|
Témaindító hozzászólás
|
2012.02.25. 20:29 - |
  |
[60-41] [40-21] [20-1]
Csöndben tűrtem mikor a nyakamra karapott, de aztán gyorsan kicseréltem a nyakamat az ujjaimra. -Ha rágcsálni szeretnél valamit itt vannak ezek...egészségedre...de ne harapd le őket...-mondtam neki nyugodtan, bár azért én is sóhajtoztam mert nagyon szűk a srác. ~ó én volnék neki az első hát ezt csúnyán megszívta szegény srác~ gondoltam magamba, ezen el is mosolyodtam, aztán ahogy éreztem hogy sikamlósabb lett a helyzet láttam, hogy vérzet. Bár engem ez nem igazán érdekel. Nem undorodom tőle és csak jót tett hogy könnyebben csúszok ki-be nála, ennyi előre csak van hogy durva vagyok.
Nem gondoltam volna hogy ilyen jól fogja bírni a durvaságom, mondjuk életembe először engedtem el magam ennyire mint nála, mert a többiek inkább a kedvesség pártján állnak és kénytelen voltam úgy viselkedni hogy elcsábítsam őket a sötétségbe és a romlásba. De azok is megérték az biztos mivel én is jól laktam meg a démonka is megkapta a maga romlott lelkeit egy időre, hála az aktívkodásomnak, most egy ideig nem fog zargatni engem úgyhogy megtarthatom magamnak ezt a kis óment, bár kíváncsi leszek hogy elmenekül-e tőlem amint lesz esélye rá.
Amint láttam hogy egyre jobban érzi a dolgokat a srác, úgy kezdtem egyre gyorsabb lenni és hogy ne hagyjam ki őt se, az ő nemességét is gyorsabban és gyengédebben kényeztettem, hogy ne csak egyedül menjek el, mert az elég ciki lenne. Na igen mindig az a cél hogy előttem menjen el a másik, mert az meg neki ciki, bár még mindig nem értem hogy az miért lenne ciki. Na mindegy ezt elfelejtve inkább most az élvezetre igyekeztem gondolni és koncentrálni hogy ne felejtsem el a srác arcát hogy milyen szex közbe. |
Ívbe feszült a hátam az érzéstől. Hatalmas termet, teljesen kitölt, és eléggé erős fájdalmat okoz pedig nem is feszülök rá. Felnyögve vetem hátra a fejemet keresve a levegőt, alsó ajkam cincálva hogy ne üvöltsek, mert ettől most tényleg üvöltenem kellene.
Felhúzom teste mellett a lábaimat és kicsit rászorítok a csípőjére. Ezzel próbálom meg gátolni őt a mozgásban, bár nincs rá sok reményem.
ÉS valóban szinte minden gond nélkül kezd el mozogni. Felkiáltok a fájdalomtól majd mély levegőt bentartva próbálom visszanyelni a sekolyt. Rohadjon meg, de durva!
Régen úgymond hobbym volt leugrálni házak tetejéről hoyg aztán a földbe csapódjak, ezzel visszaküldve magamat a pokolba a munkám végeztével, de az az öröm hamar elillant.Mármint afájdalom okozta öröm. Ez viszont más fajta fájdalom. Sokkal kézzel foghatóbb.
Igyekszem vele együtt mozogni de még így is érzem hogy felsebez alulról, viszont avértől sokkal jobban tud mozogni is. Hmmm... egész jó... kezd jó lenni. Igen, kifejezetten jóó...áhh fáááj! De ez nagyon jó!
Felhördülök, és az egyik vonaglás köben kissé megemelema felsőtestemet hoyg a nyakára marhassak. Ha akarnám kiharaphatnék egy darabot a nyakából. De amennyiben én tényleg az övé vagyok, eszem ágában sincs gyengíteni vagy bántani őt. Hiszen ő a gazdám... vagy mi. A Gazdát bántani pedig tilos. Viszont meg akartam kóstolni. érezni akarom a vérének ízét... |
Hirtelen a durva dörzsölést felváltottam gyengéd fel le mozgatásra és úgy kényeztettem továbbra is. Láttam rajta hogy nem igen óhajtja kinyögni a nevemet, de nem baj, időbel úgyis belejön, éppen ezért vettem elő a nemességemet, ami már kicsit ágyorgott hála a srác vérének és az erotikus sóhajainak, meg annak az arcnak. Hu, nem volt semmi mikor láttam a kicsit nyálas kimelegedett arcát. Az egy igencsak szép látvány volt. De ettől eltekintve, egyszerűen a fiúba helyeztem a farkamat, minden előjel és figyelmeztetés nélkül. Csak kicsit elhajoltam hogy jobban láthassam, milyen arcot vág amint belehatolok.
Azt hiszem az az egyetlen olyan érzés amit érzek is, a szex által okozott kéj, vágy, a durvaság, ez mint szép és jó és szeretem is. Kürölbelül ennyi maradt meg az emberi felemből és remélem meg is marad és nem fogja kiírtani belőlem még ezt is az a démon. Csak nem ilyen szemét ha már ennyi lelket adok neki, csak megmarad nekem a szex élvezet, meg ez a srác. Ő az egyetlen akinek a lelkét magamnak akarom mert ő nem ember. ~Hm azt hiszem el kell titkolnom a démon elől őt...vagy csúnya végem lesz~ gondoltam magamba, de aztán eléggé gyorsan el is felejtettem, mert akkor intézett hozzám egy kérdést, vagyis már korábban kérdezte de csak most volt időm rá válaszolni.
-Azth hitted csak poénkodom? -kérdeztem felvont szemöldökkel, de aztán nem is lattoltam tovább a dolgot mivel mozogni kezdtem benne. |
A fülembe duruzsol. Azt akarja hogy kiabáljam a nevét?Nem az én stílusom.Halkan szuszogva hunyom le ujra a szememet, nem válaszolok a kérésére, sem a fenyegetésére.
Mikor megfordít felszisszenve mocorgok alatta. Kellemetlen egy ideig a bútor felsebzett hátamnak, de ahogy a bőr sikamlóssá válik a vértől máris sokkal jobb.
Felnyögve vetem hátra a fejemet mikor a farkamnak esik. Ez annyira nem jó, sőt kissé kellemetlen, mert bizsereg. de próbálom tűrni és nem rászólni hogy ne csinálja.
Megemeli a csípőmet, erre odapillantok, és meg is látom mit művelt velem. Tényleg megjelölt...ottvan rajtam a jele...Akkor én most.. valóban az övé lennék?
-Ahh... Ahhh Tihed vagyokhhh?- lehellem halkan lehunyva szememet. Ő közben a mellbimbomnál dolgozik, amire rúgok egyet hátrafele. Csiklandós érzés. Undok, csiklandósság...nem szeretem!
|
Elvigyorodtam mikor ráharapott az ujjamra, azért annyi érzés volt bennem hogy tudjam mikor préseli össze a ujjamat, de szerencsére ez az érzés se tartott sokáig mivel felkiáltott, amint mozgatni kezdtem az ujjamat. Meglepően szép hagyja volt ahhoz képest hogy mennyire nem akarta ezt, bár ellenkeznie semmi esélye nincs főleg ha rólam van szó. Mindig megkapom azt amit akarok, és a vágyamat képző tárgynak vagy személynek nincs választási lehetősége.
Kivettem az ujjaimat a fiú szájából, mert úgy láttam már kellőkép olyan helyzetbe hozta a srácot hogy nem fogja már visszatartani a hangját vagy ha mégis innentől már teszek róla hogy kinyíljon a szája és hogy kiengedje a hangját. Mert hallani akarom, a kéjjel és fájdalommal fűszerezett kiáltásait, nyögéseit. Már csak kéne cseresznyeként a hab tetejére hogy a nevemet kiáltsa, de elgondolkoztam rajta hogy eláruljam-e neki végülis ártani nem árthat főleg nekem nem.
-Kölyök, csak hogy ne feljets el és hogy tudd kinek a nevét kiállts...elárulom hogy Kevin Shade a nevem... nekem mindegy hogy a vezeték vagy a keresztnevem kiáltod...csak nyugodtan hallasd a hangod...mert ha visszafolytod...olyan teszek ami jobban fog fájni csak hogy halljam...-mondtam neki perverz és gonosz arckifejezéssel, majd kivettem az ujjaimat a fiúból és megint fordítottam egyet rajta, hogy láthassam az arcát illetve hogy könnyebben hozzáférjek a nemességéhez, amit el is kezdtem kicsit durvábban kényeztetni és dörzsölni. Aztán lehúztam róla a felsőjét bár mivel össze volt közve a keze nem tudtam tökéletesen leszedni, de így betudtam akasztani az anyagot a fotel kanyarulatánál lévő dísz fém rúdba. Így legalább nem tud megmozdulni én viszont mozgathatom azokat a részeket, ahol szeretnék szórakozni.
Amíg a férfiasságán dolgoztam kicsit megemeltem a hátsóját. -Ide nézz hát nem gyönyörű a jelem a puha bőrödbe égve? -kérdeztem tőle, mivel annyira megemeltem hogy láthassa a testére került megjelölő pecsétet, aztán leengedtem a hátsó felét és a mellbimbóját kezdtem el szivogatni. |
Hogy az övé? Ilyet lehet? Szomorú...Nem szeretnék az övé lenni.Nem is ismerem..., és mégcsak nem is ember, így nem is halhat meg. Akkor mikor szabadulok tőle? Ha nemhal meg akkor örökre az övé leszek?
Belematat a számba, ez kifejezetten kellemetlen, mert piszkálja a nyelvem, nem hagy rendesen nyelni sőt még a hangomat sem tudom visszafolytani. Ráharapnék az ujjaira ha közben nemkezdené el karistolni a hátam. Homorítva nyögök rá fájdalomtól vegyes kéjjel. Én érzek. Érzek mindent ami a földön történik a testemmel. Talán ez az egyetlen dolog amit a földi létben szeretek. Az érzések, hiszen a pokolban semmi nem marad nekem. Se érzelmek, se emlékek. A pokol olyan mint egy váróterem, ahol elücsörög az ember, minden inger nélkül. Legalábbis nekünk... ómeneknek olyan. Időtlen semmiség. A pokol egy bugyra, egy kihalt... lélektelen váró semmi több.
Csíp, fáj, ég! Bámulatos egyvelege ez a kéjnek, lelket borzongató és mélyreható. Érzem ahoyg a forró vércseppek végigcsiklandozzák a seb környékén bőrömet, ahogy lassan szétkenődik hátamon a rubint szín folyadék. Halkan nyögök rá, számban továbbra is az ujjaival, amitől már zsibbad az állkapcsom, és a nyelvem, továbbá emiatt nemtudom normálisan kontrolálni a nyálam így az most vékony csíkban az államon, majd a nyakamon folyik végig. Eh.. ez mondjuk zavar. Túlságosan erős a kiszolgálltatottság.
3 ujjal tör belém, erre már harapok, igaz nem támadásként, sokkal inkább mert a kín miatt össze akarnám zárni a számat. Felnyögve remegek meg, kellene idő hogy szokjam, de nemhagy. Valószínű felfog szakítani.
Bár írtózatosan jólesik ez a fajta fájdalom, az erős érzés ami a lelkemig hatol, mégis bekönnyezik a szemem. Próbálom nem túl erősen rágni az ujját, próbálom elengedni de ez sajna ösztönös reakció. Csak akkor tudok ráengedni mikor elkezdi mozgatni bennem az ujjait, mert akkor felkiáltok. |
-Ó most már az én emberem vagy...vagyis az én ómenem...ez a pontosabb megnevezés...nem érdekel kié voltál...de mivel megjelöltelek...most már az enyém vagy és nem számít már milyen démonnak vagy döggel voltál kapcsolatba annak vége...-mondtam a fiúnak komoly hangon, szinte ellentmondást nem tűrő hangon. Soha nem birtokoltam még embert, de hát ő nem is az...meg aztán néha jó ha előtudok venni valakit, hogy megdugjam, bár a vadászatot jobban csípem. Úgyhogy valószínűleg el is fogom majd engedni, hacsak nem kezd el vonzódni hozzám egy dugás után. Mondjuk, gyorsan rátapintok az emberek ilyen vágyaira tudom ki mit szeret és hogyan. Mivel figyeltem a srác arcát láttam hogy harapja az ajkát, hogy ne adjon ki hangot, de azt én nem szeretném. Akarom hogy hangot adjon ki, ezért a nyakáról átcsúsztattam a kezemet a szájához és bepréseltem oda három ujjam, de direkt úgy mozgatva őket, hogy ráharapni ne tudjon, mert akkor magának is fájdalmat okoz. Bár számítottam rá, hogy akár rám is haraphat, de engem ez nem igazán érdekel. Mintha tudnék érezni fájdalmat. Hiába van testem a démon mindent kiírtott belőlem. Az étkek, italok ízés, a szerelmet, fájdalmat és szinte minden ilyen érzést, ami gyengévé tesz. Erős katonát csinált belőlem, bár nincs ínyemre a dolog, de mivel teljesítette az óhajomat, kénytelen vagyok neki dolgozni nagyon hosszú ideig. Na, de ezt félretéve, nem hagytam a srácot se pihenni, mivel egyesítettem a kezem a kaszámmal, így ahogy simogattam a háh úgy vágtam végig vele a pengével is. Minél erősebben nyomtam a bőrét annál mélyebb lett a seb. Gondoltam ha már ómen, kicsit tönkreteszem, mert még nem találkoztam hansonlóval. De nem szórakoztam annyit a minta vágásokkal, de azért jó sokat ejtettem a hátán, aztán elszakadva a kaszámtól és a fiú seggének a bejáratához tettem a kezem és benyálazba a véres ujjaimat, behelyeztem egyszerűen hármat egyszerre, nem törődtem vele, hogy fáj-e neki vagy sem. Minél jobban szenved annál jobb, mert nem vagyok én valami kedves kis aranyos lény. Durva szexet szeretem, csak bírja is hogy ilyen vagyok, mert eléggé unalmas lenne ha félúton megadná magát a kis ómenem. |
Mikor elkezdett rajtam nevetni, eléggé elsötétült a tekintetem, de meg sem szólaltam. Ostoba lény, hát tényleg nem érti hogy a halál előfutára lennék?
Azonban amint megjelnik akasza a kezében, megfagy bennem a vér. Egy Grimm? Kaszás lenne? Lélek arató?
Nyugton túröm hogy megsebezzen. Megse nyikkanok csak behunyom a szememet. Finoman csípő érzést tapasztalok, valaszínűleg megvágott egy kicsit. EZt követően nedves nyelve siklik végig azon a ponton. Felszusszanok. Talán véreztem is? Hmm... imádom a vér látványát, még a sajátomat is. A vér olyan gyönyörű..
A kijjelentésére lenne szavam de erre megfordít. Felnyögök halkan, de nem tehettem semmit ellene. Összeköttötte a kezemet, nemtodum lelökni magamról, és ha az aminek gondolom, akkor ez a fiú roppant erős lény, bár a frászt nem sikerült rám hoznia, azért tartok az erejétől.
-Áh...- szisszenek fel a csapásra.- Nem én vagyok a te embered...- suttogom ficeregve de pillanatok alatt vészes tempóval romlani kezd a helyzetem. A nyakamat fogja bár nem olyan durván, de tartja, így kénytelen vagyok egyhelyben megmaradni. Az ajkamat rágom hogy ne sóhajtozzak neki. Túlzottan felpiszkál, és persze bekell valalni hogy nem rossz pasi a fogvatartóm így áruló testem cserben hagy az ellene való kűzdelemben.
Én démon vagyok. Ebből kifolyólag biszexuális, de ómenségem miatt nemigen vonzódom senkihez....mondhatni evilágon aszexuális vagyok. Ez azért van nehogy megsajnáljam az áldozatomat. Viszont ez a férfi erős, és céltudatos. Lehet tudja mit csinál, lehet hogy nem... de amit és ahogy csinálja az teljesen felpiszkálja bennem a vágyat. Az emberi világban még sosem dugtam...mondjuk még alul sem voltam sosem, így eléggé feszélyeztet ez a felállás, mégsem kiabálok, csak tűröm. Ha óbégatnék,az olyan megalázó lenne... nem akarok megalázkodni neki.
Megborzongok finoman nyelve érintésére. Nagyon jó... tetszik amit csinál. De bár pengével karistolná elöbb végig ezt a törékeny testet....bárcsak durvább lenne...akkor még talán rá is tudnék hangolódni a dologra, elfelejtve azt a tényt hogy én ezt most nem akarom. |
Mikor meghallottam, hogy micsoda az alattam felvő srác, elengedtem a kezét, mert nem bírtam visszatartani a nevetést. Hangos nevetés tőrt ki belőlem és kénytelen voltam az egyik kezemmel a hasamat fogni, majd a könnyeim letörölgetése után gúnyos mosoly ült az arcomra és közelhajoltam a fiú arcához.
-És ezzel én mit kezdjek kölyök? Egy ómen? Uramisten...mintha árthatnál nekem...tudod mit kíváncsi vagyok mit tudsz tenni te...mint egy ómen...sose találkoztam még ómennel...mit tudsz tenni? halálra balszerencsélsz mindenkit? -kérdeztem gúnyos hangon, majd kinyújtottam oldalra a kezemet, amibe lassan megjelent a hatalmas kaszám, aminek a pengéjét egy fordítás után a srác nyakához szorítottam. De csak annyira hogy egy kis vér kiserkenjen, aztán eltűnt a kaszám amint ökölbeszorítottam a kezemet. Odahajoltam a nyakához és végignyalva rajta tűntettem el a vékony kis vér csíkot.
-Sajnálom pici ómen...de meg foglak dugni ha tetszik...ha nem...-mondtam ártatlan hangon, aztán megfordítottam hasra a srácot aztán lehúztam róla a nadrágot majd élrebodtam és a felsőjét is feltűrtem.
-Hm, nem is olyan rossz...-megnyaltam a szám szélét majd egy erőteljesebbet rácsaptam a fiú fenekére és meg is szorítottam. Tetszetős formája volt az biztos. ~valóban jó embert fogtam ki...nem ember...jó teste van és próbál keményen viselkedni, ami nagyon vicces csak az a baj...hogy én szerencsés vagyok és mindig rátapintok mindenki testi gyengepontjára~ gondoltam magamban, aztán rádőlve a hátára szorítottam a fotelhoz, nehogy megtudjon szökni és becsúlva a lába közé kényeztettem tovább odalent, miközben a másik kezemet a mellkasán végigvezetve a nyakáhot tettem és finomat rászorítottam ezzel is tartva őt a helyén. Nyelvemet kicsit erősebben vezettem végig a gerincének a mentén cikázva egyik oldaláról a másikra.
|
Összeköti a kezemet. Hmm... ez még tetszene is, de mivel nem ismerem a figurát, és akaratom ellenére teszi mind ezt kifejezetten frusztráll. Azért mekell hagyni van stílusa ennek az akárminek, viszont nek engedhetem neki hogy bevégezze amit akar. Megvonaglok alatta ameddig a farkamhoz nem ér. Fúúú, ezt nagyon nem kéne!
Mély sóhaj szökik ki a számon. Nagyon tetszik a bizsergető fájdalom amit a fülemnél csinál. Érzem az életet.. az energiát, hogy áramlik a vér a testemben. Isteni!
-Egy ómennel szórakozol fiú! Nem... nem lessz jó véged...- suttogom vészjóslóan majd ördögien felnevetek, előre érzett kárörömömből kifolyólag. Balszerencsét hozok minden emberre és félemberre. Ha van benne valamennyi emberi, vége... a halálba fogom kergetni! Nem tudom mi ő...de remélem hogy valami félvér fattyú. Akkor végezhetek majd vele, és én nevethetek utoljára. |
-Ó nem látszik, hogy mit csinálok? Szórakozom és dolgozom egyszerre...-válaszoltam a fiú kérdésére, de egyszerűen figyelmenkívűl hagytam a panaszkodását, hogy elég lesz meg hogy hagyjam abba. Ezek rám nincsenek hatással, felőlem nyafoghat, attól csak mégjobban bepipulok és sokkal durvább leszek. Na nem mintha így nem lennék elég durva. Egy mozdulattal levettem az övemet és összekötöttem vele a fiú kezei és a feje fölött tartottam őket.
-Hm, mi is volnék? Valami ami nem él, de nem is halott...nem, nem vagyok se vámpír, se zombi, azoknál én sokkal rosszabb vagyok...de ne aggódj, idővel jómagad is rájössz majd hogy mi vagyok...de nem most...-mondtam neki gonosz mosollyal az arcomon és rideg szürke tekintetemmel figyeltem az arcát, hogy megjegyezhesem milyen most és milyen lesz miután végeztem vele. Mármint miután jól megdugom.
Nem is totojásztam, míg az egyik kezemmel tartottam az ő kezeit a másikkal benyúltam a nadrágjába és kezdtem el simogatni, miközben a fülét kezdtem el kicsit erősebben rágcsálni.
-De ha már így itt tartunk...te se mondhatod magad embernek, ugye igazam van? Teljesen más szagod van...-kérdeztem tőle a fülébe suttogva duruzsoló hangon. |
Összeszűkült szemmel néztem vissza rá, de nem pánikoltam. Nem vagyok az a pánikolós fajta, de azt be kell vallanom, hogy meglepődtem mikor hanyatt döntött maga alatt.
-Mit csinálsz?-kérdezem értetlenül, nyugton megmaradva alatta egészen míg a lába oda nem ért a két lábam között. Arra már megmoccantam
-Nah jólvan, elég lesz!- morrantam fel elővéve a gonosz nézésemet hogy elriasszam magamtól a férfit. Sőt még a kezére is ráfogok, hogy manipulálhassam- Azt mondtam elég!- De, nem hat rá a szavam. Jól sejtettem, nem ember.
Megjelöl? Hogy érti ezt? Mégis mi ő?
-Nem!- morranok rá, viszont már érzem az égő érzést a bőrömön. Felnyögve rándulok össze alatta mindkét kezemmel az ő alkarjára fogva. Mi a fenét művel velem? Megjelöl? Mégis mire….miért.
-Mi vagy te?- nyögöm halkan újból az arcára tekintve. |
-Szóval nem ízlik a bor, akkor mit szeretnél? Ah, végülis, szenvedj ezzel a borral ha már nem válaszoltál a kérdésemre, csak ismétled önmagad, de nem tudod megindokolni, hogy miért vagyok idegesítő, ami azt jelent hogy vagy kevés szókinccsel rendelkezel vagy egyáltalán nem tartasz idegesítőnek...na melyik az igaz? -mondtam a fiúnak, bár eleinte szomorúan kezdtem egy kérdéssel, aztán kicsit morcos voltam végül pedig kicsit íncselkedő és gúnyolódó hangot ütöttem meg. Mivel egy ilyen külön részen vagyunk, ami el lehet zárni egy hangszigetelt harmokija ajtóvan nem aggódom, hogy valaki meglátná a valódi személyiségemet, mivel intettem, hogy zárjanak el minket, hogy csak ketten lehessünk ezen a helyen. Így nem hallják amit mondok, vagy teszek, sőt azt se ha esetlen ez a srác hisztizne nekem.
-Ó, hogy rajtad maradt a lábam? Sajnálom, de nem áll módomban teljesíteni a kérésedet, mert nem vagyok dzsinn...-mondtam neki érzéketlen és kicsit szemétkedő hangon. ~ó igen végre önmagam lehetek anélkül hogy kivágnának a munkahelyemről...mennyire szeretem én az ilyen helyeket, de ki gondolta volna hogy van ilyen hangszigetelt harmonika ajtó, nagyon trükkös és ötletes...én pedig ki is fogom használni, mivel unatkozom~ gondoltam magamba és elvettem a fiútól a pohatat amit egyenesen a sarokba a földre hajítottam, majd egy csúszással először beleültem a srác ölébe, majd eldöntöttem oldalra így már a csípőjénél ücsörögtem bár a lábamat eléggé gyorsan bepréseltem az övéi közé arra a bizonyos helyre.
-Azt hiszem, megjelöllek, remélem nem veszed a lelkedre a dolgod...-mondtam gonoszan mosolyogva, majd hirtlen vörösen izzani kezdett a tetoválásom és a tenyerem is amit becsúsztatva az alattam fekvő májához tettem és megnyomtam egy kicsit, így ott megjelent neki ugyanaz a jel ami rajtam is megtalálható, bár ezt csak ő látja majd meg én és senki más. |
Eleinte unottan néztem rá, de amint hangszínt váltott mintha villám csapott volna belém, azonnal felélénkültem. Ki ez a fickó?
Már kelnék fel, de erre a lábával nekinyom az ülésnek. Felnyögve maradok a helyemen. Kezdi felkelteni az érdeklődésemet a férfi. Egész érdekes a viselkedése. A hostok tudtommal simulósak és lányosak, ez a férfi viszont egyiknek sem mondható el. Egyedül a mosolya zavar.
Közelebb hajol, a nyakamat célozza be. Érdeklődve hajtom kicsit oldalra a fejem, ezzel jobban felkínálva neki a bőröm. Kezd kíváncsivá tenni. Mégis mit akar egy magam fajtától? Nem vagyok túl szórakoztató jelenség, sőt még elveszett fiúcskának sem látszom. A legtöbben félnek tőlem, hála a fekete színnek a szemem alatt. azt hiszik hogy darkos vagyok… esetleg góth.
-Szar- válaszolom vállat vonva. Nem szeretem a bort. A savanyú és keserű dolgokat szeretem. Az édeset nem. Eléggé válogatós vagyok az emberi ételeket, italokat illetően.
-Idegesítő a mosolyod.- ismétlem magamat, miközben a tekintetét keresem a sajátommal
-Levennéd rólam a lábad?-kérdezem megbökdösve a lábfejét. Nem kényelmes, de fájdalmasnak sem mondható hogy így nekinyom az ülésnek.Olyan…semmilyen. Ez bosszant. |
-Óh, hízelgő, hogy ilyen idegesítőnek tartasz, végén elpirulok...ah, szóval nem tartasz igényt rám? Nem számít, mivel én igényt tartok rád, így nincs választási lehetőséged...-mondtam először kedvesen mosolyogva, aztá újra hirtelen rideggé és gonosszá váltam egy mondat erejéig, ezzel is összezavarva a fiút. Mivel így nem igazán lehet eldönteni, hogy milyen a valódi személyiségem. Lábamból ledobtam a papucsot, mivel azt adtak rám és nekinyomtam a talpammal a fiút a fotelba, így eléggé beleépítettem oda. Eljátszva, hogy nem vagyok tisztában az erőmmel mosolyogtam rá, miután lehúztam az italt. Bár őszintén semmi ízt nem érzek már az emberi dolgokból, csak a lelkek ízét vagyok képes érezni, de azok ugyanolyanok lehetnek mint ez a bor, ami biztosan édes és mámorító. Na igen ebbe az a jó, hogy én egyáltalán nem tudok részeggé váltni az alkoholtól, viszont azt remélem, hogy ez a srác talán becsiccsent egy kicsit, mert akkor azt hiszem megerőszakolom. Igen az egy jó terv, úgyis kivagyok már éhezve egy kicsit. ~míg másoknak mondjuk a rajzolás vagy a tánc a hobbija nekem a dugás, bár különc vagyok, meg már nem is igazán ember, úgyhogy belefér ez a fajta hobbi~ gondoltam magamba, majd közelhajoltam a fiúhoz, bár még a lábamat rajta legeltettem és végignyaltam a nyakán, aztán elhajolva a szám szélét is körbejártam a nyelvemmel és hümmögtem egyet, kicsit perverzen felcsillanó tekintettel együtt.
-Mások azt mondják, hogy szexi vagyok, vagy hogy vadító, de neked idegesítő vagyok...azt hiszem kezdelek megkedvelni...és hogy ízlik az ital? -kérdeztem kedvesen a fiútól, továbbra is mosolyogva. -Miért tartasz idegesítőnek? |
Tenyérbe mászó, akaratos lény! Mellesleg még erős is, hisz oly könnyen kap fel mintha nem lenne súlyom. Elszomorító. Miért nem hagy békében az utcán, hátha elcsapna végre valami az utcán. Autó még sosem ment át rajtam.
-Ahjj.- nyögöm elhalóan alkaromra támaszkodom a hátán, hogy körbenézzek hova is hozott. Hm, érdekes hely viszont a boldogságot szinte harapni lehet. Émelyítő, mégis érdekes.
Leültet egy fotelba, majd itallal kínál. Unottan nézek az arcára. Idegesít az a mosoly.
A piába nézek majd beleiszok, hátra dőlve.
Gyerünk, kérdezd már meg a nevemet… légy jó fiú! Kérdezd meg!De nem kérdezi csak engem néz. Felsóhajtok.
-Idegesítő vagy.- mondom szenvtelen hangon az arcát nézve.- Idegesítő a mosolyod.- folytatom.
Igazából annyira nem is irritál egy ilyen szép lény jelenléte, csak szimplán bosszant hogy nem kérdezte meg a nevemet. Igazán megtehetné.
-Továbbá, nem tartok igényt a szolgáltatásodra…- sóhajtom a hajamba túrva ujjammal a bútor karfáját kurkászva. Kedvem lenne kivájni a bútort, felhasítani. Megnézni mi van benne, kibelezni és belsejével beborítani a klubot. Élmény lenne…Legalábbis nagyobb élmény mint itt ücsörögni egy helyben akár egy bábú. |
-Remek kis idézetet rittyentettél össze, de nem hat meg...és mi okod lenne a szórakozásra? Erre a válasz igencsak egyszerű...én vagyok az az ok... nem mindenkinek adok az én drága időmből, de téged szívesen szórakoztatlak ingyen is...vagy fordítva hagyom hogy szórakoztass...amúgy meg nincs választási lehetőséged drága depressziós barátom...-mondtam neki az elején eléggé ridegen, amilyen a valódi személyiségem, de aztán egyre inkább kedvesebb hangnemet ütöttem meg, aztán már mosolyogva kaptam a vállamra a fiút és cipeltem be az épületbe ami előtt ácsorogtam nagyon is sokáig. Méghozzá ingencsak lenge öltözetbe, mert felsőt nem adtak rám, csak a nadrágom maradhatott rajtam. Úgy gondolták ez nagyon jó csábító fogás lesz számukra és igazuk is lett az bár biztos, csak épp a férfiakat nem csábítottam, ahhoz valami ilyen srác kéne akit most úgy elraboltam. Mert neki eléggé aranyos képe van ahhoz hogy elcsábítsa még a hetero embereket is erre a helyre. Nem egy ilyen kaliber mint én...de ezt én magyarázhattam, mivel hirtelen felvett ember vagyok kénytelen voltam engedelmeskedni, bár így mindenki szemügyre vehette a gyönyörű tetoválásomat a szívemnél. Ami teljesen ugyanolyan, mint amivel megszoktam jelölni az áldozataimat és sajnos úgy vélem ez a srác is így fog járni. Az áldozatommá teszem, csak mert más és nagyon érdekes a lelkének az illata. Nem mondanám édesnek mint a boldog embereké, de nem is olyan kesernyés mint a depressziósoké, az övé körülbelül olyan mint a mézbe mártott citrom. Két ellentétes íz keveréke, mégis tökéletesen kiegyensúlyozzák egymást.
De ezt félretéve, berugtam az épület ajtaját, aminek a hangos csapódására mindenki rám figyelt és tapsolva, fütyülve dícsérték meg a fogásomat. Aki bár nem valószínű, hogy be akart jönni ide én mégis elraboltam, hogy ne unatkozzam odakint. Egy hátsó elkerített boxba vittem a fiút és leültettem a fotelba, majd én magam felültem vele szembe az asztalra. Lábam között támaszkodva hajoltam oda hozzá, hogy még közelebbről megnézhessem. Magam sem tudom miért de eléggé tetszett a szeme, ahhoz hogy elvesszek benne, mint egy kristály a mély tengerben.
-Kérsz valamit inni? Biztos kérsz...miért ne kérnél? -kérdeztem a fiútól eljátszva a teljesen vidám embert, hogy így tökéletes ellentéte legyek neki, bár személy szerint szívesebben lennék önmagam,de akkor lehet hogy kirugnának, mert szemét bunkó egy alak vagyok. Ezért csak csettintettem egyet, mire hoztak nekünk egy üveggel a legjobb édes vörös borukból és töltöttem magamnak illetve a velem szembe ülő fiúnak, majd felé nyújtottam az egyik poharat, míg a másikat megtartva koccintottam vele. Biztos meglepő volt számára, hogy egyáltalán nem kérdezem a nevét, de ezen a helyen mi nem csinálunk ilyesmit, ha elekarja mondani elmondja, ha nem akkor névtelen marad. Én is csak akkor fogok bemutatkozni ha kérdez. Nem kockáztatom ezt a jövedelmező állást. Hiszen itt annyi lelket gyűjthetek amennyit csak akarok. Ez a démonom paradicsoma és az enyém is, bár eddig csak boldogságot szívtam el az emberekből, de ennek a srácnak a lelke olyan különleges, hogy akár az egészet szívesen kiszívnám belőle, de azt sajnos nem tehetem, mert meg van tiltva, de azért kostólgatni szabad. Azt mindig szabad. Ezzel a gondolattal a fejembe, vártam a fiú reakciójára a tettemre, hogy berángattam őt egy ilyen helyre |
Meghalt, elporladt, semmivé lett, megsemmisült. Így ért véget Hugo Peller élete, ki megidézett Teagan-t a démont.Szánalmas emberi lény. Miért hiszi az összes azt hogy mi majd a lelkükért cserébe elárasztjuk a mágiánkkal és híressé vagy gazdaggá tesszük őket? Nincs is mágiánk. Lételemünk a sötétség, otthonunk a Pokol, de mágia birtokában nem állunk. Mármint olyanban nem, ami átruházható lenne egy halandóra.Nekik márcsak a létezésünk is puszta mágia, hisz oly sérülékenyek, esendőek és bugyuták. Ezért sem lepődöm meg azon, mind ahányszor valamelyik szerencsétlen megidéz. Ómen vagyok. A halál Ómene.Balszerencsét hozok gazdám fejére, továbbá követem míg meg nem pusztul a szerencsétlenje. De ezek után munkám véget ér, hacsak nem ragaszt át valaki másra. Igen, parazitának is lehetne nevezni...parazita démon. Az életkedvet szívom a másikból.Érdekes lenne? Nem mondanám annak. Ez ugyan annyira érdekes, mint mikor pióca ragad az ember hátára, vagy mintha bélférge lenne.
Pellerrel már nincs több dolgom. Szomorú. Pedig úgy szerettem a háta mögött állva a fülébe suttogni hogy mennyire nyomorult szarzsák is ő. Kifejezetten élvezetes áldozat volt a maga szokott nyomorult módján. Sírt, zokogott hogy tűnjek a fejéből, hogy hagyjam élni, mígnem saját maga vetett véget kínlódásának
Még nem szólít haza az Úr, így sétálni indultam ebben a túlzottan színes és zajos világban. Útálom a színeket. Mind csak csacska ábránd, fényjáték....nem valós. Mi valójában zöld azt a szem pirosnak látja....ami piros, azt meg zöldnek. Bámulatos, mégis lehangoló a fordítottság iróniája. Hogy miért nem mentem haza? A szagok miatt. Azokat szeretem. Sok finom illat kering erre amit lelkembe szippanthatok. Mámorító.
---------
Az út szélén sétálok, majd rácsoszogok az aszfaltútra, hogy megálljak középen és a távolba bámuljak. Ó bárcsak jönne egy busz és hajtana át rajtam. Vajon milyen érzést okoz az, mikor egy jármű préseli kerekei alá a testem? Vajon melyik testrészemet passzírozná maga alá először? Csábító gondolat a halál, mi sajnos még engem, Óment is fenyeget ezen a világon. Természetesen a halál számomra nem azonos az emberek halálával. Ha én itt meghalok, csak visszatérek a pokolba. Oh... és pont ez az én nagy bajom. Míg az ember kiutat talál a fájdalomból és a világból, én minduntalan csak visszajárok
Megindulok újra előre. Nem jön a busz. De helyette valami hatalmas alak felém veszi útját.Megragadja a karomat és elkezd maga után cibálni. Rongybaba módjára hagyom hogy vigyen a lendülete. Mégis ki oly botor hogy egy óment basztat?Érdekel is engem? Kérdezze csak meg a nevemet, és rögtön ráragadok. Hmm ... finom kis áldozat lenne, de most hogy látom szemeit, ugyanis magafelé fordította arcom, rákell jönnöm a fiú nem ember.
- Mi okom lenne szórakozni? -kérdem halkan, állva a tekintetét fejemet oldalra billentve
-Mindjárt jön az eső. Az illatokat elmossa, az érzékeket tompítja, a port pedig felveri. Ki eddig derűs volt most majdan borús lessz. A sötét fellegek teljesen eltakarják majd a napot, és így az utcai forgalom is megszűnni látszik majd...munka nélkül maradsz majd, egészen felhővonulásig- igen, tudom mit dolgozik. Tudom, mert láttam ahogy becsábít magához pár nőcit. Ne azt nem tudom hogy miféle szerzet a fiú. Nem ember, az biztos....de vajon, mégis mi ő? |
Ez is ugyanolyan napnak indult mint a többi, csuklyám mögé rejtve indultam el az utcákat róva, kerestem a leendő áltozataimat. Legjobb megoldásnak az tűnt, ha munkát keresek magamnak ebben a hatalmas nyüzsgő városban. Minden fele jártam már, de a város egy bizonyos vörös pontja vonzotta maga felé az orromat. Arról nagyon sok jó illat jött, nos igen a host clubok világába csöppentem bele egy pillanat alatt. Átmentem egy sötét elhagyatott utcán és máris ennek az ellentéte tárult a szemem elé. Nyüzsgő élet, tömeg és mindenki boldog és szextől mámor állapotban mászkál. ~ez a nekem való hely, itt nagyon sok lelket tudok szerezni magamnak és annak a nyomorult démonnak is~ gondoltam magamba és ezzel indultam el munka ügyben kutakodni.
-Hé nincs kedved benézni hozzánk? Életreszoló élményben lenne részed...-mondtam az egyik szőke ciklon, aki rám akaszkodott, de én egy finom mozdulattal leszedtem a karomról és felemeltem a fejét az állánál fogva.
-Sajnálom szépségem, de munkát keresek...nincs ötleted hol találok esetleg? -kérdeztem csábos mosollyal, aztán ettől annyira zavarba jött a hölgy, hogy remegő kezekkel egy nagy több emeletes épületre mutatott. Ahol működött egy host club és hotel is volt egyben. Ez volt számomra a tökéletes hely, dolgozhatok ügyesen és még lakást se kell keresnem. Na nem mintha olyan sokat aludnék, de a látszatot fent kell tartani, hogy ember vagyok.
Hosszas keresgélés után, megtaláltam a főnököt, aki alaposan szemügyre vett és szinte szemmel levetkőztetett mesztelenre, aztán nem csak szemmel tette, komolyan le kellett vennem minden ruhámat. Mikor meglátta a testem ámulattal nézte át minden porcikámat, innen tudtam, hogy most már nyert ügyem van és fel fog venni. Így is lett, azonali kezdéssel beállhattam a hostok közé, de mivel ez a club két részre van tagolva, egy ahol a női vendégek vannak, kettő ahol a férfi vendégek. És mindkettő vendégcsoportot férfiak szolgálják ki. Nos mivel nem volt kedvem nőkhöz, meg már elég soknak vettem el a lelkét, hogy megunjam őket a férfiakhoz kértem magam. Ekkor állítottak ki az ajtóhoz,hogy csábítsam az embereket. Nos férfiakkal nem jártam sikerrel, de a másik oldalhoz, rengeteg nőt vittem, abba a hitbe ringatva őket, hogy majd én is megyek, persze ez hazugság volt. Találnak bent majd mást, aki után csorgathatják a nyálukat. Szemmel és orral próbáltam keresni a nekem megfelelő személyt, de nem igazán jártam sikerrel. Azonban megpillantottam egy eléggé depressziós hangulatú feketébe öltözött fickót, akinek olyan nem emberi illata volt. Fel is keltette az érdeklődésemet, hiába sétált az út közepén odamentem hozzá és elkaptam a kezét, majd magamhoz pörgettem mintha csak táncolnánk egyet.
-Mi okból vagy ilyen lehangolt? Kár egy ilyen szép arcot, így tönkretenni...neked mosolyogni kellene...vagy velem szórakozni...-mondtam kicsit perverz mosollyal, miközben felemeltem a fiú arcát hogy rá tudjak nézni közelebbről is. |
|
[60-41] [40-21] [20-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
