok között, vagy valami. Feltud robbanni egy mobil?
-Hé!- kapnék utána de már nem érem el a ruháját így visszaejtem a karom magam mellé.- Nyikoo-Spikeeeee! Spiiiikeeeeeeeee!Miért dobtad bele a tűzbe?! SPIKE! |
-Nos remélem kibirod még egy kicsit, nemsokára kész lesz már a kajád, ne aggódj...-próbáltam nyugtatni Pitot, miközben egy nagyot szippantottam az étel illatával keveredett levegőből. Ekkor hirtelen megszólalt a telefonom, amint megláttam a kijelzőn a számot, azonnal bevágtam a tűzbe a készüléket. ~ne zaklassanak, mikor éppen nem érek rá~ gondoltam magamba, bár sejtettem hogy ezért le fog szólni Pito, ezért is indultam el inkább a kajára figyelni, mintsem hogy a fülembe kiabáljon. Nem akarok én megsüketülni |
-Nem szoktam kiabálni!- vágok hozzá durcás képet. Jó, szoktam, de csak akkor ha nem figyelnek rám. Mondjuk akkor meg nagyon.
-Nekem mindegy hol eszünk...csak együnk már... lehet hogy éhenpusztulok majd itt a kanapédon....- veszem drámaira az egészet és visszaborulok a kanapéra, mintha nem érdekelne hoyg itt gugol mellettem. Pedig nagyon is érdekel. Csak próbáljon meg felállni, rögtön utánanyúlok hogy maradjon itt. |
Erőteljesen az étel jó elkészítésére figyeltem. A fűszerezésre a krumpli puhaságára és a húsra, de aztán Pito egyre inkább elkezdett hisztizni, ezért miután kicsit kijebb húztam a bográcsot, hogy ne égjen oda, amíg elmegyek, odamentem a fiúhoz és leguggoltam a kanapé mellé. Könyömet a combomon pihentettem és az arcomat pedig a tenyerembe.
-Sajnálom, de nem tudom gyorsabban csinálni...-mondtam kissé lehangoltan. -De ha szeretnéd megehetjük kint a réten közel az állatokhoz, de nem zavarhatod meg őket kiabálással...-ajánlottam ezt a lehetőséget Pitonak. -Bár akár itt is ehetünk, vagy a hátsó erkélyen, ami az erdőre néz...-mondtam elgondolkozva, de aztán rábíztam a döntést, miközben fél szemmel néha rálestem a kajára is. |
Ameddig ő kinn van, én a kanapén tehénkedek. nem akarok a mankóval mászkálni, mert nem és kész! Fekszem hason, majd háton, oldalt majd felülök. Látványosan szenvedek, de nincs aki nézze. Hol marad már?
Akárhányszor bejön a házba valamit hoz a kezében. Az én gyomrom meg már majdnem kilyukad, nem beszélve arról hogy baromira unatkozom, és nem foglalkozik velem.
-Szerintem egy vagy másfél óra és készen van...-Magyarázza mire hangosan felsóhajtok, majd árfordulva hasamra kezdek kalimpálni a lábaimmal
-De ééééhen haloook!- húzom a szót kissé hisztisen, mert már kezd elegem lenni abból hoyg megint nem én vagyok a figyelem középpontjában. A hüyle kajára figyel, de mondjuk figyeljen is mert éhenveszek, de rám is figyeljen ha már elhozott ide basszus!
-SPIKE!- asszem kezdek kicsit ingerült lenni, hogy ignorál. Eddig mindíg figyelt rám, és bár tudom hoyg most nekem akar jót hoyg minél elöbb megcsinálja a kaját, attól még ez sajna bennem van hogy követelem a tekintetét, vagy csak azt hogy dumáljon hozzám, vagy foglalkozzon velem |
[425-406] [405-386] [385-366] [365-346] [345-326] [325-306] [305-286] [285-266] [265-246] [245-226] [225-206] [205-186] [185-166] [165-146] [145-126] [125-106] [105-86] [85-66] [65-46] [45-26] [25-6] [5-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
