|
Témaindító hozzászólás
|
2012.02.07. 19:53 - |
 |
[80-61] [60-41] [40-21] [20-1]
Jól esett érezni hogy a testvérem átkarolja a dekeram és a csókom irányítása is hozzá került. Mikor hátradőltünk egy ágyon fejben továbbra is a tetoválásom miatt aggódtam, bárhogy is néztem, ígyis úgyis megfogja látni. De igyekeztem mindent feledni így árkaroltam gyengéden Keita nyakát hogy ne próbálhasson most már elmenekülni. Önző mód ha már ennyire belejött a csókba, nem fogom hagyni hogy félbeszakítsa amit elkezdett. Meg aztán ha egy kicsit is szeret teljesíti a kérésem, bár szinte biztos vagyok benne hogy az jár a fejében "mit csinálok a saját testvéremmel? de ő kért meg erre úgyhogy meg kell tennem" vajon csalódik bennem hogy ezt kértem tőle? Nem tudtam ezen sokáig gondolkozni mivel a testem automatikusan jobban magára húzta Keit, mert érezni akarta a közelségét, a testének az érintését. |
Még mindgí bizar a tulajdon öcsémmel smárolni.De valahogy egész ügyes benne. Ahh, nem hiszem el hogy ezt csunáljuk!
Átkarolom a derekáthogy megtartsam testét és kicsit hátra döntve őt veszem át a csókja felett az uralmat. Így hogy mostmár egyém a terep jobban elengedem magamat, bát még mindíg nem vagyok teljesen ellazulva, de igyekszem feledni gátlásaimat hogy megadhassam neki amit kér tőlem |
-Ahm...akkor viszont azt hiszem lesz egy meglepetésem a számodra...-mondtam neki félénken a szám elé téve ökölbe szorítva a kezem, de aztán eszembe jutott hogy nem lehetek most én a gyávam ha már megkértem erre a minimum az hogy én kezdem a dolgot, mondjuk tutira meg fog lepődni hogy jól tudok csókolni. Huh, eltartott néhány pillanatba mire minden bátorságomat összevakartam magamba. Kezeim közé fogtam Kei arcát és egy gyors mozdulattal megcsókoltam, bár elsőre a zavarban létem miatt úgy tűnhetett mintha csak belebotlottam volna és véletlen csókoltam meg, de egy pillanat alatt átváltozott a véletlennek tűnő csók, lassan lágy puha ajkaimmal csókoltam őt érzékien, remélve hogy elérek ezzel valami hatást. |
-Hogy mi?-nézek rá értetlenül. Elsem tudom képzelni hoyg az neki miért lenne jó ha bekötné a szememet...Én látni akarom az arcát... mert az mindent elárul nekem arról hoyg mit is érez éppen, őszinte e velem. Ha nem látnám az arcát , nagyon fura lenne
-Nem... nem kell bekötni a szemem.- mondom komolyan. Különben sem képzelnék el lányt... valahogy.. az annyira nem vonz... |
Öleléstől összerezzentem, nem...nem azért mert féltem, csak annyira jól esett. Érezni ilyen közel magamhoz a testvérem, mondjuk sajnos sejtem mi járhat most a fejébe, mert ismerem őt annyira.
-Kei...ha...ha szeretnéd beköthetjük a szemed...akkor...elképzelhetsz helyettem valami lányt...-mondtam neki a szemébe nézve, bár a hangom komolyan csengett, mert nem akartam tényleg ráerőltetni amit én akarok, de a tekintetem mindig elárul. Mivel abból szomorúság volt kiolvasható az öletem miatt. ~mondjuk ha bekötöm a szemét, akkor nem látja a tetoválásom...talán jobb is ha nem látja, végén kioszt hogy miért nem szóltam neki erről vagy miért nem mutattam meg...mondjuk kinézem belőle hogy egyetért a szem bekötéssel~ gondoltam magamba és vártam hogy ehhez mit szól Kei. Végülis neki könnyebb lenne ha azt képzelné hogy lány vagyok, mondjuk akkor nekem kellene többnyire ügyködnöm...hiába láttam már egy két videót a valóság komolyabb. vajon meg tudnám tenni? |
Felsóhajtok. Nem igazán tetzsik az ötlet hogy én basszam meg Shint, mikor ő a tulajdon öcsém, de rábólintok, továbbra is az arcát simogatva.- Rengben,ez esetben megteszem...- mondom neki halkan Magamhoz vonva hogy jó szorosan megölelhessem. Nem igazán tudom hogy hogyan kezdjek hozzá ehhez az egészhez. Neeem, nem vagyok szűz... de az ő teste olyan mint az enyém... a tükörképe... emellett meg mégiscsak a testvérem... ez vérfertőzés.... vagy nem? |
Ahogy az arcomra simít még jobban a vörös árnyalat felé kezdett el haladni az arcom, de mikor hallottam hogy mit mondott csak lesütött szemmel néztem oldalra.~igaza van össze kellene szednem magam...de legutóbb is csak egy pillanatra nem figyeltél rám és mi lett a vége?most jobb ha más rak seggbe engem? hagynád?~ gondoltam magamba, de nem tudtam kimondani ebből egyetlen egy szót sem. Ekkor újra elkezdett mondani valamit Kei. Először nem is igazán fogtam fel mit akar csak a gondolataimba merültem. Aztán rátettem a kezem a testvéremére.
-Kei...a...azt akarom hogy sajátíts ki...csak...csak a tiéd akarok lenni...senki másé...ezzel nem bántasz....tényleg...ez a vágyam...-mondtam neki komoly hangon, de kicsit akadozva mert tényleg eléggé zavarba voltam hogy ezt mondtam ki.
~de ha más csinálná, na az már bántás lenne...tudom hogy te nem vagy erőszakos hogy te vigyázol rám...és szeretlek Kei...de ha más csinálja félek hogy soha többé nem lennék önmagam...mert akkor már tényleg mindent elveszítek~ |
-Sajnálom, nem kötelezlek ilyesmire...csak- Ekkor már odalépek elé és finoman az arcára simítok.
-Shin, ha nem szeded össze magadat, tényleg seggbe fognak rakni!-mondom neki ridegen erre összerezzen és lesüti a szemét. Aranyos pofija, annyira gyerekes, annyira finom vonású, pedig egy ábrázattal rendelkezünk. Annyi a különbség, hogy az ő tekintete lágyabb mint az enyém, és túlsok mindent közöl az arcával...túl sokat.
Finoman cirógatom hüvelyk ujjammal az arccsontját.
-Nem akarlak bántani Shin..., és azt sem szeretném hogy más bántson! -mondom neki komolyan-De, ha tényleg azt akarod... ha tényleg ez a vágyad, és nemcsak azért kéred tőlem, mert félsz ha más csinálja veled először, akkor megteszem. Ellenkező esetben nem, nem vagyok hajlandó bántani téged! |
Valahogy aranyosnak találtam hogy ilyen félénken kérdez, ez is csak megerősített abba hogy tényleg szeretem őt. Zavaromban a kérdéseitől ösztönösen elvörösödve fordítottam el a fejemet a másik irányba és az egyik hosszabb tincset kezdtem csavargatni az ujjam köré.
-Ahm...igen ezt...i...inkább veled szeretném...mint...bárki mással itt...mert ha belegondolsz előbb vagy utóbb ez is sorra kerülne...nem csak...-egy pillanatra megáltam mert rosszul lettem. -nem csak az ami tegnap történt...-mondtam a testvéremnek. Bár igaz ez így eléggé nyersnek tűnhet, de ha belegondol akkor igazam van. Lehet később messzebbre is mennek majd az orálszexnél és én pedig azt szeretném ha olyan ember venné el a szüzességem akit szeretek, nem pedig egy olyan aki kanos és csak a lányosabb embereket húzza meg.
-Sajnálom...nem kötelezlek ilyesmire...csak...-megakadtam, mivel nem akartam újra elimételni azt ami nem rég hagyta el a számat. |
Lemerevedek. Mit kérdezett?Nem... nem kérdezhette ezt... ugye?
-Shin...- sóhajtom de ahogy rápillantok az arcára önkéntelenül is bólintok egy kicsit.- EZt akarod?-kérdezem kicsit félénken hogy most ezt komolyan gondolja e. Ő meg csak visszabiccent majd félrekapja a tekintetét félősen.
-És... am... most... most akarnád...?-kérdem egyre nagyobb zavarban |
Csendesen követtem a testvéremet a kajáldába is, meg a folyosón is a cellához mellette haladtam közvetlen közelében haladtam, mintha attól féltem volna hogy egy lépés után elveszíteném őt örökre. Mikor beértünk a cellába én letelepedtem az ágyra és gondolkozni kezdtem miközben a plafont bámultam, de néha rápillantottam a testvéremre is. De ő csak szobor módjára állt a rácsoknál, néha fel s alá kezdett el sétálni, de nem szól semmit. Én viszont megtörtem a csendet.
-Ha arra kérlek...szeretkeznél velem? -csúszott ki a számon, nos igen arra gondoltam, hogy ha egyszer ilyenre kerülne a sor inkább Keita tegye meg mintsem valami hatalmas gorilla vagy akár egy őr. Hiszen Keit szeretem, bár nem vagyon benne biztos hogy erre képes lenne értem, csak reménykedni tudok benne, hogy megtenné. De nem várom el tőle...nem kötelezhetem hogy ilyesmit megtegyen. Sőt azt hiszem a kérdés maga le fogja őt sokkolni egy kicsit. |
-Te még eszel?- Egészen eddig próbáltam ignorálni minden zajt. Próbáltam kizárni a külvilágot, hogy ne durranjon szét az agyam mint valami túlfújt groteszk lufi. Lomhán nézek fel Shinre.
-Úgy nézek ki mint aki eszik?-kérdezem a kaját bökdösve szinte már csak kényszerből, hogy nehogy valaki másba vájjam bele ezt a nyomorult kést.
– Menjünk innen...- állok fel, a tálcát magammal víve majd benyújtva az ablakon. Jelzek az őrnek, hogy megyünk, ő pedig visszakísér minket a cellánkba
Újból a csend fojtogatja a torkomat. Shin az ágyára vonult vissza, én maradtam a rácsnál. Nem hinném hogy beszélgetős hangulatában lenne..., mondjuk nekem sincs sok mondanivalóm. Túl kell lendülnünk a tegnapon, elfelejteni mi történt hogy tiszta fejjel mehessünk át a holnapba. |
Hiába utasított Kei hogy aludjak még nem jártam sikerrel, csak tovább öleltem őt és eljátszottam hogy alszom ott mellette. De nem sokkal később jött az őr ébreszteni mindenkit. Nem akartam felkelni, sőt megmozdulni sem, de sajnos nem volt más választásom. Még mindig remegtem a tegnap történtek miatt. A testem ösztönösen pánikba verte magát, hiába volt az elmém nyugodt, nem tudtam megállni hogy össze ne rezzenjek mikor megláttam az őröket, meg a nagy darab börtöntöltelékeket. Talán mind közül én vagyok a legvékonyabb és legnőiesebb, ez eléggé zavaró és hatalmas hátrány az biztos. Így nem csoda hogy mindenki beszól nekünk a kajáláshoz menet.
De még ott se hagytál abba, mindenki zajongott és nekem szólogatot be. Ismertem a testvérem, tudtam hogy most belül mindenkit szinte darabokra tépett hogy ilyeneket mondtak nekem. De én igyekeztem érzelemmentesen nem lehajtott fejjel menni az ételemért. Próbáltam figyelmen kívűl hagyva a beszólásokat, átha ezzel elérem hogy befogják a szájukat. Sajnos nem így lett, addig folytatták amíg az őrök bele nem kötöttek a dolgokba, akkor odamentem Kei mellé és leültem kajálni. Bár jóformán csak bökdöstem az ételt. Nem igen volt étvágyam, bár Kei noszogatott hogy egyek, ezért magamba erőltettem pár faltot hogy ne okozzak neki csalódást.
Mikor hallottam hogy Kei az asztalra csap kicsit megijedtem, de rögtön bokán is rúgtam hogy hagyja abba mert a végén bezárják valami külön cellába.
Miután végeztem a kajámmal, odavittem a tálcát, ahol le kellett adni, bár ahogy elhaladtam az egyik ember mellett ő ráütött a seggemre, mire a válaszol az volt hogy a tálcát egy gyors mozdulattal a torkának ütöttem magam magam elé tettem újra. Így olyan mintha nem csináltam volna semmit, de a srác fuldokolni kezdett. -Francba a ribanc megütött...zárják be...-hangoskodott, de én teljesen ártatlannak tűntem, ezért jó néha az aranyos pofi, így elértem hogy a srácot csukját külön zárdába, amiért így hangoskodott.
Leadtam a tálcámat és visszamentem Keihez, de most már vele szembe ültem le. -Te még eszel? -kérdeztem tőle a könyökömön támasztva meg az arcomat és a fejemet. |
Shin felém mozdul hogy karját derekamra fonhassa. Olyan mint egy kisgyerek aki a maciját szorongatja. Meglepően aranyos, de hát pont emiatt került ilyen szar helyzetbe. Túl aranyos ide.
-Mennyi lehet az idő?
-Még ébresztő sem volt. Aludj még!
-Nem tudok- dünnyögi a ruhámba. Finoman megcirógatom a haját, mire mormogom valamit, de nem értem hogy mit akar. Felsóhajtva nézem a rácsot. Itt valahogy eltűnik az idő, elvész a falak között, mint ahogy a napok is. Minden olyan egyhangú, silány.... semmilyen.
-Ébresztő!- harsog végig az őr a folyosón botját végigkocogtatva a rácsok felszínén.
-Gyere Shin... mehetünk vályúhoz!- mosolygok rá, de ő megint megreszket. Biztos fél kimenni a többiek közé, amit nem csodálok. De ha most ölelgetni kezdem vagy megfogom a kezét, csak még kecsegtetőbb prédalátványt nyújt majd , ezért kikászálódva mellőle a rácshoz lépek, hogy megkaphassam börtönékszeremet, aztán a rabcsőz noszogatására elindulok a folyosón. Shin is jön mellettem, leszegett fejjel. A folyosó csak úgy visszhangzik, olyan mintha a vörös szőnyegen vonulnánk, eltekintve attól hogy gúnyos megjegyzéseket vágnak hozzánk, és hogy az őr aki vezet minket röfögve röhög.
~oOo~
Nagy a sor, túl nagy. Shin még jobban ki van téve emiatt a bámuló tekinteteknek. Miért nem képesek ezek a mamlaszok a kajájukkal foglalkozni? Miért pont őt kell bámulniuk? Jah persze... nincs jobb téma... a börtönben ritkán van valami esemény, és ha adódik egy olykor-olykor, azt hónapokig nyújtják, húzzák, kenik mint a taknyot. Undorító!
-Hé! Cicafiú, engem is leápolnál a fürdőben délután?-hallom jobbról a benyögést. Hahotázás. Mintha annyira kurva nagy beszólás lett volna ez attól az ökörtől
-Kicsike, ha nem ízlene a mai reggeli, adhatok helyette neked joghurtot! Hallom nagyon rákaptál mostanában
-Ja joghurt az nálam is van- Az őröknek kell közbelépniük, hogy elhallgattassák őket, mert ez már zavargásnak számít. Olyan erősen szorítom ökölbe kezemet, hogy az már fáj, de nem nézek semerre, meg se moccanok. Amint megkapom azt az átkozott tálcát elrongyolok a legtávolabbi asztalhoz a sarokba. Shin is követ kicsivel rá. Helyet cserélek vele hogy ő legyen a fal fele és takarhassam, de még így is bámulnak minket. Sőt már én is kapom a megjegyzéseket, persze mostanra suttogva, hiszen nem mernek hangoskodni
-Vajon a másik iker nyelve is hasonlóan szorgos?
– Hülyéskedsz? Ezek biztos egymást tanítgatják... hallottam hogy egy cellában vannak.- Ekkor csapok az asztalra. Kurvára kezd elegem lenni ebből a viselkedésből. Hogy képzelik, hogy így beszélnek rólunk?! Mocskos népség! |
Nagyon sokáig nem voltam képes lenyugodni. Hiába próbált álomba vagy inkább nyugalomba ringatni Kei, nem járt túl sok sikerrel. Annyira sokkos és depressziós hangulatba voltam, hogy képes lettem volna lelőni magam ha tehetettem volna. De nem hagyhattam itt a testvéremet egyedül egy ilyen szemét helyen. Mondjuk nem vagyok számára nagy segítség, főleg hogy nekem kell segítség, amiért gyenge vagyok. Fel fognak falni itt mikor Kei nem figyel rám. De nem kérhetem hogy örökké tartsa rajtam a szemét, ugye?
Hagytam hogy a bátyjám lemossa rólam a koszt amit az őrök lövöldöztek rám, de nem éreztem magam tisztának. Pedig reménykedtem hogy a testvérem kezei által megtisztulhatok, de ez csak egy hiú remény volt. Éreztem hogy befektet az ágyba és betakar, bár számomra most a világ csak egy massza volt. Elmém nem akart látni semmit, egyedül csak Keit. Eltartott egy ideig mire sikerült álomba merülnöm, de sajnos akkor is a rémek lopakodtak be az elmémbe és zavargattak folyamatosan. Csomó kép jelent meg előttem, a múltról, a balesetről, az őrökről, de még a rejtett vágyaim is előkerültek, ezért nem aludtam valami nagyon sokat. De nem is mocorogtam, mert hagytam Keit aludni.
Mikor már felkelt Kei, én is kinyitottam a szemem, bár valójában csak játszottam hogy alszok, ugyanis egy idő után már nem akartam látni a fejembe lévő képeket, ezért sem akartam elaludni.
Erősebbnek kell lennem. Döntöttem el magamba, ezért se fogom hagyni hogy befolyásoljon az amit velem tettek. Tény hogy bemocskoltak, de nem hagyhatom hogy ez teljesen összetörjön, mert akkor széttépnek az biztos. Kei iránti szeretetemből fogok erőt merni. Ha testileg nem is, lelkileg erős leszek. Határoztam el magam. Aztán Kei felé fordultam és úgy ölteltem át őt mintha egy plüss mackó lenne mellettem.
-Mennyi lehet az idő? -kérdeztem tőle halkan, szinte suttogva, mert attól féltem hogy valaki felkel a hangomra és újra zajongás fogja megtölteni a helyet, pedig most békére vágytam. |
-Kei...mocskoshüp...mocskos vagyok...sa...sajnálomhüp hogy gyenge vagyok...-Hallom fájdalmasan elveszett hangját amitől megsajdul a szívem és csak még jobban, még elszántabban ölelem őt, hogy mentsem a világtól, mentsem fájdalmától.
Mintha elvehetném tőle, pedig tudom, hogy erre semmi módom. A cellasor moraja egyre erősödik amitől valószínű az ő fájdalma csak nő, hiszen megint csak reszket szegénykém. Hallgassatok el! Mindenki hallgasson el! Üvölteni szeretnék, harcra kelni, de nem merem elereszteni
-Csss....Shin....-Próbálom elhallgattatni. Ez az egész az én hibám, hogy ide került, most meg nem tudok mit tenni. Ha nem erősödik meg, a börtön fel fogja falni. Mert a börtönben így megy az élet, az erősebb kutya baszik, és most őt baszták meg. Haragot szít bennem, ő ezt nem érdemelte. Ostoba kölyök módjára követett a börtönben, pedig ha ellenem vall, megúszhatta volna.
-Sajnálom Shin, nagyon sajnálom!- motyogom füléhez hajolva, továbbra is ringatva és babusgatva a fiút.-Sajnálom.
~ooo~
Sokáig ültem Shinnel a földön, egyre csak nyugtatva őt, próbálva elmondani neki hogy ez nem az ő hibája, hogy ne kérjen érte bocsánatot, mikor nem is tehet róla, de makacsa a szentem és a fejébe vette, hogy őt most bemocskolták, és bűnt követett el ellenem. Édes, naiv kis hülye! Pont ezért fogják majd újra és újra seggberakni, hiszen a valaga szinte kiabálja: " gyenge vagyok kúrj meg "! Hogyan tehetném én őt erősebbé?Nem olyan a jelleme, így nem tudom mit tehetnék érte. Miután lemostam amennyire tudtam a benti csapnál, befektettem az ágyába és bebugyoláltak a takarójával. Akkor végre csönd borult silány lakunkra, mert elaludt. Valószínű rettenetesen kimerült a félelemtől, a sokktól, na meg attól amit műveltek vele. Felállok és elkezdek járkálni fel és alá amennyire a tér engedi. Ezért biztos hogy lázadást szítok majd! Som mocskos rohadék, csapatostul bántalmaz egy srácot? Undorító!Bezzeg velem nem mernek kikezdeni...oh csak próbálnák meg....
~OoooO~
Fáj a fejem, nem aludtam sokat, és mindemellett Shin mellett pihentem le azon a pici ágyon így persze hogy szar az ébredés. Elgémberedtek a tagjaim. Felülve nyújtózkodom egyet és nézek körbe. Hm... még nem lenne reggeli idő? Hányra állhat az óra? |
~így hogy a számmal csináltam mindent nem csókolhat meg többet Kei, az az számára biztosan undorító lenne...~ gondoltam magamba miközben némán kezdtem el sírni. Vállaim remegtek, ahogy csendesen zokogtam a testvérem karjaiba. -Kei...mocskoshüp...mocskos vagyok...sa...sajnálomhüp hogy gyenge vagyok...-mondtam neki két szipogás közbe és igyekeztem megtörölni a könnyeimet, hogy ne sírjak úgy mint egy kisgyerek,de mivel elég hangos lett a börtön hogy engem olyan szétesettnek láttak és tudták mi történt, a hangomat ne m igazán lehetett hallani a sok fütty és húúú ez az között. |
Gyorsan leveszem róla a szutykos felsőt és helyette ráadom azt ami eddig rajtam volt. Ölembe húzom és elkezdem ringatni ahoyg előre hátra dölöngélek vele.
-Cssss... Shin... Csss...nyugodj meg! Sajnálom... Sajnálom hog yezt tették veled...-símogatom szomorúan a haját. Legszívesebben üvöltve örjöngenék, de nem hagyhatom magára |
Először megijedtem mikor hozzám ért valaki, ezért ösztönösen ellenkezni kezdtem. Mikor meghallottam a testvérem hangját, akaratlanul is elkezdtem sírni és szorosan magamhoz öleltem, teljesen megfeletkezve arról hogy más mocska van rajtam.
-Kei....Kei...én...én nem akartam...de...ezt kérték hogy veled maradhassak...Kei...sajnálom...-mondtam több szipogás közepedte elhaló hangon a testvéremnek. De csak aztuán miután sikerült kicsit magamhoz térnem a sokktól, ami eltartott talán egy óráig. Addig csak némaságba burkolva öleltem a testvérem. |
Mikor ébredek Shin nincs velem. Hova tünt? Valaki veri a rácsot, ohh a fenébe az ébresztővel! Felkászálódok és a nyíló ajtóhoz lépek kótyagos fejemmel.
-Hol van a testvérem?-Kérdezem de az őr nem válaszol csak elkéri a kezemet, rámrakja abilincset és elvisz a reggelizőbe. Itt sem látom Shint. Hova a csudába tünhetett el... nem tetszik ez nekem! Mikor visszavisznek akkor sincs bent... ebédnél sem látom mint ahogy a délutáni szabadtéri foglalkozáson sem. Mikor visszavisznek akkor már ott van. Megalázottan mások szutykától csatakosan, reszketve. Elönt a düh a félelem és az aggódás. Azonnal odasietek hozzá és ölembe nyalábolva ölelem át.-Shin... Shin- szólongatom reszketve. Miért kell pont őt bántani? Oh, hát persze... a gyengéket feleszik a börtönben..... ajj Shin... hoyg vigyázzak rád? Hogyan segítsek rajtad? |
[80-61] [60-41] [40-21] [20-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
