|
Témaindító hozzászólás
|
2012.02.25. 20:29 - |
  |
[60-41] [40-21] [20-1]
-Halálod után érzékenyebb a tested? Milyen aranyos..-gúnyolódtam a fiún, majd hirtelen nekinyomtam a kis házikónak amibe eddig bújdosott de a falához préseltem és a nyakánál szorítva tartottam oda miközben a másik kezemmel hirtelen rászorítottam a nemességére és a füléhez hajoltam.
-Sokkal élvezetesebb...újra szűz lettél? Hm, ha így van akkor jót fogok szórakozni...bár előtte azt hiszem eszek egy kicsit...-mondtam a fiúnak, majd tartva a nyakánál és a farkánál hajoltam le a jelhez, amit rajta hagytam és egy pillanat alatt izzani kezdett és a ruha is leégett róla abban a körben. Aztán az izzó pecséten végignyaltam és a nyalással egy vékony lélekcsík került át a számba én pedig készségesen lenyeltem azt és utána egy pillanatig ízlelgettem a számban, majd elengedtem a fiút.
Leguggoltam mellé mivel összeesett nem csak a lélek rablásom miatt a kis tapizásom is rájátszott arra hogy ez történjen vele. -Nos egy egyetől tízig terjedő skálán mennyire fájt? Amúgy finom vagy, ezért is akartalak magamnak, úgyhogy szokd meg...te vagy a reggelim az ebédem és a vacsorám és nem csak a lelked, a tested is az enyém...szóval mindened... |
Felgyorsul a légzésem.Baszus... túl fiatal ez a test. Nem szabadott volna megolnöm a régit. Ő az első aki értinti... uhh, milyen fura az érintése. Pedig csak ruhán keresztül ért hozzám.
-Repesek az örömtől.. nem látszik az arcomon?-kérdem fapofával nézve vissza rá elsötétült tekintettel, válaszolva a kérdésére.
-Le... leülhetek?-kérdezem tőle sóhajtva hyet. Nem akarom álva végigcsinálni ezt az egészet. NEM tudom mi vár rám, igazából nem is vagyok rá annyira kíváncsi, de ha úgysem tudom őt lerázni, ha ő a Gazdám, akkor ígyis-úgyis azt tesz velem amit csak akar. De állva lehet nembírnám ki a fájdalmat, ha tényleg akkora a kín ahogy mondja. |
-Egész érdekes neved van...tetszik...ugyanolyan mint a lelked...-mondtam a fiúnak, majd a kaszát eltűntetve képkedtem kicsit közelebb hozzá, mert láttam hogy sikeresen elértem hogy megadja magát. Meg is tapsoltam a fiút, hogy ilyen sokáig tartott neki a megadtás, aztán ahogy közelétem, végigsimítottam a kezemet a tetoválását, bár csak ruhán keresztül.
-Tudod, most már tényleg megakarom kóstolni a lelked...bár valószínűleg neked szörnyen fájni fog a dolog, mivel boldogságot nem tudok elvenni tőled, csak egy kis darabot a lelkedből...bár mivel te nem vagy ember valószínűleg gyorsan rendbe jössz...vagy nem? És mit szólsz hozzá, most már örökké velem maradsz...ó és van lakásod is..klassz nem? -mondtam neki először vágyakozó hangon, mert tényleg megakartam kóstolni őt és végig is nyaltam a szám szélén, aztán mikor témát váltottam hirtelen átcseréltem a személyiségemet olyanná amit annyira utál és ugyanazt az idegesítő mosolyt vettem fel ar arcomra, direkt hogy húzzam őt egy kicsit. |
Ha igazat mond, nincs más választásom. Amúgy is megkeseredett életemet mégjobban elfogja rontani ez a szemétláda, aki csak úgy beragadott magához a Host Clubba és meggyalázta előz ő testemet. Nem szimpatikus a férfi, de azt belátom hogy előle menekülni, teljesen fölösleges. Kapcsolat van közöttünk... megtalál..
-Teagan....a nevem, Teagan.- mutatkozok be neki, ekkor felizzik az alkaromon lévő 077-es tetoválásom. Jólvan, rájöttem hogy mi a pálya...mostmár én is érzem hogy az övé vagyok. Észlelem az auráját. Ugyan olyan sötét mint a lelke... fúj.
Nehezen, de ledobom a földre a vasat, jelezve , megadom magamat, és egyben remélve hogy tényleg nem akar kettétépni a kaszájával. Bármennyire is szeretem a fájdalmat, a haldoklás nem mindíg élvezetes. A vízbefúlás tetszik, de a késsel való ledöfés már nem.. az hosszadalmas, és nagyon rossz! |
-Ah, azt hiszem tévedésben élsz...nem akarlak elpusztítani...hiszen tudom hogy nem vagy ember és első sorban nem is az volt a célom hogy elpuszítsalak...meg akarlak tartani, azt akarom hogy a nyakamon ragadj...gondolom nem tűnt fel, hogy mi történt a szőkeséggel, nem figyelted, mi? Elvettem a lelkének egy darabját, de mivel te ómen vagy ha kóstolgatom a lelked, attól nem hiszem hogy meghalsz...nos igen nem hiszem hogy feltűnt volna neked, de olyan a lelked illata mint a mézes citrom, nagyon csábító...hiszen ilyet nem hiszem hogy kóstolt volna bárki is...és amúgy igaz, a tetoválás segít hogy rád találjak...hiszen már egy szerződés van közöttünk, ami hála annak hogy nem vagy ember és én se, sose fog megszakadni...sajnálhatod hogy ómennek születtél...-mondtam a fiúnak először nagyon is okoskodó hangon, mintha egy ostobának magyaráznám el a matek példákat, aztán hirtelen váltottam át gonosz hangsúlyba, hiszen a lelkekről kezdtem el beszélni.
Kicsit később a monológom befejezése után felvont szemöldökkel néztem a fegyverre, amit tartogatott a kezébe és erőteljesen szorongatta, ez látszódott a kezén. Ezen majdnem elnevettem magam, de a kezemet a szám elé téve bent tartottam a hangos nevetésemet, aztán vettem egy nagy levegőt majd kifújtam egy sóhaj kíséretében. -Na, elárulod a neved vagy kérdezzem meg valaki mástól? -kérdeztem a fiútól, nos igen mivel démon irányít engem azt hiszem képes lennék arra, hogy megtudjam a srác nevét, de jobban szeretném kihúzni belőle, mint segítségért nyúlni, hiszen akkor szinte biztos vagyok benne hgy valamit kér cserébe. Ahhoz meg most nem igen van hangulatom, hogy neki futkossak mindenféle lélekért vagy kacatért. |
-Két órát? Bemérsz a tetoválás alapján... nem?- kérdezem lesajnálósan elé lépve továbbra is a vasat szorongatva.
-Ha elárulom a nevemet, azzal végérvényesen halálod napjáig hozzád leszek láncolva....- morgom halkan.Nem akarok hozzá kötődni.Bár félek hogy a kötelék már így is megvan
-El akarsz pusztítani nem? Azt élvezed.. de én nem vagyok ember....ha belöksz a vonat elé visszadobnak a földre. Te sem akarhatod azt hogy a nyakadon ragadjak. Úgyhogy az lenne a legbölcsebb, ha leszedném rólam a jeledet, és elfelejtenénk egymást..... |
Ott voltam már a templom mögötti sufni ajtajánál, amint kopogtatni kezdtem a kaszámmal végül egy mozdulattal körülbelül tízszer tizes háromszögekre vágtam szét az ajtót, ami így hangos robajjal esett a földre és minden fele még a lábamra is ráesett, mondjuk unalmamba, eljátszottam hogy fáj és hátrább ugráltam. De persze ezzel csak az az egy célom volt hogy helyet adjak a fiúnak hogy kijöjjön onnan. Bár sejtettem hogy nem fog nekem engedelmeskedni ha hívom, ezért csak a kaszámnak támaszkodva figyeltem, hogy mit fog csinálni a kis ómenkém.
-És most? Mit óhajtasz tenni...? Mint láttad ezen bemútatónak hála, nagyon ügyesen bánok az én kis drágaságommal...nem akarod feladni? Vagy adjak még egy kis egérutat, hogy futhass? Mit szerenél? -kérdeztem gúnyolódó hangon, bár egy két helyen meg kellett állnom a dörgés miatt, ugyanis a vihar közepe volt pont felettünk, ezért is hangoskodtak a felhők annyira hogy meg kelljen állnom. Mondjuk őszintén nem zavart a dolog, hiszen szép aláfestő zene volt a mostani helyzetre. Mondhatni tökéletes, muzsika, ami félelmetes mégis távolságtartó és a villámok pedig játszanak a földdel, hogy közelednek felé de mégse érik el. Nos én is hasonló volnék csak ezen esetbe én mint a villám veszélyesen közel kerültem a földhöz, aki a romos kócerájban rejtőzködő srác.
-Mi lenne ha alkut kötnénk? Elárulod a neved és azok két óra egérutat...ez egy remek ajánlat, annyi idő után már csak találsz valami ennél jobb helyet vagy kérsz segítséget valakitől... |
Beljebb húzódom miközben a kezembe veszek egy piszkavasat. Micsoda szánalom. Soha életemebne nemvolt olyan felállásban részem hogy szaladnom kelljen valaki elől, vagycsak hogy fenyegessenek. Mostmeg itt ez a fazon aki az életemre tör. Annyira....lehangoló
Vajon ha ő megöl engem... végleg megszünnék létezni? Brr... a gondolattól is rosszul vagyok. De inkább attól hogy mivan ha meg akar tartani. Nem vagyok én házikedvenc. AZ ómeneket nem lehet bezárva tartani. Remélem hogy sebezhető a rohadék, mert ha az...én biza felnyársalom |
Egyre borultabb lett az ég. Sötétség leple mögé bújva haladtam. Ez olyan volt mintha a démonom intézte volna el nekem az időjárást, bár kétlem hogy valóban így történt volna a dolog, de végülis így jobban hangzott, hogy csak nekem rontotta el az időt hogy jobban szórakozhassak. Az én kis ómenemmel, aki nem olyan jó helyet talált a bújocskája, hiszen könnyen megtaláltam őt. Bár a lassú lépteim valószínűleg már az őrületbe kergetik őt.
-Nos, mit szóltál a kis szórakozásomhoz...láttad ugye? A szöszke halála...gyönyörű volt nem igaz? Csak azt sajnálom hogy bemocskoltam vele a kaszámat...-mondtam a fiúnak élvezettel teli hangon, hiszen így visszagondolvaa tettemre nagyon is büszke voltam magamra és valószínűleg a démoni főnököm is az, hiszen nem csábítok el a másvilágra egy párt olyan gyakran, főleg majdnem házastársakat. De sajnosa a lány rosszkor volt rossz időben vagyis ez csak ránézve igaz, hiszen rám pont az ellentéte igaz a lány jókor volt jó időben ahhoz hogy elkaphassam és végezhessek vele.
-Az ember azt várná egy ómentől, hogy bátrabb vagy harcol, de te csak bújkálsz...ezek szerint nincs semmi erőd...legalábbis rám nézve ugye? Ez a helyzet? Szomorú, pedig azt hittem legalább pánikodba nekem esel vagy valami, hogy szórakozhassak egy kicsit...háh...ez szomorú...lehangoló. Csalódott vagyok... hiszen olyan könnyen megtaláltalak...-mondtam egyre unottabb hangon, de még annyira összehangolódtam az időjárással, hogy majdnem minden léptemmel egyszerre villámlott vagy dörgött, ilyen szinten megromlott a szép napot idő. ~ah tökéletes idő...tökéletes ízű áldozat, bár unalmas vadászat...hah~ gondoltam magamba és a fejemre húztam jobban a kapucnit arra az esetre ha esni kezdene az eső. |
Rám fog találni... hallom a hangját.. beszél hozzám... rám fog találni!
A fülemre tapasztva kezemet lapulok a sufni falának az egyik sor mögé rejtőzve. Szememet lehunyva várok. Várom hogy majd tovább megy, hogy nem talál majd rám.
Egyre erősödik a hangja. Komolyan, már fáj tőle a fejem. Miért kellek neki pont én? MIért kellek neki ennyire... az előző testemet megdugta... de nemhiszem hogy csak erről lenne szó hogy szexjátékot keres magának.
Oh, miért nem tudok meghalni? Örökké nem bújkálhatok előle, hisz ő is időtlen.... |
Figyeltem ahogy eltűnik a szemem elől, aztán csak egyre jobban kezdtem el mosolyogni és unalmamban a kasznámat pörgettem a kezembe és táltam körbe-körbe az épület szélén egyensúlyozva, mivel nem látnak így senkinek se tűnik fel hogy ilyen veszélyes mutatványt hajtok végre. Bár attól függ kire nézve veszélyes? Hiszen én vagyok elég képzett és ügyes ahhoz hogy épségben földet érjek annak ellenére hogy úgy komolyabban nem érzek fájdalmat egyetlen egy porcikámban sem.
Folyamatosan az órát figyelve vártam hogy elteljen az adott egy óra, de minél jobban figyeltem annál lassabban múlt az idő. Éppen ezért döntöttem úgy hogy akkor szórakozom egy kicsit valakivel, addig se halok bele az unalomba és úgyis rám fér egy kis édesség a főfogás előtt. Ezzel a gondolattal vetődtem le az épületről, bár a földtől pár méterre belevájtam a kaszámat az épületbe és úgy csúsztam le a földig és kezdtem el sétálni. Szembe a tömeggel akár a mátrix című filmbe.
Szimatomra hagyatkozva kerestem a legboldogabb embert a környéken. Meg is találtam miután kiértem a pervert utcából. Egy lány volt ott és intenvízen mosolyogva figyelte az ujján lévő olcsó gyűrűt. ~hm azt hiszem most jegyezte el élete nagy szerelme...egyszerűen tökéletes áldozat~ gondoltam magamba, de hogy Teagan se unatkozzon átverítettem a gondolataiba azt amit én csinálok most éppen. Hála a kapcsolatnak ő is láthatja amit én látok.
Lassan odamentem a lány mellé levett kapucnival és átkaroltam a derekát, majd hirtelen megcsókoltam. Először ellenkezett, de aztán rákerült a pecsét méghozzá a nyelvére. -Ne aggódj szép hölgy...hamarosan megszakad az életed fonala és a szerelmedet is magaddal rántod a mélybe a halálod után...milyen csodálatos vég...-suttogtam a lány fülébe, amit Teagan is valószínűleg tökéletesen hallott. Mivel az áldozatom már kábulatba esett a pecsétem miatt, egyszerűen elintéztem hogy elájuljon és a karjaimba kapva vittem el őt egy hotelba. Lefektettem őt az ágyra és a kaszám hegyét végighúztam a mellkasán, így szétszakítottam rajta minden ruhát, ami óvatosan félre is csúszott. -Hm nem rossz...nos akkor jó étvágyat...nekem...-mosolyogtam kicsit őrülten, aztán kinyitottam a lány száját és utasítottam, hogy nyújtsa ki a nyelvét, mire a pecsté felizzott és valami világos fény kezdett el szivárogni belőle. Minél több fény csúszott át az én számba, annál fakóbb lett a lány bőre. De ezt nem hagytam annyiban, fényképeket készítettem a jelenetről, bár a képeken csak az látszik hogy a lány engem csókol. Igen ezt majd elküldöm a völegényének, hogy neki is legyen oka a halálra.
A boldogság elszívás végeztével, a lány egyszerűen felkelt az ágyról és pucéran indult útjára, mint egy élőhalott közlekedett az utakon. Én pedig követtem az utolsó utjára. Hogy láthassa ezt Teagan is hiszen olyan gyönyörű halállal fog halni, ugyanis a vonatot választotta a kishölgy, akit hiába állítottak meg többen, ő csak ment tovább a kis hídhoz, ami a sinek fölött ment át és kiállt annak a szélére. -Ó igen ez az...pár perc...- mondtam a sineken állva és néztem a lányt. Hamarosan megérkezett a vonat és tökéletes időzítéssel vetette magát elé a fiatal szőke lány. Bár ezt más nem látta csak Teagan, de valójában nem a vonat tépte szét a lány testét, hanem én vágtam darabokra, a vonat csak elcsúfította és ezzel az immáton sötét lélek eltűnt a földbe és megszakadt az átviteli kapcsolat köztem és a srác között. -Most te jössz kis barátom...-mondtam mosolyogva és kicsit ugrándozva, mint egy kislány indultam utamra és a keresésére.
Nagyon sok helyet bejártam a városba, amire gondoltam hogy ott lehet, de aztán hirtelen megváltoztattam mindent és azokat a helyeket kezdtem keresni, amit egy ómen elkerül. Éppen ezért esett a választásom a templomra. -Merre vagy...cicc...cicc...-gúnyolódtam a fiún a temetőn keresztűl sétálva a templom felé. De nekem is tökéletes időzítésem van, hiszen eső felhő bukkant fel és takarta el olykor a napot, így még félelmetesebb hogy én mint egy kaszás a temetőn keresztűl sétálok sötétbe burkolózva. |
Fülemre tapasztottam a kezemet. Nem akarom hallani a hangját. Hiába menekültem, nekem valódi helyem nincs a földön. AZ áldozataim lakásában élek ha ide vagyok kötve. Az ő életvitelüket veszem fel. Fogalmam sincs hova mehetnék vagy mit csinálhatnék az ellen a kaszás ellen.
Megfordult a fejemben hogy bevetődöm valami jármű alá, vagy vízbe fojtom magam, hátha visszafogadnak, de a tetoválás még mindíg rajtam van. Tudom, újból ledobnának a Földre miatta. Dehát mit csináljak vele? Vágjam ki a bőrömből? És miven ha nemlehet, vagy visszanő...hisz ez mágia. Mégis hogyan szabaduljak tőle?
Végül a templom hátsó sufniában húztam meg magamat, kissé kimerülten. Miért templom? Talán a hiedelem miatt... elvileg az átkozottak ide nem léphetnek be. Én sem mehetek be magába az épületbe, de a kertbe símán beslisszolhatok.Remélhetőleg, itt nemfog keresni. Vagy ha mégis, néhány embernél elértem hogyha őt látják kezdjenek el sikoltozni. Jobb lenne a vészmadarak helyett harcosokat beszerezni, de ez jelen pillanatban esélytelen. Mivel győzhetném le a kaszást? |
Meg kell mondanom, kicsit meglepődtem hogy eltűnt a teste és újra megjelent előttem, erre pont nem számítottam csak olyasmire gondoltam hogy majd felgyulad és elég mint a vámpírok a filmekben vagy porrá esik szét vagy tudja a fene mi járt a fejembe, de nagyon örültem neki hogy visszajött, hát még annak hogy rajta van a jelem.
-Hah, komolyan azt hitted, hogy megszabadulsz tőlem, azzal hogy eljátszod a mártír halált? - kérdeztem a fiútól, de erre már nem volt ott, ezért nem is kaptam tőle komolyabb választ, sőt semmilyen nem kaptam.
Felemeltem a fejem és láttam hogy futásnak iramodott a srác. Hangosan felnevettem bár ezt csak az áldozatom hallhatta a fejében, bár neki úgy tűnhet mintha a tetoválás nevetne rajta. - Nos akkor vadásszunk...-megnyaltam a szám szélét, majd egy csettintéssel felvettem a megszokott ruhámat és a kaszám is a hátamon volt a maga majdnem három méterével ágaskodott az ég felé, mintha ketté akarná azt vágni. ~imádom mikor futnak...szaladnak, a vadászás beindítja az ember rég elfeledett vadállat ösztöneit, amik nálam túlságosan is erőteljesek~ gondoltam magamba, majd szép lassú kiegyensúlyozott léptekkel haladtam a fiú után egyenesen átmenve a hangszigetelt falon mintha kísértet lennék. Olyan jó mikor vadászok, hiszen akkor akár lélekké is válhatok hogy ne legyen fizikai testem és így sokkal élvezetesen minden.
Mikor kiléptem az ajtón nagy megdöbbenésemre többen is nekem rontottak, de hogy ne bukjak le kénytelen voltam újra fizikai testet hordani, így sikerült elkapniuk. Bár így is elég nagy feltűnés keltettünk, hiszen engem egyedül vagy öt ember fogott le. Na nem mintha annyira erőlködtem volan ellenük. Egyszerűen csak megjelöltem őket is. Bár ez esetben mind eloszlottak és külön utakon indultak véget vetni az életüknek, mert mind romlott alak volt, akikbe semmi boldogság nem szorult. Így amint szabaddá váltam eltűntem a tömegbe, csak a kaszámat láthatta Teagan és neki úgy tűnhet mintha ember nélkül mozogna, hiszen eléggé nagy fegyer csak én lekicsinyítve mutogattam neki, így viszont valós alakjában láthatja a kedvenckémet.
-Előlem nem futhatsz sokáig...ha így folytotad percek kérdése és elkaplak, az viszont nagyon unalmas lenne, ezért adok előnyt...mondjuk egy órányit...annyi idő alatt csak kiokoskodsz valamit nem? -kérdezte a hangom a prédámtól, mivel távolságot tartottam tőle. Most inkább csak játszogattam vele, hogy annyira felvigyem az andrenalin szintjét, hogy nehezebben tudjon gondolkozni. Míg az emberek a szexnél előjátékoznak én körülbleül ugyanezt teszem a vadászatnál is. Felhúzom a prédámat, szórakozok vele, játszok mint a macska az egérrel, hogy édesebb legyen a vére, de nekem a célom itt a lélekhez kötődik és nem a vérhez.
Hirtelen eltűntem én és a kaszám a lent közlekető tömegből és az egyik nagyobb ház tetejének a szélén guggolva figyeltem a lent motoszkáló embereket és a menekülő prédámat. Gondoltam itt figyelem, mit fog tenni az adott egy óra alatt. |
Hallom minden szavát, de nem akarom elhinni. Lehetetlenség hogy ne szabaduljak meg a halálommal egy a Földön szerzett jeltől.
Csak kamuzik...mit tudhat ez rólam? Mit tudhat rólunk, ómenektől?
Leránd a földre, ami kifeezetten fáj. Halkany nyekkenve egyet köpöm ki a számban újra felgyűlt vért.Gyerünk már! Legyen ennek vége! Haljak már meg!
Felnyögve rándulok össze mikor rátámaszkodik a pengére. Dögöljön meg, inkább tépné ki belőlem! Szedd mrá ki.
-Nehm...- hörgöm halkan gyilkos tekintetemet az ővébe szegezve. Nem leszek az övé...most lehet hogy még a kezében vagyok, de amint meghalok már nem leszek! Csak legyen végre vége!!
Hosszú perceken keresztül nyűglődöm mire végül sikerül megszabadulnom a létezésemtől.
Szerencsémre a lelkem azonnal visszakerül a váróba, de csak pár kösza pillanatra mert.... visszaküldenek. Visszaküldenek?!
Holtestem ottmarad, egészen míg az árnyéka megnem nyúlva a falra mászik, ugyanis azon keresztül löknek vissza aföldre. Amint belépek a földi világba előző megvalósulásom semmivé lessz. Egyszerűen eltűnik.
Hitetlenül állva nézek körbe a helysérben majd meredek Kevinre. Bassza meg miért küldtek vissz aide. Nem tudja a nevem.. nincs kötelék! Nem ő idézett meg... akkor mégis miért?
Felrántom a felsőm ( ugyanis visszakaptam minden ruhámat) és legnagyobb döbbenetemre ott találom a jelét. Ilyen nem létezik. Ugyanis mikor újra visszaküldenek a testem mindíg érintetlen. Ezért is vagyok kortalan. Egy sérülés sincs rajtam... sőt, mondhatni teljesen original vagyok, leszámítva az ő tetoválás jelét.
-Franc!- csúszik ki a számon, de mielőtt még a férfi valamit tehetne kirohanok a klubból. Útközben hozzáérek bár emberhez, ezzel rászabadítva őket Kevinre hoyg foglalják le ameddig nyerek egy kis egérutat
|
Felvont szemöldökkel néztem végig a jelenetet, amit előadott előttem. Magába vájta a kést és szép lassú haldoklásba kezdet. Ugyan már, csak gonosz mosollyal az arcomon figyeltem a szenvedését és közelebb is hajoltam hozzá kicsit hogy jobban láthassak mindent, mintha egy színházba lennék és egy érdekes rész lenne a darabban. A drámai csúcspont, a halál, milyen csodálatos. Szeretem nézni, ahogy mások szenvednek kínlódnak és öngyilkosok lesznek. Bár be kell vallanom, eddig azután lettek öngyilkosok az emberek miután elvettem tőlük a boldogság legapróbb szikráját is, amíg csak a kétségbeesés és a semmiség maradt. Ezt az emberek nem tudják elviselni és inkább halnak szörnyet mintsem hogy újra megkeressék azt ami számukra az örömöt és a boldogságot jelenti. Mind gyenge és haszontalan.
Viszont most hogy egy omenre bukkantam, puszta véletlenségből kíváncsi voltam mi történik ha végül meghal, de azért gondoltam, hogy kicsit elüssem az időt beszélek hozzá. -Az ismeretségünk addig nem ér véget amíg a jel rajtad van...felőlem meghalhatsz mit számít? Ómen vagy valószínűleg azért teszed ezt mert azt hiszed ezzel megszabadulsz tőlem...naív vagy...azzal a gyönyörű jellel...bárhol és bármikor megtalállal...elbújhatsz, próbálhatsz elbújni, de vadászni fogod rád, amíg újra el nem kaplak...-mondtam neki olyan rideg hangon, amitől az emberek többségét elkapja a halálfélelem és sikoltozva rohannak el előlem. Bár tudtam hogy ez a srác ilyen sebbel nem fog előlem elfutkosni.
Felkeltem a fotelből és egy rugással arébb toltam az asztalt és lerántottam a földre a haldokló fiút, hogy a hátára érkezzen nehogy a pengére, mert akkor lehet gyorsabban halna meg én viszont azt nem hagyhatom. Látni akarom ahogy szenved, ahogy haldoklik. Éppen ezért leguggoltam mellé és egy picit rátámaszkodtam a mellkasában lévő pengére. ~ham lélekgyűjtő volna? akkor mondhatni hasonló a munkánk, azzal az apró különbséggel hogy az ómenek halálba üldözik az embereket én ellopom a lelküket és saját magukat üldözik a halálba...ahh komolyan erről valami verset kéne írnom vagy történetet...kár hogy nem szorult belém egyetlen egy költő se, pedig milyen egy depressziós halálhozó vers lenne~ gondolkoztam magamba és szinte csillogó szemekkel figyeltem a szenvedést ami kiült a srác arcára.
-Ne feledd...még ha meg is halsz itt és most...az enyém vagy és az is maradsz...-mosolyogtam sunyin a srácra. |
Eloldoz így végre megtudom mozgatni az elgémberedett csuklóimat. Visszaveszem a nadrágomat, a pólónak nemsok értelmét látom hiszen vérzik a hátam. Apropó vér...
Finoman hátranyulva simítok az egyik sebre, majd kezemet magam elé húzva nézem meg vértől csillogó tenyeremet. Bámulatos! Gyönyörű!
Mélázásomból hangja zökkent ki. Szuszogva tekintek rá, és örömmel konstatálom hogy most nem vigyorog.Ez jó...ugyanis útálom a mosolyát!
-Ah... a halál előhirnöke vagyok.Lélekgyűjtő...- próbálom összefoglalni neki hogy mi a munkám, persze azt nem kötöm az orrára hogy a manipuláción kívül nincsen aktív erőm. Nem kell azt neki tudnia.
Mikor a nevemről kérdez, csak elvigyorodom. Eszem ágában sincs megadni neki ezt a köteléket. Akkor tényleg nem szabadulhatnék tőle.
-Nincs szükséged a nevemre... az ismeretségünk itt véget ér!-Mondom neki komolyan, és mielőtt még felfoghatná mit is magyarázok, már előhalásztam enyhén remegő kezemmel a nadrágom zsebéből a kinyitható zsebkést.
Először rá fogom, de nem azért mert őt akarom megtámadni, csakhogy nehogy leállíthasson, majd egy gyors mozdulattal magam fele fordítva a saját mellkasomba mártom a pengét.
Felnyögve csuklok vissza a magam véremtől szutykos bútorra. Ömlik a vér a számból, a testem csúnyán remeg. Franc... útálok haldokolni. A fájdalom is tompul, a világ meg forogni kezd. Egyre erőtlenebb leszek, és lassan de folytonosan öklendezem fel a vérem, ami mostmár tüdőmbe is beáramlott. Elszámoltam magamat. Sosem döftem még magamba kést. Azzal nemvoltam tisztában sajnos hogy, e módon, a halál csak lassan jön értem, hacsak nem tudom kihúzni a pengét. Ugyanis a behatolási ponton alig vérzek, és ez azt jelenti hogy a penge torlasz a sebben. Csak belsőbérzésem van, de ahhoz hogy gyorsabban véget érjek ki kéne tépnem a kést magamból, viszont ahhoz már nincs erőm. Nembírom kihúzni. Francba! Pedig most inkább visszamennék a pokolba mint itt haldokoljak ez elött a fazon elött. Istenem.. pusztuljak már el, és lépjek vissza a váróba...nem akarok senki tulajdona lenni... ! Inkább poshadok a váróban míg megnem idéz valaki!!Ahh...kínkeserves várakozás...kellemetlen. Nagyon kellemetlen! |
Kérdően felvontam először a szemöldökömet, hogy még nekem ezt is meg kell tennem, de aztán a cigi elfogasztása után sóhajtottam és levettem róla az övet, majd összecsavarva letettem az asztalra aztán keresztbe tettem a lábamat.
-És mond csak, mit csinál pontosan egy ómen? Ó és ha már így itt vagyunk bemutatkozhatnál, ha már én is megtettem ugyanezt illene neked is...-mondtam neki ridegen érzelemmentes arccal figyeltem a fiút. Tetőtől talpig végigvezettem rajta a tekintetem és büszkén bólintotam egyet, hogy szép látvány lett belőle, bár a háta biztosan sokkal jobban fest, hiszen ott jobban ügyködtem mint elől, itt csak a jelet tettem rá.
-Hogy tetszik a jel? -böktem a fejemmel a tetoválásra, amit a testére égettem és rámutattam hogy nekem is van egy ugyanolyanom, mint neki. -Ennek a jelnek hála látod a kaszámat, ha előhívom...-mondtam neki, bár úgy tűnt mintha csak magamba motyognék vagyis magamhoz beszélnék. ~hm úgy néz ki nem lép meg előlem, ez így unalmas, akkor majd vadászhatok később, pedig reméltem hogy lelécel, de mondjuk figyelmeztettem előre, hogy ne szeressen belém...remélem nem szeretett belém, mert ha azért maradt itt akkor falnak megyek...~ gondoltam magamba és a nyakamat megmozgatva vártam a válaszát. |
Gusztustalan magját belém lövelli, mi csíp éskellemetlen érzést nyújt.Elengedte a kezemet, azér kicsit fájlalva testem fe felültem. Zsibbad a hátam és szó mi szó kíváncsi lennék arra hogy hogyan fest. Biztos vérben fürdik... brr... gyönyörű lehet!
Szuszogva ejtem kezemet az ölembe miközben a jelet nézegetem magamon ameddig megnem szólal, mert akkor feléesek.Nézem ahogy pöfékelve károsítja magát a keserű füsttel. Köhögnöm kell a büdősségétől, higy nemcsak orromat, de torkomat is marja. Undorító kátrány...fúj!
Reszkető még mindíg szíjával összeeszkábált kezemet felé nyújtóm, ezzel a mozdulattal finoman kérve az eloldozásom. Ha nagyon akarnám letudnám szedni magamról, de nemtudom megtehetem-e. Nem ismerem ezt a férfit, még sosem volt mesterem. Nem tudom mit vár tőlem. |
Nem sokkal a fiú után beleélveztem én is, mivel eszem ágába nem volt kivenni onnan a farkam mivel nagyon is jó helyen volt odabent, úgyhogy ezért élveztem bele. Pár pillanatig még vártam hogy minden belefollyon aztán elengedtem a srác kezeit és kiszedtem a szájából az ujjamat, majd lenyaltam róla a nyálát, aztán végül megtöröltem a nadrágjába, mivel az volt legközelebb anyagdarab.
Sóhajtva ültem le kicsit távolabb tőle, adtam neki teret, hogy fel tudjon ülni ha akar vagy hogy leszedje magától a felsőjét és az övemet, majd eligazítva a ruhadarabot felvegye azt. Mivel nekem nem volt olyan sok ruhám így nincs dolgom, nadrág eddig is rajtam volt mert nem volt kedvem teljesen levenni. Na igen a lustaságnak nagy hatalma van.
-Úgy hallottam nagyon is élvezted a szórakozást, annak ellenére, hogy eleinte egyáltalán nem akartál játszadozni...-mondtam gúnyosan a fiúnak, majd az asztalról levettem egy szál cigit, ami alapból bevolt készítve és rágyújtottam, bár nem voltam az a dohányzó típus, de mivel az orrom előtt volt és szinte már hivogatott rágyújtottam egy szálra. Bár így kicsit olyan mintha valami filmbe lennénk. Elraboltam a srácot aztán brutálisan megdugtam majd rágyújtok mint egy bűnöző aki elvégezte a dolgát. |
Újból az ujját tolja a számba így szusszanva visszadőlök hátra lehunyva a szememet. Nem akarom az ujját rágni, így csak túröm hogy a számba tartsa az ujját, bár nem szokásom mások ujját szopogatni, az ő bőrének egész jó íze van.
Nyögdécselve engedem el magam, hisz mást úgy sem tehetek. Gyisul a tempó, élvezettel hördülök fel rá. Ez jó,... nagyon jól csinálja!
Megremegve feszítek rá a kezemet visszatartó erőre ahogy egyre inkább a csúcs felekerülök. Egy fájdalmas lökésénél élvezek el, jóformán üvöltve, mivel úgy összerándul a testem hogy az fáj, de egyben jó is, uhh nagyon jó!
|
[60-41] [40-21] [20-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
