|
Témaindító hozzászólás
|
2012.02.18. 22:21 - |
  |
[33-14] [13-1]
A durva szavakkra kicsit magamba roskadok.~Kössza aválaszt seggfej!~morgom magamban, miközben lemaradva követem a srácot.Belépve mögötte hökkenek meg az új "lakón".
- Szép borússágos cellaidőt elítélt barátaim!-lép felénk és....mi a szösz, ez komolyan le akar smárolni?Fel se fogom, de arcomra kiül az undor és az őszinte döbbenet.Nem akarom el lükni inkább én hátrálok el a cella ajtóig.
Nem hiszem el, én csak el akartam tünni mindneki seme elöl, míg kinem igazodok ezen a kasztrendszeren.De nincs szerencsém egyből egy buzeránssal kerülök össze.Homofób lennék?Lehet.....eddig nem volt smemi bajom velük, bár eddig nem is próbáltak lesmárolni.
Még mindig elképedve nézem a jelenetet ami a két "szoba társam" között zajlik le.
-Ho-Hó! Nyughass, Vörös!-jól mondja az antihaverom!Letörülve számat ráz ki a hideg ahogy újra átélem az "ismerkedést".
-Ne merészelj többet hozzám érni!-acsarkodom a vörös hajuval, felbátorodva kicsit, de amint rám néz el bizonytalanodok.Ahogyan végig mér újra....kiráz arideh tőle.-Hallotad?-kérdem határozottan.
-Hallom hallom Szöszke, de nem nagyon érdekel!-legyint le miközben újra felém idnul. Na kész nekem ez sok!Azonnal kitérek előle és megkerülve húzódóm a cella legtávolabbi pontjába, bár így most sarokba szorúltam.Röpke pillanatra Antihaveromra pillantok valami segitség kérés gyanánt, bár hiú ábrándokat kergetek ha azt hisze, hogy segít.Ahogy látom élvezi is a helyzetet.Kedves! |
-Voltam, és túléltem... tégy úgy te is! Engem sem pátyolgatott más...én sem foglak téged!- Vágom hozzá, azzal elindulok a cella fele, a kicsi lemaradva tőlem követ. Okos fiú! Talán felfogta hogy nem leszek a haverja!
Belépek a cellába a szöszivel. Na neee! Még egy új pöcsös vár rám a cellámban .Ilyen nincs! EZ most valami vicc? Akárhányszor elhagyom a cellát, mindíg új arcal találkozom majd szembe?Nem akarok több kölyköt a nyakamba! Miért ver engem az élet?!
- Szép borússágos cellaidőt elítélt barátaim! -Megütközve tekintek rá. He? Ez.. ez most mi?
Végigmérem az újfiút pontról pontra, kissé bizalmatlanul. A kisugárzása annyira fura, de megkell hagyni attraktív egy kölyök, ...fiú létére.
Odalejt a szöszihez és elkezdi nyalogatni. Hát félősnek biztos nem mondható! Kis kurva... szerintem még élvezni is fogja ha egy -ketten megdugják a soron. Nem úgy mint a szöszi, mivel látom az arcán hogy ez mennyire meghökkentő számára. Mondjuk jah. Fura lehet rögtön a második napján vadidegennel smárolni.
- Cuki... - vigyorogja a vörös
- Te meg ki vagy?! - Kérdezem felvont szemöldökkel, nem éppen barátságosan, de asszem ezt nem kellett volna mert most engem vett célba. Ehh... bakker és lekap...!
Ajkai puhák és meglehetősen édesek, mégsem engedem be a számba ficánkoló nyelvét. Nem szeretem ha betolakodnak a perszonális terembe! Ez a kis vörös, pedig szemmel láthatóan nem csak a személyes terembe, de a számba is megpróbál beférkőzni
- A végzeted... - Lehelli, mire kissé szétnyitom a számat, erre megpróbál újra befurakodni, de ekkor hátralököm a srácot.
-Ho-Hó! Nyughass, Vörös!- fonom össze mérgesen mellkasom elött a karomat. Itt ééén vagyok a főnök, ez az én cellám! Én voltam itt előbb, és ezt asszem vele is tudatnom kell, mint ahogy azt a szöszivel is tettem.-Nem nyalakszunk! Vili? |
- A vádlott bűnös! - Hangzott fel az a mondat, amit nem igen akartam hallani, de mégis... Menjen a kurva életbe az a buzi strici! Mégis, hogy történhetett az, hogy idáig jutottam? Én nem akarok itt lenni!
Bilincs csattant a csuklóimon, amik derogálták szép, de érzékeny bőrömet. Mindjárt megölök itt mindenkit! Nem tartana sokba, ha nem lenne itt ez az átkozott bilincs! Puáh!
Sok-sok-sok-sok-sok és sok idő múltán érkezünk be a börtönre, és hát sokáig kísérnek a sok büdös pasas között. Mindenki megnéz, mindenki megakar taperolni. Oh, cicáim, ha tudnátok ki vagyok, összetojnátok a szép kis gatyátokat. - Vigyorodtam el betegesen. A cellámba kísértek.
- Lehetőleg ne öldökölj - Kérdőn néztem fel az őrre. - Még van két cellatársad...- Morogja, de nem igazán érdekel.
Jól megnézem a cellámat, majd a rácsokat tapogatom meg. Hmmm...
Hamarosan betoppan a két cellatársam, és ahogy elnézem nincsenek épp jó beszélőkében. Végigmérem őket, de inkább a kék hajún állapodik meg a tekintetem, bár a piercinges srác is helyes nagyon. Hm, fincsi húsik.
- Szép borússágos cellaidőt elítélt barátaim! - csapom össze két tenyeremet és vigyorogva nézek rájuk. Lábaimat egymás után rakva, ringó csípővel célzom meg a piercingest. Átkarolom a nyakát, és megnyalintom ajakpiercingét.
- Cuki... - Vigyorgok képébe, és rögtön le is kapom, bár nem éppen akarja viszonozza, sokkal inkább megdöbbenten bámul rám.
- Te meg ki vagy?! - Hallom meg kék hajú barátom hangját. Rávigyorgok és átpártolok hozzá. Gyorsan smárolom le őt is, megharapva alsó ajkát.
- A végzeted... - Vigyorgom ajkai közé, de persze rendesen hozzásimulok testemmel. |
Néha néha a srác fel épillantok.Látom rajta, hogy nem szívleli, hogy őt követem, de istenem mit tehetnék.Mindegy kaja után egyből vissza megyek a cellába!Akkor nyugtom lesz, rmeélem!
Amint fel áll az asztaltól követem, persze nem szándékosan, de valahogy nem akaródzik egyedül lennem a kantinba.El teszem én is a tálat, majd igyekszem úgy kisurrani, hogy láthatatlan maradjak.
Hirtelen egy kar nyúl ki értem és dönt a falnak.Rémülten pillantok invitálom felé.A fiú aranysárga szemei merednek rám.
Fel se fogom elösször, hogy mit mond.A szívem csak úgy kalimpál az élménytől, hogy valaki elkapott még akkor is ha csak ő az.
Nagy nehezn végül el jut a tudatomig, ismét a fiúra pillantok.Látom homlokráncolva figyel engem.És megmernék rá esküdni, hogy azt latolgatja teljesen ép vagyok-e agyilag.
-Hahóóó....hallotad amit mondtam?-kérdi a sárc mire megrázom fejemet, majd bólintok.
Ugyan az az arc néz vissza rám, mint pár pillanattal ezelött, hogy százas vagyok-e vajon.
-Nem kértem, hogy védd a seggem.A puszi pajtásod sem akarok lenni!Örülök, hogy ez tisztáztuk!De....-mondom határozottan, de el akadok féluton.
Kinevet! Milyen kedves, végül is mit várjak egy elitéltől.(Magamat továbbra sem tartom annak!)
-De még is reméltem, hogy legalább el mondod, hogy kit érdemes kerülnöm.Nem akarom én fel bojgatni a rangodat.
-Helyes!Ehez is tartsd magad!-vágja rá lekezelően.
Nem hiszem el!Miért nem tudom befejezni a mondatomat?Miért kell folyton bele szólnia? Komolyan mondom mindjárt kiakadok!
Fel pillantok a fiúra miközben ki oldalaok előle.Mág mindig nem kaptam rá választ, hogyhajlandó csak egy kicsit segíteni.Hisz ő is volt új.Ez jó!El is mondom neki!
-Te is voltál új!-mondom csöndesen.
-Voltam, és túléltem... tégy úgy te is! Engem sem pátyolgatott más...én sem foglak téged!- feleli dühös hanglejtésben a fiú. |
Miért ide ülsz? Áhh.. mostmár mind1. Megeszem gyorsan aztán csak nem köti össze senki velem ezt a kölyköt. Még az kéne hogy miatta elverjenek. Bár, szerencséje van, hiszen még nem keltett túl nagy feltűnést. Akár még meg is úszhatja... hmm... mondjuk az esti fürdetésig...
Miután végzek a kajálással táncát fogva vissza megyek az ablakhoz, bedobom rajta az üres tálcát. Bakker, megint jön utánam a srác. Hmm lehet elkéne beszéllgetnem vele négyszem közt hogy attól hogy egy cellában vagyunk, még nem lettem a puszipajtása!
Félre is vonom amint erre lehetőségem adódik
-Ide figyelj... nem vagyok a haverod! Vili? És nem fogom őrizni a seggedet, ezt vésd az eszedbe jól! |
Ökölbe szorítom kezem mikor bunkózni kezd.Nem ilyen beszéd stílushoz vagyok én szokva.
Kicsit össze rezzenek mikor megérzem tarómon a fiú kezét, de engedelmesen lépegetek az irányításra.El veszek egy tálcát és a fiú mögött állva haladok a sorban.Mikor kikapom az adagomat egyből fordulok is a fiú után.Nem tudom miért követem, de követem.Megfogadván a fiú tanácsát nem nézek semerre sem csak a tálcámat nézem és a léban elötti részt, hogy ne menjek senkinek se neki.Amikor a fiú leül az asztalhoz magabiztosan ülök le én is.Igaz nem közvetlenül a közelébe.Az asztal másik végében foglalok helyet.Nem akarom zavarni, de hát még is csak őt ismerem ha fogalmazhatok így, hogy ismerem.Megnézem a kaját amit elém tettek.Elfintorodok, de nem mutatom ki nagyon, hogy undorodom a kajától.Fel szusszanva kezdek el falatozni miközben úgy próbálok körbe nézni, hogy ne tünjek fel senkinek. |
-Mióta vagy itt?- kérdi, mire rá pillantok
-Nem spanolok!- vágom hozzá keményen.
-Miért?
-Mert a frissekkel nem jó lógni- válaszolom egyszerűen, rá sem nézve.
Beérünk az étkezdébe, rajta meg látszik hogy teljesen összezavarodott. Istenem! Én meg az a nagy szívem... Odalejtek a sráchoz és kezemet a tarkójára helyezve vezetem irányba a kiadófülke felé, úgy hogy véletlenül se ütközhessen neki egyik oldaltost ácsorgó meláknak, vagy nehégy valaki olyan elé álljon be, aki harap ezért a tettért.
-Nem beszélsz, nem nézel senki szemébe, elveszed a kajádat oszt leülsz egy üres helyre!- darálom végig neki a szabályokat aztán bevágok elé, csak amolyan jelzésként a többiek számára, hogy nekem aztán nem számít a kölyök, és tálcámat elvéve elindulok a szokott helyemre |
Egész este a felettem lévő ágy alját bámultam.Csak hosszú idő múlva tudtam el aludni és akkor sem aludtam valami jól.Folyton bevillantak a bíróság emlékei.A gyilkosság is az a szörnyű este képei.
Nem kellett sok, hogy felébredjek.Már a folyosó végén lévő zajtól felriadtam.Kiszálva az ágyból lépten a rács elé és néztem ki amennyire engedte a rács.Fel fogva, hogy ébredés van rendbe tettem magam, majd a rács elött várakozva nézelődtem.
~Vedd úgy, hogy egy táborban vagy!Ki kell ismerned magad minél elöbb, mert nem lesz ez így jó.~töprengek magamba.
-Mivan hangya ment a gatyádba?-kérdezi tőlem a cella társam, mire megfordulva nézek rá értetlenül, majd inkább el pillantok.
~Próbálj valahogyan beszélgetést kezdeményezni, hogy még se tünj ennyire sügérnek!~bíztatom magam, mikor újra megszólal a fiú.
-Szöszi, indulni kéne!
-Ho...hova?-kérdezem zavartan.
-Menni reggelizni...tudod...a tömeggel...látod a sok egyenruhást...nah..ellj be szépen közéjük és massírozz a tömeggel.-és ezzel meg is tajaszt kedvesen.
Kishiján ki esek a cellából.Azonnal felegyenesedek és a kilépő fiúra pillantok.Nyugodtan, magabiztosan lépek mellette a sorban.-Mióta vagy itt?-kérdem a fiútól.Még is valami beszélgetést próbálva.~Gondolom itt erről beszélnek leginkább, hogy ki mióta miért van börtönben és mikor szabadul.~töprengek magamban miközben tovább haladok a sorban.
|
Okos kölyök, gyorsan tanul. Végigkövetem ameddig átfészkeli magát a saját helyére én meg belevetem magamat az ágyamba. Nem igazán érzem fenyegetőnek a srác jelenlétét, hisz olyan gyermeteg arca van, még ezzel a szemkötővel is. Mindemellett nem pofázott vissza csak elkotródott a helyére. Jó, okos fiú, tanítható! Nem hinném hogy mellette féltnem kellene a seggem, vagy csak attól tartanom hogy keresztbe tesz majd nekem, igaz fogalmam sincs mit követett el a srác, de elég gyengécskének látszik. Itt a gyengéket meg felfalják. Sajnálom a kölyköt, de nem vagyok bébisintér... én ugyan nem fogom védeni a seggét!
~Oo~
Az éjszaka zavartalanul telt... az új srác nem zavarta meg az állóvizet, csak csöndben kushadt a hején.
Reggel ébresztésnél viszont már kifejezetten izgága volt.
Az ébresztés a börtönben úgy zajlik, hogy az egyik őr végighúz egy gumibotot a rácsokon, erre a hangra persze mindenki felkel. Ezt követően csengő jelzi ha nyílnak az ajtók, és indulhatunk a reggelizőbe.
A csengő még nem szólalt meg, jelenleg csak a smasszer járt körbe a bottal, viszont a kicsike már zavartan idegesen toporog a rácsnál. Lehet nem aludt sokat az éjjel? Ki tudja...
-Mivan? Hangya ment a gatyádba?-kérdezem mire felém kapja a buksiját, de nem szól semmit helyette csak leszegi a fejét. Uhha... nem kértem hogy hunyászkodj meg!
Már mellette állok a rácsnál, várva hoyg szóljon a csengő és meessünk enni. A srácból árad, hogy zavart, és nem tud mit kezdeni a helyzettel továbbá üvölt belőle hogy: "új vagyok"!
Heh... egy hét sem kell, mire végigdugja őt a cellasor... az ilyeneket azonnal meg zabálják .
Kinyílik az ajtó, a kicsi meg még mindíg csak ácsorog
-Szöszi, indulni kéne!
-Ho...hova is?-kérdezi zavarodottan
-Menni reggelizni... tudod... a tömeggel.. látod a sok egyenruhást.. nah.. állj be szépen közéjük és massírozz a tömeggel!-Lököm meg kicsit hogy megadjam neki az irányt azzal elindulok én is vele együtt a konvojba verődve.
|
Mindvégig nyugodtan üldögélek az ágyon és próbálok nem sokkot kapni azon, hogy kezd eljutni a tudatomig, hogy hol is vagyok.Tele gyilkosokkal akik kedvtelésből öltek és nem védekezésből.Én ártatlan vagyok, én csak védekeztem.Anyámat védtem!Persze, hogy nem érdekel senkit.Mindneki szemében csak egy mocskos apa gyilkos vagyok.Che.... Megölte a saját apját.Azt aki születése óta óvta és védte, tanítatta.Ráadásul a legjobb magán iskolákba.És így hálálja meg.Undorító. Hallom fejemben az apám egyik csódálóját.
Össze rezzenek mikor rám mordulnak.Végig mérve a fiút mászok közbe le az ágyról.Nem tűnik annyira....ijesztőnek?Morfondírozok, hogy mi is a megfelelő szó.Az ágyra pillantok majd vissza rá.Végül is nekem nyolc, hogy hol alszom.
-Bocs!-szólalok meg röviden miközben leveszem az ágyneműmet és le teszem az alsó ágyra.Vajon ő mit követett el? Gondolkozom miközben rendezgetem az ágyamat. Nem tudok mit tenni a Cyrstalban belém nevelték a precizitást.Szeretem ha minden rendben van a környezetembe.Lassan újra rá pillantok megint végig mérem.Nem nagyon akaródzik beszélni vele, hisz úgy látom nem is akar beszélni.Én ezt el fogadom.Amíg nem zaklatnak nem zavar ha nem szólnak hozzám.Fogalmam sincs, hogyan kell börtönben viselkedni ilyen romlott emberek között. |
-Passzold ide Keita! Passzold már!- visongja az egyik féleszű a betonpályán, nem távol tőlem a kosárpalánk alatt pipiskedve hogy az őt védők keze fölé magasodva majd elkaphassa a lbdát. Csakhogy én nem akarom neki dobni. Unatkozom, és ez a játék feledtébb untat. Kötelező sport? Csesszék meg az őrök! Gyűlölöm ezetket a napokat mikor majmok módjára futtatnak minket a placcon, minden cél nélkül csak azért hogy elfáradjunk. Néhány balfasz ezt még élvezi is. Ricki is ilyen, ő az a hülye aki még mindíg a nevemet kiabálja na meg azt hogy " passzold!".
Nemtörődöm módon odalegyintem a labdát, mire a másik csapat egyik védője lecsap rá és megíndít a mi gyűrűnk felé. Félrelépek előle, hiszen nem akarom hogy fellökjön ez a kétajtós szekrény.
Pont mielőtt bedobná a mamlasz, megszólal a csengő, ami arra szolgál hogy jelezze, a mozgásidőnek vége, mindenki takarodjon a cellájába vissza.
~ooo~
Mikor belépek a szokott helyemre egy szőke fiút találok az ágyamon ücsörögni. No lám csak... friss hús érkezett a börtönbe? Vajon mit követett el?
-Figyi Szöszi, a placcomon trónolsz!- mondom neki kissé undok hanglejtésben, ekkor a kölyök felém fordítja az arcát hogy végignézzen rajtam. Jéé...hiányzik egy szeme vagy mi a fene... Lehet kalóznak képzeli magát?
-Nem hallod? Az az ágy az enyém! Húzzál át a másikra!- emelem fel a hangomat hogy eljusson piciny agyáig a gondolat hogy: hoppácska, talán arrébb kéne vonszolni a seggecskémet a másik matracra! |
A vád szándékos emberölés! Az eskütszék meghozta a döntést! A vádlott a felsorolt vád-pontokban BŰNÖS! Életfogytiglani szabadság vesztésre itélem!...
Még minidg hallom amit két nappal a bíróságon a bíró kihírdetett.Ágynemümmel kezemben haladok az őr elött, miközben folyton ezek a szavak csengenek fejemben. Bűnös! Szándékos ember ölés! Pazar, engem itélnek el amiért megmentettem anyámat.Fasza egy igasság szolgáltatás.
Hosszú folyosón lépegetek a cellák mellett.Jobbnál jobb fazonok tekintenek vissza rám.Vajon ki mellé osztanak be? Igasság szerint le szarom.Egyre csak dühöngök magamban, hogy édesanyámat meghúrcolták amiatt, hogy felszólalt azellen a fasz ellen akit apámank neveztem régen.És apámat?Kishijján háborús hősként nyílvánították ki. Egy nagyszerű emberrel lett kevesebb a világunk.Oly sokat köszönhetünk Mr.Larksonnak, hisz ha ő nincs az orvos tudomány még minidg két szintel lejebb lenne hatékonyságilag. Emlékszek vissza az egyik ocsmány cikkre amit az ítélet kihírdetésután nyomtattak ki.
Közben lassan egy nyitott cella elé érkezem.Az őr betessékel, majd ott hagy. Körbe nézek nincs bent senki.Oda lépek az ágyakhoz és fel teszem rá az ágynemümet a felső ágyra.Csak remélni tudom, hogy nem tolakodtam be valaki territóriumába. Mostmár azt hiszem kezdek félni. Biztosan kaptam cella társat.Valahogy nem fűllik hozzá, hogy megismerkedjek vele. |
|
[33-14] [13-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
