|
Témaindító hozzászólás
|
2012.01.19. 23:18 - |
 |
[425-406] [405-386] [385-366] [365-346] [345-326] [325-306] [305-286] [285-266] [265-246] [245-226] [225-206] [205-186] [185-166] [165-146] [145-126] [125-106] [105-86] [85-66] [65-46] [45-26] [25-6] [5-1]
Nem tudom meddig aludhattam, de mikor felkeltem Pito mellett ébredtem, bár még a láz befolyásolt, de lassan felkeltem onnan és kimentem a patakhoz. Belefeküdtem a hideg vízbe, mert tudtam hogy magas láz ellen a hideg víz jól lehűti majd a testem. Ezért csak a nadrág volt rajtam, úgy voltam a vízbe és néztem a csillagos eget. Mert még eléggé az éjszaka közepén járhatott az idő. Telihold csodálatos látványt nyújtott. Éjszakai állatok teljesen megnyugtattak, hiába sajgott mindenem, most mégis minden olyan békés volt. Lehet a láz miatt gondoltam így, de sose éreztem ilyet azelőtt. |
Csöndben hallgatom őt, mikor rólam kezd el beszélni felsóhajtva a hajába túrok.Nekem nem kell a vérdíj... bosszúból feldobtam volna, de most nincs miért bosszút álnom. Nem bánt, sőt vigyát rám, ami megnyugtató. Tényleg olyan mint egy nagy örző-védő kutya, leszámítva hoyg egy veszélyes bérgyiklos. Mikor végre elalszik, hanyattdőlök a földön és próbálok pihenni, továbbra is a hajával babrálva. Sajn álom hogy így össze verték szegényt. |
Fu utálom mikor ráz a hideg, nem szeretek lázas lenni, mert akkor teljesen gyenge vagyok és foggalmam sincs arról hogy esetleg mit kotyoghatok ki vagy mit csinálhatok. Közelebb kúsztam Pitohoz mint egy hernyó és letelepedtem a combjaira és átöleltem azokat, mintha valami párna lenne.
-Pitoh...mi lesz ha feldob a vérdíj miatt? -motyogtam magamnak, de valójában álmodtam, azért beszélek ilyen dolgokról. -A könyveim...elégnek...neee...valaki mentse meg őket...-mondtam továbbra is és forgolódni kezdtem így került a fejem Pito combja mellé mert legurultam róla és ott aludtam el most már teljesen csöndbe voltam. |
Rémülten hajolok oda hozzá, érzem hog ylázas. Felállva, kihíján orrabukva bicegés közben hozok neki, három vizes hideg törölközőt, és elkezdem beléjük csavarni, hogy ne forrósodjon túl. Nagyon rossz így látni őt.Fájdalmat okoz, pedig szerintemneki fáj jobban... nemtudom mit tehetnék még érte |
-Itt nem is lesz térerő...enyém speckó teló volt, ami a hegyekbe is megy...mezei phone nem fog menni itt...-magyaráztam neki, de kezdtem eléggé furán érezni magam. Nos igen annyi sérülésem volt és úgy megvertek, hogy testem igyekszik helyrehozni mindent azzal hogy most ügyesen belázasodtam, ezért csak eldöltem a parkettán és lihegni kezdtem mert úgy éreztem hogy melegem van aztán kezdett csak el rázni a hideg. |
-Hülyeségeket beszélsz! Meg is halhattál volna... sőt.. még mindíg nem vagyok biztos benne hogy jól lennél... ki kéne hívni az orvost.. de az én mobilomon nincsen térető...- kezdem magyarázni neki aggódva. |
-Ugyan csak nem olyan vészes...-mondtam legyintve egyet a kezemel, mert tényleg nem tudtam mennyire nézhettem ki szörnyen emielőtt lemosta volna rólam a vért. -Mondtam...hogy szembe szállok...a maffiával...érted...-mondtam komolyan Pitonak és próbáltam ránézni, de ahogy hirtelen megmozdítottam a fejem kissé elhomályosult a világ, mert jól helyrerázták az agyamat is az is biztos.
-Engem jobban érdekel...a lábad mint a saját testem...mert fontosabb vagy... |
-Összeverve jöttél vissza, és miattam aggódsz? Emiatt? Nem érdekel a lábam! Látttad a képed?! Úgy festett az arcod mintha egy tál makaróniba aludtál volna.. csak nemparadicsomlé, hanem vér volt az arcodon!- háborgok de aztán lenyugszom. Engem védett.. hogy lehetnék rá mérges? |
-Miattam nem kell aggódni...éltem már túl hasonlót...én...miattad aggódom...-böktem a fejemmel a lába felé és lassan felültem a földön és a hátamat nekitámasztottam a kanapénak, bár az is egy fájdalmas művelet volt. ~cheh miattam vágja tönkre a lábát, hogy lehet ilyen ostoba, legközelebb hagyjon ott...mi lesz ha miattam nem tud többet rendesen járni?~ kezdtem el gondolkozni és ezért egy mérges pillantást is vettem Pitora, majd lehunytam a szemem és hátradöntöttem a fejem.
~magamat ismerve akkor se szólnék ha kellene valami, sőt néhány órán belül már talpon leszek~ |
-Mindjárt befejezem, ne aggódj... és ne hidd hogy most rohadtul élvezem hogy kínozhatlak, mert ez nem igaz...- suttogom a végét halkan. Tényleg végzek a sebei tisztogatásával. Elkötöm még amit kell majd a saját lábamat kezdem nézegetni. Lehet megint elszakadt az ín? Rohadt nehéz volt Spike-ot ide bevontatni, de csak nem szakadt el! Ugye nem?!
Visszatekintek rá.- nem vagyok orvos.. szóval, ha szükséged van valamira kérlek szólj... jó?-kérem tőle halkan, mert azért nemvagyok akkor a paraszt hogy sebesülten magára hagyjam. Tudom hogy a betegeket, sérülteket el kell látni, na meg rossz őt íg ylátni... nem is kicsit |
-Az lehetetlen lenne...en..engem csak akkor lehet...el..verni ha hagyom magam...-mondtam komolyan Pitonak, mert azért kicsit fájt hogy azt gondolta, hogy engem simán ellehet verni. Pedig mondtam neki hogy voltam a katonaságba. ~méghogy kurvázni...sejtettem hogy valami ilyesmire fog gondolni...na de hogy akkor vertek el? ez porba tiprás volt~ gondoltam magamba és figyeltem minden mozzanatát Pitonak.
Mondjuk a fertőtlenítőtől jó párszor összerezzentek az izmaim így jobban vérzett pár sebem, de erről nem én tehettem. Akaratom ellenére mozdul a testem, pedig bizom a fájdalmat és a hidegen, de ez mégis igencsak kellemetlen érzés számomra. |
Elképedve bámulok rá majd teljesen elvörösödtem.-Azthittem kurvázni mentél, és elvertek....- motyogom őszintén. Majd félretolok egy tálat amit magam mellé készítettem Ehh, citromos víz van benne, gondoltam ha igazam van akkor jól megbüntetem evvel, de mégsincs rá szükség...hihetetlen, de Spike, tényleg rendes fickó.- Hozok betadint..- mondom halkan és bicegve elindulok keresni még fertőtlenítőt neki. Visszaérve nekilátok folytatni rajta a munkát |
Azért felszisszentem attól hogy a nyakamhoz vágta a rongyot, hiába volt puha mindenem sajgott. Talán a katonaságnál vertek el így utoljára. Ezért is volt olyan nosztalgikus érzetem, mikor ütöttek, mert eddig senki se mert és nem is volt képes megütni.
-Bo...csánat...le...ledumáltam...a...a...maffiával...ho..gy ne...kelljen...megölnöm téged...de csak csak így...tu..dtam...mor...ci lett a..z olasz...maffia...vezér...ho..gy valaki ellenkezett...neki...-mondtam Pitonak eléggé nehézkesen mert jelenleg a levegővétel is fájt, de azért rámosolyogtam amennyire tudtam a fájós arcommal. ~remélem nem gondolt időközbe semmi hülyeségre hogy miért tűntem el~ gondoltam magamba. |
ott ülök mellette könyneimet szárítva a véres rongyot markolászva, amivel eddig törölgettem. Mikor megszólal dühösen felmorranok és a nyakához vágom a rongyot. Ez nem okozhat neki fájdalmat, mert nagyon puha anyag, eddig ezzel hűsítettema bőrét.
-Elvoltál?! Itthagytál egyedül! Mostmeg visszajössz összeverve! - ripakodok rá. Kurvázni volt és összeverték a klubban? Biztos.. azért mert engem nemtudott megdugni, így lelépett... szép mondhatom! |
Éreztem a hideget a bőrömön, mivel az forrón lüktetett. Néha akaratlanul is összerezzentem. Jó ideig nem tértem még magamhoz, mikor kinyitottam a szemem láttam hogy a faházba vagyok, pedig az utolsó emlékem az elhagyott út volt. Megpróbáltam felülni, de mindenem fájt úgyhogy vissza is feküdtem.
-B...bocs...sokáig elvoltam...-mondtam magam elé, mert nem tudtam hogy Pito itt van-e a környéken vagy sem, pedig neki szántam a mondandómat. Nem tudtam körbefordítani a fejem hogy megtudjam pontosan merre van így kénytelen voltam a plafont bámulni és arra beszélni. Pedig sejtettem hogy valahol itt van hiszen ellett látva néhány sebem |
Hallom hogy elmegy. Pár percig még eléggé erős a pánikrohamom, ami eluralkodott rajtam, de lassan csitulni kezd. Felállva visszahúzom a nadrágomat majd bicegve kezdem keresni Spike-ot, de seholsem találom.Hosszú órákon át várok rá, de nemjön vissza, ettől bekönnyezik a szemem. Itt hagyott egyedül. Megfognak enni a farkasok, vagy azok a tehenek a réten.....
~OooO~
Alug aludtam valamit az éjjel, jóformán csak vártam hátha visszajön Nyikolaj. Autó hangját hallom megérkezni, erre felpattanok, de elsőre össze is esek. Uhh, a lábam! Kibicegek, és megpillantom őt, összeverten véresen a földön fetrengeni. Szólongatom, de nem reagál. Nagyon nehezen, kínkeservesen becipelem. Jóformán szétment a lábam mire beértem vele. A kanapéra már nemtudom felkűzdeni íyg csak a földre fektetve elkezdem lemosdatni, és ellátni a sebeit, közben igyekszem nem elbőgni magamat. Mi történt vele? Ki tehette ezt a szörnyűséget? |
Mikor meglátom mit csinál Pito, morranok egyet és elengedem, majd felkelek mellőle és az ablakhoz lépek. ~francba...fél tőlem, szuper... na mindegy akkor megyek levezetem máshol a túl sok energiám ha már ő nem engedi~ gondoltam magamba, majd felkaptam a kocsikulcsot és az ajtóhoz mentem vele. Visszapillantottam a fiúra, de nem szóltam semmit, csak csendben becsuktam magam mögött az ajtót és beszálltam a kocsiba.
Hosszú kocsikázás után visszaértem a városba. Annak is a másik felére a kertváros részbe, mert tudtam hogy ott az egyik villába szokott tanyázni az olasz maffia főnök. Így arra vettem az irányt. Nem akarom megölni Pitot ezért vele kell lerendeznem. Odaértem a hatalmas vas kapukhoz, azok rögtön kinyíltak amint meghallották a hangomat. Odavezettem az ajtóhoz, majd kiszálltam a kocsiból. Rögtön két torony állt elém és tapogatott végig, hogy van-e nálam fegyver, nos volt igen. Négy tőr a csizmámba rejtve azokat el is vették. Ugyan egyetlen egy bérgyilkos se rohangászik fegyer nélkül.
-Mi dolgod van itt? -kérdezte tőlem a szivarozó férfi, aki a bőr fotelban ülve nézett rám.
-Nem fogom megcsinálni a feladatot amit rám szabtál...-mondtam komolyan, de erre ő csak legyintett a kezével és az egyik melák egy hatalmasat mosott be nekem. Az ütéstől kettőt oldalra kellett lépnem hogy ne essek el.
-Kérlek ismételd meg...-mondta a pipa mögül egyre idegesebben. De én mindig ugyanazt a választ adtam, de már teljesen vörös volt a bal arcom és a szám is elég rendesen vérzett. A vért a szőnyegre köptem hogy örüljön.
-Lehet hogy csak egy bérgyilkos vagyok, de a legjobb... ezzel nem fogsz megfélemlíteni...azt a feladatot vállalom el amit el akarok vállalni... és ez nem olyan...fizethetsz bármennyit, nem fogom megtenni...és ha ráküldesz valakit a kölyökre, megölöm az embered...-mondtam teljesen nyugodt hangon, erre a főnök, kettétörte a kezében a szivarját. És hozzámvágta a hamutartót. Szerencsére a fejemet eltudtam húzni időbe így a falon tört szét a tárgy. Nem akart nagyon vitatkozni velem, mert tudta hogy képes vagyok levadászni egyesével azokat akik hozzáértek Pitohoz. Azért hiába maffia vezér, mind tart tőlem, mert nálam jobb nincs. És a legjobbaktól sokan tartanak, főleg ha a gyilkolásról van szó.
Ismét intett a kezével, de akkor csak elvittek engem a ház legsötétebb pontjára. Tudtam mi jön, most szépen megvernek aztán elhajítanak, de ez az egyetlen egy módja van annak hogy békén hagyjon engem Pito megölésével. Ellenkezhettem volna, megölhettem volna mindkét tornyot puszta kézzel, sőt élvezettel töltött volna el ha megölhettem volna őket. De nem akartam ennél jobban magamra haragítani a főnököt, ezért csendben szinte mosolyogva hagytam hogy megverjenek.
Másnap tértem csak magamhoz a kocsimba, ami egy elhagyatott úton volt. Belenéztem a tükörbe, mindenem tiszta vér volt. Szerencsére a szememet nem verték agyon így az nem dagadt be de az arcom rémes volt. Kezemen, lábaimon és a mellkasomon is csomó vágát és zúzódás volt. Gondolom a hátam is ugyanilyen lehetett. Az egész testem remegett, de valahogy sikerült visszamennem a kis kuckómba, de nem tudtam bemenni a házba. Kinyitottam a kocsiajtót és egyszerűen egy lépés után a földre zuhantam. Ennyi energiám maradt a hosszú tortúra után. |
Egészen addig kimondottan élvezem, míg a nadrágot lenem húzza, akkor összerezenek.Túl elevenen él bennem a megaláztatás.
-Neh! neh... neh...nenene!-Eleinte csak kérem, de ahoyg érzem hogy ott végig nyal, elönt a pánik. Durva volt akkor velem, és most hiába viselkedik másként, bepánikolok. Félek hoyg megint bántani akar. Az oldalamra fordulva húzom összébb magam alatta, miközben próbálnám visszakűzdeni magamra a nadrágomat. Félek tőle. Jobban mondva nem tőle... az emlék az ami félelmetes. Nem akarom hogy megint bántson, nem szeretném megint átélni azt a feszítő fájdalmat amikor nem hagyott elélvezni... könny szökik a szemembe. Azzal a kezemmel amelyikkel nem a nadrágomat akarom pánikszerűen magamra cibálni a számat tapasztom be vele. Bár azon az estén kaptam élvezetet, mégis az maradt meg bennem hogy megalázott, és fájdalmat okozott. |
-Nem is igaz, én teljesen jó kutyus vagyok...minden jó kutyus ezt csinálja, ha örül valaminek, nem? -kérdeztem a fiútól és egyre lejjebb haladtam a testén. Hogy ne legyen utamba semmi közben a kezemmel letoltam Pito nadrágját és alsóját. Mikor odasiklottam, jópárszor végignyaltam a nemességén, mintha valami fagyi lenne, aztán bevettem a számba. ~ideje megkapnom a jutalom falatom...te kapták vidéket meg finom kaját, most rajtam a sor~ gondoltam magamba, miközben szemmel tartottam Pito reakcióit is. |
Megvonaglok alatta. Még mindíg a fejét fogom, de reszket a kezem, nem tudom eltolni magamtól csak halkan sóhajtok fel tőle újra és újra. Erőtlennek érzem magamat vele szemben, pedig ez nem jó így..
-Áhh... Spihhhkeee.. rohsssz...vaaahgy!- zihálom halkan, mivel kapdosnom kell a levegőt, annyi inger éri a testemet. Összenyal! Fúj! Tiszta ragacs leszek! Deh mégis, annyira jóóóóóh! |
[425-406] [405-386] [385-366] [365-346] [345-326] [325-306] [305-286] [285-266] [265-246] [245-226] [225-206] [205-186] [185-166] [165-146] [145-126] [125-106] [105-86] [85-66] [65-46] [45-26] [25-6] [5-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
