|
Témaindító hozzászólás
|
2012.02.07. 19:53 - |
 |
[80-61] [60-41] [40-21] [20-1]
-Te hogy viselkednél ha az akit szeretsz, hozzád vágja hogy csak kivetíted rá a homokos hajlamaidat? Szerinted ettől rögtön rád veti magát az illető? Az egész a sexről szólna? Az egész rólad szól...én nem szoktam csak úgy dobálni azt a szót hogy szeretlek...csodálkozol hogy távolinak tűnök mikor most törtél össze bennem mindent egyetlen egy kérdéssel? -mondtam neki egyre elhalóbb hangon és lehajtott fejjel. ~igazán felfoghatnád hogy amit mondtál az fájt...szörnyen fájt...jobban fájt mármilyen sérülésnél, mert ez nem a testemen van, ami majd begyógyul, ez a szívemet sértette meg, ami nem gyógyul be~ gondoltam magamnak és szipogtam hogy visszatartsam a sírásomat, ezért befordultam a fal felé hogy ne lássam és hogy ő se lásson engem. |
-ANnyira távolinak tűnsz..- mondom neki őszintén amit érzek. Mikor viszon tfelelősségre akar vonni felmorranok. Nehogy már rámkenje hogy távolságtartó. Rosszul kezeli ezt a helyzetet... és még én vagyok a hibás? Tehetek én arról hogy belém szeretett? Sosem sugalltam neki semmi kétértelmüt...vagyis. Azt hiszem |
-Miért nézel ennyire? -tettem fel a kérdést a testvéremnek felvont szemöldökkel, aztán a plafonra pillantottam mivel eléggé zavarba hoz hgy így bámul, de végül visszaemeltem a tekintetem Keitáéra és próbáltam kifürkészni hogy mire is gondolhat most. Bár sejtettem hogy még mindig az bassza a csörét hogy megváltoztam.
-Az zavar hogy megváltoztam? És mit gondolsz kinek a hibája? -kérdeztem tőle teljesen egyserűen próbálva nem ideges hangot megütni, mert hát nem akarok úgy ráförmedni mint tegnap, attól úgyis bűntudatom van, de hát ő provokálta ki nem tehetek róla. |
Ehh, nehogy már rámkenje! Ugyan minek szedtem volna ki az ágy alól, mikor előlem bújt oda. Eleve, minek bújik be az ágy alá?! Mégsem gyerek már hogy elbújdosson.
-Oké... akkor felejtsd el..- legyintek rá és visszaülök az ágyamra. Hamarosan reggeli, úgyhogy már úgysincs sok értelme visszaaludni. CSak bámulom testvéremet, akár egy idegent. Miért változott meg ennyire? |
-Ne morogj, nem én tehetek róla hogy az ágy alatt sikerült elaludnom, de te se törted magad össze hogy kiszedj onnan és az ágyra rakj...-mondtam neki ugyanolyan ideges hangon mint amilyennel ő szólt hozzám. ~sajnos már nem térhetek vissza a régi önmagamhoz, mivel bevallottam neki hogy szeretem, ő meg erre a porba tiport hogy csak kivetítem rá...kivetítem rá?~ gondoltam magamba bár a gondolatom végére kicsit jobban kiakadtam, de ezt nem mutattam ki, csak eldőltem az ágyon, térdeim felhúztam, majd a jobbra rátettem a balt és azt lóbáltam előre s hátra unalmamba. Nem tudtam mit csinálni mivel én mindent elmondtam már amit érzek Keitának, de válaszként csak annyit kaptam hogy kivetítem rá a homokos hajlamaim. Most szerinte ez komoly rásegít arra hogy olyan legyek mint régen? |
Reggel valaki veri a rácsot. Erre feltápázkodom, majd odasétálok megtudni hoyg mi a francért vertek fel, hisz még tuti hogy nincs ébresztő
-Hol az öcséd?-kérdezi durván mire csak vállat vonok. Egye meg a fene az őröket.
-Hol az öcsét!?-kérdi ujfennt eréjesebben, de mikor szóra nyitnám a számat már is riadóztatják a többi mukit. Oh míly pazar figyelemben részesülhetünk ma! Kész élvezet!
Shin közben előmászik vackából így a társaság akik a rácsunk elé verődtek, megnyugszik, viszont csúnya szemmel méregetnek mindkettőnket, mielőtt még távoznának.
-Szuper.. az összes dühös... miért nem tudsz az ágyon aludni Shin?!- Ideges vagyok, a tegnapi beszéllgetés moraja még a fejemben visszhangzik. Leginkább persze az bosszant hogy nem értem, nem látom át őt... és ez nagyon megnehezíti az életemet. |
Elég hosszú ideig voltam az ágy alatt ahhoz hogy ott aludjak el. Mondjuk arra keltem fel, hogy valaki zörög a rácson Keitának és szinte üvöltözik, hogy hova tűntem, mert hogy nem lát engem sehol. Választ meg se várta elrendelte a riadót hogy megszöktem. Na erre keltem fel és másztam ki az ágy alól. Mikor visszajött egy csapat őr hogy kikérdezze Keitát, akkor már ott ültem az ágyon és értetlenkedve néztem körül. Láttam, hogy az őr gyilkos tekintettel méregetett. Igen szinte le lehetett olvasni a szeméről. ~átvertél és ezt még visszakapod te szemét~ gondoltam magamba, mintha ezt akarta volt mondani. Ettől most meg kellett volna ijedtem, de úgy éreztem magam mint valami üres baba azok után ahogy a porba tiporta a saját testvérem az érzéseimet, amik őszinték voltak. |
Elképedve tátott szájjal nézek testvérem után. Nem értem én ezt az egészet... Tetválása van, másképp viselkedik.... dugni akar velem, mellesleg még meg is üt! Komolyan, mostmár én vagyok zavarban... nem tudom megérteni a problémáját, nem igen értem a saját érzéseimet sem. Vajon ha nem találok rá a tetoválásra... akkor megdugtam volna? Meglehet... beteg lennék emiatt? És miért bújt ó meg az ágy alá?!
Felsóhajtok majd átfordulok másik oldalamra hogy gondolataimba mélyedhessek. Nemigen értem Shint...meg a reakcióit. Összezavar... |
Meghökkentem mikor hallottam amit Keita mondottt és szinte magától mozgott a testem mikor adtam neki egy kellőképp megsuhintott pofont.
-Neked nem elég hogy a tetoválásomat kifikázod...még az érzéseimet is a porba kell tipornod...mikor tudhatnád hogy nem gondoltam komolyan amit mondtam...tudod mit...gondold azt amit gondolni akarsz...ha jobb a lelkiismered attól hogy azt gondolod...hogy a homokosságomat vetítem rád legyen...-mondtam neki egyre inkább elhaló és elcsukló hangon, ebből hallatszott hogy kellőképpen összetőrtem hála ennek a pár mondatnak, úgyhogy leszálltam Keitáról, felöltöztem és átmentem a másik ágyhoz, de csak bemásztam alá, mert nem akart látni semmit...és senkit. |
A viselkedésed az ami elborzaszt, nem az amit érzel irántam Shin!Hallod te egyáltalán magadat?-hitetlenkedek.Méghogy megdugatja magát mással? Hogy mondhat ilyet? Hogy gondolhat erre?
-Neked ez az egész a szexről szól? Nemlehet hogy csak a homoszexualitásodat vetíted ki rám?Nem kell azt mondogatnod hogy szeretsz ha csak vonzódsz hozzám Shin... ez.. a génekben van .... én.. én is a fiúkat szeretem... |
-Persze most ezt mondod...-válaszoltam neki a kezdő mondataira hogy ő tényleg úgy szeret engem ahogy vagyok, de szinte sejtettem hogy csak testvérként fog mindig is szeretni.
-Nem igérem meg... ha csak testvérként szeretsz, inkább hagyom hogy más dugjon meg, akkor legalább teljesen összetörök és talán akkor már nem fogok ilyen beteg módon vonzódni hozzád...mert ez az nem? betegség, hogy a saját testvéremre a szerelmemként gondolok...-mondtam neki a véleményemet erről, bár már kínomba mosolyogtam azon, amit mondtam, de előre hajtottam a fejem hogy ne láthassa az arcomat. Elakartam rejteni, előle és mindenki elől azt ahogy kinézek. Legszívesebben most megölnék magam, főleg azért mert ilyeneket mondtam a testvéreknek, ami nekem is fáj. Valószínűleg nem csak őt sértem meg a mondandómmal, hanem saját magamra is sebeket vágok. Tönkre teszem saját magam, tönkre teszem a testvérem. Milyen ember vagyok én? |
-Honnan a francból veszed hogy akkor másképp tekintenék rád, ha más lennél Shin!-morranok rá felülve. Hogy a szembe nézzek. Fáj könny áztatta arcát látnom, és az is eléggé frusztrál hogy ilyeneket gondol legbelül.- Én azért szeretlek aki vagy, nem pedig azért ahogy kinézel! Ha másként néznél ki akkor is ugyanúyg tekintenék rád Shin!- mondom neki teljesen komolyan, fínoman arcára simítva.
-Nem örülök neki hogy magadra varrattál! Érted? Nem tetszik! Szeretlek... de hülyeség tönkrevágnod a tested ilyen felhívó motívumokkal... itt erre direkt harapnak! Ígérd meg hogy nemfogod megmutatni senkinek sem, még fürdésnél sem! Ígérd meg nekem Shin! |
Megálltam mikor meghallottam hogy mit mondott és felhúztam rá a nadrágot, majd szikrákat szóró tekintettel meredtem rá és ültel a csípőjére most már teljes súllyal, aztán elkezdtem csavargatni a hajam és most már rideg tekintettel néztem a testvéremre.
-Szóval felhívás a dugásra...tudod mit...jó nem érdekel...feladom...ha ennyire kiakadsz csak mert tetoválásom vagy...ha ennyire nem akarsz velem szeretkezni legyen...kívánságod parancs...nem fogok hozzád jönni siránkozva ha mégegyszer meggyaláznak...ó és csak hogy válaszoljak...mióta rájöttem hogy szeretlek....mióta más akartam lenni, hogy jobban szeress mint egy testvért...-förmedtem őszintén a testvéremre, de az lett a vége hogy az ajkamba harapva kezdtek el hullani a könnyeim Keita hasára. |
Igaza van, mert fogalmam sincs, de még most sem értem. Engem nem az zavar hoyg ugyanúgy nézünk ki, hanem az hogy ő a testvérem
-Ezér rakattál magadra kurvarratot?-Kérdezem felháborodottan belenyögve abba amit csinál majd a hajába túrva leállítom. Nem, Shin! Ennek a vitának itt nincs vége!
-Szerinted ha a többi rab megtudja mi van a hátadon nem veti majd rád magát? Shin! Az a tetkó felhívás dugásra! A hostok nak szokott hasonló lenni!- hőzöngök.
-Mióta van az rajtad? Mikor csináltattad?- Legszívesebben levakarnám a hátáról, persze ez nem áll módomban és amúgy is, nem bántanám szeretett testvéremet, semmi áron.... |
~hm sejtettem hogy ki fog akadni, pedig olyan helyen van amit szinte soha senki nem lát, én is max csak tükörből~ gondoltam magamba mikor meghallottam hogy hogyan csattan fel a hangja mikor a hasamra fordított. Mondjuk sejtettem hogy ez lesz a vége, hogy nem akarja látni arcom és majd megfordít és akkor szembe találja magát a kis tetoválással a hátsómon.
-A válasz egyszerű...-kezdtem bele de ezután hirtelen megfordultam és lenyomtam Keit az ágyra úgy ültem a kis barátján, persze csak finoman, nehogy bántsam ezzel.
-nem akartam hogy a testem tökéletes mása legyen a tiedének...mert tudtam, hogy semmi esélyem sincs, mert ugyan úgy nézek ki mint te...tudod milyen fájdalmas volt arra gondolni, hogy talán lenne esélyem ha nem lennénk ikrek? Foggalmad sincs róla mennyit szenvedtem ugye? -tettem fel a kérdéseimet már a sírás határán aztán elmosolyodtam. -Sajnálom Kei...nem birom tovább visszafogni a testem...-tettem hozzá halkan. ~ha ő nem irányít sajnos magamnak kell csinálnom mindent~ gondoltam magamba és lecsúsztam a testvérem nemességéig és lehúztam róla a nadrágot, majd elkezdtem nyalogatni. Bár nem volt tapasztalatom ilyesmibe, mégis valahogy ösztönösen jött hogy mit kell csinálnom. |
Egy valami zavarja lelkem olyan szinten hogy kizökkent a mozdulataim menetéből, mégpedig az ő arca. Ha ránézek ártatlan, kéjes arcára, rögön visszazuhanok abba a stádiumba , hogy itenem ő mégis csak az öcsém vagy mi!
Megoldom a problémát, hisz ügyes gyerek vagyok én, no meg, már megígértem neki hogy megteszem ezért csípője alá nyúlva átfordítom a hasára, de ekkor szembetalálom magam valamive, aminek baszottul nem kéne ottlennie
-SHIN!- csattanok fel a tetoválása láttán. Hát ki engedte meg neki hogy elcsúfítsa a hátát? Mondjuk ha máson lenne az ábra még tetszene is, de rajta nem éppen okoz örömet a látványa.
-Miért varrattad össze magadat?-kérdezem hitetlenül nézve a bőrén ékeskedő mintázatot. |
Élveztem minden pillanatot, bár kicsit megszeppentem mikor levetkőztetett Keita, mondjuk mivel a hátamon fekszem még nem láthatja a tetoválásom szerencsére. De nem tudtam ezen gondolkozni mivel rásimított a lenti kis cimborámra, aki már kissé ágaskodó félben volt. Erre egy visszafolytott erotikus nyögéssel válaszoltam jelezve hogy nagyon is jól esik amit velem csinál. Mondjuk meglepődtem mikor megállt a keze, és csak résnyire nyitottam ki a szemem úgy néztem Keitára, miközben a kezem a számnál volt azzal is próbálva tompítani a hangom. Nagyon vonzó látványt nyújtva így. |
Jólesően dörmögök neki, közben elképzelem magamban, hogy ez most nem is olyan durva, én nem is egy rokonnal csinálom.
Élvezettel símogatom a testét, majd fonoman le is vetkőztetem őt. Mikor farkára simítok megáll a kezem, bár a vágyam is szikrákat szórva szétárad, és elterjed bennem. Hogy élvezhetek valamit, ami ennyire mocskos dolog? |
Éreztem magamon barangolni a testvérem kezeit. Minden érintése mintha feltüzelte volna a testem úgy remegtem meg alatta. Ahogy egyre lejjebb barangolt a testvérem úgy kezdtem el egyre inkább sóhajtozni. Már egy csóktól is kellőképp felpörögtem, de hogy még hozzám is ér, nem tudom miért de úgy érzem álmodok. Hogy nem lenne képes ilyet csinálni velem, de nem is akartam hogy megszűnjn egy a csodás álom. Önző mód akarom, érezni akarom őt. Az érintését, a testét, az illatát, mindenét akarom. Még akkor is ha csak egyszer élem át ezt. Gyengéden végighúztam a kezem Keita hátán majd az arcára simítottam, aztán fülére azt egy pillanatig meg is masszíroztam nagyon gyengéden, mert azt olvastam hogy lehet az is valami erogén zóna, ami segít feltüzelni valakit, bár nem tudom ez mennyire hatásos a testvéremnél. |
A csók még rendben volt.. de most mit csináljak?! Jó nem vagyok szűz, de akkor is, ő mégis csak a testvérem...
Hagytam hogy átkaroljon, bújtam mikor lejjebb húzott, de csak félig voltam képes elengedni magamat. Nem magával a szexel van a baj, mivel tudom vagyis sejtem, hogy a fiúkhoz vonzódok. Nekem az a bajom, hogy Shin-nel az öcsémmel akarom csinálni. Micsoda egy mocskos perverz állat vagyok én! Micsoda egy alávaló söpredék, hogy mindjárt elveszem az öcsém szüzességét! Szégyellnem kéne magam, mégsem vagyok képes rá, még sem tudok szégyenkezni.
Kezem önálló életre kélve indul el hogy bebarangolja finom simítások keretében testét. Érzem ahogy finoman megremeg ujjaim között a puha bőr alatt az izma, és ez igazán izgató. Másik kezemmel hajába túrva kotorászok selymes fürtjei között... hogy lehet ennyire vadító? Normális vagyok én hogy ennyire pozitívan reagálok rá? Hát nem hinném...
|
[80-61] [60-41] [40-21] [20-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
