Témaindító hozzászólás
|
2012.01.19. 23:18 - |
|
[425-406] [405-386] [385-366] [365-346] [345-326] [325-306] [305-286] [285-266] [265-246] [245-226] [225-206] [205-186] [185-166] [165-146] [145-126] [125-106] [105-86] [85-66] [65-46] [45-26] [25-6] [5-1]
-Miért ne? Én csak úgy viselkedem ahogy Spike...-mondtam mosolyodva, de élvezettel néztem ahogy rándul a teste a nyelvem alatt. Sóhajtozása és ellenkezése még inkább feltüzelt és nem állt szándékomba most leállni. Odahajoltam a mellbimbójához és most azt kezdtem el nyalogatni. Körbe körbe aztán pedig jobban megnyomta a nyelvemmel, végül átpártoltam a másikra, amíg a térdemmel közelebb siklottam Pito nemességéhez. |
-Mi? Áh...ahhahhh.. neehhe... Shpihkeeeeee!!- Először kiráz tőle a hideg amit csinál, és ettől teljesen libabőrös is leszek. Megvonaglok és próbálom eltolni a fejét a hasamról. Amerre cikázik a nyelve ott a bőröm összerándul, a levegőm pedig egy pillanatra bennakad. Sóhajtozom, pedig nem akarok. Rossz kutya!
-Neh... neh... áhh!-túl érzékeny a bőröm,katarzis! A forró lehellete csikiz kissé, de a nyelvének érintése őrjítő lángra gyújtja az érintett területeket. Ehh! Hagyja abba!! |
-Ó valóban? -kérdeztem nagyon is sunyi mosollyal. Mondjuk tudtam hogy Spike az inkább állatnév, de örültem hogy azt mondta hogy kutya volt az illető akiről a becenevem kaptam.
-Nos akkor remélem nem gond...úgy fogok viselkedni ahogy az eredeti Spike...-mondtam megnyalva a szám szélét, aztán Pito nyakát kezdtem el nyalogatni végig a füléig aztán vissza. De csak a nyelvem hegyét húztam végig rajta, aztán felhúztam a felsőjét hogy hozzáférhessek a mellkasához is. Ott gyönyörű hullámvonalba haladva pásztáztam át minden finom területet, de csak a nyelvemmel. Mert ugye a kutyák szeretnek embereket nyalogatni így én is ezt teszem most. |
Halkan felnyögök és a vállára kapaszkodom kezeimmel.
-Ilyen helyzetbe is tudsz piszkálodni Pito? - Úgy búgja a fülembe mint valami kéjenc. Rögtön elvörösödöm, de a hangom még megmarad
-Hogyne tudnék Spike!- kicsit megcsapkodom mindkét kezemmel a vállát majd visszahúzom mellkasomra a kezeimet és úgy nézek fel rá.- Tudtad hogy a Spike az kutya név?-kérdezem vigyorogva gonoszkásan. Nem direkt adtam neki kutya nevet, csak olyan Spike-os a tekintete... és most beugrott:- a szomszéd kutyáját hívták Spike-nak...- kuncomog hozzátéve. |
-Hm, lehet hogy igazad van, mivel megmérgezted a szívem és az elmém... -mondtam neki elmosolyodva, bár nem felejtettem azt a halk nyöszögést amit Pito adott ki a csókba. Ettől felbátorodva hátra döntöttem a kanapén és a térdemet a két lába közé helyeztem úgy magasodtam a fiú fölé és hajoltam közel hozzá.
-Ilyen helyzetbe is tudsz piszkálodni Pito? -suttogtam lágyan a fülébe és végig is nyaltam azon. Direkt kostólgattam, kiváncsi voltam ilyen szitációba képes lesz-e bármit hozzám vágni vagy csak el fog bújni a karjai mögé. |
Félszegen fordulok felé mikor az államra fog. Megcsókol, ettől persze rögtön megugrik a szívverésem. Kissé belebódulok nyelvének játékába, és halkan belenyöszörgök a csókjába, jóformán dorombolok neki, folytatást követelve.
-Én mérgező vagyok!- Válaszolom neki gyorsan, bár nem hinném hogy szó szerint értette. Elvigyorodom, hát igen, kissé kűzdős vagyok de hát ez van... én aztán nemfogok a lábai elé borulni mint az a nő a kórházban hogy nyalogassam a lábát! Bár való igaz hogy összekavar, és olyan durva tempóba hajszoltatj a aszívemet hogy félek egyszer majd kiugrik a zsámon keresztül és elszalad, de ez nem ok arra hoyg ne pimaszkodjak vele továbbra is. |
-Hát elég sok mindenhez értek, mivel eddig egyedül laktam...voltam...-korrigáltam magam az utolsó szónál aztán elmosolyodtam, mert ezt egy igen kellemes bóknak vettem Pitotól. Most hogy végzett közelebb csúsztam hozzá. Állánál fogva magamfele fordítottam és megcsókoltam kicsit szenvedélyesebben, így én is megkóstoltam a főztömet, mivel kicsit összeakasztottam a nyelvem Pitoéval.
-Hm finom...bár szerintem te finomabb vagy... |
-Heee?- A számat nyalja... Brrr! Ne egyél meg SPIKE! Nem vagyok kaja... Bevisz, hálelúja, nem kell másznom visszafele. Sokkal kényelmesebb így hogy ő cipel. Megkapom az egész adak kaját de csak keveset veszek ki. Nekem csak az íze kell, annyira éhes nem vagyok. Látom a szemem sarkából hogy néz. Hmm... mit néz ennyire? Írtó lessan kezdek enni, nekem csak az íze kell, szopogatom az evőeszközt miközben elmélázva bámulok magam elé majd megitnt a számba tuszkolok egy falatot. Írtójó íze van, csak kár hogy nem fér belém túl sok... de ha jól elhúzom a kajálást, talán mééég egy kicsit letudok nyomni magamba. Hmm... annyira jó, de félek ha tovább eszem, akkor rosszulleszek így inkább befejezve a kajálást dőlök hátra.- Valld be te szakács is vagy....- sóhajtok fel teljesen elégedetten. Tele a pocakom, és a jó melegbe vagyok. Kell ennél több? |
- Én is éhes vagyok Pitora és most túlságosan is közel van...-mondtam mosolyogva és végignyaltam a fiú ajkain, majd magamhoz öleltem egy pillanatra aztán felkaptam hogy betudjam vinni a lakásba. Mert ha éhes akkor éhes, én majd utána csillapítom a saját éhségemet, miután ő evett. Mondjuk nem volt erőm szedegezni ennyit ezért az egész bödön kaját letettem elé az asztalra, mellette ott volt a tála és a kanala.
-Parancsolj, szedj amennyit csak szeretnél...-mutattam rá az ételre amit elkészítettem neki. ~ehh ha ilyen étvágya van este is tehetek ki vmi csaptád vagy mehetek vadászni, valami nagyobbra.~ gondoltam magamba és leültem Pito mellé, bár kicsit távolabb nehogy véletlen rátámadjak amíg ő eszik. |
-Spiiiiike!!- Belemászok az ölébe és megütögetem a combját. Hát megint nem rám figyel az istenatta, csak bámul maga elé
-Spiiiike! Baj van! Spáááájk! -húzom jobban a nevét
-Hm?-Hogy tud ilyen nyugodt lenni!! Csak egy Hm?-öt kapok vissza?! NE hümmögj! Figyelj rám!
-Éhes vagyoook.- sóhajtok fel megint megcsapkodva a lábát. Fú milyen izmos... olyan mintha valami keméyn tárgyat ütögetnék..
Hiába, egy órája csak hogy ettem, de megint éhesnek érzem magam... de lehet hogy csak azért mert olyan finomat főzött nekem. Meglehet. Hmm....akarok olyat méééég! |
-Ugyan miért lenne ciki? Senki se látja, csak én és én csak kifejezem sok kis aprósággal hogy mit érzek irántad...-mondtam Pitonak, de leengedtem a lábát és visszaültem mellé. Bár nem látszódott, de magamba teljes aggodalomba voltam hogy egy magam kell szembeszállnom a maffiával, hogy megkaphassam őt. ~Komolyan, megéri nekem a kockázatot?~ kezdtem el gondolkozni, de igen arra jutottam hogy megéri. Nem tudnék végezni vele. De ha ő végezne velem akkor félnének tőle és nem bántanák. Na ezt biztos nem fogja megtenni és tuti kikészíteném vele ha kimondanám. |
Elvörösödve, elkerekedett szemekkel bámulok rá majd visszahanyatlok a földre hogy ne is lássam mit csinál velem. Bosszantó hogy ennyire gyengéd... így nincs ingerem szidni vagy piszkálni őt... teljesen kiforgat magamból... Arról nem is beszélve hogy teljesen összekeri bennem eddig mélyen szunnyadó érzéseimet
-Neh!! Ehh...ehz ne csináld!- kérem tőle kissé szenvedős hangon. Ha kiabálni nem kiabálhatok vele, csak nyűgösséggel tudok reagálni a viselkedésére.
-Spiiiikeeee!Engedd el a lábam...ez olyan ciki....-nyüszögöm holt vörös arcal egyik kezemet átvetve a szemem felett hoyg ne láthassam még véletlenülsem, hogy mit művel. |
-Nem tudom, csak úgy jön minden gondolkozás nélkül...előtted nem tudok hazudni...nehéz volt fenttartanom azt is hogy újságíró vagyok...-mondtam Pitonak elgondolkozva, aztán mikor rám akarta kenni hogy ilyen lett a lába elmosolyodtam aztán feltoltam magamról, majd odahajoltam a sérült lábához és megcsókoltam.
-Nagyon sajnálom, ha megakasz bűntetni érte...csak tessék...-mondtam felnézve Pitora de még a kezembe tartottam a fájós lábát, nagyon gyengéden nehogy fájdalmat okozzak neki. ~ej élvezem hogy ennyire zavarba lehet hozni, de azt is ha morog velem~ gondoltam magamba |
Mégjobban elvörösödöm így csak arra vagyok képes hogy hasravágva magamat elrejtem arcomat előle De közben kicsit hozzá is bújok. Nemtudok mit csinálni, keresem azt a hülye közelségét... a melegségét. Akarom hoyg foglalkozzon velem, hogy hozzám érjen.-Hogytudsz ilyen őszinte lenniii?-nyüszítem kínomban hogy leplezzem a zavaromat.
Mikor már falamennyire lenyugszom felemelem a fejemet és úgy tekintek rá.- Spike! Szétszedtem a lábam!- elentem be. Most mindjárt rákezdek hoyg ez a te hibád. Szeretnék " normális"-an beszélgetni vele... nem ilyen zavarbaejtően ! Piszkálni akarom! |
Halkan elnevettem magam és a kezemet Pito arcára helyeztem, majd végigsimítottam rajta, majd visszatettem a tarkóm közé a kezem.
-Nem hiszem hogy egy hozzád hasonlót megtudnék unni, de őszintén hamarabb mondanám azt hogy te hagysz el, mert félni fogsz tőlem, vagy nem fogod bírni a munkám...de én abba beleőrülnék, ha elhagynál és valószínűleg feladnám magam hogy a bíróságon halálra ítéljenek...mert nélküled nem akarok élni...-mondtam őszintén a fiúnak azt amire gondoltam. Át se gondoltam hogy mit mondok neki pontosan csak jött minden. |
Elvörösödöm a szavai hallatán. TÚÚÚÚL ŐSZINTE! Nem kell ennyire őszintének lenned te majom.. mert zavarba hozol!
-És ha megunsz? Akkor mi lessz?-kérdezem komolyan, mert ez aggaszt a legjobban. Mi lessz velem ha rámun? Felretekintek róla, mert nemtudok azokba a szemekbe nézni. Annyira őszinté... annyira átható. Átjár tőle a melegség, ez kellemes |
-Felbéreltek, és? Mondtam hogy képes vagyok szembeszállni az olasz maffiával miattad...nem érdekel a következmény, de nem foglak megölni... senkire nem gondoltam még így ezelőtt mint rád...különleges vagy számomra és nem akarlak elveszíteni, mert neked hála, lett egy csöppnél több érzelem bennem...-mondtam komolyan a fiúnak miközben a szemét figyeltem az égbolt és a felhőt helyett. De látszódott a szememből hogy minden szavamat totálisan komolyan gondoltam. |
-És.. és most mi lessz hm?-kérdezem behajolva fölé, ezzel kitakarva előle az eget. - Felbéreltek hoyg megölj nem?-kérdezem halkabban. Még mindíg nemtudom mennyire szeret, vagy mire számíthatok tőle. Annyira bosszantó ez a helyzet, pedig eddig minden tök szuper volt, leszámítv ahoyg leégettem a nyelvemet.
|
~Szóval tényleg fél tőlem...~ gondoltam magamba, majd felkeltem mire a ló felágaskodott mert megijedt és majdnem leütött, de ügyesen kikerültem és az orrára tapasztottam a kezem mikor földre ért és elmosolyodtam, majd elküldtem.
Odamentem Pitohoz és leguggoltam vele szembe úgy figyeltem rá.
-Sajnálom, hogy az vagyok aki...de ehhez értek...erre képezted ki... ha valakit okolnom kéne azt mondanám a szüleim hibája hogy azzá váltam aki most vagyok...-mondtam Pitonak kicsit szomorkás hangon és félre pillantottam majd leültem mellé és elterültem a földön hogy az eget nézzem. Amely oly végtelen és tiszta volt, velem ellentétbe. |
-Nem..nem tudom...lehet...ige... kicsit- nyögöm összezavarodottan. Nekem is ez a bajom. Félek tőle...vagyis részben, de közben meg nem akarok távol lenni tőle. Ez nem normális reagció nemde? Lehet a balesetben nemcsak ő , de én is megzápultam.
A második mondatán már többet kell gondolkodnom. Láttam a jelentéseket.. láttam az aktáját, sőt még az áldozatairól készült fotókat is láttam.
-Sajnos ebben nem az agyam dönt... mert ha most arra támaszkodnék, akkor nem téged kereslek, hanem megpróbálok lelépni innen...- sóhajtok fel. Jah, Reménytelenül belezúgtam ebbe a pasasba. Rohadj meg Nyikolaj hogy az érzelmeimet babrálod.
- Szóval... igen... tudlak..- sajnos... basszus! Ha apa megtudná.... bassza meg.. mi leszt most? Minden összekuszálódott körülöttem |
[425-406] [405-386] [385-366] [365-346] [345-326] [325-306] [305-286] [285-266] [265-246] [245-226] [225-206] [205-186] [185-166] [165-146] [145-126] [125-106] [105-86] [85-66] [65-46] [45-26] [25-6] [5-1]
|