|
Témaindító hozzászólás
|
2012.02.11. 20:13 - |
 |
[138-119] [118-99] [98-79] [78-59] [58-39] [38-19] [18-1]
Ahh,ez...ez...durva,szinte már sajnálom a buzikat.Fogcsikorgatva fúrom fejem a párnába és tűröm,hogy ujjaival kotorásszon bennem.Tapasztalatból tudom,minél előbb ellazítom magam,annál kevésbé fog fájni.Kihúzza magát belőlem,mire fellélegzek,de tudom,hogy ez még mesze nem a befejezés,sőt most fog jönnia neheze.Megérzem,kemény és forró tagját a bejáratomnál,ahogy egyre mélyebbre nyomja.Megszorítom az ágy végét és felnyüszítek.
Fájdalmas,ahogy mozogni kezd.Durván,erősen,határozottan.Bár most talán,nem olyan rossz mint elsőnek.A nagy ágy recseg alattunk.
Az egész világ betompl körülöttem,Ax mély hörgései is mintha egy búrán keresztül hallatszódna.
Sose gondoltam volna,hog ideáig jutok.Egy vad FÉRFI ágyába,aki kímélet nélkül dug meg.Mit tehetnék?Semmit.Gyenge vagyok hozzáképest.Egyetlen dologgal segíthetek magamon:megpróbálom élvezni.Talán akkor finomabbra vált.Felemele a fejem,hogy államra támaszkodhassak,megpróbálok összpontosítai az érzésre,és beadni magamnak,hogy ez milyen jó.
Elengedem magam.Pár lökése eltalál bennem valamit....valamit amitől zsibbadás jár át.Az lesz az...ott még...
- Ott... - nyögöm halkan,de mintha meg se hallaná,úgy csinálja ahogy neki jólesik. - kérlek... - kérem engedelmesen,hátha segít nekem,eljutni az orgazmusig,bár gőzöm sincs a melegeknél,hogy van ez. |
-Okos fiú!- dícsérem meg megsimizve a kipirult popsiját, majd letólva magamróla nadrágot már javában álló farkamra simítok.Magamra aprikálokegy kevés síkosítót, had legyen neki gyereknap. De tágítani nem fogom. Arról ne is álmodjon. Ameddig nem kezes bárány, addig én sem fogom puhán kezelni őt. ELkezdek belé nyomulni, de basszus. Olyan erősen zárrám hogy kikell húzzam és mégis nekilátok a tágításának. Lassú pepecs monka de elérem azt amikor már végre betolakodhatok oda.
Hmm... végülis, érdemes volt várni nagyon is... Áhh! |
Fájdalmasan megrándulok minden egyes csapására.Ebben semmi izgató sincs,sőt baszott kellemetlen,szerintem ez még napokig meg fog látszódni. - Ahh,ne!Kérlek hagyd abba! - mondom kissé könnyes szemmel.
- Nem tetszik?Pedig olyan szép hangot adsz ki. - mondja örömteli hangon.Még erősebben ráharapok az alsó ajkamra,nem akarom még ezt az örömet is megadni neki.Basszus ez fáj!Hagyja abba! - ha azt akarod hogy befejezzem,kérd szépen! - mondja parancsolóan.
Sokáig habozok,de egy erősebb sulytás miatt megered a nyelvem.
- Kérlek...kérlekszépen ne...ez fáj! - nyüszíkkelem,mint valami liba.Közel hajol a fülemhez.
- Jófiú!Mondd,mondd,hogy dugjalak meg!Ne is mond,hanem kérd! - mondja mély hangon.
Ezt már nem húzza ki belőlem!Biztos nem fogok rimánkodni azért...újabb erősebb csapás,amúgy is piros,meggyötört fenekemre .
- Du..dugj meg! - nyögöm kelletlenül. - ...kérlek! |
-Mert én a pasikat szeretem.- Adom neki az egyszerű választ majd megsuhintom popóját az ostorkával mire összerándul és felszisszen. Ahh milyen izgató látni ahogy izmai összerándulnak suhintásom hatására! GRrr! MÉG!
-Ha nem mondod nekem úgy is jó...-mondom könnyelműen újra lesujtva rá. Addig fenekelem, ameddig nem hallom tőle azt amit akarok! |
Megvonaglik a testem,ahogy valamit megérzek a fenekemnél.Izmaimat megfeszítem,hogy még csak véletlen,de tudjon oda benyúlni.Megérzem ,hogy az az izé végigsiklika a gerincem mentén az arcomig.Rohadtul csikis.Ajkaim erősen beharapom,nehogy bármilyen hang is kicsússzon közüllük.Megrángatom a kezem,de nem akar szabadulni.Fenekemen simogató kéz siklik végig.
- Ne,nem akarom!Az nagyon fájdalmas! - sipákolom a párnába.Tisztán emlékszem a fájdalomra,mikor feltolta bennem....rohadt szar érzés vol,és szörnyen undorító. - Mit élvezel ebben?Én pasi vagyok!Ráadásul nem is valami szexbomba!Miért nem a nőkkel csinálod ezt? |
-És szerinted az mire elég? A szopás nem egyenlő a dugással!-világosítom fel majd kigáncsolva az ágyra lököm. Hadakozik a kicsike, vergődik rendesen, egészen addíg míg a matracba nem döngölöm úg yhogy hasaljon. Akkor a fiúkba nyúlva kikotrom a bilincset és az egyiket csuklójára másikat az ágy rácsára csattolom.- No, így már mindjárt jobb.- vigyorgom, miközben a pórázt is kikötöm az ágyhoz de úgy hogy nehogy megfolytsa szegényt. az nem célom.
-És most játszani fogunk,egészen addíg míg azt nem fogod kiáltozni hogy " dugj meg Axel, dugj meg!"- nevetem és ekkor kerül elő a lovaglópálca amit kacéran végighúzok lecsupaszított seggénm, ugyanis a naciját már eloroztam tőle. |
Nyavikkolva bucskázom utána.Nem!Én nem vagyok kutya!Mit akar már megint?Beráncigál az ágyik.Nem hagyom,hogy még egyszer megdugjon!Remegve,de dühös arcal állok meg előtte kezeimet védekezően magam elé emelve.
- Mi..mit akarsz? - kérdezem idiótán,mintha nem esne le a perverz vigyorából. - de...de...
- Nincs de!
- De az előbb csináltam neked...! - akadékoskodom vörös képpel. |
-Szedd le! Nem akarom!- Persze, tudom....nem akarod.
-Ne erölködj.. lakat van a csatton, nem tudod leszedni- mosolygok rá felálva mire a drága nyüszítve ül fel és kezdi el rángatni az új nyakörvét. Ostoba..hát nem érti?
-Ajj.. Martin....- csóválom meg a fejemet olyan hangsúlyal mint mikor az ember kölyökkutyája lepisili a szőnyeget . De hát nem tehet róla... szegény még kölyök! Szoktatni és nevelni kell őt hogy aztán majd jó kiskedvenc legyen belőle.
Nézem ahogy nyűglődik. Dühös, feldúlt kis pofiját. Hát nem ennivaló?
Felnevetek majg a zsebemből elővarázsolom a hozzá tartozó láncpórázt és a karabínerbe akaztva kezdem húzkodni magam után a hálószobám fele. |
Mikor eltűnik újból végigfut rajtam a rettegés.Azt akarja...hogy én megint...?De most szoptam le,nem volt elég neki?Hiába figyyelmeztetett,nem foglalkozom vele,el kell tűnnöm valahogy!Mikor alszik,vagy ha nem figyel oda.Az ablakok nincsenek lezárva,szóval biztos könnyedén ki lehet szökni,de...hol vagyunk?Látok pár fát kint,de több házat nem.Valami erdőbe hozott volna?Akkor,merre lehet a város?Lényegtelen,majd elindulok az úton és egyszer majd elérem,onnantól pedig minél messzeb ettől a beteg,perverz fasztól és... mikor már épp indulnák az ajtó felé,hogy megnézzem zárva e van,vissztér a szőke köcsög.
Valamit rejteget előlem,ezért még jobban belenyomódok a fotelba.Mi a faszt akar,és mi ez a kibaszott elmebeteg vigyor?Végül elém érve elővesz egy fekete nyakörvet.Az minek?Tán van kutyád?
-Mi.. mi ez? Minek... - kezdeném,de végül leesik mit is akar azzal a szarral.Egyből megjön a hangom. - NEM AKAROM!- kiáltozom vicsorogva ahogy még közelebb jön.Nem tetszik neki az ellenkezésem.Karomat hátracsavarva nyomja arcom a kanapéba,igy nem tudok dumálni és szinte mozdulni se.Majd kitöri szegény karom én meg a pofámba nyomódó bútortól csak elnyomottan tudom kiabálni szitkaimat.Megérzek valamit szorítót a nyakamnál,valami fémes részt is.Kicsit bíbelődik,majd végül hajamnál fogva emel fel.Hátamra hajol és nyakamba durúzsol.
- Nagyon jól áll Martin! - dicsér meg.Nekem már nem annyira passzol az ötlet,hogy mint valami kutyát megjelöljenek.
Elengedem fülem mellett ezt a hülye Martinozást.Szabad kezemmel rákapok a nyakörvre és ráncigálni kezdem.
- Szedd le!Nem akarom! |
-Öhm..mim am nevemd?-Nem válaszolok egészen a sorozatom végéig, és mázlijára, kussban kivárja velem a végefőcímet.
-Axel- Felelem neki kurtán majd hüvelyk ujjammal levarázsolom a maszatot ajka széléről és lenyalom- Hm... irtó jól főzök!- állapítom meg.
-Finom volt...- teszi hozzá óvatosan,bájos ártatlansággal hangjába. Egyelek meg, édesem, hát ízlett?
-Esetleg kérsz még? Vagy most elemésztgetsz egy darabon.-megrázza a fejét, jelezve nem kér, én meg bólintok rá és a tányért elvéve viszem a mosogatóhoz. Ameddig elöblítem a tányért, magamban lefuttatom, hogy milyen szabályrendszer alapján tudom majd beszabályozni a srácot.
-Na, idefigyelj Martin!- Kezdek bele mikor már újra előtte állok.Kissé félve tekint rám, mintha arra számítana, hogy megint a faszomat akarom majd leerőszakolni a torkán.
- Ha nem akarsz konfrontálódni velem, kénytelen leszel betartani pár szabályt! Mégpedig: Nem keltesz fel, ha alszom! Nem szöksz el ! Nem csinálsz rumlit! Nem pofázol ha megy a Jóbarátok!Érthető voltam?-kérdezem kék szemeimet az ő barnáiba mélyesztve. Lassan rábólint, okos kölyök! Azt hiszem kezdi érteni mi a felállás.-Továbbá, te végzed ezentúl a házimunkát, mosol, főzöl, takarítasz, és mindezt olyan munkaruhába teszed amilyet én szabok ki a számodra- ördögien elvigyorodok a kölyök meg nagyot nyel a hallottakra.
-Ez rabszolgamunka... én nem vagyok rabszolga- nyekergi.
-Az vagy, aminek én tartalak!-Mondom szikrázó szemekkel, ettől persze bekussol. Jól is teszi, különben kénytelen lettem volna egy kis ízelítőt adni nevelési célzatból, perverzióm repertoárjából.- Ha azt mondom kurva vagy, akkor kurva vagy! Ha meg azt hogy cseléd akkor pukedlizel és teszed a dolgodat!- Dühös képpel néz vissza rám, szemei szinte már ölni tudnának, de nem merészel felszólalni. Jóó...jóó ez az elfojtott düh! Kedvemre való! Még!... Nézz rám még ily mérgesen, és mentem megduglak!
Ootthagyom őt pár perc erejéig ( had emésszen!) majd visszatérek egy fekete lakkozott bőr nyakörvvel a kezemben amit gondosan a hátam mögé rejtek, nehogy az új szerzeményem megláthassa mire is készülök. Hm... milyen csini leszel! El sem tudod képzelni Martin!
Odalejtek elé majd előveszem a cuccot mire ijedten tekint fel rám.
-Mi.. mi ez? Minek... NEM AKAROM!- kiállt a képembe. Nocsak, hát nem felébredt a kicsike? |
Kicsit félve látok neki,de mikor lenyelem az első falatot,felbátorodva esek neki.Kicsit hideg,de eszméletlen jól esik éhes gyomromnak.
- Ne olyan hevesen,még megfulladsz! - figyelmeztet a srác.Tényleg,hogy is hívják?És egyáltalán miért érdekel a neve?Felhajolok a tányérból,bár egy hülye tészta még kilóg a képemből,de megkérdezem.
- Öhm...mim am nevemd? - motyogom teli szájjal,majd nagy nehezen lenyelem a finomságot és nagy szemekkel nézek rá. |
Nem igazán akarom éheztetni, mivel nemszeretem a csonkollekciókat, éppen ezért rendes adagot állítok össze a számára. Kiveszek neki egy nagy adag bolognai makarónit majd visszaérve a kezébe nyomom és átváltom a Tv-t a Jóbarátokra. Ezt a sorozatot imádom, és ezt akarom nézni
-Egyél, nem mérgezett, ne aggódj!...Nem célom kicsinálni téged...ha csak nem adsz rá okot! |
Nem érzem jól magam.Hányingerem van,lehet az éhségtől.Már a nyalókámból is csak egy kis darab maradt.
-Éhes vagy? - kérdezi újból,mire ránézek.
A kaja hallatára megkordul a gyomrom.Nagy nehezen feltápászkodom és a hasamat simogatva megyek közelebb hozzá,szigorúan megtartva tőle az egy méteres távolságot.
- Ahaa.. - adok választ a kérdésére.Nem vagyok finnyás,de remélem nem valami moslékot akar nekem adni.
Feláll és eltűnik az ajtóban.
Zavartan toporgok a kanapé mellett,mivel mást úgyse tehetek nézem az adást.Megint annak a fickónak a papolását adják,aki több milliót lopott az alkalmazottjaitól.Nem fognak tudni rábizonyítani semmit,ahoz túlságosan sok pénze van.
A készülék monoton dumálása hálásan repítik el a gondolataimat és addig se kell a mostani kilátástalan helyzetemen elmélkednem.A kloroform csípős szaga még mindig az orromban bújkál,de az ízét már eltűntette a nyalóka.Végül leülök a kanapé szélére,nem érdekel,hogy szólni fog e vagy sem,már rohadtul fájnak a lábaim. |
Nézem ahogy dolgorra a nyalókát majd elvigyorodom.- naná hogy finom, ..hisz epres!- vigyorgok rá majd a TV-hez szambázom és belövöm. Nem igen tudok mint mondani a gyereknek, mivel sosem volt még velem egy légtérben élő állatom. Mit kellene csinálnom vele?Nevet már kapott.. most adjak neki nyakörvet is?
Hallom hogy mocorog így hátratekintek. Ugyanott kuporog csak összébb húzta magát. Hmm... eléggé szánalomra méltó kis jelenség.- Éhes vagy?
-Fáj a szám
-Éhes vagy?-ismétlem a kérdést mert nem arra válaszotl. Hmm, felkell venni az elvégzendő melókhoz hog ymegkell tanítanim a kérdésre válaszolni a kicsikét |
Keservesen szomorú szemekkel nézek fel rá. - fá...fáj a szám... - mondom szégyenlősen,a mondat végét pedig elharapva.Gondolom magától is rájött,hogy mitől fáj konkrétan az egész nyakam.De legalább ezt a szörnyű ízt eltünteti az édesség.Elszontyolodva csukom be a szemem és kezdem el szopogatni a finom nyalókát.Felhúzom a térdem,átkarolom és ráhajtom a fejem.Már nem ömlenek annyira a könnyeim és a dühöm nagyja is elszált,most inkább rohadt szomorúnak és magányosnak érzem magam.Beáll a csönd kettönk közé.Gőzöm sincs mit mondjak neki,sőt azt sem tudom,hogy miért akarok bármit is mondani.Végülis ő egy bűnöző,aki rossz dolgokra kényszerített,de valahogy most...nem ANNYIRA vagyok mérges rá,de azért még legszívesebben belefolytanám egy kanál vízbe. - finom. - mondom halkat,szipogva. |
Ezt nem hiszem el! felültetett? Szemét!
Elkezd bőgni mire felsóhajtok és tenyeremet a fejére helyezem- Öcsi, én még nem is bántottalak..- mondom komolyan neki.- Sajnos már túl sokat tudsz, úgyhogy nem mehetsz haza!
Újból sírásra görbül a szája. IStenem, ne picsogj már.Mi a szarral lehet elhallgattatni? -Várj..- lépek el tőle de hallom hogy amint hátat fordítok elkezd sírni. Kis idő mulva visszatérek és akezébe nyomok egy epres nyalókát. Engem mindíg megvígasztal ha szar kedvem van.- Nesze szopogasd.....- próbálok kedveskedni.. de nekemez a jófiú szerep, nem igazán megy |
Elvörösödve húzom össze magam. - nem is üldöznek a rendőrök... - motyogom halkan.
- Mit dumálsz?
- Azt,hogy kurvára nem keresnek a zsaruk,csak azért mondtam azt,hogy ne nyírj ki! - bököm ki végül,sírva,megalázottan,dühösen.Fene,nem kellet volna megmondanom! - csak meg akartalak veretni,amiért megerőszakoltál te rohadék!Minden a te bűnöd!Én nem csináltam semmi rosszat!Én...én...haza akarok menni! - mondom egyre elkeseredettebben szipogva. - miért bántassz? |
-Oh.. dehogynem! Mégpedig azzal hogy belekeveredtél az ügyeimbe... belepiszkáltál az aktáimba!- morgom.- Tudod milyen szar bújkálni? Félbehagyni a melót? Nem fogok egy ilyen szánalomraméltó vakarcs miatt börtönbe kerülni! És ide figyelj, Martin, mert csak egyszer mondom el!Ha még egyszer megszöksz, vagy csak megpróbálsz megszökni, nem leszek veled ilyen kegyes...! Kapsz majd egy csini kötelet a nyakadba és szépen leleszel majd lökve egy székról.. cuki lessz nem? A depressziós kockakölyök, felakasztja magát... milyen megindító sztori! Szóval ha csak nem akarsz te lenni a főhőse ennek a nyomozói aktának, akkor bekussolsz, szót fogadsz, és nem szöksz! |
- ÉN NEM CSESZTEM EL AZ ÉLETED! - mondom harciasan,mikor újra tisztán látom a bunkó képét. - TE CSESZTED EL AZ ENYÉMET,TE ROHADÉK,PERVERZ ÁLLAT! - üvöltöm kikelve magamból.Gőzöm sincs honnan vettem a bátorságot,de szerintem a keserű öngyűlölet segít rá a dühömre. - MÉGIS MI A FRÁSZT ÁROTTAM ÉN NEKED? - kezdek el bőgni,de arcom még mindig dühödt vicsorba ferdül. |
Hangosan nevetek rajta- Haza? Azthitted egy szopárést majd elengedlek? - Nevetek rajta még mindíg majd előhalászom a szemüvegét és visszaadom neki hogy hadd lásson.- Neeem, te nemmész haza. Elcseszted az életemet, és szemet szemért alapon én meg elcseszem a tiédet... - vigyorgok rá ördögien- Így fair...nemde? |
[138-119] [118-99] [98-79] [78-59] [58-39] [38-19] [18-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
