FrissítésSúgó

Goldbutterfly	2012.03.16. 18:42 -

[61-42] [41-22] [21-2] [1-1]

Goldbutterfly

Előzmény | 2012.03.16. 23:18 - #21

Odaérek de munkásokba botlom. Vágjákl a parkot? Miért?! -Állj! Állj állj állj!- ugrok be az egyik gép elé de össze is kell húznom magamat, nehogy átmenjenek rajtam -Hé kölyök! Huzzál onnan! -Nem! -Takarodj!- üvölti a férfi -Nem! Mégis miért bántják a fákat?-kérdezem dühösen -Plázát építünk ide... na, menj játsz máshol! -Én ugyan nem!- ülök le az egyik fa elé tüntetően. Erre szitkozódás hangzik fel -Akkor kihívjuk a rendőrséget! -Csak tessék, de én nem megyek sehova !- makacskodom erősen. Nem fogom hagyni hogy kivágják a fákat... istenem, lehet hogy már kivágták őt is? Mi van ha meghalt? Nem... az nem lehet....

Colorkocka

Előzmény | 2012.03.16. 23:10 - #20

Boldogan nézek utána.Elfogadta!Úgy örülök! Vajon...eljön még? *** Szörnyen unalamas éjszakám volt.Most,hogy várok valamire,még lassabban telik az idő mint szokott,pedig a várás az életem része.Vajon eljön még?Mindig csak ez jár a fejemben. Hangos zakatolás szakítja meg unalmas sóvárgásomat.A nap már lefelé könyulgat égen,mégsincs senki a parkban...pedig ilyenkor szoktak a legtöbben lenni.Mi történik?Zajtalanul lépdelek az erdő végére és a nagy díszes kapu felé tekintek.Rondanagy narancsszín emberi gépek jönnek a mezőn keresztül egyenesen a fák közelébe,mögöttük fűrészes emberek.Megismerem a fűrészt,voltak már itt,hogy kivágjanak pár fát,szörnyű,brutális módon,de most...túl sokan vannak... Bántani akarnak?Miért?Mit ártottam nekik?Honnan tudják,hogy itt vagyok?Csak nem...Haruki? Egyre közelebb jönnek én pedig beljeb vonulok a növényzet takarásába.Elérik az első fákat és kíméletlenül pusztítják el társaimat.A fák és az állatok keserves zokogását tőrként érzem a testemben. Miért...csinálják ezt?

Goldbutterfly

Előzmény | 2012.03.16. 22:53 - #19

Nem akar bántani, tényleg csak játszani akar.  Am... nem emlékszem mikor hintáztam utoljára, de olyan békés ez a nyugalom. Olyan sokáig maradok ott hogy észre sem veszemmennyire elszállt az idő. Ohh, a fenébe, mennem kéne. Ekkor egy piros  alma jelenik meg a látóteremben. -Nekem?-kérdezem majd óvatosan leakasztom a azmát függesztékéről, és kiszállok a hintából.- Köszönöm.- mosolyodok el felszedve könyvemet a földről. -Akkor.. szia Elata! - köszönök el a fától. Kicsit hülyén is érzem magam e miatt hoyg egy fával beszélek, de mindenképpen el akartam köszönni tőle. *** Másnap bekellett mennem az egyetemre így csak késődélután indultam haza. De nembírtam nem bemenni a parkba.- El...Elata?

Colorkocka

Előzmény | 2012.03.16. 22:43 - #18

Óvatosan kezdem el mozgatni,de szépen lassan besegít a lábával.Ezekszerint tetszik neki?Akkor nem akar bántani...ugye?Ahogy telik az idő én is egyre jobban felszabadulok és miközben hintázik különböző virágokat,terméseket és leveleket mutatok neki,legtöbbjét most találom ki.Nemsokára beesteledik,ilyenkor a legtöbb ember mindig elmegy,ezért szeretnék valami különlegeset adni neki.Egy nagy piros almát készítek,lédúsat és finomat,olyat amilyet a madarak is szeretek,majd egy vékony száron leeresztem neki.Ez talán ízleni fog.

Goldbutterfly

Előzmény | 2012.03.16. 22:32 - #17

Értetlenül nézek a hintára felállva majd óvatosan hozzáérek. -Azt.. azt szeretnéd?-kérdezem bizonytalanul. Egyszerűennem értem őt... de szerintem ő sem ért engem... Óvatosan ülök bele a hintába, mire megmozdul. Azonnal az egyik függesztőre fogok ijedtemben. Lehet le kéne szállnom...lehet nem tetszett neki...vagy nem azért csinálta... istenem.... miért kellett megijesztenem?

Colorkocka

Előzmény | 2012.03.16. 22:19 - #16

Kicsit hátrébb húzom a fejem,ahogy kezével megközelít,nem tudom mit akarhat,de végül mégiscsak hozzámér.Talán nem jól alakultam át?Úgy bámul mintha nem tudná elhinni,hogy itt vagyok.Ennyire fura lennék?Végül is az emberek mindig is féltek tőlem,nem egyszer próbáltak már megölni.Ő is bántani akar?Nem akarom,hogy fájdalmat okozzon.Hátradőlők és  több ezernyi sziromként terülök el a földön,hogy a földben mászva fejlődjek ki újra fává. Talán nem kéne félnem tőle,de nem tudok teljesen megbízni benne.Látszik arcán a szomorúság. - Nem...akartalak megijeszteni... - motyogja halkan. Nem akar?Mit nem akar?Nem értem. De,ha most elmegy...talán nem fog meglátogatni többé...Azt azért nem szeretném. Az egyik nagyobb ágamból két erősebb indát nyújtok le és egy pontban összeforrasztom,hogy egy hintát alkosson,olyat amit a tó mellett láttam.Az emberek szerettek az ilyenbe ülve játszani.

Goldbutterfly

Előzmény | 2012.03.16. 22:03 - #15

Rémülten húzom össze magam. Tetszik neki? Vagy mérges? De mikor megölel elmosolyoddom és jólesően felszusszanok. -Haruki...- ismétlem el a nevemet. Igaz azt még mindíg nemtudom hogy ő micsoda, de van egy olyan sejtésem hoyg nem emberi... továbbá holtbiztos hogy nemtudja nekem elmondani ez a fura szerzet micsoda is ő. Nem beszél folyékonyan. -Játszani? Mit... mit szeretnél játszani?-kérdezem érdeklődve miközben óvatosan az arca felé nyúlok. Meg szeretném fogni. kíváncsi vagyok milyen tapintása van... vajon tényleg itt van? Hallucinálnék? Lehet elaludtam a könyvvel a kezemben és most állmodok.. áh.. kitellik tőlem.

Colorkocka

Előzmény | 2012.03.16. 21:57 - #14

- Elata.... - mondom utána a szót.Szépen hangzik.Akkor ez most...az én nevem? - ELATAAAA! - kiáltok fel nyakába ugorva. - ember elnevez ELATAAA! - mondom nevetve,majd elengedve ülök hátrébb.Akkor most vajon barátok vagyunk?Akkor eljön hozzám többször is?Velem marad? - játszunk?

Goldbutterfly

Előzmény | 2012.03.16. 21:48 - #13

-Nincs neved?- Csodálkozom rá, majd államra helyezve mutatóujjamat dobolni kezdek. Hm.. Nem maradhat név nélkül. Neve mindenkinek van. -És hogy hívnak a többiek? Biztos vannak barátait...- lehet hogy nem értette magát a kérdést... De mikor megrázza a fejét elhúzom a számat -Majd én adok neked nevet!- határozom el magamat, mire felcsillan a szeme. -Am.. mit szólnál aaa...aaa Canistropsis Elata-hoz?-kérdezem fejemet félredöntve.-Elata... Ízlelgetem a nevet. Rá illene, mert vannak olyan levelei mint a Broméliáknak..de lehet nem egy növényről kéne elneveznem...

Colorkocka

Előzmény | 2012.03.16. 21:28 - #12

Haruki?Haruki!Ez az a dolog ahogy az emberek egymást nevezik,hogy meg tudják különböztetni egymást. Mellkasomra teszem a kezem.Nekem...nekem nincs nevem. - Nincs név. - motyogom szomorúan,de amint újra arcára nézek,egyből felvidulok.Beszél hozzzám!Nem fut el előlem!

Goldbutterfly

Előzmény | 2012.03.16. 21:09 - #11

Ijedten kapom kezemet arcom elé. Olyan erős, és furcsa...mi ő?És mit akar tőlem?? -Fáj?-kérdezi miközben eloldozza a lábamat- saknál. Dühös nagyon?- kérdezi  mire megrázom a fejemet és felülök. -Nem... am, semmi baj.- mondom  törökülésbe kecmeregve, mire közelebb hajol hozzám. -A...A nevem Haruki....És a tiéd?-kérdezem barátságosan -Haruki?-kérdez vissza még mindíg eléggé közelről az arcomhoz. -Am...-magamra mutatok- Haruki.-próbálom magyarázni hoyg megértse , ez a nevem. Most rá mutatok,- Téged hogy hívnak?

Colorkocka

Előzmény | 2012.03.16. 20:42 - #10

Kérdőn nézek rá mikor beszélni kezd,mosolyom még nagyobb lesz.Beszél hozzám!Csak tudnám mit akar...Közelebb mászok hozzá,de egy ó lépés távolság még mindig van közöttünk.Értetlenül bámulok rá.Rámutat a lábát fogvatartó gyökérre.Jaa,hogy az!De az könnyedén lejön,miért nem szedi le?Segítek neki,megfogom és rántok egyet rajta,de nem akar elszakadni,csak közelebb rántom a fiút.Ijeden kapja maga elé a karját. - Fáj? - mászok még közelebb hozzá és most óvatosan fejtem le róla a hurkot. - sajnál.Dühös nagyon? -kérdezem lekonyuló fülekkel.

Goldbutterfly

Előzmény | 2012.03.16. 20:32 - #9

Ott maradok a fűben ücsörögve lábamon a gyökérrel és nézem ahogy a lény játszik a könyvvel. Nem tűnik agresszívnak, sőt kifejezetten boldognak látszik. Lehet nem is akar bántani. -Az egy könyv. Nem szagolgatni kell, hanem olvasni...- mondom neki szelíden mert látom rajta, nem érti hogy az mire való. -Ne haragudj, de ... megmondanád mi vagy te, és miért... miért tartassz fogva?

Colorkocka

Előzmény | 2012.03.16. 20:29 - #8

Arcomról lekonyul a mosoly.Azt mondta nem.Nem kell neki.Szomorú szemmel nézek rá,majd a rózsáimra.Nem akarom ráerőszakolni,ha nem akarja,akkor nem.Már épp másznék vissza amikor tekintetem megakad azon a képes dolgon.Meg akarom nézni,de...az ővé.Vajon megengedi,hogy megfogjam? - Megnézem? - mutatok a könyvre.Óvatosan bólint én pedig nevetve változom át teljesen emberi alakba.Kezembe veszem az ismeretlen tárgyat és forgatva kezdem el nézegetni.Végig szagolok rajta,de nincs jó szaga.Füleim boldogan remegnek.Végre valami új dolog!

Goldbutterfly

Előzmény | 2012.03.16. 20:17 - #7

Nem találom. Egyszerűen nem találom az a könyben ezt a fát! Hirtelen olyan érzésem támad, mintha figyelnének, így feltekintek a könyvből de ekkor egy hatalmas virág néz vissza rám szemből. Rémülten húzódnék hátra de ekkor egy gyökér kúszik lábszáramra és tekeredik rám úgy hogy moccanni sem bírok. Egy horrorfilmbe is beillene a jelenet... jézusom, mi van ha húsevó fa?! Haru, ne légy hülye! Húsevő fa nem létezik.. de mégis, ez a fa mozog!! És ekkor olyan történik ami teljesen ledöbbent. A fatörzsből egy emberi lény emelkedik ki, bár eléggé furcsa a külseje, de akkor is kiemelkedik. Tátott szájjal bámulom. Egy... egy... Fa szörny! Meg akar enni?  De nem, nem akar megenni, kezére helyette virágot bont és felém nyújtózik. Rémülten kapom arcom elé a kezemet. -Tessék.Neked.- ekkor eszmélek fel. Beszél a fa! De szerintem nem fa... am... Régebben sokat olvastam démonokról és szellemekről...( amolyan hobbi volt) Félek ha elfogadom a virágot, a fa  szelleme magával viszi a lelkemet! -Nagyon szép. De...köszönöm nem kérem....- motyogom halkan végig az arcát vizslatva. A légzésemet és heves szívverésemet sajnos még nem sikerült rendeznem...

Colorkocka

Előzmény | 2012.03.16. 20:07 - #6

Óóó az miaz?Sok ilyet láttam már,mikor kiülnek vele a fübe és folyamatosan ezt bámulják.Van,hogy órákon keresztül.Mi lehet érdekes benne?Vannak benne képek is...fákról!Én is látni akarom,de biztos nem engedi hogy megnézzem.Elszaladna ahogy a legtöbben szokták.Talán,ha mutatok neki valami szépet?Kinyújtom felé az egyik ágam.Elsőnek nem veszi észre,majd hirtelen felnéz és szembetalálja magát egy a hófehér,illatos virággal.Úgy csináltam,hogy nagyon jószagú legyen. Ijedten hőköl hátra.Jajj ne,el fog menni!Rácsomózom törékeny lábára a gyökeremet,amitől nem tud felkelni,de mintha még jobban megrémülne.Valamit csinálnom kell! Talán...emberi testben nem fél tőlem.Félig kimászok a törzsemből,de csak hogy a derekam kilátszódjon.Hosszú karjaim kinyújtom felé és végig a fekete részet hófehér rózsákat növesztek.Döbbenten bámul rám. - Tessék.Neked. - mondom bárgyú mosollyal és még közelebb nyújtom felé a kezem. Hűűű épp beszélgetek egy emberrel!Remélem jól mondtam.

Goldbutterfly

Előzmény | 2012.03.16. 19:54 - #5

Itt volt az a fa! Emlékszem, ezen a helyen állt, akkor most mégis hova tünt?! Kutatom, keresem és meg is találom. Hmm... hogy mászhatott át ide? Vagy én emlékeznék rosszul? Finoman simítok kezemmel a fatörzsre, tapicskolom meg a masszív törzset. Olyan fura ez a fa! Leülök hát a fábű és ölembe véve a könyvet kezdem lapozgatni, hátha rábukkanok arra miféle fával van dolgom. -Biztos benne kell lennie a könyvben...

Colorkocka

Előzmény | 2012.03.16. 19:46 - #4

Elmennek.Itt hagynak engem.Megijesztettem vajon őket?Már rájöttem,hogy az embereknek nem szabad megmutatnom magam,de nem bírok folyamatosan egyedül lenni.Itt olyan kevés az állat akikkel szórakozhatnék,nekem már csak az emberek maradtak.Nem jön erre senki így átváltozhatom férfi testbe.Felmászok egy cseresznyefára és fütyürészve próbálom elütni az időt,fekete ujjaim között egy kék virágot forgatok,olyat amilyet a lánynak is adtam.Miért rémültek meg tőlem?Csak adtam neki egy kis szépséget,de azt nem tudom megszokni,hogy mindig letépdesnek valamit a testemről.Ők nem tudják milyen fájdalmas ez. A zöld avaron lábak dübörgését hallom meg és egyből leugrom a földre,pillanatok alatt változom vissza,bár nem ugyanazon a helyen ahol álltalában lenni szoktam. Ugyanaz a fiú aki nemrég volt itt.Visszajött...hozzám?Vagy keresi a tündéreit?

Goldbutterfly

Előzmény | 2012.03.16. 19:30 - #3

Anyuék rámbízták  Miku-t a szomszéd lányát hoyg vigyem el sétálni. Aranyos kislány, nagyon szeretem a gyerekeket így szívesen vállaltam el a feladatot hogy  kiviszem a parkba levegőzni egy kicsit.  Miku imád engem, tudom, mert mindíg mondja. Én is szeretem őt, hiszen olyan aranyos! Nagy kék szemek, szőke haját pedig mindíg két kis  copfba fogja hordja ami annyira illik a személyiségéhez. *** - ...erre,erre!Azt mondták erre lesznek a tündérek!- kiállja kis kezével kalimpálva merre szeretne menni. - Ajj ne gyerekeskedjetek már,tündérek nem léteznek! - kuncogom szelíden. Nem szeretném hogy álomvilágban éljen. Csodák nem léteznek mint ahogy tündérek sem... jobb ha előbb megtanulja mintsem később csalódjon... - Vááá mekkora fa! -Ámuldozik Miku lecsüccsenve egy igazán különös kinézetű fa  föld feletti gyökerére.- Haruki ez milyen fa?Olyan szép virágai vannak...de miért vannak egyáltalán virágai?Hisz már nyár van. Jó kérdés, de nemtudnám megválaszolni így csak megrázom a fejemet, hiszen nemtudom. Azonban ami most történik az még a fa fajtájánál is különösebb. Hirtelen bimbót hajd, virágot növeszt magára. Mi ? Hát ezt meg hogy?! A fák nem szoktak ilyen dolgokat csinálni!! Miku letépi az egyik virágocskát és ujjongva kezdi símogatni pici ujjai között a szirmokat. De engem jobban leköt a fa remegése, hiszen a fák nem szoktak remegni! -Miku, gyere el onnan!- hívom magamhoz, és ő már szalad is. -Mi a baj Haruki?Nézd milyen szép virág!- örömködik még mindíg szerzeményének, én viszont le sem bírom venni a szememet a fáról. -Am...Nincs baj... semmi- nyugtatom meg. Képzelődtem volna?-Gyere, haza megyünk...- kérem tőle a kezét majd megfogva indulok vele hazafelé. Néha még hátra hátra lesek a vállam felett a fura növényre. Sosem láttam még ezelőtt ilyen fát.... *** Miután leraktam Mikut odahaz, biológiakönyvemmel felvértezve sietek vissza  aparkba, hátha a könyv segítségével sikerül majd beazonosítanom a fát.

Colorkocka

Előzmény | 2012.03.16. 19:08 - #2

Vááááóóóó,milyen szép idő van!Süt a napocska,énekelnek a madarak és zsibongnak az emberek!Azt hiszem ez a nap is csodálatos lesz.Játszani akarok,nincs kedvem egésznap csak fa alakbanpihenni,talán elcsalok egy játszópajtást. - ...erre,erre!Azt mondták erre lesznek a tündérek! Óóó egy ember!Nem is egy,többen vannak és erre jönnek!Tündérek?Azokat már mások is keresték,talán segíthetek nekik megkeresni,ha tudnám,hogy mik azok,amiket annyira meg akarnak találni. - Ajj ne gyerekeskedjetek már,tündérek nem léteznek! - mondja egy másik hang.Egy idősebb ember.Óóó akkor nem játszhatok?Végül is nem tűnik annyira idősnek... Az egyik kislány fáradtan ül le a törzsemnek támaszkodva. - Vááá mekkora fa! - mondja ámuldozó hangon.Akkor most megdicsért?Úgy örülök! - Haruki ez milyen fa?Olyan szép virágai vannak...de miért vannak egyáltalán virágai?Hisz már nyár van. Virág?Azt szereted kicsilány?Nekem van sok,mutassak még?Érzem gyökeremen apró kezét,ahogy megtámaszkodik.Azon a ponton ahol hozzámér,aprócska virágokat növesztek.Égkékeket és fehéreket,kerek szirmokkal. A kislány ámuldozva tépi le az aprócska virágaimat,akitől az egész törzsem megremek,a leveleim pedig megrázkódnak.Ahh nem,nem szabad!Ez fáj! - Miku,gyere el onnan! - szól a kislányra az időseb fiú,amitől hozzászalad a gyermek.

[61-42] [41-22] [21-2] [1-1]