|
Témaindító hozzászólás
|
2012.02.13. 18:05 - |
 |
[20-1]
Komor képpel állok holteste felett.Megtettem a dolgom,de mégsem érzem magam különösebben boldognak.Egyszerűen semmit sem érzek,de már hetek óta.Belekerültem ebbe az életbe...és nem tudok kilábalni belőle.Teljesen magábaforraszt a bűnözés.Én katona voltam,ezelőtt,se csináltam szép dolgokat,de...ehez képest.
- Mindegy. - dünnyögöm magamban és felnyalábolom a vékony kis testet.Befordulok egy sikátorba.Nem kell semmit se csinálnom a tetemmel,de jobb nem útban hagyni,ezért elviszem a házamnál lévő csatornába.Nyughelynek ugyanolyan jó mint bármely temető.Ígyis-úgyis elrohad.Teljesen besötétedet,mire mindennel végeztem.Hazafelé tartok,hogy jelentsem a Mesternek,az igazinak,hogy végrehajtottam a feladatot,mikor lépteket hallok meg.Nem fagyok le,pillanatok alatt kapom elő a fegyveremet és lövök a hangok irányába.Egy hulla.Lehet,hogy csak egy szimpla járókelő,de az is lehet,hogy egy merénylő.Odalépdelek,hogy ellenőrizzem él e még.Lehajolok hozzá,de valami belemar a nyakamba,a hátamba,fejembe és a karomba is.Elfog az émelygés és ájultan rogyok össze.Elcsesztem.
Nem haltam még meg,ebben biztos vagyok,mert amikor felébredek fájdalmat érzek mindenhonnan.Csak az egyik szememet tudom kinyitni,mert a másik nem mozog.Kivágták.Megfeszítem az izmaimat,a láncok csörrenve feszülnek meg,de nem szakadnak el.Teljesen kifeszítettek.Veszekedés üti meg a fülem,tompán és halkan,de kivehetően.Összpontosítok.Olyan az egész mintha a tévét hangosítanánk egy feljebb.Köhögve próbálok valami szitkozódásfélét mondani,de nem sikerül,csak a vér jön elő megnyúzott tüdőmből.
- Megölte a Mester!Hogy történhetett ez?
- Azt hittük megbízható!
- Erről te tehetsz!Te tárgyaltál a Japán vezérrel!
- Igen,de...de...
- A TE HIBÁD!
Lövések,majd egy jelelgzetes puffanás,ahogy összerogy a test.
- Mit tegyünk?Ki lesz így a vezető?
- Ez nem a mi dolgunk,mi azért vagyunk itt,hogy kiszedjünk mindent a Mester gyilkosából.Ha vall és igazolja,hogy a japcsik küldték...itt háború lesz.
- Te kezded.
- Rendben.
Léptek és csörömpölés.Egy húzottszemű csábó áll meg előttem,gyűlölködve.Arcomba akar köpni,de nem elvéti.
Szánalmas.
- Belőlem nem szedtek ki semmit. - mondom kínaiul.
- Azt majd meglássuk! - fenyegetőzik,de ő is tisztában van vele,hogy kussolok.
A kezeimmel kezdik.Vagdosnak,csavarnak,szorítanak,törnek,égetnek és tépnek,utána elássák a sérüléseim,hogy ne legyen végzetes.A fájdalom elviselhető.A lábaimmal folytatják,egy épp csontot se hagyva.A fájdalom elviselhető.
A Mester nem fog értem jönni,ezzel tisztában vagyok,de azért remélem tudja mi mindent kiállok érte.Végülis szeretem.
Az arcom a következő,de a nyelvem,nem bántják,hogy tudjak beszélni.Kiabáláson és szitkozódáson kívül nem teszek semmit.Fejemre zsákot húznak és vizet öntenek a képembe,hogy fulladozzak.Megpróbálok minél többen elnyelni,hogy meghalja,de nem sikerül.A testem kitart.Leégetik a mellbimbóimat és valamilyen vegyszerrel maratják a bőröm.A fájdalom szörnyű.
Elérkeznek ahoz a ponthoz,ahol szinte minden férfi befullad,de nekem már nincs veszíteni valóm.A pokolban,ha létezik,úgyis folytatódni fog,és ebből az állapotból,úgysem gyógyulok fel.
- Akarsz mondani valamit? - kérdezi gonosz vigyorral a rohadék.
Beszélni nem tudok a fájdalomtól,így inkább csak hallgatok.Amit a farkammal és aheréimmel művelnek az már elviselhetetlen.Ez az a pont ahol,már ők is tudják,hogy vége.Hagyják,hogy elvérezzek,ami számomra olyan akár a megváltás.Zsibbadás,kellemesnek nem monddható,mert ebben a szörnyűséges állapotban már nincs olyan hogy kellemes,de tagathatatlanul ez a mindent átfogó üresség.Szeretnék valami drámai menő befejezéssel lelépni,de hangok nem jönnek elő a számból.Az összegyűlt nyált,vért és hányást,kiköpöm,majd egy erőt veszek magamon,hogy egy jól bevált nemzetközi jelet mutassak a széttört kezemmel és szaggatottan,hörögve felnevetek.A kínai gyűlölködő mozdulattal vágja le a fejem,azzal a kardal amit nemrég kaptam.A halálom nem menő és semmiképpen sem irigylésreméltó,de ennyit érdemlek,és ez se sokkal rosszabb mint ha végelgyengülésben,vagy átverve,és elárulva szúrnak szíven.A halál az csak halál.Szar és gusztustalan.Egy egyszerű befejezése az amúgy is szar életnek. |
-Sajnálom, de ez itt a vég...-mondtam egyszerűen érzelemmentes arccal nézve a mellettem álló alacsony kínai maffia vezérre, aki meglepedten nézett rám, majd igyekezett egy szúrós tekintettel rám ijeszteni bár hiába erőlködött. Éppen nyúltam a katanáért amit tőle kaptam mikor nekem rontott, úgy tűnik ennyi volt a bizalom, amit belém ültetett, végülis nem baj, hiszen nem az ő testőrének fogadtak fel, hanem a japán maffia vezér testőre vagyok és ez a srác Yao Ming Shou fenyegetés a felbérlőm számára, ezért végeznem kell vele, de tény nem lesz olyan egyszerű mint amilyennek hittem.
Hiába vannak itt a távcsöves emberek, vagyis ő azt hiszi hogy azok, de valójában, mind csak egy ügyesen előkészített illúzió, amit magam állítottam fel, hogy csapdát sejtsen és ezzel össze zavarjam őt egy kicsit. Árulónak hív, pedig valójában nem vagyok az, de hiába erős és fürge sikerült egy gyors mozdulattal elkapnom a csuklójánál. Nagy meglepetésemre, hirtelen kezes báránnyá vált, de nem értettem hogy miért, akkor viszont mikor azt kérte hogy eresszem a csuklóját sejtettem hogy ott van valami pont, ami neki a gyengepontjának mondható és ezt ki is használtam. Kicsit megnyomorgattam, majd kihúztam a kardot a hüveléből és lassan a szívéhez emeltem. Igaz gyönyörű ajándék volt tőle és valószínűleg meg is fogom tartani, de a párjával együtt és ennek itt és most véget vetek. Miért? Kérdezte tőlem folyton, könnybe lábadt szemekkel.
-Mert nem a te testőrödnek béreltek fel...-mondtam neki egyszerűen, de láttam az arcán, hogy szinte minden összeállt a kis fejébe. Rájött hogy kinek dolgozom és hogy szépen átvertem. Ó, azok a gyilkos szemek, sose fogom őket elfelejteni az biztos, de végeznem kell a munkámat még akkor is ha kíváncsi lettem, milyen mozdulatot is tanított volna meg nekem. De végülis már mindegy, elkaptam és meg kell ölnöm, hogy a felbérlőm békében élhessen és Yao ne tehesse őt tönkre és ne rontson neki. Fenyegetést jelentett, akit el kellett tűntetnem. Lassan kicsit beleméjesztettem a húsáva a kardomnak a hegyét, de ő csöndben tűrte a fájdalmat. Ekkor rászorítottam a kezére, hogy hallassa a hangját, ezzel is előre jelezve a környéken lévőknek, hogy valaki itt csúnya véget ért.
-Igazán kár érted...-mondtam végszónak a srácnak és ránehezedve teljes súllyommal a kardra szúrtam át a szívét. Láttam az utolsó lélegzetvételés, az utolsó sóhaját és errel ért véget a legfiatalabb kínai maffia vezér élete, de ez a testőr feladata, hogy védje azt aki fizet neki. |
-Nem szükséges, nincs olyan messze az itteni lakásom...amúgy is tömegközlekedést használva kevesebb az esély hogy lelőnek...késeket meg hasonló dolgokat meg kivéded, nem igaz? -kérdeztem tőle egyszerűen, majd egy hirtelen kanyarral lementem a földalattiba és úgy mentünk tovább. Többször szálltunk át és vagy egy, másfél órát utazgattunk ilyen módon, mire kiértünk a külvárosba és ott sétáltam tovább. Néma csend volt a környéken, szerettem ezt a csendet, de tudtam hogy itt szinte biztos hogy valaki nekem fog rontani ezért félszemmel Incarasura pillantottam.
-Ennek az utcának a végén van a nyaralóm...-mutattam a kereszteződésnél az emelkedősebb útra, mikor megpillantottam a távolból több fénylő pontot is ami azt jelentette, hogy távcsöves emberkék fognak ránk lőni ha most megmozdulok.
-És most mit tegyünk? Fussunk? |
Engedelmesen követem.Az utcán próbálom nagy testemmel eltakarni,hogy ne szúrják ki a járókelők és lövés esetén engem találjonak el ne őt.Szememmel a környéket lesem és az épületeket is,távcsövesek esetén.Mivel kénytelen leszek kardal harcolni,erősen rászorítok a markolatra. - Uram,ne szerezzek autót? - kérdezem óvatosan. |
Mikor megláttam amit talált, egyszerűen fogtam a nagyítót és falhoz vágtam ami teljesen darabokra tőrt. Erre hangosan dörömbölni kezdtek az ajtón hogy mi történt, de én csak egy "semmi"vel lerendeztem őket, majd átnéztük mindketten a hátát is a halottnak, de ott nem találtunk semmi használhatót.
-Úgy tűnik ez a legfrissebb, ez azt jelenti hogy a nagybátyám akar megöletni...milyen kedves tőle...cheh...-mérgelődtem egy sort aztán egy sóhajjal lenyugodtan és telefonáltam egyet. Kínai csevegésemből nem hiszem hogy értett volna bármit is Incarasu, de ez most nem is foglalkoztatott. Megmostam a kezem a tál vízbe amit bekészítettek nekem és felvettel a felsőmet.
-Távozunk innen...-mondtam egyszerűen, majd az egyik katanát odadobtam a fiúnak, míg a másikat megtartottam magamnak. -Mostantól ezzel kell megvédened...de ha ki kell húznom a sajátomat a hüvelyéből, akkor bűntetés jár neked...ó és nem utolsó sorba megtanítok neked egy mozdulatot ami a te hatalmas testalkatoddal is megtudsz csinálni és halálos...-válaszoltam egyszerűen, majd elindultam kifelé innen, bár mivel nem volt kocsi gyalogolni kellett, így viszont többen is felfigyelhettek rám.~nem baj így legalább ha megtámadnak nem fog unatkozni Incarasu sem, mivel úgy kell elintéznie az illetőt hogy a tömeg ne lássa...~ |
- Itt mintha lenne valami,de inkább egy anyajegyre hasonlít... - mondom visszafojtva egy mosolyt.Az előbb azt hittem rácuppan a halott pasira,de biztos csak rosszul láttam.Közelebb jön,engedelmesen lépek arébb,nehogy hozzáérjek,és ő is megvizsgálja az apró foltokat.
- Hmm...ez lesz az. - mondja hunyorítva. |
Minden mozdulatomba megálltam mikor hallgattam a fiú szavalását. Fura hasonlatot használt arra hogy kifejezze milyen volt a harcművészeti stílusom, de nem mondhatnám, hogy nem tetszett a dolog, sőt akaratom ellenére a testem kimutatta a tetszését a mondatra, mivel halványan elpirultam. Bár eléggé hamar észrevettem ahhoz hogy elrejtsem, mondjuk lehet hogy Incarasu észre vehette még mielőtt el tudtam volna rejteni az arcom.
Gyorsan visszafordultam a holttesthez és már a hasánál jártam mikor észre vettem a mintázatot amit kerestem.
-Megtaláltam...egyet legalábbis...ki tudja mennyi van rajta...folytassuk a munkát...-mondtam a fiúnak, ezzel is terelve a témát arról amit az előbb én magam hoztam fel. ~mi a franc? nem tudta volna egy szóval lerendezni az egészet, mint ahogy a többiek tették? neki egy egész hosszú hasonlatot kellett hozzám vágnia? de miért is pirultam el ennek hallatán?~ kezdtem el magamba agyalni úgyhogy érzelemmentes arca váltottam, hogy leplezzem a gondolataimat.
Már éppen a hulla farkánál jártam, mikor éreztem hogy kiszáradt a szám, ezért ösztönösen kezdte el nyalogatni az ajkaimat, mondjuk ez biztos szinte mindenkinek a fantáziáját beindította volna és erre magam is hamar rájöttem úgyhogy abba is hagytam a nyalogatást, mert mégis csak egy monstrummal vagyok egy szobába zárva. Hiába vagyok erős és gyors nekem is van egy két gyengepontom, meg aztán ha ő lefog lehet hogy nem tudnék megmozdulni. Apró mozdulattal megráztam a fejem hogy eltereljem a gondolataimat és haladtam a lábán lefelé.
-Merre jársz? Még a háta is előttünk áll, amúgy...-tettem hozzá még megjegyzésként. |
- Sunyi?Nem mondanám annak,bár én nem különösebben értek ilyesmihez.Leginkább...az iraki mérgeskígyók támadására hasonlított.Mozdulatlan,de amint közeledik a veszély kíméletlenül,gyorsan,halálosan csap le,de mindeközben megtartja a felemelkedő,tiszteletet parancsoló testtartását...egyszer harap és ennyi épp elég ahoz,hogy az áldozatban végigfusson a méreg és a halálfélelem. - mondom komoly képpel.Nem igazán bánok jól a szavakkal,szóval nem tudom,hogy elégedett e a válasszal,de ne igazán várjon többet tőlem.Tovább vizslatom a hulla bőrét,úgy,hogy egy részt se hagyjak ki. |
-Hm szóval hadsereg, akkor nem meglepő hogy ilyen unalmas harctudással rendelkezel...-közöltem vele egyszerűen az észrevételemet, teljesen ridegen majd odaléptem a srác mellé és a kezébe nyomtam egy nagyítót, illetve én is tartottam egyet a kezembe.
-Képzelj el pontosan középen egy vonalat...a bal oldal a tiéd a jobb az enyém, mindent nézz át alaposan, mert a tetoválás, lehet iszonyú apró akár szabad szemmel nem látható is...erre kell a nagyító, amint megvan, karikázd be a pontot...-adtam neki egy filcet is de még a magyarázatom kezdetén nekiláttam én is átvizslatni a testet a homlokától kezdve, iszonyú lassan haladva lefelé, mert nem akarok kihagyni egyetlen egy pontot sem. Ugyanis tudom hogy vannak ilyen sunyi emberek, akik elrejtik a kilétüket, velem ellentétbe. Meg aztán minél feltűnőbb a tetoválás, annál nagyobb hatalommal bír az illető, ez a szabály.
-A kérdésem nem arra vonatkozott hogy tisztelsz-e vagy hogy nagyra tartasz...őszintén mit gondoltál arról mozdulatról? Sunyi volt? Erős? Trükkös? Gyors? Gyenge? Cseles? - mondtam a fiúnak, mondjuk először kicsit morcos volt a hanglejtésem, ugyanis nem arra a válaszra vártam amit a fiú adott, de aztán kíváncsi érdeklődő hanggal tettem fel azt a megannyi kérdést, ami jellemezhetné a mozdulatom. Komolyan kíváncsi vagyok ő mit gondolt róla mint katona. Mondjuk volt egy sejtésem, hogy egy ilyen parancsnak ugró típusnak a harcstílusom nagyon is inkább sunyi mozgások sorozata mintsem valami harc. ~hm vajon eltudom érni, hogy kizökkenjen ebből az érzelemmentes formából?~ kérdeztem magatól gondolatba, mert szeretek játszadozni az emberekkel, így nem csak a testüket teszem próbára, hanem a személyiségüket is. Hogy mennyire türelmes valaki, vagy mennyi stresszt bír ki, vagy hogy akad-e az illetőben másféle érzelem, na igen nem úgy mint bennem. Engem kiskorom óta arra neveltek hogy ne tudjak szeretni, de eljátszani jól tudom hogy van érzelmem és hogy ártatlan vagyok. |
Fapofával kezdem el leszedni a hapsiról ruháit.Szemeim szorosan a fekvő hullára függesztem,hogy még csak véletlen se kalandozzon el Mesterem gyönyörű testére.Mármint csak simán a testére...Milyen gyönyörű sárkány!Inca embereld meg magad!Meg ne próbálj bármi olyasmire gondolni!Te csak egy rohadt testőr vagy,ez az ember pedig Kína egyik,ha nem a legnagyobb,embere!
- A hadseregnél megtanítottak bánni a késekkel,kardokkal,ostorokkal,lándzsákkal,bombákkal és mindenféle fegyverrel. - válaszolok engedelmesen és lehúzom a férfi gatyáját. - természetesen tisztelem és nagyra tartom a hatalmas harci tudását Mester.
Befejezem a férfi vetkőztetését és kihúzva magam állok meg,várva,hogy szeretne e még valamit.Nem értem miért érdeklődik a véleményem iránt.Nekem az a megszokott,hogy a feletteseim levegőnek néznek,és talán sokkal jobb az a megoldás.Nem vagyok hozzászokva ahoz,hogy munkaidőben,mikor kikapcsolom az érzelmeimet kérdeznek tőlem. |
Összefont karokkal figyeltem az előttem lezajló harcot, ami meglepő módon nagyon is egyirányúnak tűnt. Nem számítottam volna, hogy a japán maffia egy ilyen gyenge embert küld ellenem, bár igaz az is meglepett hogy a testőröm karcolás nélkül megúszta a dolgot. Erre egy mosolyt küldtem a szőke óriás felé aztán újra elkomolyodtam és odamentem a földön fekvő hullához majd leguggoltam mellé és megvizslattam mindkét kezét tüzetesebben. Összeráncolt szemöldökkel figyeltem a hullát, legyintetem a kezemmel hogy nem kell eltűntetni, mert még dolgom van ezzel, úgyhogy intettem hogy vigyék be a hátsó terembe, ami nekem volt fent tartva, jeleztem Incarasunak is hogy jöjjön velem.
-Nos nem találtam a megszokott helyeken rajta tetoválást, de ha maffia tag vagy bérgyilkos valahol kell rajta lennie, úgyhogy kérlek...vetkőztesd le...-mondtam a testőrömnek, miközben az asztalon fekvő hullát figyelgettem és levettem a felsőmet, hogy ne mocskoljam be a ruhámat miközben őt vizsgálom majd át. Így az eléggé feltűnő tetoválás a gerincemen, megmutatta magát, ami olyannyira ki volt dolgozva, hogy ez ember első pillantásra úgy gondolja, hogy a sárkány egy pillanat alatt ráugorna a hátamról vagy morogni kezd a misztikus lény a hátamon. Nos igen egy mester készítette, úgyhogy elvárható hogy jó munkát adjon ki a kezei közül.
Amíg a testőr babrál a hullával én magam visszamentem a két kardért és bevittem azokat is a terembe, ahol csak ketten voltunk. Magam mögött bezártam az ajtót, hogy senki se zavarjon.
-Láttam fegyvered van...hogy állsz a kardokkal? És hogy tetszett a harcművészetem? -tettem fel a hirtelen eszembe jutott kérdéseket a srác felé indítva. Mivel őszintén kiváncsi voltam hogy mit tud, azon kívűl hogy fejvesztve lövöldözne. Lövöldözni szinte mindenki tud, de aki bánni tud egy karddal vagy a testével az jóval erősebb ember mint testileg mint lelkileg. Nos ha nem is a cimborája a gyönyörűen edzett kard, amiért megtámadott engem leszek oly kegyes és tanítok majd neki egy két dolgot, azok az unalmas mozdulatai helyett. Valami erősebbet...valami pusztítóbbat és valami külső szemnek gyönyörű mozdulatot. Nos igen, kevés embert tanítok, sőt eddig csak egy embernek adtam meg azt a dolgot, de ő most kínába felügyeli a dolgaimat. Viszont ez a srác is kiérdemelte, hogy mutassak neki valamit. |
Elképesztő!Szóval tényleg nem kamuk a híresztelések!Franc gondolta volna,hogy ez a vékony srác ilyen könnyedén képes lerendezni.De hogy csinálta?Kedvem lenne megkérdezni,hogy fejlesztett ki ilyen harci tudást,de nekem nincs jogom kérdezősködni,igy komoly tekintettel állok meg melletten.Na...legalább átmentem a próbán.
Mikor benyit a kardos csávó már vegyveremhez kapva készülök fel rá,hogy szétlőjjem a fejét,de a Mester meggátol.
-Nos mr bátor testőröm, úgy tűnik a kardos bácsi megakar engem ölni...el tudsz vele bánni fegyvertelenül vagy be kell mocskolnom a kezem? - mondja kirívóan.
Fegyver nélkül?Próbára akar tenni?Hát renben.Lehet,hogy most lerendezett,de attól még letudok rendezni egy ilyen kardal hadonászó faszkalapot.
- Mindent a Mesterért... - motyogom összeszorítótt álkapoccsal és az idegen faszi elé lépek.
- Takarodj az útból!Nem téged akarlak! - morran rám a hapsi.Megropogtatom a nyakam és megfeszítem az izmaimat. - jólvan ha ennyire meg akarsz dögleni... - és felém szúr a szaros kis bicskájával.A pengét ellököm,elkapom a kezét és kicsavarom belőle az egyik fegyvert,ami nagyot csattanva esik a földre.Másik kardal is felém csap,de túl közel vagyok ahoz,hogy árthasson is,azt a kezét is eltöröm.Rúgva,ordítva esik nekem,de fel sem veszem a tapogatását.Egy gyors ütéssel rávágok a gigájára,egy hatalmasat.Fuldokolva esik össze.Pillanatok alatt leheli ki a lelkét.
Arcom továbbra is rezzenéstelen.Megfordulok,hogy szembeálljak a Mesterrel,homlokát pásztázva szólalok meg.
- Eltűntessem a hullát,Uram?Vagy szeretne kezdeni vele valamit? - kérdezem nyugodt monoton hangon. |
Egyáltalán nem figyeltem rá, mikor körbejárt engem, mivel csukott szemmel álltam ott a harci pózba, csak a léptei hangjára figyeltem, meg a környezet hangjaira, mivel többen is összesúgtak. Nos igen ritkán látnak ebbe a harci helyzetbe, ugyanis kevesen mernek engedelmeskedni a parancsomnak, ezért is van csak egyetlen egy ember, akiben megbízom. De érdekesnek találtam hogy van bátorsága ijesztgetni néhány apró kéz mozdulattal, bár nem mozdultam meg. Azonban kinyitottam a szemem, mikor az az érzésem támadt, hogy most már komolyabban meg akar ütni.
Mikor láttam az ütését, ami felé lendült egy pillanat alatt kézen állva a talpammal állítottam meg az ütését, ezzel el is kerülve azt hogy meg akart fejelni, végül a kezemmel kicsit oldalra lépve kerültem a fiú mögé és csapta rá a hátára aztán tapsolni kezdtem.
-Nocsak, nem rossz...ijesztgettél és még nekem is ugrottál, bár ahogy látom meg is akartál fejelni...gratulálok, azt hiszem megelékszem azzal hogy a testőröm leszel...de előre figyelmeztetlek, most csak játszadoztam...ha komolyan vettem volna a dolgoz már egy tű lenne a nyakadba eltalálva, azt az ideget, amitől nem tudnál megmozdulni...-válaszoltam egyszerűen majd a két kezemet egymásba csúsztattam és lassan az egész hely visszavarázsolódott az eredeti formájában, ugyanis megjelent az ajtóba az a személy akire vártam, bár két katanával a kezében lépett be, ami azt jelentette, hogy meggondolta az üzletet.
-Nos mr bátor testőröm, úgy tűnik a kardos bácsi megakar engem ölni...el tudsz vele bánni fegyvertelenül vagy be kell mocskolnom a kezem? -kérdeztem tőle rideg hangon, de direkt kihangsúlyoztam a fegyvertelen szót, mivel elvárom tőle hogy ne csak fegyverrel tudjon megvédeni, meg aztán ezzel meg lehet alázni ezt a csávót. |
Komolyan azt akarja,hogy megüssem?Ez valami csapda?Ha ellene fordulok kirúg?De ha nem teszem meg amit követel...Elég határozott képet vág,úgy hogy szerintem nem viccel.Hallotam róla,hogy milyen erővel rendelkezik,de nem szarom össze magam,ha tesztelni akar csak tessék!
Elkezdek sétálni körülötte,figyelve minden mozdulatát.Megpróbálom kifigyelni,testén,hova fekteti leginkább az erőt,milyen gyors a mozgása,mire figyel.Nem görcsölök be,nyugodt mozdulatokkal sétálok,mintha csak menni készülnék.Néha megmozdítom a kezem figyelve mit lép.
Jó akkor most!Felé ütök,hogy védekezzen,de a fejemet is meglendítem,hogy lefejelhessem. |
Kicsit idegesebb pillantást vettettem rá mikor azt mondta nincs különösebb harcstílusa, de aztán újra lenyugodtam és hűvősen néztem végig a fiún újra, aztán sóhajtottam egyet.
-Thaibox? Hm...jobbra számítottam volna...-válaszoltam őszintén a fiúnak, majd harci helyzetbe dobtam magam, tehát a jobb lábam oldalra csúsztattam míg a balt berogyasztottam. Majd előre tartottam mindkét kezem, tenyerem az éngek szegezve, bár az egyik kezem teljesen ki volt nyújtva míg a másik be volt hajlítva, de teljesen ellentétesen mint a lábaim voltak.
-Üss meg...vagyis...próbálj meg...tesztelem a reflexed és az erőd...ne fogd vissza magad...-mondtam a fiúnak teljesen komolyan. Kíváncsi voltam milyen mozdulattal óhajt megütni, vagy hogy lesz-e egyáltalán bátorsága nekem rontani. Bár a parancsba az volt hogy védei kell, mégis arra kértem hogy ugorjon nekem. Vajon megteszi? Járt a fejembe a kérdés, de aztán teljesen kitisztítottam az elmém és megfeszített testtel vártam a támadását, mintha egy sárkány készülne lecsapni az előtte álló áldozatára.
|
Fapofával nézek szemeibe.Rezzenéstelenül állom,gyilkos tekintetét.
- Nincs különféle harc stílusom,engem az élet tanított,de ha meg kellene neveznem talán a thaibox áll hozzám a legközelebb. - mondom tisztán és érthetően.
Tesztelni akar,ez nyílvánvaló.Méreget,mintha valami kibaszott látványoság lennék.Tessékcsak,kivagyok én,hogy megállítsam.Figyelem minden rezdülését és felkészülök a támadásra,bár meg sem moccanok.Elég kicsi és sovány így valószínűleg a gyors,nem érdemes lebecsülni.Hallotam róla pletykákat,kíváncsi vagyok mi igaz belőlük. |
Nem kértem italt, csak letettem a csomagom magam mellé és körbepillantottam, de mikor a tekintetem visszaért az asztalhoz már egy hatalmas ember állt előttem. Kicsit meglepődtem hogy egy ilyen monstrumot állítanak mellém, mivel eléggé feltűnő látvány. Felkeltem az asztalról és körbeséráltam a srácot jobban szemügyre véve, miközben az egyik tenyerem az államon támasztottam míg a másikkal a könyömömet fogtam és úgy hümmögtem erőteljesen.
-Yao Ming Shou, de neked Shou mester, csak akko hívhatsz másképp ha úgy rendelkezem...-mondtam neki teljesen komoly hangon miközbe megálltam a srác háta mögött pár lépésnyire, majd csettintésem hallatára. Mintha kicserélték volna a helyet, egy pillanat alatt minden asztalt és széket elmozdítottak az eredeti helyeikről.
-Nos mr Testőr...harcművészeti képzettség? vagy valami másban jeleskedsz?Mert látom izom az van rajtad...-tettem fel a kérdéseimet már a mellkasomon összefont karokkal. Valószínűleg sejtheti hogy tesztelni fogom őt ezért lett minden átrendezve a számomra. ~hm és nem néz a szemembe...hmm ezek szerint vagy úgy gondolja hogy illetlen és tisztel vagy pedig fél...~ gondolkoztam magamba, majd a mutatóujjammal intettem neki hogy nézzen nyugodtam a szemembe. Hiszen a szem a lélek tükre és mindent elárul, amit tudni akarok. |
Baszott kellemetlen melót kaptam.Magas fizetés,előkelő hely,de veszélyes is.Különösebben nem féltem az életem,de azért nem keresem a halált.Más lehetőségem úgysincsen ezért felveszem a legjobb öltönyöm,megfésülöm a hajam,bár normálisan beállítani lehetetlen.Érzelem gomb kikapcs és megyek a kijelölt helyre,ahol találkozok a Mesterrel.
Előkelő hely,remélhetőleg elnyeri tetszését a férfinak.Fél órával korábban jöttem,nehogy korábban toppanjon be,mert akkor lőhetem az állást.Kérek egy pohár vizet,alkoholt még csak véletlenül sem és félszemmel a helyet bámulva térképezem fel a terepet.Vészkijárat megvan,ablakmentes helyen ülök,bombát nem észleltem,persze ebbe nem lehetek biztos,most már csak az emberekre kell figyelnem.Kezem a pisztolyomon van,hogy azonnal elővegyem,ha baj van,de nem látok egy veszélyesebbnek kinéző személyt sem.Szerencsére nincsenek sokan.
Megcsendül a bejárati ajtó kis érzékelője és mindenki meghajol.Egy fiatal fiút vezetnek az egyik eldugotabb asztalhoz.Méghozzá azt akire vigyáznom kell.Felállok és odasétálok.Meghajolva üdvözlöm a férfit.
- Incarasu Zeima vagyok,az ön testőre. - egyenesedem fel,szemeim a homlokára függesztve,még csak véletlen sem a szemére. |
Egész nap az üzleti utamra készültem, bár nem volt a szívem csücske elmenni a szomszédos országba, Japánba. Hiszen nem rég volt egy kisebb összetűzésem az ottani főnökökkel. Nos igen nem mindenki ért egyet az én dolgaimmal, de ez nem igazán érdekelt. Miután végeztem a pakolással, utasítottam a jobb kezemet, hogy maradjon itt és minden este értesítsen az itteni helyzetről, mert nem tudom meddig leszek távol. Rábólintott a kérésemre, ugyan mi mást tehetne? Hiába a legjobb barátom, ha nekem ellent mond, nem bánok vele kedvesen az is biztos.
Néhány óra elteltével készen álltam az indulásra, de ekkor már a média bejelentette az indulásom illetve az érkezésemet is Japánba. Gyorsan terjed a hír, főleg hogy ha rólam van szó. Hiába tűnök gyengének vagy kicsinek, rengeteg a hatalmam és mindenki összerezzen már a nevem hallatán. Voltak piszkos ügyeim főleg mikor le kellett vernem az egész klánom hogy elfogadjanak. Na akkor indult el a pletyka hogy vaskezű maffia főnök vagyok, én pedig készségesen bólintottam rá a dologra, hiszen semmi nem bizonyítja hogy így volna. Viszont most mégis Japánba kell utaznom, testőrség nélkül. Vagyis majdnem, ott a szigetországba kapok magam mellé valakit, bár nem tudom hogy mennyire erős lesz az illető, de szinte biztos vagyok benne hogy tesztelni fogom, hiszen gyengét magam mellé nem engedek.
Órák elteltével már késő délután Japán utcáin járkáltam, de többnyire kisebb elhagyatottabb utakon, mert nem akartam nagy felhajtást. Kuncsaftommal és a testőrömmel is egy földalatti bárba fogok találkozni, bár szinte biztos vagyok benne hogy a védelmezőmet hamarabb ismerem meg mint az ütlettársam, de ez így tökéletes. Csomagjaimat magammal vittem, mert még nem volt időm berendezkedni valami hotelba. Mikor odaértem a bárba mindenki meghajolva üdvözölt és vezettek el egy asztalhoz én pedig ott vártam kíváncsian elmélkedve arról hogy ki is lesz a testőröm. |
|
[20-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
