|
Témaindító hozzászólás
[31-12] [11-1]
Csöndesen, némán hallgattam végig ahogy a kis srác a családjáról beszél, hogy ki szeret kit és ki nem és hogy miért. De látszott rajta a fájdalom a meggyötörtség hogy valóban úgy gondolja hogy nem fogja többé látni a szeretett családját. Ez eléggé rossz érzés volt számomra is, hiszen eszembe jutott az én családom, ahol mindenki más személyiséggel és tehetséggel van megáldva, néha irigykedtem rájuk. Sőt voltak pillanatok hogy utáltam őket amiért olyanba voltak jók amiben én nem, de mégis ők a családom és mindennél jobban szeretem őket. Erre a a gondolatra kicsit jobban magamhoz öleltem a fiút, mivel érezte hogy jobban szorongatta a felsőmet így próbáltam biztonságos közeget nyújtani neki még ha csak egy pillanatra is, de szerettem volna hogy ezzel a hangtalan öleléssel érezze hogy nincs veszve minden, hogy én meg fogom védeni őt, akár az életem árán is és a másikat is még ha nem is szimpatikus nekem. De semmiképp sem hagyhatom hogy ez az elvetemült őrült ilyen dolgokat műveljen velünk...velük. Igaz nekem mások épsége fontosabb mint a sajátom ez mindig is így volt és mindig is így lesz.
Nem tudtam sokáig csöndben maradni és ebben a békés környezetbe lenni, hiszen az ajtó erőteljesen becsapódott és értetlen arckifejezéssel állt ott az elrablónk majd megszólalt.
-Mit csináltok? -kérdezte tőlünk, mire a kis zöld hajú kicsit összerezzent én védelmezően elé álltam, hiszen láttam hogy kezdett elborulni a csávókám agya, olyan sötét arckifejezés ült a fejére hogy egyszerűen nem hagyhattam szó nélkül a dolgot.
-Mit gondolsz minek látszik? Játszadozom vele...-mondtam az egyre idegesebb férfinak. Nos igen ezzel a célom az volt hogy ne a kis fiúval foglalkozzom hanem rám öszpontosítsa a dühét és volt egy olyan érzésem hogy ez így is fog történni, hiszen már a terembe, a szobába ült sötét, félelmetes aurából érezhető volt hogy percek kérdése és ki fog robbanni én meg ezt szeretném elérni, hogy kizökkentsem hogy eltereljem a gondolatait. Lassan felkeltem a fiú elől és közelebb sétáltam az elrablónkhoz, ahogy szemből szembe álltam tőle, persze megadva a kellő távolságot, egyszerűen unott, szinte már idegesítően nyugodtan viselkedtem. Mint ha egyáltalán nem félnék tőle, persze belül a szívem ritmusa egy kicsit megsokszorozódott, de nem törődtem vele, nem látszódott rajtam és ez így volt tökéletes.
-Nos most mit lépsz? Elvettem tőled valami aranyosat és ne hogy azt hidd hogy visszaadom, ha kell megküzdök érte...-mondtam teljes komolysággal, miközben az ökleimet morzsolgattam ezzel is jelezve hogy készen állok bármilyen támadásra. Ha kell most biztosan ki fogok térni az ütése elől...felkészültem rá. |
Hrrrr!Mi a fészkes fenét csináljak én?Reggelit?Jó de akkor hol a telefon?Rendelek egy finom gyümisalit,na meg szólok a zsaruknak...DE HOGY ÉN A KONYHÁBA?!Sose voltam még konyhába!Az a szegények dolga.A szakácsok valók a konyhába nem én!Egy tiszta fehér törülközőt csavarok magam köré és a hajamra is,mert a tegnapi ruhámat mégsem vehetem fel.Remélem legalább a motelban lévő bőröndömet elhozta.Arra ne is gondoljon,hogy majd ő választ nekem valamit!Nee kitelne tőle,hogy valami gusztustalan krumplis zsákot aggatna az én csábító testemre.Kioldalazok a konyhába.Nem túl drága bútorok,de nem is gagyik.
Kinyitom a hűtőt és megnézem mit találok benne.Tojás,rizs meg egy csomó olyan dolog amit meg se ismerek.Nyamii paradicsom!Miközben a piros gyümölccsöt szopogatom (tényleg a paradicsom vajon gyümölcs vagy zöldség?És mégis mi a frászért gondolkozok ilyesmin mikor a megszökésemet kéne kiagyalni!) kidobálok pár dolgot amit használhatónak vélek egy omlett elkészítéséhez és a sütőhöz lépek.Jóó okés!Akkooor...ezt sütni vagy főzni kell?Melyikkel kell itt bekapcsolni a tüzet?Öcséém én most itt komolyan sütnifőzni fogok?Brr minden porcikám megborzong.
Nah akkor törjük fel a tojááááást!Egy vásárlós műsorban láttam,hogy neki kell csapni a szekrénynek,majd belerakni a izébe...abba a kerek,fekete tányérba vagy mibe.Egy ügyes karlendítéssel nekicsapom a konyhaszekrénynek,de ijedten félre is ugrok mikor meghallom a placcsanást.Fújfúj!Ez teljesen szétkenődött.Váhh nyálkás és sárga!Én hozzá nem érek!Mivan ha megvág a héja?Két kanállal végül felügyeskedem a nagyját és belerakom az izébe.Még öt tojással eljátszom ezt és nekilendülök a tűz bekapcsolásának.Egész vicces ez a sütkérezés.A pasik szeretik a háziasszony tipusú fiukákat.Eddig én még csak konyharuhában voltam,de még sosem próbáltam ételt készíteni.Tök jó móka lenne,ha nem kéne bekoszolni a kezem.Vajon van valahol kesztyű?
Na azt mondja hogy...itt egy piros lángocska.Akkoor ha azt benyomom akkor lesz tűz?Na várjunk csak ez nem gomb hanem valami elfordítható izébizé.Jobbra fordítom,de semmi.Balra,semmi.Kicsit benyomom és mindjárt meghallok valami fújó hangot,de tűz nem nagyon lesz.Gyors el is engedem mielőtt valami butaságot csinálnék.Jaaajjajajaj én nem akarok meggyulladni!Égjéél már!Gyerünk te szarszemét....!!!!
Begint elfordítom az izébizét és szabad kezemmel elkezdem nyomkorászni a többi gombot.És láss csodát a pici lyukakból tűz tör elő.Váááh de ügyi vagyok!Egy istenverte séf vagyok!Lehet rossz szakmát választottam.Akár mesterszakácsnak is elmehetnék!
Dúdolva rakom a tojásokkal ( és tojás héjakkal) telerakot feketetányért // megj.serpenyő xD// a tűzre.Nah szupi akkor moost...izesítsem?Rakok hozzá pár kanál sót,borsot,valami szalicilt (?) egy egész paradicsomot és egy borzalmas szagú hagymát.Naah mit rakjak még bele?Ha jól tudom ezek kellenek bele.Végülis egy kicsit felspékelem az egészet citrommal.Biztos jó lesz ez!Almát rakjak bele?Hm...
Hagyom egy kicsit,de mikor már kezd nagyon sisteregni és igen füstös szagot árasztani egy kis tökölés után elzárom a tüzet.Iiistenem de szupi vagyok!Őstehetség!Elkészítettem életem első omlettjét!Kicsit fura szine van,de azért mert ez Musuféle!Igen újítást hoztam a konyhatörténelembe!
Nah már csak ki kell szednem tányérra.Fúú biztos én leszek a legkedvencebb ha megkóstolja az a kulturbarbár a főztöm.
Hány tányér is kell?Jah igen négy.Grr pedig reméltem,hogy már nem nagyon kell látnom annak a szőke köcsögnek a képét. |
Kielégülten lihegem ingerületem, mikor is a fiú feláll és megszólal. Összevonom a szemöldökömet.
- Hát ez gyors volt...Bár picikre szerszám könyebben elsül ...
-Kicsi?-kérdezek vissza lenézve farkamra, ami mostmár ernyedt állapotban fityeg a lábaim között. Megbökdösöm. Most nekem sem tűnik olyan nagynak, de akkor sem értem mi gond lenne a méretével.
Lába közé nyúlok mire felnyög. Lapul egy kis barátocskája eléggé megbúva ottan, de nem nevezném nagynak. Nem nagyobb mint az enyém. Akkor mégis mi baja az én méretemmel?
Szuszogva morzsolgatom meg az ujjaim közé kaparintott "húst".
-Nem értem.- Vallom be komolyan majd sóhajtva kilépek és megtörölve magamat húzok fel egy tiszta boxert.
-Menj... készíts reggelit.- Utasítom a fiút aki erre ingerülten toppantva egyet kezd bele a hápogásba.
-Mi? Én... Én... Én... nem..
-MENJ!- dörrenek rá azzal rávágom az ajtót kimenet közben. Ajánlom neki hogy készítse el a reggelit....
***
Visszalépve a szobámba értetlenül nézem ahogy az a kettő ölelkezik. Felvonom a szemöldökömet.
-Mit csináltok?-kérdezem elsötétült fejjel. Neem...nem.. nem szeretem ha egymást mocskolják össze.... mind mocskos! Fúj.. megkell őket tisztítanom! Ne fogdossák egymást! |
Nem fog bántani, azt mondta. Ez nagyon, de nagyon megnyugtató. Újra magához ölel, és én arcomat mellkasába fúrva hunyom le szemeimet, valami jóra gondolva. Síri csend vesz körbe, csak a szőke hajú szívdobogását hallom, és ez megnyugtat. Kicsit zavarba jövök. Még sosem ölelt át egy fiú ennyire szorosan. Csak az anyukám és az apukám. az emlékükre ismét felsírok.
- Soha többé nem fogom látni anyut... meg aput? - Kérdem tőle halkan, hüppögve. - Én nagyon szeretem őket... Mondjuk anyut nem láttam már egy ideje, mert nem él velünk... A nővérem miatt. Apu és anyu nem szerették egymást, és folyton valaki mással volt... Vissza akarok menni Mie-be... - Ujjaimmal görcsösen markolok bele pólójának elöli részén, a mellkasánál. |
Eléggé felbosszantottak a kérdések amit feltett a fiú, mondjuk nem rá voltam ideges hanem arra az őrültre, magam sem értem miért hozott ide minket, de az biztos hogy engem nem fog megtörni és ha tetszik neki ha nem én mindig felfogom baszni az agyát valamivel. Akkor legalább velem foglalkozik nem a többiekkel talán. Agyaltam ezen egy ideig, de aztán eszembe jutott a kis zöldhajú fiú és végül átölteltem hogy ezzel is kicsit lenyugtassam, hogy ne a félelre gondoljon hanem valami jóra, ezesetben rám, mint törödő személyre. Ekkor újabb kérdést intezet felém. "Te nem bántasz ugye?" kérdezte tőlem, azonnal felé fordítottam a fejem és kicsit eltoltam magamtól hogy a szemébe tudjak nézni, aztán halványan elmosolyodtam.
-Nem kell aggódnod, én nem bántalak és nem is foglak, sőt igyekszem megvédeni téged...minden tőlem telhetőt megteszek ez érdekében...-mondtam neki komoly hangon ezzel is megerősítve azt hogy komolyan mondtam amit mondtam és nem hazugság vagy vicc, de azt hiszem ezt a szememből is ki tudta olvasni ha eléssé ügyes.
Hagytam egy kis időt hogy átgondolja amit mondtam, aztá újra magamhoz öleltem és sóhajtottam egyet, mert nem tudtam elképzelni hogy a másik sráccal mit csinál most éppen az az eslvetemült őrült. Vagyis voltak tippeim, de azt hiszem csak nem akartam azokról tudomást venni, hiszen tudtam hogy előbb utóbb velem is ez lesz, de persze én nem fogom ilyen csöndesen hagyni a dolgokat, ahogy a barna csinálja, mivel nem hallani semmit. Csöndes az egész hely, lehet hangszigetelt helyen van, de azt kétlem, nem olyan okos ez az emberrabló hogy olyan szobát is csinált volna. De szó, mi szó én ütni verni, küzdeni fogok ellene. |
Szemétláda.Totálisan kattant köcsög!Én egy elit szajha vagyok!Hogy merészeli...?!
Duzzogva,könnyes szemekkel csókolom meg álló farkát.Csessze meg...ez...NAGY!Ahh ez van akkora mint az én drága műdákóm!
Azért sem fogom jól csinálni!Elfogom játszani,hogy egy béna kezdő vagyok!Tágabbra nyitom a szám,amit ő kihasználva tol teljesen a tövéig.ANYÁDAT!Tapasztalatból tudom,hogy ilyenkor nem szabad fulladozni,sem nyelni.Ellazítom a torkom és lassan emelem hátra a fejem hogy újra rajoljak és puha,fekete szőrébe nyomjam az orrom.Mámorító illata van,de az íze sokkal jobb.Nem tudom megjátszani a bénát,hisz én profi vagyok.Nyelvem hevesen cikázik makkján.Hajamba túr,erre gyilkos szemeket villantok rá.Ezrt még kurvára megfizetsz!Nem a durvaságért...nem azért mert akaratom ellenére kényszerítesz szopásra...MÉGIS HOGY KÉPZELED,HOGY A MOCSKOS UJJAIDAL AZ ÉN TÚLVILÁGI SZÉPSÉGŰ HAJAMBA MARKOLSZ?!Féééééreeeg!Tapintatlan dög!Ezért megöllek..esküszöm meg foglak ölni!Eljátszom ha kell a hűséges házinyuszit,de még kurvára belepiszkítok a levesedbe!Rossz ribancal kezdtél ki édesem!
Elélvez.A számba.Erős lökéssel.Kicsit sem kedvesen.Ááhhhh velem soha senki nem bánt még így!Én egy éggkő vagyok,akire vigyázni kell!Megtiszteltetés ha kefélhetnek velem!Egy vagyonba kerülök!Mit képzel ez a baromarc?Nem prüszkölök.Dámához illően törölgetem le ajkaimat és karbatett kézzel állok szembe vele és legdölyfösebb modorommal szólok be neki.
- Hát ez gyors volt...Bár picikre szerszám könyebben elsül ... |
-Ne bánts... Ne bánts!
-Ne bömbölj!- bődülök rá, halántékomnál ütemesen lüktető eremet masszírozva. Őrjítő fejfájás. Hogy merészelnek megzavarni! Kényes nyávogás, mintha nőből lennének, vagy macskából. Útálom a macskákat! ELtaposom mindet! Nyáfog, prüszköl, karmol és engedetlen! Hálátlan dögök! Én vagyok a megmentő! Utat mutatok, megszabadítom őket a társadalom szennyétől a mocsoktól, és a rossz benyomásoktól. Igen! Megmentő vagyok! Ez meg itt sír és térdepel, elcsúfítva önmaga arcát, bántva a fülemet!
-Elhallgass!- üvöltöm hajába tépve.- Nem hangoskodunk... Nem hangoskodunk.-Kezdek bele ismételni a második számú szabályt. -Csss!- sissegek a fülébe miközben felhúzom állásba és egyben nekifeszítem törékeny kis testét az üvegfalnak. Reszketve szipogja fájdalmát és kéri hoyg eresszem.
Elázott a cica...
Ázott... síró cica....
ÚTÁLOM A MACSKÁKAT!
Finoman elhúzom fejecskéjét a faltól mire nyikkanva elhallgat. Gyönyörű csend, márcsak a megnyitott víz zubogása hallatszik. Csodálatos.
-Csss...- Csitítom tovább kezemet a két szép formás félgömbre vezetve hogy közibük férkőzve megtaláljam lüktető, forró bejáratát. Meg is van.
-Ne! Kérem ne... Nem akarom.. Ne bánts!- Sírja, de már megint hangos!
Vadul merítkezem el benne, ujjaimmal tapogatva és barátkozva testével belülről.
Megkell tisztítanom őt! Megtisztítani a zajoktól! A szennyező hangoktól, hogy végre elcsitulhasson, hogy megnyugodhasson a lelke.
Reszketése csaknem hagy alább, de a hangok elvésznek. Ajkai zárt kapui egy nyikkanást sem engednek ki, nemhogy a szennyező zajt.
Jó cica!- Megsímogatom nedves fürtjeit, orromat közibük fúrva hogy érezhessem fejbőrének melegét.
Lassan húzom ki ujjaimat belőle majd megfordítva őt fogok arcára hoyg láthassam tekintetén, tiszta e.
Hát nem éppen....
Reszket a szája, és nem akar rám nézni... Pedig én segítek neki. Segítek hoyg ne feszítse a hangosság.
-Térdelj.-Mondom halkan, vállánál nyomva le hogy feje ágyékom magasságába kerülhessen.
A feszültségtől feltelítődött a nadrágom. Nagyon... nagyon kívánós lettem. De mégsem merek megmártózni a mérgező medencében. Először a csönd, utána az élvezet....
De most hoyg csönd van, nekem is élveznem kell... Szükségem van rá...
-Óvatosan- simogatom meg a fejét, hisz okos fiú, jó cica... már neki is kezdett annak, amiért a földre küldtem. Bár nem túl lelkes, de óvatos, és nekem ez megfelel... Nekem ez jó... EZ több mint jó.. ez mesés! |
Elmennek. Szörnyen félek, hogy mit fog tenni a sráccal. Miért kellett ennyire rossznak lennie? A szőke hajút nagy szemekkel nézem, hogy mit fog tenni. De, csak próbál lenyugtatni, azt hiszem. Kedves tőle, de...
- Félek... - Motyogom.
Percekig vagyunk néma csendben, majd én odamászok a szőkéhez. Lefekszek mellé és odabújok hozzá, arcomat mellkasára hajtom.
- Miért hozott ide minket? Miért bánt mindenkit? - Potyognak a könnyeim. - Én nem akarom, hogy bántson titeket... - Szipogom, és a szőkére nézek fel. Nem ölel át, csak egy idő után, aminek örülök, mert kezdek megnyugodni. Ő nem bánt.
- te nem bántasz, ugye? - Kérdem tőle halkan. Kapok egy nemleges választ, majd homlokomnál érzem leheletét. Szemeimet lehunyom, miközben átölelem a testét. |
Unott arccal néztem végig a jelenetet, ami hamarabb illett valami szappanoperába, mint egy ilyen helyre, de nem akartam csinálni semmit, hiszen kicsit engem is idegesített a srác hisztije, így gondoltam ő is megkapja a magáét, mint ahogy én is megkaptam, bár kicsit durvábban szerintem mint ő. Sóhajtottam egyet, mikor mindketten elhagyták a helyet és hallottam kattanni a zárat. Rögtön odaugrottam, hogy tényleg bezárta-e mikor igazam lett, hogy valóban itt ragadtam ismételten egy sóhaj hagyta el az ajkaimat, majd lassan odamentem az ágyhoz, hiszen ott volt a kis srác is, aki próbált minket vagyis a barnát védeni, ami eléggé kedves tőle.
Hallottam legutóbb a hangjából hogy épp a sírás szélén állt, ezért is mentem oda elsősorban, de nem közvetlen mellé ültem, egyszerűen átmentem a másik oldalra és ott huppantam bele az ágyba, feküdve, bár kockázatos, hiszen ezért még ismét kaphatok, de remélem hogy nem, hiszen csöndbe voltam eddig. Úgyhogy ha jól gondoltam, most nem velem fog foglalkozni, hanem a barnánal, hogy helyre rakja és remélem elfárad annyira, hogy engem ne szadizzon agyon.
Gyorsan elterelve a gondolataimat, oldalra fordulva pillantottam a zöld hajú srácra, aki mindig is ilyen megszeppent kisöcsikének tűnt számomra, ezért halkan megszólaltam. -Minden okés? -kérdeztem tőle kicsit aggodó hangon, bár igyekeztem megnyugtatni, de mégse vagyok olyan bátyó típus aki képes lenne ilyesmire, hiszen én vagyok a legfiatalabb a családba, így nem tudom hogyan tudnék egy nálam fiatalabbat megnyugtatni, de igyekeztem, mondjuk csak rátettem a kezem a vállára, azonban reméltem hogy ettől kicsit lenyugszik és nem kezd el majd itt sírni, mert lehet hogy attól is bepipul az az eszeveszett őrült. |
- Szakadj már le rólam te barbár! - hisztizem kezét püfölve.Mit merészel tenni velem?Én ehez nem vagyok hozzászokva!Tönkre teszi a frizurámat,és az izzadt kezétől zsírós lesz a hajam!Gusztustalan tulok!
Izmos kezével könnyedén vág be a tusolóba,amitől nyikkanva csapódok a csempének.Ha tovább csinálja ezt én...én...
Kemény farka durván simul a fenekemhez,de ettől egyáltalán nem indul meg a piszkos fantáziám.Engem nem szoktak bántani!Én túl drága vagyok ahoz.
Sírva esem térdre,arcomat a kezembe fúrva.Gonosz szörnyeteg!Haza akarok menni!Mármint...egy hotelba...bárhova csak el innen!Hogy bánthat igy velem?Nekem szeretetre és kényeztetésre van szükségem,és akkor a legislegjobb szexpartner leszek,de ezek után...?
- Ne bánts...ne bánts!! - nyögöm szipogva. |
Szétrobban a kibaszott fejem! Mi ez a gyűlés itt a szobámban? Mi van a samponnal? Nem értem mit hadar a gyönyörű barna. Közben a szőke is megjelenik s átvonultával rendesen elvonja figyelmemet, olyannyira hogy képtelen vagyok értelmezni közben az ölemben csücsülő kicsiny test által kiadott hangocskát.
Megfeszülnek a tagjaim, lüktet az ér halántékomon. Túl sok szempár szegeződik rám, túl sok kérdés vár válaszra…. SOK!
-Kusslegyen!- bődülök fel, ezzel a samponproblémát meg is oldottam, viszont a zöldhajú tündérke sírva fakadt tőle. Ó bassza meg!
-Kifelé!- Mutatok az ajtó felé, de senki nem mozdul.
Lerakom a kisfiút ölemből, majd kimászva az ágyból ragadom kézen a hangoskodót. Ha ez nem óbégat a szobámban, most nem bőgne a kicsi! A szőke most jól viselkedik, így itt hagyom, de rájuk zárom ajtómat mivel elegem van hogy önkényesen mászkál a banda otthonomban.
-Nem vagy képes egyedül fürdeni?-Kérdezem kicsit durván fogva rá hajára magam után vontatva a drágát.
-Nem jó a sampon?- fújtatom. Már hogy ne lenne jó a pH semleges sampon? Ez a legjobb a hajamnak, és neki is jó ! Mert én azt mondtam és kész!
***
Berángatom a fürdőbe, ekkor már nyüszög, és kapálózik, erősen kommentálva hogy mi van a hajával, de engem nem hat meg. Ha nem bír egyedül fürdeni, majd segítek neki!
Belököm a fülkébe és levetve ruháimat utána ugrom, felpasszírozva törékeny, finom testét a csempére. – Gyűlölöm ha megzavarnak vagy felvernek!- sziszegem fülébe csípőmmel kerek fenekének simulva.
Igen, áll a farkam, de ez nem az ő nyávogásának köszönhető…, de most már ő kapja meg, hála a nyivákolásnak. Persze nem hibáztathatom őt. Elhanyagoltam… Nem figyeltem rá… Persze hogy unalmában kitalált valami hülyeséget… Az állatkáknak szokásuk az ilyesmi. Szőnyeg cinca…függöny evés… Meg kell őket nevelni… |
Remegek a karjaiban, annyira félek. Nyakamba csókol, majd arcomon felsimítja ajkait, ajkaimhoz. Dermedten nézek szemeibe, ő pedig az enyémbe egy gonosz mosollyal, ragadozó tekintettel. Marna ajkaimra, felső ajka súrolja alsó ajkamat, mikor is...
... Kivágódik az ajtó és egy dühödt barna rohan be, és elkezdi ecsetelni ,hogy ő ilyennel nem mosakszik...stb. Hitetlenkedve meredek rá, majd fejemet a szőkére, kapom, aki gyilkos pillantásokkal méregeti fogva-tartónkat. Érzem, hogy megfeszülnek a férfi izmai, hiszen itt csücsülök az ölében. Nem akarom, hogy bántsa őket. De látom rajta, hogy nem örül neki, hogy megzavarták. Pici tenyeremet vállaira simítom.
- Ne bántsd őket... - Kérem sírástól elcsukló hangon. Én nem akarom, hogy bántsa őket!! Ajkaim legörbülnek, mert ez így olyan rossz! Megmarkolom kissé vállait, mire végre rám néz. |
Láttam a durcásan elvonuló srác alakját és az arcát is. Feltűnt hogy nem úgy viselkedtem ahogy ő elvárta volna tőlem, de eléggé naívnak tartottam, mivel még egy kukából se volt képes kiszedni fegyvert, nem tudom elképzelni hogy ő bárkinek is neki tudja menni. Hármunk közül úgy vélem én vagyok az egyetlen aki hajlandó lenne ilyesmire vetemedni és meg is tenné, nem csak a szája nagy. Igen úgy gondolom hogy a barnának csak a szája nagy. Persze azt mondja ő nem marad itt és majd azt hiszi hogy hamarabb kijut innen mint én, ezt valahogy nem tudom róla elképzelni. Viszont magam se adtam fel az ötleteimet és még őt megelőzve tettem pár üveg darabot a zsebembe és egy kést is elcsentem ügyesen.
Lassan visszavonultam a szállásunkra kijelölt helyre, bár eléggé nehezen találtam oda vissza, de a zuhan hangját követve végülis is sikerrel jártam. Egy párnába rejtettem el a szilánkokat és a késemet is, ugyanígy a párnát is eltettem egy kevésbé feltűnő, látható helyre. Így teljesen beolvad a többi tárgy közé és fel se tűnik senkinek a legkoszosabb párna. Meg aztán kétlem hogy bárki hozzáérne egy szutykos párnához. Mondjuk személy szerint nem tudtam elképzelni mi lehetett a kosz rajta, de nem is akartam tudni úgy döntöttem.
Egy ideig fel s alá járkáltam, majd hangokra lettem figyelmes, a zuhany elállt és valaki hisztisen kezdett kiabálni egy másik illetővel. Nos el tudtam képzelni hogy a barna talált magának valamit ami egyáltalán nincs az ínyére, ezért ezt kihasználva bevetettem magam a fürdőszobába és kényeztetni kezdtem a testemet a forró vizzel és a talált tusfördővel. Jól esett a víz kényeztető simogatása között elveszni és a habok is finoman cirógattak. Csak egy dolog vette el az idilli képet tőlem, a nagyobbacska lila folt ami a hasamon keletkezett hála annak az őrültnek a tombolása miatt. Óvatosan simítottam a kényes területen végig de így is eléggé fájt ahhoz hogy elkapjam onnan a kezem eléggé gyorsan. Sóhajtottam egyet, majd a zuhan végeztével, visszavettem a ruháimat, amik így eléggé átáztak és vizes hajjal mentem a hangzavar irányába.
Magam elégg találva a barnát megálltam és egy fordulással elsuhantam mellette és a falnak támasztott háttal és talppal, mivel cipő nem volt rajtam álltam meg és kíváncsian vártam mi lesz most itt. De közben fél szemmel az elrablómat figyeltem eléggé mérges és gyilkos pillantással, ezzel is jelezve hogy hiába ütött meg nem fogok tőle félni csak azért sem, de a két kezemet a hasamat átkarolva tartottam. |
Pompázatos arcom egyből elkomorul.Nem jött be a tervem?Sebaj,én zseni vagyok,majd kitalálok mást!Megvetően felemelem az orrom és a kukához sétálva megtámasztom derekamon a kezem.Na azt én onnan nem ki nem veszem!Az ő segítségét meg nem kérem,ha már képes volt visszautasítani,minek szóljak hozzá?Az is biztos,hogy én se segítek neki többet!
- Nem is kell tudnod a nevem,én veled ellentétben már nem sokáig időzök itt...van egy jó ötletem,hogy lépjek meg,és biztos nem kötöm az orrodra!Csinálj amit akarsz! - lépdelek el mellette,rá se nézve.
Idegesítő kölyök,MI AZ,HOGY ELLENÁLL A CSÁBÍTÁSOMNAK?!Bevonulok a szobába és leülve az egyik szőrmés fotelba,kezdek el gondolkodni,mivel is tudnám kiszedni azokat a rohadt csavarokat,és mivel tudnám álmában kicsontozni a debil hapsit.Támad jó pár ügyes ötletem,amivel ártalmatlanná tudnám tenni,de ezek körül ki is választok egyet,amit holnap mindenképp be fogok vetni...ha sikerül,agyő rabság,üdv szabadság!Előtte viszont pihizek egy kicsit,túl sok volt az élmény a mai napra...
***
Kééésőőn és gyengén kelek,bár idebent nem tudom megállapítani mennyi lehet az idő.Ruháimat ledobva megyek a fürdőbe,hogy egy jóóó alapos pancsit vegyek.Elkeseredésemre,nincs semmi olyan sampon,balzsam,pakolás,tusfürdő,de még csak füstölő sem,amit én szeretek.Pár szánalmas termék,amiket semmi pénzért nem kennék a hajamra és a bőrömre.Sima vízben fürdök le,egy kibaszott szó nélkül,de mikor kiszállok, és még váltóruhát sem találok,elpattan egy ér az agyamban.
Dühöngve rohanok ki,hogy megkeressem azt az őrült embert,aki nem elég,hogy ELRABOLT,de még nem képes normális élet körülményeket biztosítani számomra!Füstölögve rohanok be a szobájába,és cseppet se zavartatom magam,hogy a kis köcsöggel és egymáson hemperegnek,vagy tudomisén mit csinálnak az ágyon.Vádakodón emelem fel az ujjam és egyre közelebb méve kezdek el püffeszkedni.
- Komolyan azt hiszed,hogy EZZEL - itt felemelem a fürdőből kihozott sampont - képes vagyok megmosni az én tökéletes hajamat?Óceánillatú sampon?Elment az eszed?Én nem használok ilyen kőkori,pornépnek való dolgokat!Nem elég,hogy tönkreteszi a bőrömet,de még büdös is!Miféle bánásmód ez?Kész röhej,hogy azt feltételezed,majd ilyen kutya körülmények között fogok élni?!Képzeld vannak kicsi elvárásaim,és ha már vetted a fáradságot,hogy idehoztál,minimum annyi,hogy némely dolgot megveszel nekem!Elsőnek is:csak Davidoff-cool Water Wave tusfürdőt használok és csakis Baba mézes szappant!Ezek puhán és rugalmasan tartják a bőrömet - kezdek bele a felsorolásba. |
Valami mocorog rajtam…Féreg, bogár, állat. MI EZ?!
Lassan nyitom ki a szememet de legnagyobb megkönnyebbülésemre csak a fiúcska fészkelődött ülésbe a testemen.
- Em... – nyögi aztán bő tisztogatásba kezd. Összeráncolom a homlokomat. Mit művel?
- Sa-sajnálom... - Szipogja. - Nem... akartam felébreszteni... – zavartalanul nézek vissza rá.
Ó aranyom, e fajta ébresztést bármikor elviselek. Igazán jó helyen csücsül rajtam formás kis fenekével. Izgató.
Ujjaimat lassan indítom meg lábán, cserkésző mozdulattal. Finom, zsenge kis kölyök, igazán ropogós falat amit septiben még melegen kell elfogyasztani. Annyira beleharapnék fehér bőrébe, marcangolnám, szívnám élveznék… Szívesen magam alá gyűrném…
De még fáradt vagyok. Csak lassan puhatolózva léptetem ujjam egyre feljebb lábán.
El akar húzódni de erre erősebben rászorítok a lábára. Felnyikkan viszont azonnal a szája elé tapasztja mancsocskáit nehogy elszökjenek a hangok. Könny csillog szemei sarkában.. azt hiszem fájdalmat okozok.
Kicsit visszább engedek és hirtelen felülve csókolok nyakába, kezem eközben már pólója alatt siklik fel hátán, egészen tarkójáig. Reszket, ez persze feléleszti bennem a vadászösztönt. Meg akarom kóstolni a gyereket, keresem a száját, érezni akarom! |
Annyira furcsa. Ellentétek. A mozdulatai erőszakosak, mégis gyengédek. Miért? nem bánt, csak magára húz és ujjait tincseim közé fúrja, mitől végigborzong az egész testem. Elpirulok. Mit akar csinálni? Miért vette el a hernyókat? Hm? Nekem azok a hernyók a barátaim! Miért vette el a barátaimat? - kezdek el szipogni ,de aztán gyorsan abba hagyom, nehogy megüssön érte. Vonakodva, de csendbe maradok és nyugton is. Meg nem merek mozdulni. Ujjaim felkúsznak mellkasára, hogyha valami bántót akarna tenni, ellökhessem. Persze ez lehetetlenség, mert sokkal erősebb, mint én. Nyugtalan vagyok, mégis hamar elalszok. Azok az erős karok álomba ringatnak, habár azoktól az erős karoktól félek, hogy összeroppantanak.
Reggel összekuszálódott hajjal, kisebb nyáltócsával emelem meg a fejemet. Hátha álmodtam, hogy nem kerülök ide, de az túl sablon lenne, nemde? És persze hiú ábránd, mivel itt fekszek a karjaiban, annak a férfinak a karjaiban, aki elrabolt, majd magához ölelve aludt el. Nem hiszem, hogy annyira rossz ember lenne. Óvatosan felhúzom lábaimat, mik csípője két oldalán helyezkednek el, közben pedig mellkasán megtámasztva tenyereimet tolom fel magamat. Tehát rajta ülök most, s félve nézek le rá, mert szemeit nyitogatni kezdett. Meg is pillantott. Most... most mit csináljak?
- Em... - Nyögöm, majd hamarjában letöröltem a nyálcsíkot arcomról, de a mellkasát kissé összenyálaztam, szóval azt is törölgetni kezdtem.
- Sa-sajnálom... - Szipogom. - Nem... akartam felébreszteni... - Rezzenéstelenül néz engem, ami zavar. Kicsit megizzadok ettől a furcsa helyzettől. Alsó ajkamat beharapom, majd a hernyókra sandítok félve, hogy még élnek-e. De, még virulnak színes pompájukban, szóval nincs bajuk.
Hirtelen összerándulok, mert ujjakat érzek meg combomon, amik cirógatnak. Zavartan kapom oda a fejemet, majd az alattam fekvőre, aki még mindig engem néz. Rövid gatyában vagyok, de... akkor is. Mit csinál? Miért kúsznak feljebb az ujjai?! Hé! Az ott már a ruhám!
Elhúzódok tőle értetlenül, zavart, értetlen tekintettek. Egyre melegebb van. Talán lázas lennék? |
Komolyan próbáltam, minden erőmmel hogy kicsavarjam a kezét, de egyáltalán még csak a siker szikráját se láttam magam előtt. Hajamnál fogva hátrafeszítette a fejemet és a mosogató pulthoz nyomott eléggé erőteljesen. Valószínűleg nem a nagy szám miatt hanem a nagy kosz miatt van ez. Mondjuk nem az én hibám minden, csak egy két dolgot tettem tönkre, azért a barna srác is benne volt, de nem árultam be, nem köptem. Inkább szenvedtem csendesen egyedül. Nem tudtam mire készül most velem, bár láttam a szemem sarkából hogy a környéken volt kés is, éppen nyúltam volna egyért óvatosan de akkor hirtelen megfordított.
Puff.
Hirtelen és iszonyú erősen gyomron ütött, mondjuk mivel edzettebb a hasam, nem tűnt olyan veszélyesnek az ütés, de a levegő kipréselődött onnan, ezért kinyílt résnyire a szám, próbálva levegő után kapkodni. A kezemet a hasamra próbáltam tenni, de akkor elkapta azt és kaptam még egyet. -Kaaahhhnnnn....-köhögtem fel, eléggé meglepődtem mivel a nyálam mellé vér is keveredett, bár az valószínűleg a szám miatt volt, hiszen elég csúnyán sikerült elkarapnom, miközben a hangommal szenvedtem.
Lerogytam a földre és ott köhögtem ki a vért. Testem összegörnyedt, akár egy hernyó, akit megpiszkáltak egy bottal, csak engem egy erőteljes ököl piszkált meg elég rendesen. Láttam az elrabló lábán, hogy a másik srác felé ment, próbáltam felé nyúlni hogy megállítsam, de csak rátaposott a kezemre és ment tovább. Cirogatta csalta magához, ezen elfintorodtam, de aztán elküldte aludni őt és engem is itt hagyott a paranccsal hogy tegyek rendet. ~normális ez? ilyen ütés után hogy a rákba mozduljak meg, oké edzésen is kaptam már be pár labdát a gyomromba, de ez...sokkal durvább volt~ gondoltam magamba, de nem nyafogtam tovább. Lassan bútorról butorra sikerült feltáplászkodnom.
Nem tudtam mit csinálni, kénytelen voltam rendet rakni, bár előtte megmostam a szám és ki is öblítettem hogy ne érezzem a vért. Aztán engedelmeskedve a parancsnak eltűntettem minden koszt, bár nem volt az erősségem a takarítás se, de edzésnek felfogva nem is olyan vészes dolog, mondjuk így is még eltörtem egy két dolgot, de eltakarítottam minden nyomot magam után.
-Hé!Fiú!....izé...Gray...Green. Hol van? -kérdezte tőlem a barna hajú csávó, aki visszatért ide, addigra én egy széken ültem és fájlaltam a hasamat továbbra is.
-A szobában...-morogtam neki, majd letettem az asztalra a fejemet és vártam hogy mit akar tőlem. Személy szerint egy köszönömre számítottam hogy nem köptem be az ő széttöréseit vagy hasonlót, de elkapta a vállamat és kés illetve tányér darabokról kérdezősködött. Olyan volt mintha bekattant volna, aztán hirtelen megváltozott. Hozzám bújt, na ez kicsit meglepő volt számomra, nem is tudtam hogy reagáljak, de kicsit felhúzott a dolog.
-Ahogy én se akarok, de nem hatsz meg a könnyes szemeiddel, láttad hogy legyalázott, majdnem szétrobbant a gyomrom miatta... segítek egy két széttört darab a kukába van szed ki...-mondtam neki kicsit se kedvesen, mert leesett hogy velem intézné el a piszkos munkát, de én nekem saját tervem van. A beszédtől ismét köhögni kezdtem, aztán nagyobb levegővételekkel sikerült lenyugodnom.
-Amúgy meg a nevedet se tudom...igyekezd elkerülni a bajt én meg igyekszem kijuttatni majd mindenkit...-mondtam végül egyetértve a srác tervével, de majd én eldöntöm hogy mikor hogy fogom csinálni. |
Ledermedve nézem az elémtárulkozó morbid jelenetet.Öntudatlanul hátrálok,amig a fal utamat nem álja.Láttam már verekedéseket(ami legtöbbször értem zajlott),de ez...ez...annyira szörnyű!Nem különösebben szoktam senkit se sajnálni,de csóri srác...Él még egyáltalán?Szeretnék odamenni segíteni,de a testem nem engedelmeskedik,jobban féltem önmagam.Mikor felém közelít a hapsi összerezzenek.Nee..nem akarom,hogy idejöjjön!Nem akarom,hogy bántson!
Tompán érzékelem csak,hogy átölel,teljesen lefoglal a másik srác,miközben vért köpködve szenved.
- Menj aludni - hallom meg ennek a debil embernek a hangját és engedelmeskedve próbálok elmenekülni,de visszaránt és formás ajkamhoz nyomja az ő cserepes száját.Ha nem lennék így megdöbbenve még vissza is csókolnák,hogy bevágódjak nála,de perpillanat eléggé sokkos állapotban vagyok.
Elenged én megy írtó gyorsasággal sprintelek vissza a szobába,ahol nemrég voltunk,utána pedig a fürdőbe.Najónajónajó,gyerünk Musu,okos(és gyönyörű) srác vagy,találj ki valamit!Kell valami amivel kinyirhatom...mondjuk egy kés...basszus az a konyhába van,oda meg egyenlőre nem akarok visszamenni.Itt nem találok semmi használhatót.Még mindig remegő kézzel kapaszkodok bele a mosdóba és belenézek a díszes,tiszta tükörbe.Egy csodálatos,de most eléggé ijedt Musu néz vissza rám.
- Nyuuugii,nyuugi!Kivágom magam ebből a helyzetből is,nem nagy kunszt,vegyük úgy mint egy játékot. - mormolom nagy lélegzetekkel.Okés,ost,hogy végre sikerült megnyugodnom szét kéne néznem ebben a házban(?).Körbemegyek a szobába,megkopogtatom a valat,hogy körülbelül tudjam milyen vastag lehet,hátha át tudnám törni,de semmi esély rá.Megnézem a szellőzőt is.Négy nagy csavar tartja ott a fedőrészét,mögötte pedig egy ventillátor szerűség van,ami elég erősen mozog ahoz,hogy megtépázza a kezem.Kellene valami amivel lefejthetem a csavarokat és letörjem a veszélyesen mozgó fémet.Na ezzel majd később foglalkozom,elsőnek bizonyosodjunk meg arról,hogy nem tör rám a debil koma.
Óvatosan lépdelek ki a szőke sráchoz.Remek,nincs itt.
- Hé!Fiú! - hogy is hívják? - izé..Grey...Green.Hol van? - kérdezek a morbid csávóra.
- A szobában. - morogja.
- Remeek! - lépdelek már nyugodtan beljebb és a szekrényekben kezdek el kutakodni,bármi használható eszköz után,de pár villán és kanálon kívül nem találok semmi használhatót. - hol vannak a kések?Azt nem mond,hogy ez a kettyós elrejtette őket! - dühöngöm,majd megregadom a szőke vállát. - a tányérdarabok.Hol vannak?
Tökéletes lesz,hogy átvágjuk vele a csávó torkát,utána meg megkeresem a kulcsokat és már itt sem vagyok!Persze az átvágjukat úgy értem,hogy ő és nem én.A végén még megvágom a kezem!Neeem nem,amig van itt egy ilyen makacs fiúcska nekem nem kell tennem semmit. - kérlek,segíts megölni ezt a pszichopatát!Én...én nem akarok meghalni! - nézek rá nagy,félős,könnyes szemekkel.Hozzásimulok és gyámoltalanul szorítom meg a felsőjét.
Van nálam tökéletesebb színész a világon? |
FOLYT:
Elcsendesedett a ház, már ők is alszanak remélhetőleg. Jó, szeretem a csendet, ez nagyon jó…
Visszacammogok a szobámba, de amit ott találok az mindent látott szemeimet is meglepi.A kisfiú alszik az ágyamban, két vibrátort ölelgetve akár a játék mackókat szokás. Pedig a játék mackó és a vibrátor között semmi hasonlóság nincs. Mackót nem dugunk a seggünkbe örömszerzés céljából, mint ahogy a vibrátorral sem szokás ölelkezve aludni…
-Te mit keresel itt?-kérdezem, s közelebb lépek az ágyhoz, fölé hajolva rántom le róla a takarót.
-Hallod?-Morgok rá, de erre vinnyogva fordul át a hasára és burkolózik be újra a takaróba.
Elhalászom tőle a vibrátorokat, erre persze azonnal felébred..
-Ne…- kap sírva a „játék „ után.-A hernyók…
-Ezek nem hernyók!
-Hernyók…- kepeszt tovább de nem adom oda neki. Nem azért mert irigy vagyok, hanem mert nem akarom hogy ezekkel játsszon egymaga…
Leülök mellé az ágyra mire kicsit elhúzódik tőlem. Ezen elmosolyodom.
-Ssss….-csitítom, a vibrátorokat pedig átköltöztetem az éjjelire.-Na, gyere ide kismajom
Hívom magamhoz, de nem jön.A takaró szélét gyűrögetve húzza fel orráig a paplant.Édes kis teremtés, nem akarlak bántani..
Hirtelen szökellek érte mire felsikkant, de nem érdekel. Hamar magam alá gyűröm kis testét, de nem fogom le, hiszen így is halálra van rémülve.
Leheveredek oldalára, derekára fonva karom hogy magamra húzzam a filigrán fiúkát.Úgy, van, okos kis lény vagy te. Látod itt mennyivel jobb?
Szelíden futtatom ujjaimat a puha fürtök közé. Jólesően mormogok hozzá, és ő nem szól semmit, nem tesz semmit, csak szuszmákolva heverészik mellkasomon, a takaró alatt.
Őt ölelve alszom el.
Egy szarvassal álmodok. |
-Ó jut eszembe, Green vagyok jegyezd meg, mert nem fogok behódolni neked soha sem...-Azt hiszem itt szakadt el türelmem pókfonál vastagságú utolsó szála. Hogy képzeli az a taknyos, hogy uszodát csinál a konyhámból? Arról nem is beszélve mennyi tányért tett tönkre…
Törmelékek…cserepek…a vagyonom… a drágaságaim…
Minden értékem, a gyermekem, és nem tűröm hogy a gyermekeimet bántsák, még akkor sem ha megtorlásként, egy másik kicsinyemet kell ezért majd bántalmaznom!
Mocsok…kosz…undorító kosz! Fel akar emészteni… tönkre akar tenni!
Hirtelen lendül a kezem elkapva a szőkeséget a hajánál fogva, erre támadóan lendül felém, a karomat akarja megkaparintani, de nem hagyom neki mert durván a mosogatópultnak lököm, egyre csak hátrafele tépve a fejét.
-Nem!! Nem szabad ! Rossz! Nem szabad!- sziszegem ingerülten megcibálva a gyerek haját még mindig a pózban tartva. Kapálózik, rúgni, karmolni akar, de meg nem nyikkan. Egy hatalmas rovarra emlékeztet, amit a hátára fordítottak és most próbál visszagabalyodni a lábaira hogy elszaladhasson előlem. AGYON AKAROM TAPOSNI!
Folyjon a vére, öld meg! Ott a kés melletted, kapd fel, vágd fel a hasfalát húzd ki a zsigereit a résen keresztül és taposd szét a benne rejlő gonoszságot, hisz szemmel láthatóan megszállta valami a fiút. –súgja a mindent tudó hang. És én hiszek neki
A fiú nem kiált, de nem csak az a baj. Rongál, ellenkezik, lázad… Ezek mind bűnös magaviseletre utaló nyomok… Valaki bántja őt! Meggyógyítom!
Puff!
Erősen vágom öklöm gyomorszájába, mire egy fájdalmas nyögést sikerül kicsikarnom belőle. Igen, látom máris jobban van, szétnyílt a szája, már hangja is van! Megint ütök.
Vér buggyan fel a szájából újabb, hangosabb nyögése során. Igen, megvagy gonoszság! Rubintvörös toxin, mi szeretőm belsejét rágja!!
Elengedem, mert már képes magától is hangot adni. Összerogy a lábaim előtt a mérgét köpdösve. Jó fiú, add ki mindet…
Ekkor pillantok csak a falhoz lapult másik szépségemre.
Nem kell félned drága!Téged nem bánthat a démon, és már a Szőkét sem bánthatja…Vigyázok rátok!
-Semmi baj…- nyúlok felé mosollyal az arcomon,de nem akar megmozdulni. Nem akar idejönni hozzám, csak indexel szemével köztem és a gyógyulófélben lévő, még mindig mérgét köpdöső drágaság között.-Semmi baj!- mondom neki erélyesebben, majd közelebb lépve hozzá ölelem magamhoz hogy megsimogassam a haját. Érzem ahogy finoman reszket a teste.Fél…De nem baj. A félelem jó dolog. Innen tudja az ember hogy minden rendben van, még életben van.
-Menj aludni- küldöm el, de mielőtt még kislisszanhatna ujjaim közül visszarántom magamhoz hogy megcsókolhassam. Finom íze van, ajkai pedig finoman remegnek, de nem várom el tőle hogy szétnyissa őket nekem. Elengedve hagyom őt elmenni. A szőkével most nem foglalkozok, mármint ráparancsolok, tegyen rendet de semmi egyéb. Míg a méreggel küzd, nekem nincs mit foglalkoznom vele.
*** |
[31-12] [11-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
