|
Témaindító hozzászólás
|
2012.02.06. 00:27 - |
 |
[110-91] [90-71] [70-51] [50-31] [30-11] [10-1]
-Re..rendben. Én lezuhanyozok. - És ezzel el is libben. Oh, egek.. mi lesz velünk? Miért kell mindennek ennyire bonyolultnak lennie? Miért nem lehet semmissé tenni egy tettet, vagy egy érzést csak úgy kiölni magunkból?Most még csak viszolyog tőlem, de végül magamra fog hagyni... mert ezt érdemlem amiért ilyen beteg fasz vagyok.Visszamegyek a szobámba és idegességembe kikotrok egy szál Cigit Shuta ruhájából. Az anyagot az orromhoz emelve szimatolom meg. Annyira finom illata van!
Félrerakom majd rágyújtok, ekkor meghallom a hangját magam mögött
-Raven, tudsz adni ruhát? -Hallom, de kissé le vagyok fagyva mivel a gondolatok lustán kavarognak csak az amúgy is kusza katyvaszos fejemben. Lassan emelem rá tekintetemet. Egy szál törölközőben áll előttem, pirospozsgás pofival, és nedves testtel. Ficánkol egy érzés a gyomromban a látványra. Félrekapja fejét, de én nem bírom elvenni a tekintetemet. Annyira vadítóan fest... annyira, dögös...
- Hallod?! - Integet orrom előtt de nemsikerül elterelnie a tekintetem - RAVEN!! - Már ordít így rápillantok.
- mit.. szeretnél? - kissé elfordulok, mert megint elszégyeltem magam.
- Ruhát... nekem nincs, de neked van egy csomó... Szóval adj ruhát...
- Oké, bár lehet, hogy kicsit nagyobbak lesznek rád, mert te olyan kis vézna vagy... - Lököm neki. Próbálom a normálist adni, pedig a lelkem nagyon is kavarog, a szívem meg úgy dübörög mintha most futottam volna le a maratont.
- Be lehet fogni! - Elmegy hogy ne lássam ahogy átöltözik. Tessék máris megtartja a távolságok tőlem... többé valószínű egy ágyban sem lesz hajlandó aludni velem. Mint ahogy a kezemet sem fogja majd megfogni...
- Ja! - Tér vissza hozzám, már felöltözötten. A cuccaim kicsit lógnak rajta, de ettől csak még szexisebb - Többet a cigimhez ne nyúlj!
- Mert miért ne? Vézna kisasszony egyedül akar elpatkolni tüdőrákban, vagy mi? Mindig telik az ilyen szarra pénzed, nem hiszem, hogy egy szál olyan kurva nagy gond lenne! - Válaszolom flegmán, erre nekem ugrik, és az egészből kisebb bunyó kerekedik. Hol én vagyok felül, hol pedig ő. Nagyon szórakoztató őt újból és újból lenyomni. Végül elfárad, így könnyű szerrel magam alá paszírozom
-Látod Shuta, kell neked majomkodnod? Esélyed nincs ellenem! Muhahaha!- nevetek fel élvezet teljesen bár csak megjátszom. Mikor tekintetem találkozik az övével rögvest elhallgatok. Hatalmas szemekkel néz rám, amitől szám kissé kinyílik. Úgy megcsókolnám megint... annyira meg szeretném csókolni őt.Látom ahogy átvált a döbbenete rémületbe. Elkezd mocorogni. Mintha csak tudná mi jár a fejemben
-Raven, engedj!- Egy ideig nem mozdulok, csak ugyanúgy nézem, erre kapok egy pofont. Rögtön észhez térek majd feltérdelek és kiegyenesedve az arcomra simítok.
-Sajnálom...- hebegem, és már le is rebbenek róla hogy bezárkózhassak a fürdőbe. Miért történik mindez? Amióta megcsókoltam, sokkal erősebb a vágyam iránta.... mocskos... rossz.. undorító ember vagyok! |
Enyhe kifejezés a leugrás, mert én reppentem róla, mikor közölte, hogy hol ülök épp.
- Hát, pedig enned kell, mert muszáj, mert attól erősödsz... - hadarom neki, bár nem hiszem, hogy olyan nagyon érdekli. A konyhába megyek, hogy csináljak valami kaját, de ebből nem lesz sok minden, mivel képtelen vagyok a meredt bámuláson kívül bármit is tenni. Ez olyan zavaró! Mire gondolhatott, amikor rá ültem? Arra, hogy hogyan dughat meg, vagy... izé... na, ezt hagyjuk abba.
Eléggé elmerenghettem eme borzasztóan szórakoztató, és felettébb izgató beszéden, mit fejemben tárgyaltam le, mert Raven hangját hallom, nem olyan messziről. Hirtelen kapom fel a fejem, és tekintek rá, bár még mindig pirultan. Csendesen végighallgatom mondandóját, de nem is tudom... Raven sokat mond, de keveset tesz. Folyton hazudik, azonban tudom, hogy velem nem szokása, főleg, ha ilyen komoly dologról van szó.
- Re..rendben. - Bólintok lassan. - Én lezuhanyozok. - Más hozzáfűzni valóm nincs igazából. leakarom hűteni magam, meg az éjjeli mocskot lemosni sebes bőrömről. Be is spurizok oda, és magamra zárom az ajtót.
A meleg víz éget, szétmar. Hiába erőszakolom meg szívemet, sosem lesz jobb. Az érzés, mit éjjel éreztem, keservesen tombol bennem, hogy kitörjön. De, nem hagyom neki. Pusztítson csak el, belülről. Engem nem érdekel. Az álarcot, mit csontos, hosszú ujjaimmal kitartóan tartok arcom elé, nem hullik le oly könnyedén.
Beszívom ennek a mocskos világnak levegőjét, támadom kölni illatát. Együtt lélegzünk, együtt dobban szívünk... mégis te uralkodsz felettem, s én rabod vagyok a kín ketrecében. Mi van bennem? Düh, kétségbeesettség, keserű felismerés, vagy netán barátság? Igen, egy mély barátság, mit Raven iránt táplálok, s mi az ő részéről átment szerelembe. Hiába kérném meg, hogy felejtsen el, mert mindennap lát engem s testemet, ami után úgy epekedik, nem? Igazán nem tudom, hogy miért mondta azt, amit. Nem fogja betartani. Együtt lakunk, s egy idő után nem bírja türtőztetni magát, s nekem esik, megölve lelkemet, mocsokba tiporva testemet. És én engedni fogok neki, mert ellenkezni haszontalan... erősebb nálam jóval...
A meleget felváltja a hideg, s én igazán szenvedek a zuhanyrózsa vízsugara alatt, ettől a hirtelen változástól. A hideg vízcseppek gyorsan száguldanak végig tetovált testemen, s ezt élvezem.
Fogalmam sincs, hogy mégis mennyi időt töltöttem bent a fürdőben, de azt tudom, hogy melegvíz ma már nem lesz. Hopika.
Egy törölközőt csavarva a derekamra rontok ki a fullasztó párás helyiségből.
- Raven, tudsz adni ruhát? - Kérdezem, mögé állva. Megint a cigimet szívja az álnok kis hülye! Morcosan nézem, ahogy az ÉN cigimnek a végét ajkai közé veszi, és mélyet szív, bizonyára rendesen letüdőzni. Nyelek egy nagyot. Most az vicces, hogy ez egy apró kis picurkát hatással volt rám? Talán... velem is így játszana, ott lent? - Ne erre olyan szinten elvörösödök, hogy a rák sírva könyörögne receptért a gyógyszertárban.
És ráadásul neki is most kellett rám néznie. Fejemet elfordítom, de érzem, hogy tejesen végigmér, minden kis porcikámat. Szemeire pillantok, mert ő inkább a törölköző egyik végének meredt bámulásával elfoglalva. Az ott, ami annyira csillog, az vágy?
- Hallod?! - Integet neki, de semmi reakció. - RAVEN!! - ordítom el magam, mire végre rám kapja a tekintetét.
- mit.. szeretnél? - Zavarodottan elfordul másfele és el is veszi rólam a tekintetét.
- Ruhát... nekem nincs, de neked van egy csomó... Szóval adj ruhát... - Mormogom.
- Oké, bár lehet, hogy kicsit nagyobbak lesznek rád, mert te olyan kis vézna vagy... - Vágja hozzám a kritikáját a testemmel kapcsolatban, nekem meg megy fel az agyvizem.
- Be lehet fogni! - Morranok rá sértődötten, de csak halkan kuncog. Kapok boxert, meg egyebeket. Elfordulo, és már venném le a törcsit, de rájövök, hogy Raven. Ezért is ballagok vissza a fürdőbe, ahol felöltözök, majd vissza be, a közös kis hálónkba.
- Ja! - Eszmélek fel hirtelen, mire egy kicsit megijed, mert összerezzent. - Többet a cigimhez ne nyúlj! - Szigorú Shoun Tant elővéve nézek rá.
- Mert miért ne? Vézna kisasszony egyedül akar elpatkolni tüdőrákban, vagy mi? Mindig telik az ilyen szarra pénzed, nem hiszem, hogy egy szál olyan kurva nagy gond lenne! - Oktat ki.
Bennem felmegy a pumpa és neki esik. Az ágyon végezzük, és hamar birkózni is kezdünk. Olykor én, olykor meg ő van vezetési előnyben... |
Súly nehezedik testemre. Mégis mi folyik itt? Ki az az állat aki rám tehénkedik, és amúgy is mire fel teszi ezt? Fájdalmaim vannak és éppen alszom! Hát nem látja?
-Raven....ébren vagy?-Hát rohadtul nem vagyok ébren! És nem is akarok! Kegyetlenül összeráz ez a merész emberke, erre fájdalmamban felnyögök. Kinyitom lustán szememet, Shutával találom szemben magamat, aki rajtam trónol. Várjunk! De tényleg, az ölemen ülve bámul rám hatalmas, szép szemeivel
-Mit szeretnél reggelire?-Lefagytam, csak bámulni vagyok képes. Finom vonású szép arcán pír jelenik meg, mint ahogy valószínű én is pipacs színben pompázom már zavaromban. Miért ült rám? Úgy gubbaszt rajtam mint egy szerelmetes kislány, pedig tudom, hogy ő se nem szerelmes, se nem lány. Formás kis segge, amely pont azon a helyen kuporog, szinte tökéletesen illeszkedik az én ágyékom vonalára. Uhh..., megszédültem a gondolattól hogy esetleg, de nem... nem szabad erre gondolnom sem, mert még a végén felébredek alul, ő meg megérzi. Megint megijeszteném, és elszaladna tőlem, pedig nem akarom elijeszteni.
-Raven! Azt kérdeztem mit ennél- sürget meg félretekintve rólam, én viszont még mindig bámulom. Lassan térek észhez, de amint ez megtörténik lesütöm a szememet.
-Nem vagyok éhes..- válaszolom
-Kamu
-Mondom hogy nem vagyok
-Kamuuuu
-Shuta, a farkamon ülsz...- suttogom lángvörös arccal kicsit kínlódva mert érzem ahogy bizsergek a tájon, és ez sehogy sem jelent jót.
Mit akit az áram baszott meg, úgy ugrott le rólam és spurizott el a konyhába, dadogva hadarva, hogy márpedig ennem kell, és ő valamit így is úgyis majd belém töm, csak figyeljem meg, mert olyan nincs, hogy nem eszem. Visszaszólnék neki, hogy az egyetlen dolog amit a számba vennék most szívesen, az az ő farka... de ezt a megnyilvánulást inkább megtartom magamnak.
Kikászálódok az ágyból és utána indulok. A konyhában áll, a pultnak támaszkodva, de nem csinál semmit sem, csak bámul maga elé. Kezei finoman remegnek ahogy a pultnak dől. Ideges? Fél? Netán szomorú? Fájdalmat ébreszt bennem, pedig nem vagyok az az érzelgős csöpögős okádék pasi, akibe gyakran megjelenik a bűntudat. Bennem még a morzsája sem fordul meg túl gyakran, most viszont úgy érzem hogy én tehetek róla hogy ennyire marcangolja magát
-Shuta...
-Áh, ….Raven- kapja felém buksiját zavartan
-Felejtsd el a tegnapot jó? Ígérem nem fordul többet elő... nem foglak zaklatni vagy rád mászni, esküszöm- ígérem neki, bár az én szavam mit jelent? Hazudok mint a vízfolyás, a szavamat mindenkinek adom, de ritkán tartom. Mégis most reménykedem, hogy Shuta kiérzi szavaimból, hogy komolyan beszélek, hogy nem akarom átvágni, és megbízhat bennem |
Hamar elalszok miután átkarolva mesélt nekem régi sztorikat. Viszont azt még érzékelem, hogy kimászik mellőle. Miért nem tudna egyszer az életben ott maradni mellettem, és átölelni, úgy aludni? Komolyan idegesít!
Reggel korán felkelek, Raven itt fekszik mellettem. Olyan aranyosan szuszog! De,de most mit egyek? Ahj, ezt a kérdést már annyiszor feltettem magamban, de válaszolni sosem tudtam rá...Most akkor már semmi sem lesz olyan, mint régen? A legjobb barátok vagyunk, de ezt most bekavart.
Egy pillanatra ismét felé nézek. Hirtelen jut eszembe a csókunk, amitől most rendesen elvörösödök. Valami hülye gondolat folytán hajolok fölé, mászok rá, és lerakom seggemet az ágyékára... mondjuk nagyon nem oda akartam, de már nem merek megmozdulni...
- Raven... ébren vagy? - Rázom meg kicsit. Nyitogatja a pilláit. Hamarosan beazonosít, ahogy azt is, hogy hol ülök és mentem elpirul egy kicsit. Oké, én is ezt teszem, csak talán egy kicsit jobban.
- Mit...szeretnél reggelire? - Kérdezem, de ő nem válaszol, csak néz... mintha elgondolkozott volna.... |
Shuta szinte berobban a szobámba. Hogyan? Dehát.. mi történt vele? Nagyon zalkatottnak látszik és ez megrémiszt. Rámugrik és ledünt az ágyra. Ez borzasztóan fáj, és fel is szisszenek rá.
Nem meséli el mi történt vele, de nagyon fura amiket mond meg ahogy viselkedik. Mikor azzal jön hogy meleg vagyok teljesen elvörösödöm. Retardáltnak érzem magam. Vajon azért mert ez volt életem első visszautasítása, vagy csak szimplán azért mert az is vagyok? Igen... retardált... torzszülött... beteg elméjű... és kis híján magammal rántottam Shutat is ebbe a fertőbe.
Még magyaráz nekem majd betakarózva hozzám bújva megkéri hogy meséljek neki mint régen, hogy megnyugodhasson.
Nehezen megy most a régi elnyűtt történet felelevenítése mert úgy zakatol a szívem hogy menten megpusztulok mellette. Végül bealszik, én meg kimászva az ágyból bevetem magamat a fürdőbe. Miért történik mindez velem? Miért leszek szerelmes a legjobb barátomba és miért erőszakolom rá magamat ilyen szinten? Lehet hogy ez valami betegség itt bennem? Mégis hogyan szedhetném ki?! Oh, Shuta mit tegyek hogy ne nézzek rád ennyire más szemmel? |
Mégis mi a faszomat csináljak? Mert tény, hogy kurvára fázok. Talán csak a konyhába kellett volna kimennem, nem pedig az utcából...basszus.
- Fááázok. - Nyavalygok a sötétségbe, mint valami idióta. De, az is vagyok, nem? Elmenekültem előle, pedig, ha csak eltolom magamtól és megmondom neki, hogy én nem érzek úgy iránta, akkor minden rendben lenne, nem?
- Ajj! - Hiszti jön, megy és elszáll. Visszafelé indulok meg, mert a tökeim lefagynak, a seggem lyuka meg befagy.
Ám, hangokat hallok meg. Egy banda eléggé humoros lehet, ha ennyit röhögnek, csak sajnos ez a röhögés áradat nekem túl ismerős... Próbálok gyorsan elslisszolni, de persze nincs szerencsém;
- Hé, nem te vagy a pöcsfej tegnapról? Annak a buzeránsnak a buzi haverja? - Hű, de vicces, mindenki röhög rajta, csak én nem. Nem szólók hozzá, csak minél gyorsabbra veszem lépteimet. Ekkor áll be elém valaki. Felkell nézem arcára, mert kicsi vagyok hozzá képest.
- Csak nem nekünk öltöztél ki, buzikám? - Vihog az előttem álló.
- Bekaphatod apád farkát! - Morranok rá, és kerülném ki, de visszalök, és így a földre kerülök.
- De heves a kicsike... - Pimaszkodsz velem, bazdmeg?! ... Rögtön felkelek és ellököm magamtól, mert rám akart tehénkedni...
Ezek után leginkább olyan történt, hogy lökdöstek, és mindenféle buzinak elhordtak, és egyebek. Az egyik elkapott, a nyakamnál fogva emelt fel, és azt kérdezte a többiektől, hogy:
- Szerintetek milyen lehet fiút dugni? Miben más? Szűkebb a lyuka? Én kipróbálom! - Azt hiszem ekkor estem pánikba és átkoztam magam, hogy elhagytam annak a Kukinak a házát.
Nem, nem erőszakoltak meg. Még éppen idejében rúgtam hasba azt a faszt, aki már tette volna belém a farkát. A boxeret felhúzva rohantam. gyors futó révén hamar leráztam őket...
Szinte betörök Raven lakásába, és a szobájához szaladok. Nem érdekel igazán, hogy az a szoba szét lett verve időközben. Én csak rávetem magam az igazán megdöbbent Ravenre. Az ágyon landolunk, és hallom, ahogy fájdalmasan felszisszen, de most leszarom.
- Mégis mit...? - Kérdezné, de nem hagyom szóhoz jutni.
- Jajj, Ra-chan, annyira megijedtem... Még sosem féltem ennyire! - Na, az gáz, hogy én most sírok?
- Te sírsz? Mi történt? - Kezdett el rögtön aggodalmaskodni.
- Semmi...Nem, nem sírok. - Törlöm le a könnyeket, mit hullajtok. - Mi... itt leszünk egymásnak mindig, oké? Nem... tudom, hogy hogy, de majd megoldjuk. Keresünk neked valami srácot, jó? Nem baj, ha meleg vagy, nem zavar... - Makogóm. |
Elmegy! Ne-ne-ne! Elmegy! Megremeg a világ, eltűnik a mámor, hiába érintettem még pár perce ajkait, most mintha minden elromlott volna körülöttem, minden sötét lett. A szoba árasztja a fájdalmat vagy csak visszaveri az enyémet? Nemtudom eldönteni. AZ ágyamon térdelek hitetlen tekintettel bámulva magam elé, próbálva felfogni, hogy Ő elment. Igen elment, mert én marha elijesztettem.... mert én hülye azthittem hogy ő is érzi azt legbelül amit én, hogy többek vagyunk mint barátok. Tévedtem. De a tévedésem most a legszörnyűbb ami történhetett, mivel elvesztettem őt is. SZámra szorítom mindkét kezemet és leülve a sarkamra kezdek könnyek között üvölteni a markomba. Nem akarom hogy hallják...mennyire fáj....mennyire rossz hogy tévedtem.
A magányom rám mászik kegyetlenül és folytogatni kezd.Menjek utána? De hát fél tőlem. Vissza jön? Ugyan miért jönne...hiszen rájött hogy... hogy én... én őt...
Felállva elszedem kezem és már telitorokból üvöltök miközben szétbaszom a szobámat. Igen, szétszedek mindent amit csak bírok. Dühös vagyok, és nagyon fáj. Most mi lessz velem? Mit tegyek? |
A fenéért nem hagy békén! Morgok először, figyelem felkeltésnek, de nem válaszol rá, csak tovább bököd. Húú de megverem, vagy megfojtom! Mindegy, csak megölöm, és ez a lényeg! Aú, ott fáj! - nyöszörgök fel, mert az egyik sebemet böködte meg erőteljesen.
Egy idő után már kezd nagyon elegem lenni, és mikor betelik a pohár, hirtelen fordulok meg, hogy egy jó nagyot lekeverjek neki, de...
Megcsókol...
A karom megáll a karom megáll a levegőben, majd visszahanyatlik az ágyra. Teljesen lemerevedek, a döbbenetem érzékelhető, szerintem neki is. Ajkai teljesen rátapadnak az enyémre. Mit is kéne csinálnom ilyenkor? Ha? Valaki megmondja? Mert én nem tudom. Megmozdulnak túlságosan is puha ajkai, mik enyémet 'taperolják'. Teljesen lefagytam, az első perctől kezdve. Enyhén rám van dőlve, karjaival megtámaszkodik fejem mellett, ahogy teljesen rám mászik, két lábával satuba fogja combjaimat. Én nézem szemeit, ő nézi az enyémeket, viszont mégis lehunyja sajátjait. Én nem tudom, képtelen vagyok rá. Csókolni kezd, gyengéden, kedveskedően.
Légzésem lelassul... csókolózunk. Nyelvét is hamar beveti, és nekem az ajkaim alapból nyitva vannak, így simán becsusszan hozzám. Viszont... Amint nyelve rásimul enyémre, én észhez térek. Hirtelen lököm le magamról. Szaporán veszem a levegőt, érzem ,hogy arcom teljesen kipirult.
- E...e...ez...ezt... ne..nem sz..szaba...szabad... - Dadogom. Kimenekülök, elmenekülök előle. gyorsan keresem meg a kulcsot, hogy kiszabadulhassak innen. Idegesen nyitom ki az ajtót, majd a kulcsot bedobom a konyhába, aztán magam után becsapva az ajtót, kirohanok. Gyerekes viselkedés, de... ezt kellett tennem.
A hideg csípi az arcomat, no meg az egész testemet, de nem érdekel. Fogalmam sincs, hogy hova menjek, és hol szerezzek ruhát, mert csak egy szál boxerben flangálok itt kint, a hidegben. Az ég borús, így este is. Szépen fénylő csillagoknak helye nincs. Mégis, hogyan kezeljem ezt? Hogyan dolgozzam fel azt, amit tett? Egy lány és fiú, azok csókolóznak... Két fiú nem. Én, nekem ez új, nagyon új. Mit csináljak? Hm? Mondja már meg valaki! |
- Maradj meg magadnak!!Inkább aludj!
- Most meg mi az?! Nem csináltam semmit! - Most mit van úgy oda? Örüljön hogy foglalkozom vele bakker!
- Mondtam, hogy aludj, vagy... vagy megverlek! - Nah ezen a beszóláson röhögnöm kell, de mielőtt még kicsúszna a számon hozzácsapja - Meg ne szólalj, te kuki!!
Hát jó, ha nem beszélhetek akkor bökdösni fogom! Így is teszek, elkezdem a mutatóujjammal basztatni.Egy darabig tűri. Morog, hog yhagyjam abba.Nyöszörög, mintha valamilye fájna, de aztán elszakad nál a acérna
-Raven!-rivall rám idegesen és felém perdül hogy pofon vágjon de én erre félig ráhajolva megcsókolom. Teljesen lemerevedik. Érzem a döbbenetét. Nem tudom miért támadtam le, de valami belül erre késztetett.... hogy megtegyem. Amióta nálam lakik, teljesen megvannak bolondulva az érzékeim, és ez az ő hibája! Minek illegeti magát mezítelenül előttem?! Mocsok! |
Nagyon vigyorog, én meg csak meredten nézek rá. Most mit kéne csinálnom?! Nagyon zavarba hozott evvel! Ha nem tudnám, hogy mit szeretne igazából, akkor biztosan jól lehurrognám, hogy menjen a picsába, de most... nem tudok mit kezdeni a helyzettel.
- Mi van Shuta? Beléd fagyott a szar? Mert most pont olyan képet vágsz - Nagyon megütöm, mindjárt megütöm!!
- Fogd be Raven!! - Morranok rá, eléggé bizonytalanul. Most miért engem ver a sors vele? Aj, ezt nem hiszem el - Hisztizek magamba.
- Mivan? Csak nem felállt? - Már vágnák vissza, de rohamosan megszünteti a kettőnk közötti távolságot. Már azt hiszem, hogy leakar kapni, de nem... a fülemet célozza meg, inkább. Na ne! ott hagyjál békén, te perverz dög! Egy pillanatra, de csak tényleg egy pillanatra hunyom le a szememet, mert... ez... ez jó! Sajnos ennek hangot is adok egy nyögés kíséretében. Elvörösödve lököm el magamtól.
- Fejezd be Raven, ez nem vicces! - Nyökögöm neki, nagy zavaromban. Érdeklődve néz rám, én meg inkább rámászok az ágyra, belülre.
- Maradj meg magadnak!! - Morgom neki, majd a takaró alá gondosan bebújok, hogy csupasz testemből semmi ne látszódjon ki, csak a hajamat lássa.
- Inkább aludj!
- Most meg mi az?! Nem csináltam semmit! - Háborodik fel, de a hangleejtése inkább sunyi, mint háborgó.
- Mondtam, hogy aludj, vagy... vagy megverlek! - Oké, ez a legbénább fenyegetésem. Ki is röhög, és már veszi a levegőt, hogy megszólaljon, de gyorsabb vagyok.
- Meg ne szólalj, te kuki!! - Evvel lehunyom a szememet és próbálok aludni. |
- Na, mivan? Csak nem rám verted ki? -Ha tudná, hogy de, akkor vajon mit szólna? Lenyelem a zavaromat és mögé osonva a nyakához hajolok hogy bele szöszmötőljek majd megízlelhessem bőrének finom puhaságát. Isteni az íze, ahogy sejtettem. De nem nyalakodhatok sokáig, nem akarom hogy szagot fogjon.
- Az ilatod és a bőrőd is olyan, mitn egy nőé... tényleg csak a csöcsök hiányoznak, nameg ami lent van... - Elvigyorodom lehuppanva mellé. Köpni nyelni nem tud, sőt még azt sem képes eldönteni hogy felháborodjon e azon amit hozzá vágtam
-Mi van Shuta? Beléd fagyott a szar? Mert most pont olyan képet vágsz
-Fogd be Raven!- morran rám, de nem az igazi, nem magabiztos.
-Mi van? Csak nem felállt?-hajolok vissza a füléhez számba véve és kissé megmorzsolva fogaimmal a fülcimpáját érzékien hogy hergeljem. Arra számítok hogy pofont kapok, de helyette csak felnyög majd mellkasomra nyomva kezeit eltol magától
-Fejezd be Raven, ez nem vicces!- Nyögi kínjában. Most mi van? Szoktunk mi hülyülni... miért vette ennyire magára a csöcsös poént? Jó, tény, hogy állati teste van és baromira kívánatos a kicsike, ah... lehet túlmentem a határon?
|
Amint nem érzem magam alatt a meleg testet, felébredek. Mivel nem találom Ravent, felkelek az ágyból és kómásan sétálok ki a folyosóra, mert onnan érzek cigi füstöt. Ott is van a sunyija! Hé, az az én cigim!
- Mit művelsz? - Néz rám, olyan megrovóan, hogy ki mertem jönni utána.
- Miért tűntél el? - Vágok vissza nem túl kedvesen.
- Szerinted? - Lóbálja meg a cigi csikket, én meg unottan meredek rá. Igen, az az én cigim, te kuki!! Kikapom kezéből, és már szívom is az első slukkot. Jól esik nagyon.
- Ha lenne csöcsöd elmennél csajnak - Félrenyelek, és köhögni kezdek erre. Rámeredek, és rögtön felháborodok, majd elkáromkodom magam. Bazdmeg!
- Miért? Nézz csak magadra.. ha lenne csöcsöd, tök jó csaj lennél... - Vázolja fel nekem, de én leintem egy 'Te beteg vagy!' mondattal, viszont utána nem hagyom abba, mert mindent a fejéhez vágok, hogy mekkora egy fasz..stb. Kiakasztott, de nagyon! Még, hogy én csaj! A faszt!!
Hirtelen eltűnik, én meg érdeklődve nézek rá, de csak rámpillant, utána valami átsuhan az arcán, majd bezárkózik a fürdőbe. Rögtön utána megyek és verni kezdem az ajtót, hogy engedjen be. Én, azt hiszem ideje lenne neki elmondanom, hogy tudom, hogy szeret, vagy mi... Bár, nem is tudom... Zavartan dadogok neki.De, semmi... aztán...
- Maszturbálok! - Morran ki rám. Én meg megkövülök. Meredten nézem az ajtót, és mindennemű tevékenységemet abbahagyom. Ez komoly? Akkor... akkor rám veri ki? Az én testemet képzeli oda? - Akaratlanul is elvörösödök, és ide-oda pillogok, hogy most mit csináljak. Egy igazán tökös poént kéne benyögnöm neki, de megszólalni sem tudok, mert csak értelmetlenül dadognék. Úristen! Mit csináljak? Akkor... akkor az a csöcsös dolog... az arra volt? Beindult rám, de...de ennyire? Ez nem lehet!
Bemegyek a szobába, és lehuppanok az ágyra.
- Most mit csináljak? Én is vonzódjak hozzá? Legyünk szerelmesek, aztán szeretkezzünk, és aztán házasodjunk össze, majd fogadjunk örökbe gyereket? - Oké, ez hülyeség.
- Én hülye... - Dőlök hátra az ágyon és a plafont kezdem nézni. - Mit csináljak? Inkább kussolok... - Határozom el végül magam. Hirtelen kinyílik az ajtó, majd hamarosan a szobába megjelenik Raven. Nem merek ránézni, de mégis megteszem. Érzem, hogy rögtön elvörösödöm, ezért elkapom a fejem.
- Na, mivan? Csak nem rám verted ki? - Próbálom hozni az én színvonalamat, mert biztos ezt nyögném be, ha nem tudnám, hogy tényleg rám verte ki. Nem szólal meg, ezért hátrapillantok, de! itt van közvetlen mögöttem. Nyakamhoz hajol, és beleszuszog. Ismét elpirulok.
- Mi..mi...miit csi..csinálsz? - dadogom. Érzem, hogy végignyal a nyakhajlatomon, majd bele is harap a nyakamba. Aprót nyögtem, de csak a meglepettség miatt. Ez után elhúzódik tőlem, majd a képembe vigyorog, bár mintha nem lenne az az igazi Raven vigyor.
- Az ilatod és a bőrőd is olyan, mitn egy nőé... tényleg csak a csöcsök hiányoznak, nameg ami lent van... - Hát, én eldobom az agyamat! |
Elalszik rajtam, én viszont most nem bírok aludni. Sok a fájdalmam, és nem segít, hogy még ő is súlyként nehezedik rám. Mikor már elég mélyen alszik, leküzdöm magamról és kimászok mellőle az ágyból, hogy egy cigit csórva tőle elhúzhassak bagózni a folyosóra. Ez most nagyon jól esik.
Nem pöfékelhetek túl sokáig egyedül, mert ez a debil kimászik utánam egy szál alsóban.
-Mit művelsz?
-Miért tűntél el?
-Szerinted?-kérdezem meglóbálva előtte a csikket, erre fel kikapja a kezemből és beleszív. Felsóhajtok majd a falnak döntve hátamat nézek végig cingár testén.
-Ha lenne csöcsöd elmennél csajnak
-Hé!- Háborodik fel, még arca is elszíneződik.-Rohadj meg!
-Miért? Nézz csak magadra.. ha lenne csöcsöd, tökjó csaj lennél...
-Te beteg vagy!- Lehet hogy igaza van, mert beindultam a látványára, basszus! Úgy állok hogy ne láthassa éledező szervemet miközben szenvtelenséget passzírozok az arcomra. Még mindig pufog, elhord minden szitoknak ami csak az eszébe jut. Ritkán sikerül kiakasztanom, de asszem mostan összehoztam
-Higgadj már le!
-Pofa be, hisztizek ha akarok!
-Akkor hisztizz- hagyom rá, és azzal elindulok befele de még vissza tekintek rá, de bár ne tenném mert elkapom az értetlen pillantását. Ehh, ne nézz így rám mert szétdurranok lent! Bespurizok a Wc-be hogy könnyítsek magamon, kiengedjem feszítésem, pechemre azonban Shuta utánam jött és most az ajtómon dörömböl
-Raven, gyere ki, mond...mondani akarok valamit- kezd el hebegni. Mi a faszt akar? Én most nem akarok vele beszélni, én csak ki akarom verni a farkam
-Maszturbálok!- szólok ki morogva. Csönd. Néma csönd a túlvégen, pedig azt hittem hogy majd visszanyög valami poént, pedig nem. Meg sem nyikkan. Itt van még egyáltalán? |
- csak szimplán későn érő vagyok - Tájékoztatom. - De az agyam sokkal fejlettebb, Raven. - Vigyorom szélesedik.
Nyomok egy puszit mellkasára, majd elhelyezem ott a fejem, és szemeimet lehunyom. Megnyugtató hallgatni szívének egyenletes dobogását, így hamar elnyomott az álom. |
-És én lennék az apuka vagy az anyuka?-viccelem el bár nagyon jól esett hogy ezt mondja. Meg is símogattam érte a lábikóját.
-Háh! Ennek is megvan az oka..- nevetek fel.-a, meleg vagy, b, szimplán csak egy balfasz...- kuncogom csípkelődve |
- Ó, hogy fulladnál meg, te kuki! - Morcosan nézek rá. - De, te szívesen tanulmányoznál, mi? - Vigyorgok megint fölényesen. Igazából szeretem húzni az agyát, és látva, ahogy ő is az enyémet, megvan a kettönk közötti harmónia, vagy mi. Nagyon szeretem, és örülök, hogy itt van velem.
- Te vagy nekem a családom... - Súgom fülébe halkan. Érzem, hogy kirázza a hideg.
De, tulajdonképpen engem is, csak mivel engem nem nyom semmi, így sokkal látványosabban remegek meg felette. Mintha most élveznék el... fúj. Hagyjuk.
- Hé.. én még nem is voltam nővel... - Állapítom meg. DE! Én magamban akartam! Na basszus, most ezt hallgathatom életeim végéig. Vörös arccal húzom magamra méginkább a takarót. |
-Heeee?-hörgök fel felháborodottan. teljesen elvörösödöm mert igaza van, baromira be jön a rohadt teste.De mit tegyek ha szeretem őt? Ha szeretem a testét... De, ő ezt nem tudja... igen, szóval csak elég ha normálisan reagálok rá ahogy szoktam... ahogy mindíg. Raven módra
-Jah, imádnivaló.. lehet rajta anatómiát tanulni.- vigyorgok rá vissza bár nem őszinte a vigyorom, mert valójában nem akarom én bántani szavaimmal az ő testét, hoszen ő gyönyörű.... de ezt nem mondhatom el neki |
- Ajj, maradj már! - Morranok rá. - Ha kényelmetlen, akkor mond azt, és soha többet nem mászok rád, na. - Motyogom, valahol nyakába. Ujjaimmal gyöngéden simítom meg mellkasát, kulcscsontját és nyakát.
- Nem... Én tovább kibírom kaja nélkül... Meg, ennél csontosabb nem is lehetek már... De ne bánts már a súlyom miatt! - Pufogok.
- Inkább valld be, hogy igazából kurvára bejön neked ez a csontosság, és szereted a testemet... - Vigyorodom el fölényesen. |
Fáj veszettül, de sosem szedném le magamról. Nagyon jó helyen van ott. Uhh, egészen jó kis fűtés válna belőle... ágymelegítő , hehe.
-Annyira csontos vagy..- sóhajtok piszkálódva megtapigatva a térdét
-Gumós csontos...- kuncogok, persze nem akarom én őt bántani, de azért szeretem piszkálni
-Ettél? |
Sikerült megmosakodnom, és fájóan megtörölközni. Egy tiszta boxert húzok magamra, majd visszamegyek Ravenhez.
- Rav-chan... Fázok... - Motyogom neki. Leszedem róla a takart, és nagyon óvatosan próbálok ráülni csípőjére, mintha lovagolnék egy lovon. Mellkasára dőlök sajátommal. Meleg a bőre, és ez engem is melegít. Magunkra húzom a takarót..
- Ha fák, akkor leszállok rólad, de így jó meleg... - Közlöm vele. |
[110-91] [90-71] [70-51] [50-31] [30-11] [10-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
