|
Témaindító hozzászólás
|
2012.02.11. 20:13 - |
 |
[138-119] [118-99] [98-79] [78-59] [58-39] [38-19] [18-1]
Összerezzenek,mikor meghallom a hangját.Nee,hogy talált rám?Bár talán nem is kár,mert már kezdek fázni egy száll gatyában.Vonakodva megyek ki a partra,félve a dühétől.Hatalmas pofonnal büntet,már összehunyorított szemekkel várom az újabb ütést,de nem kapom meg.Helyette a mellkasához húz és magához ölel.Meglepetten szorítom meg az ingét.Hát...ez most...mi?Megbotlott és belém kapaszkodott,hogy ne essen el?Vagy,most tényleg megölelt?Áhh biztos nem!Engedem,hogy magával húzzon a kocsiig.Könnyes szemekkel ülök be a hátsóülésbe.Kicsit zavaró,így egy szál,vizes boxerban ülni és várni,a vékony anyag túúlságosan rámtapad.Nem szólok semmit végig az úton,lehajtott fejjel és összeszorított lábakkal duzzogok.Mi az,hogy gondolkozzak el,azon,hogy mit tettem?Csak fürödtem,mégcsak meg sem próbáltam meglépni...aakkor meg mit van úgy oda?Jó kicsit kés van már,de tudok magamra vigyázni,nem vagyok kölyök!Éhes vayok,pocim hangosan jelzi,hogy hiánya van.Mikor megérkezünk kezemmel eltakarom az alsóbb részeimet és behúzott nyakkal nézek föl Axelra.
- A ruháim és a szemüvegem....itt hagytam nem messze.Elmehetek értük? |
A teraszajtónál állva nézem, ahogy rohan a tenger felé. Még jó ideik ott állok, és lesem hogyan örül a tengernek, hogyan játszik lábát bedugva a vízbe a kacér habokkal. Nem lesz baja. Nyugtázom magamba, azzal megyek és belőve a rádiót kezdek neki a vacsora elkészítésének. Találtam egy adag mirelit garnélát még múltkorról, így azokat kezdem kiolvasztani és elkészíteni a számára, no meg jómagamnak is.
Miközben serceg a wokban a rák, magamban mosolyogva idézem vissza, drága Martinommal töltött perceket. Hm…Édes kis szűz seggének szorításának emlékétől, máris veszettül lüktet a farkam. De, tudom, ha folyton csak a szobában tartom, besavanyodna és elposhadna. Nekem viszont teljes valójában, életerősen kell. Kinek tetszene már egy agyba-főbe kúrt, sápkóros zombi, mikor egy nap barnította, életerős kissé hisztis srácot is dughat?
Már lement a nap.Épp egy számot hallgattam az ipodomon, mikor eszem bejutott hirtelen a fiú. Hol lehet? Késik!
Idegesen trappolok a teraszajtóhoz, amit kitárva a balkonra szökkenek. Nem látom a parton az alakját! Hova tűnt a kölyök?!Meglépett volna? Esetleg beverte a fejét egy sziklába és most félholtan fekszik valahol a habokban?
Azonnal a GPS jelzőt kézbe véve, ütöm be nyakörvének kódját. Ki is adja, hogy egy nem éppen közeli öbölnél van jelenleg a biléta. Hogy a fiú rajtavan e, azt nem tudom.
Első dolgom autóba pattanni, és a hozzá, legközelebbi parti pontig elmenni. Odaérve zseblámpát kapcsolok és elindulok a keresésére.
-Martin!- üvöltöm, de nem jön válasz-MAARTIIN!
Megmozdul előttem , benn a vízben, még a sekélyesben egy alak. Az egyik sziklán gubbaszt, és ahogy rávetül lámpám fénye, tisztán látom, hogy a fiú az.
-Azonnal gyere ide!- Mutatok dühösen magam elé a földre.Vonakonik, és amellett hogy a lámpába hunyorog, túl sok mindent nem csinál.
-Gyere ide, vagy én megyek oda!- na erre már megindul. Ügyetlenül bukdácsolva, de kijut a partra, ahol első dolgom lekeverni neki egy sallert, a második pedig az hogy magamhoz öleljem. Annyira aggódtam, bár nem értem miért. Ha kinn hagyom, biztosan elpusztul, és akkor már nem lenne vele több bajom. De nem akarom elpusztítani….azt hiszem, megkedveltem ezt a lényt. Kell nekem a fiú.
Miután elengedtem, ujjamat a nyakörvébe akasztva vezettem vissza egész az autóig.- Kushadsz és most elgondolkozol azon mit is csináltál!Hazáig, meg ne szólalj! |
Felháborodva nézek rá.Mi a fasznak képzel ez?
- Nem vagyok gyerek,tudok magamra vigyázni! - püffögöm a képébe majd megfordulva sietek ki a házból.A víz felé veszem az irányt,mert lehet figyel az ablakból.
- Francba,rohad nyakörv! - rángatom meg a nyakamban lévő szarságot.Mi a fasz ez rajta,valami biléta?Azt hiszi ha eltévedek majd valaki megtalál és visszahoz hozzá?Komolyan kutyának néz?
A puha homokban leveszem a cipőmet és ujjaim közé fogva cipelem magammal a vízig.Ott lerogyok és hagyom hagy járjon át a hullámzás.Merre mehetnék?Mindenhol csak homok,amerről jöttünk meg fa.Nem akarok eltévedni az erdőben.Kitudja milyen állatok vannak ott!Talán elophatnám az autót és a poros úton amin jöttünk leléphetnék.Gyalog túl sokáig tartana,de kocsival...
Ledobom a cipőmet,szemüvegemet és a ruháimat,egy szál boxerben megyek beljebb a szikla mentén,hogy úszni tudjak.Nagy lelevegővel bukok le a víz alá,hogy megcsodálhassam a halakat.Aztaaa,milyen szép!Régebben sokszor jártam uszodába,vajon menyire bírok beúszni?Nézzük meg!Szép tempóban megyek egyre tovább és tovább,de szigorúan a hatalmas szikla mentén,nem lenne jó,ha begörcsölnék vagy elfáradnék és nem lenne mibe kapaszkodnom.
Órákig elszórakozom a víz alatt állatokkal szórakozva és a kagylókat figyelve.Mikorra is kell hazamennem?Na várjunk csak nem az anyám,hogy betartsam a hülye szabályait!Most úgyis olyan gyönyörű,ahogy a lemenő narancssárga napban megcsillannak a különféle víz alatti kövek és sajátos színt kölcsönöznek a tiszta víznek.
- Álomszép ez a hely... - mosolyodom el.Felülök egy kiálló sziklára és lábamat himbálva nézem a naplementét,míg teljesen le nem bukik a távolban.El tudnák aludni itt...Hátradőlve csukom le a pilláimat.Ide úgyse jön utánam,csak úszva lehet bejönni és elég eldugott,sose talál rám.Örökké ittmaradatok. |
-Hova?-kérdezem értetlenül.
-Ki... a partra...- mutogat a teraszajtó fele ahonnan tökéleter sálátás van a vízre.
Szusszanok egyet majd magamhoz intem.-Gyere ide. - De nem akar idejönni. Vonakodik.-Martin, gyere ide!- morranok rá erélyesen erre végre idetotyog hozzám. Egy nyomkövetőt rakok bilétaként a nyakörvére.- Ez vízálló..szóval tudsz benne pancsolni. De, nem szedheted le magadról. Világos? Vacsorára pedig hazajössz. Ha nem érzsz vissza én megyek utánad, de ha úgy lessz nagyon elfenekellek miután megtaláltalak. Világos? És ne menj a mély vízbe, sok a cápa errefele. De a sekélyesbe játszhatsz. |
Duzzogva rugdosom az ülését.Milyen jó is lenne ha most karamboloznánk,ő betörné a fejét én pedig egészségesen kievickélnék a roncsok közül és szabad lennék újra mint a madár.Egy bökkenője van a dolognak:gőzöm sincs hol vagyunk...
Jéééé látom a tengert!Sosem voltam még tengernél!Mikor megáll egy háznál kinyitja az ajtót én pedig egyből futásnak eredek.De nem visszafelé az úton,hanem egyenesen a víz felé.Letérdelek a homokba és csillogó szemekkel figyelem a hullámzó vizet.Ez,de szép!Élőben sokkal,de sokkal szebb!Belemarkolok a nedves homokba és hagyom,hagy mossa le ujjaimról a víz.
- Gyere segíts becuccolni! - kiállt utánam Axel.Ahh ne már.Kénytelen kelletén segítek neki behordani a kocsi hátuljából kiszedett csomagokat,majd félénken nézek körbe a házban.Remélem itt nincs pince...na nem mintha huzamosabb ideig itt akarnák lenni!Amint tudok lelépek,csak még ki kell találnom,hogy hogyan.
- Mehetek máár? - kérdezem várakozóan toporogva,szemem le se véve a csodálatos kékségről.Vajon hideg a víz? |
Várok mellette, míg megeszi majd elveszem tőle a tányért és kiviszem elmosni. Jobb lenne, ha nem lenne beteg, akkor most nem kellene mosogatnom. Meg amúgy is, jó lenne már dugni... ahh... bizsereg a farkam. Mi a faszért fázott meg? Hülye kölyök... de legalább a nyakörvét nem basztatja már. Ez is jelzi hogy nevelhető kis házikurva lesz belőle... Csak ezt szökdösést kellene még kinevelni belőle...
Mivel kúrni most nem tudunk, így hagyom pihenni. Csak etetni járok be hozzá, meg este azért hogy elvigyem fürdeni, de most olyan vízbe rakom be, aminek hőfokát jómagam állítottam be. Nehogy ez a marha még jobban megfázzon aztán megmurdeljen nekem.
A hírekben még nem beszéltek rólam, de biztos ami biztos alapon összerakom a motyómat, majd a kutyuskámat, Martint is bepasszírozom a hátsó ülésre. Már visszatért a kicsikének az ereje így küzdelmes dolog rendre igazítva berakni hátra, de összejön.
Beülök előre és már indítom a motort. Aizawa hátul prüszkölve szitkozódik de hamarosan már csak nyöszörög. Igen Martin... tudom. A kutyusok nem szeretnek kocsiban utazni. Megfájdul tőle a pocijuk. De most kikell bírnod ameddig a tengerparti házhoz nem érünk. Onnan már hiába próbálna szökni, nem mehetne sehova hiszen a környéken nyoma nincs lakott területnek a homokban pedig megmaradnának a nyomai. Könnyűszerrel utol tudnám érni.
-Vécéznem kell- nyüszögi
-Bírd ki még egy kicsit, mindjárt ott leszünk..- sóhajtom türelmesen
-Most kel vécéznem...- nyavalyog tovább
-Azt mondtam bírd ki!...-morranok rá. Már csak párszáz méter és tényleg ott vagyunk. nem akarok a pipilhetnékje miatt megállni. Nagyfiú már, bírja még ki egy kicsit! |
Ó,hogy a kurva anyád!Mérgelődök magamba,majd mikor bezárja az ajtót felállok kicsit szédelegve és ellenörzöm,hogy nem hazudott e.Erősen feszegetem az ablakat,de sehogy sem nyílik.Úgy érhetnék el valamit,ha betörtén az üveget,de azt már biztos észrevenné,betegen pedig futni se tudok.Nekinyomom orrom a külvilágot elválasztó üvegnek.Hazaaa akaroook mennii!Félek.Az ajtónál is próbákozom,de ott se jutok többre.A fürdőben lévő kis ablakon nem tudok kiférni.Lemondó sóhajjal vécézek egyet,majd rendbeszedem a küldőmet.Találok egy kibontatlan csomagú fogkefét,amivel megmosom a szám,szerencsére már nem érzem a rohadék undorító,sós ízét.Megnézem tükörben a fáradt,beteg képem.
Mikor meghallom lépteit,gyors visszavágódom az ágyba és a takarót magamra húzva várok. A levest hangtalanul kezdem el inni,közben bizalmatlan szemeket meresztek rá.Ugye nem tettél bele semmit,te rohadék?Annyi biztos,hogy nagyon finom és jót tesz fájó torkomnak.Nem kell fenyegetőznie,mindet megeszem. Elégedetten sóhajtva dőlök hátra,párnát magam elé húzva.Túl hosszú a hajam.Nem volt időm otthon levágni,mert állandóan túlóráztam,magamnak meg nem tudom rendesen lenyírni. |
Látom hog yaz ablak fele nézeget. Nana, neem Martin, nem megyünk el!
-Ha azon gondolkodsz hogy kiszöknél, előre szólok, az ablakok nem nyílnak... legalábbis ebben a szobában.- vigyorodom el ördögien.- MAradj a seggeden, még mindíg úgy festessz mint aki kísértetet nyelt...- magyarázom, azzal el is hagyom a szobát és rázárom az ajtót. Maradjon csak bennt ameddig én megfőzöm a levest. Meg kell etetnem, hiszen nem akarom hogy megmurdeljen, na meg én is kezdek éhes lenni.
Főzök egy finom erőlevest, télleg jó lett, bár én nem vagyok az a nagy leveses. Egy tálcára pakolom a tálat, rakok még oda egy bögre teát meg egy pohár vizet majd beviszem az egészet a fiúnak.- Figyelj Martin, feladat van! Ezt most megeszed... érthető voltam?
Kérdem az ölébe tuszkolva a tálca kaját.- Ha marad belőle én nyomom le a torkodon |
Délután felé ébredek,de nem tudom mennyi az idő.Pár pillanatig azt sem tudom,hol vagyok,de amikor belép a szőke egyből rájövök,hogy még mindig a pokolban tengődöm.Francba,miért nem kelltem hamarabb fel?Az ablakon ki birtam volna mászni és...gőzöm sincs hol vagyok,de mindegy,csak minél meszebb innen.Testem még mindig gyenge,fáj a torkom és a tüdőm,de nem érzem magam lázasnak.Mi is történt tegnap?Már nem emlékszen.
-Jobban vagy? - kérdezi,mire összehúzom magama.Félénken bólintok.Mi ütött belém?Ennyire beszari vagyok?Sajnos...igen.Elveszem a szekrényen lévő poharat és megiszom a megmaradt vizet,szememet továbbra sem veszem le fogvatartómról.Éhes vagyok,de nem mondom neki.Nem akarom,hogy rám figyeljen.Menjen el csinljon valamit,hogy addig le tudjak lépni erről a helyről.Kibámuloka az ablakon.Vajon messze van innen a város? |
Hagyom neki, mert most mégis mit kezdhetnék vele. Felsóhajtva helyezem a kezemet a fejére.
-Aludj Martin...- mondom halkan próbálva pihenni. Megvárom először persze hogy elaludjon, és én csak utána hajtom álomr a afejemet. Édeseket álmododg. Jópárszor meghúzogatom a drága srácot, áhh és milyen szép hangokat hallatt! Élvezi ám nagyon! No még én!
Mikor ébredek, durván merevedésem van, a srác meg még alszik. Na meg beteg embert amúgy sem dugunk, így elspurizok a fürdőbe zuhanyozni hogy lehűtsem magamat
Mikor visszaérek, már fenn van
-Jobban vagy?-kérdezem az arcát vizslatva |
Elégedetten sóhajtozom,ahogy a nedves valami tarkómhoz ér.Az ő teste is olyan hideg.TUDOM,hogy ez még ezerszer meg fogom bánni,de pillanatnyilag nem bírom türtőztetni magam:felhúzom a felsőjét és a sajátomat is.
- Mi a...? - nyög fel meglepetten,ahogy hozzányomom a mellkasomat.Hiába most kelltem fel,semmi erőm nincs,így inkább lecsukom a szemem és köhögcsélve próbálok meg aludni. |
Mia fészkes fenét művel? Értetlenül pislogva bámulok a képébe. Most, mégis ...mit kéne csinálnom? Ahh, asszem lázas a kölyök.
-Nah, jólvan, ne kenj össze bacikkal.- húzódom el majd hozok neki borogatást, azért mégsem vagyok olyan görén yhogy kicsitse ápoljam, mikor látszik rajta hoyg szarul van. Sőt még olyan kedves is vagyok hoyg befekszem melléje az ágyba. EZ a kis hülye meg hozzámbújik és a nyakambamászik. Ehh.. fasza. Rátoccsantom tarkójára a vizes rongyot majd várok. Aludj már el! |
- Eeeh ezt úgy mondod mintha tehetnék róla! - mondom dühösen szipogva. - van valahol zsepi?
- Che,hogy veled mennyi gond van! - morogja és hoz pár zsebkendőt.Trombitálva fújom ki az orrom,egyből rá köhögő rohamot kapok.Auu ez fáj!Lihegve dőlök hátra.Haza akarok menni!Itt nem jó,nem kényelmes,nem otthonos!
Laposakat pisloggok a szőkére.Hol a szemüvegem?Áhh meg is van!Igy legalább látom azt az önelégült pofáját!Azok a lenéző szemek,melyekben legtöbbször perverzség csillog.A rohad széles és izmos vállai,a nagyképű,macsós testartása.Úgy rühellem!Le akarom tépni az arcát!Fel emelem a kezem és ujjaim közé szorítom hideg bőrét.Heeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeh milyen puha bőre van!Kell a képe,olyan jó hűs!Lehúzom magamhoz,hogy hozzádörgölőzhessek a homlokommal.Karjára is rákapok és a nyakamhoz érintem.EEEZ MÉG HIDEGEBB! |
Hátrafordulva pillantok rá. Úgy fest mint egy zombi...., a mozgása is olyan. Felkelek és hozok neki egy pohár vizet majd a kezébe nyomva visszaterelem a szobába.- Jobb lenne ha nyugton megmaradnál a seggeden. Mit gondolsz Martin? Képes leszel rá?- kérdem cinikus hangvétlben visszatuszkolva őt az ágyba
-Fasza módon megfáztál...- mérgelődök.- Pazar...- Nemtudok dugni, mert elkapom tőle a genyóját...édesistenem |
Elég rosszul alszom,köhögök egyfolytában és szörnyen fázom.Gyengén észlelem,hogy valaki éjszaka közepén felkelt és vízzel együtt leerőszakol valamit a torkomon. Nem tudom mikor kelek fel,a nap erős fénnyel süt be az ablakon.Borzasztó mód fáj a torkom,gyenge vagyok izzadok.Melegem van és izzadok.Lerugom magamról a takarót és felállok.Imbolyogva indulok ki a szobából.Vizeeet!.A konyhába megtalálom a szőke köcsögööt és rádöbbenek,hogy hol is vagyok.
- Vihzet..kérekg -krákogom száraz torokkal. |
Adog kár pulcsit meg nadrágot hogy ne dideregjen már annyira majd berakom az ágyba betakarva. -Nem mászik el!-Szólok rá parancsolón, és úgyfest felfogta, mert ottmarad. Jófiú.
Ameddig ő alszik, én elkezdek összepakolni hogy 2 nap mulva, már a tengerfarton lehessünk, jó messzire innen is |
Kifejezéstelen megtört képpel ülök fel afféle féloldalas pózban és engedem meg a vizet.Jéghideget,most ez esik a legjobban.Mozdulataim rohad lomhák,semmi erőm nem maradt és fáj mineden.Balszerencsémre nem megy ki,ezért nem bírom felvágni az ereimet vagy vízbefolytani magam.
- Haladj! - adja ki a parancsot én meg kelletlenül kezdem el magam tisztogatni.Gyűlölöm ahogy végignéz rajtam,ahogy beszél velem és hogy nincs jogom visszaszólni,mintha valami korcs kuya lennék.
Túlságosan hideg a víz,de nem foglalkozom vele.Mikor végzek megpróbálok felállni,de nem sikerül.Karomra fogva húz ki a vízből.Kezembe nyom egy törülközőt és visszaráncigál a szobába.Leülök az ágyra,bár baszottul fáj a seggem és törölgetni kezdem magam.
Didergek és nagyokat hapcizok.Lassan haladok csak,legszívesebben eldőlnék és aludnék.Hajamból csöpög a víz és tiszta libabőr vagyok.Megerőszakoltak és kitudja mire fognak még kényszeríteni.Lehet még ennél is rosszabb a helyzetem? |
-Majd akkor fürdessz ha én azt akarom. Most pihenünk... Mahrtin, aztán majd miután lenyomtunk még két menetet, mehetsz fürdeni!
Úgy is lessz. Hiába sír, tiltakozik, nem hagyom békén. Még kétszer végigmegyek rajta, egy lassabb és egy rövidebb menet keretében. Mázlimra nemszedem szét a seggét, de rendesen leszívtam az energiáit a szépséges kis ribancomnak.
-Mehetsz.- Oldozom el , de mivel sutácska szeglény, lábán állni képtelen így én magam viszem be a fürdőbe és fektetem be a kádba.-Ennyire azért ne hagyd el magadat Martin. Lessz ez még jobb is! |
Fáj,de élvezem is.Feljebb húzza a csípőmet és gyors tempóban mozog.Kezeim már zsibbadnak olyan erősen szorítom az ágyat.Nemsokára testem összrándul és megfeszül,felnyögök,jelezve hogy az én részemről vége.Ő viszint még nagyon nem végzett és továbbra is vaddul csinálja.Erősen liheg már és pár perc múlva hörögve élvez el.Reméltel,hogy nem belém csinálja,de nincs olyan szerencsém.Koszosnak érzem magam,megint bennem van az izéje...Megpaskolja a fenekem,amire dühösen felmorgok,és kiveszi magát.Elégedetten fekszik le mellém a hátára,kezeit megtámasztja a feje alatt.Amennyire csak láncaim engedik elhúzódok tőle.Ne érjen hozzám!
Fáradtan nyögve ráncigálom a meg a bilincset.
- Engedj el...fürödni akarok! |
Morranok egyet megint, aztán megadom neki amit kér, had legyen egyszer gyereknap. Kösszűszerrel visszatalálok az áhítozott pontra és farkam hegyét odadörgölöm neki. Kéjesen nyöszörög rá. Ez jóó ez jóóó hang.
Újból elkezdek durvábban mozogni benen amit már nem értékel sajna ilyenszép nyögésekkel |
[138-119] [118-99] [98-79] [78-59] [58-39] [38-19] [18-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
