|
Témaindító hozzászólás
|
2012.03.16. 18:42 - |
  |
[61-42] [41-22] [21-2] [1-1]
-Igen....Sex volt a TV-ben de kikapcsoltam, mert neked azt nem kéne nézned...- mondom komolyan nézve ahogy leveszi a felsőjét.
-Azt jobb lenne magadon tartanod....El.. hallod?- sóhajtok fel, felvéve a földről az inget hogy visszaadhassam rá.
De elutasítóan rázza a fejét ezért leengedem a kezemet s a benne lévő anyagot is.Ennyire felzaklatta volna a TV??
Ah.. miért nem húztam ki az áramból mielőtt elmentem |
Vágyakozóan nézek a már fekete képre.Hééé,most miét kellet megállítania?
- Emberek.. - nyomom mancsomat a hideg képre.- még!Nem elvesz! - morgom mérgesen Harukinak.
- Ezt nem szabad! - mondja határozottan.Nem szabad?Mért nem?
Duzzogva,de beletörődök a dologba.Ehh párosodnom kellene,még sosem csináltam,de tudom,hoggy szokták csinálni az állatok és nem lehet olyan nagy kunszt.Hogy is nevezik az emberek ezt?Szex?Elkezdem lefejteni magamról a ruha felsőt.
- Haruki,szex? |
Hosszú volt az óra, és végig izgatottan fészkelődtem ültömben. Vajon Elata jól van? Mit csinál? Remélem nem szedi szét a házat... jézusom, mivan ha kiment a konyhába? Haza kéne mennem előbb.. az utolsó tárgyam etológia azt meg úgy is tudom.... haza megyek...
***
Hazaérkezve a tv előtt találom meg, de ez a kisebb baj.. anagyobb az, hogy ....Pornót néz.
-Ehh... Elata...- sietek oda és nyomom ki a tv-t. Aggódommiatta... mivan ha nem fogja fel, mit lát a dobozban.. ha összezavarodik tőle? |
Csöndben várok a puha izén és hallgatom a város zajait.Nekem elég havont egyszer aludnom,és most egyáltalán nem vagyok fáradt.Hangtalanul sírok a sötétben.Túl szoktalan a hely ahoz,hogy nyugton legyek.Az átlátszó falon (ablak xD) beszűrődő hold fényében figyelem az alvó fiu arcát.
Megpróbálok komoly,értelmes képet vágni,és mindenttudóan bólogatok.Az erdőt és a maradot megértem.Gyors léptekkel szalad ki,kattintva egyet a nyíló falon(ajtón xD).
Megint egyedül...Jbb híján újra kutakodni kezdek és találok egy hosszú fekete,lapos tárgyat,amin apró jelekkel ellátott dudorok vannak.Engedek a kisértésnek és megnyomom az egyik jelet.A mellettem lévő fekete doozból hang,beszéd kezd el áradni és egy területen képek villanak föl.Hátrahőkölök,de az ismeretlen dolog nem támad.Ezek...mozognak!
Jó sok idő eleltével merészkedek csak közelebb,kezemben még mindig a fekete dologgal.Elbűvölve bámulom a mozgó dobozt.Óvatosan érintem meg.Tapitása furcsa bizsergést gerjeszt az ujjaimban,közelebb hajolva pedig a hajszálaimat kezdi el magafelé húzni.Aztaaaaaaaaaaaaaa!Akkor ezzel a dologgal lehet irányítani?Megnyomom még egyszer és változik a kép,még egyszer,majd még egyszer.Hosszú órákig ülök az izé előtt ülve és nyomkodva,míg olyan dologhoz érek ami,még számomra is furcsa,de nagyon érdekes.Két ember simul egymásnak,ölelik,harapják egymást,testük teljesen összeforr.Az egyik ember (a férfi) egy nőneműnek nyomul egyre többször és gyorsabban,közben elég fura hangokat kiadva,mintha futottak volna.Hasonlít az állatok párosodására,de mégis sokkal másabb. |
Rémülten hőkölök hátra, teljesen ledöbbenve bámulom mit csinál. Rémisztő látvány ahogy így eszik és akaratlanul is megfordul tőle a fejemben: mi van ha megtámad, ha engem is meg akar majd enni... hisz húst eszik.
****
Hosszadalmasan próbáltam kihúzni belőle dolgokat de többnyire csak ismételgeti a szavaimat... nehéz vele a kommunikácoó, kész activity. Én mutogatok, rajzolok magyarázok, de nemtudom mennyit ért, illetve jegyez meg ebből...
*** Este a felfújható matracot ágyazom meg neki, én magam pedig bemászom az ágyba. Kimerültem, hihetetlenül fáradt vagyok, és nagyon remélem nemfog megenni álmomban...
***
Reggel arra ébredek, hogy néz... engem bámul. Riadtan hőkölök hátra majd nézem meg mennyi is az idő.
-Áhh.. jó reggel Elata...-ásítok egy nagyot aztán kikecmereve az ágyból.
-Jézusom, elkések..- veszem sietősre a dolgot.- Am.. figyelj...el.. elviszlek majd az erdőbe, délután... Erdő... délután, később- magyarázom.- De most mennem kell órára... addig... maradj a szobában... jó? |
Hűű még ruhák,de mi a francnak valakinek ennyi?Engem már most irritál ez a rohadt anyag,teljesen rátapad a testemre,de attól tartok amíg itt vagyok ezt kell hordanom.
- El...Tessék... - hallom meg mögüllem a hangját,de jobban lefoglal az orromba mászó étel szaga.Kiejtem kezemből a ruhát és ajkaimat nyalva mászok felé négykézláb.Mintha megijedne,bár nem tudom mitől.Füleim megremegnek a jóleső vadászhelyzettől,de nem kell sokat tennem,hogy kezeim közé kaphassam a husit.Fekete körmeim között könnyedén téped cafatokra az állatot,de már réges rég nem él,azt sem tudom milyen fajta lehet.A fél karomat ledugom egészen a gyomromig,majd kihúzatm a kezem.Ujjaimat nyalva,elégedetten felmordulok.Fura ízű,nem mondanám valami finomnak,de arra tökéletes,hogy az éhségemet elnyomjam. |
-Maradj itt, mindjárt hozom..- mondom elindulva az ajtó felé de utánam indul, ezért megállok és finoman lenyomom az ágyra- marad...- suttogom és már ruhanok si a konyhába szerezni neki húst.
Vajon nyersen eszi? Esetleg főtten? Vagy süssem meg? Nemártott volna ezt megkérdezni tőle... de mivel isten, nemhinném hogy túlsok főtt ételt evett volna eddig ezért kikotrok egy tálca húst, és más sietek is vissza hozzá. Épp a ruhásszekrényemben matat.- El...Tessék...- nyújtom felé a " ételt".
Annyira furcsa... Faisten? Egy igazi isten van a szobámban... Olyan vagyok mint Light a Death Note-ból csak nekem nem halálistenem van és nekem nem életcélom az önkényes igazságszolgáltatás... |
- Kevés aludni. - mondom,szememet le nem véve arról a dologról,amihez nem szabad hozzáérnem.Mi veszélyes lehet benne?Várjunk csak...azt mondta éhes?Iiiigen nagyon éhes vagyok!Kell husiii! - éhes...nagyon!
- Mit szoktál enni? - kérdezi,de értetlen arcomat látva újra nekikezd. - Mit eszel?Növényt,állatot?
- Hús... - morgom zavartan.Ahh,de befalnák egy madarat,vagy mókust!Nem jó,hogy nem értem mit akar nekem mondani,el kéne kezdenem megjegyeznem a dolgokat. |
Szelíden nézem ahogy nézegeti a dolgaimat de mikor az olló fele veszi az irányt azonnal odasietek.- EZt ne.. ez... veszélyes.- aggodalmaskodok, nem is értem igazán miért.
-Am.. El, nem vagy álmos? esetleg éhes?-kérdezem miközben el is mutogatom neki a két dolgot, hogy könnyebben megértse amit mondok. Látom rajta hoyg nehezen kommunikál. |
Nem értem mit mond,de bólogatok,ahogy ő is.Feállok és elengedem a kezét.Még mindig félek,de legalább már nem remeg annyira a testem és nem is sírok.Félelemmel vegyes érdeklődéssel nézek körbe.Még sohasem voltam ilyen helyen.Szoktam nézegetni az épületeket,de belülről még egyet sem láttam.Ismeretlen tárgyak,szagok,hangok.Olyan az egész hely mint egy veszélyekkel teli kincsesbánya.Egy ismerős dolgon viszont megakad a szemem,azon a...hogy is nevezte?Könyvön.Felé nyúlok,de visszakapom a kezem és engedélykérően nézek Harukira,aki bólint egyet.Meg tapizok és szaglászok mindent.Eszméletlen mi minden van itt,meglepettségemben legalább nem figyelek annyira az agyamban csengő szomorúságra. |
Szemöldökömet ráncolva próbálom összerakni amit mond. Fa isten? De ha isten, hogy lehet ilyen gyámoltalan..
-Fa isten vagy?-kérdezem mire bólint.
-Értem...- sajnos fogalmam sincs hogyan működnek a fa istenek, mit esznek mit csinálnak.. eddig még a létezésükről sem tudtam... De biztos vagyonk benne hogy nem állmodok. Itt van velem Elata, hallom érzem, tapintom... furcsa...
De, nem rejtegethetem őt örökké a szobámban.. a természetben a helye.
-Elata, elviszlek majd egy nyugodtabb erdőbe... rendben? Biztonságba... itt nem maradhatsz, nem jó neked...- magyarázom neki bólogatva hozzá |
- Haruki... - motyogom a nevét.Nem nagyon értem mit mondott,annyit ki tudtam belőle venni,hogy rossz dolog...Tehát neki sem tetszett ahogy azok az emberek kipusztítják a társaimat. - Haruki,Haruki jó ember... - így van,ő nagyon jó ember.Nem akar bántani,nem lehetek ebben persze biztos,de érzem...Akkor talán neki elmondhatom mi vagyok.
-Haruki jó ember.Elata...fa,nagy fa.... - keresem a megfelelő szavakat,de nagyon nehezen beszélem a nyelvüket,már bánom,hogy sose tanultam meg. - Elata isten. |
-Milyen lény lehet ő? Annyira fura...
-Miért... bánt fák?- kérdezi kezemet a mellkasára vonva. Leguggolok vele szemben és hagyom hogy magán tartsa a mancsom.
-Mert sok ember nincs tisztában azzak hogy atermészetet nem szabad bántani, hogy az rossz dolog, és majd később megbosszulja magát... sajnálom El..
A fejét rázza és kicsit rászorít a kezemre. Felszisszenek, erre azonnal visszalazít.
-Haruki! Haruki! Ettél ma már?!- kiabál fel anyu
-Igen...- válaszolok halkan
-Haruki?
-Igen anya ettem!- ismétlem meg hangosabban, erre csönd lessz. Újból a Elatara pillantok |
Összehúzva magam bámulok rá és az egyre közelebb nyúló kezéhez.Hozzámér.Aztvárom,hogy nekiessen az agancsaimnak,hogy megkaparintsa őket,de nem igy tesz.Az arcomat simogatja,ami most sötétbarna fa anyagú,és halkan,nyugtatóan beszél.Szeretnék ellenálni,elmenekülni,de elég hogy halljam a hangját és máris újra emberalakban kuporgok a földön.
- Miért...bán fák? - nyögöm keservesen.Belenézek a szemeibe,amik olyan sok kedvességet sugároznak és fekete,éleskörmű kezeimmel megfogom az ő apró kacsóját,hogy a mellkasomhoz húzhassam.Nem tudom miért csinálom ezt,de valahogy ez esik jól |
-Áhh, nem nem semmi baj!- veszem el tőle a tükröt és rejtem el villám sebesen a hátam mögé.
-Haruki, mi a fenét művelsz?!
-Semmi gond anya... csak... csak megijedtem. Pók volt a szobámban.- Pók? Miért pont pókot mondtam?
-Semmi baj, a tükörben csak a te tükör képed volt... nem kell félni...- nyugtatom tovább de el is teszem a tükröt, majd az ajtóhoz szökellve bezárom kulcsra nehogy anya ránknyithasson.
-Nem kell félni- lépek hozzá szelíden közelebb a kezemet nyújtva felé.
-Minden rendben lessz... segítek. |
Nem érzem jól magam,azt hiszem az ijedstség miatt.Miért,miért kellett ezt tenni?Mi sohasem ártottunk nekik.Hogy tehették ezt?
-Ezt felkéne venned... - nyújt felém valami könnyű anyagot,amit ők szoktak magukon hordani.
Értetlenül tartom kezemben az ajándékot.Mit csináljak ezzel?Olyan kusza az ő világuk,azt sem tudom,hogy egyáltalán megbízhatok e benne.
- Nem tud hogy... - motyogom szégyenlősen.
Segít felvenni,de rohadttul kényelmetlen,kénytelen vagyok visszahúzni a virágaimat,hogy le ne törjönek.Mikro készen vagyunk kezembe ad egy hideg lapot,hogy nézzem.Belepillantok az ismeretlen tárgyba,amiben egy arc tűnik fel ( tükör xD) és egy hangos ,,vááá"-val ugrok hátrébb.Ágakat növesztve próbálnék visszalakulni,de nincs mibe belefúrjam a gyökereim.
Lentről egy női hangot hallok,mintha valamit kérdezne.Bemászok a legtávolabbi sarokba és egy vastag faréteget magamra húzva gubózok össze. |
Hazavive őt besietek vele a szobámba, nehogy anyáék meglássák hogy valakit hazahoztam. Igen, még mindíg anyiékkel élek, de már készülök elköltözni a kollégiumba. Csak annyira közel van az egyetem, és ez így olyan kényelmes....
-El....minden rendben? Bántottak?-kérdezem lenyomva őt az ágyamra. Reszket akát egy bokor amit őrült módon ráznak. Sajnálom szegénykét, de nemtduom mit tehetnék érte. Nem ismerem igazán őt, nemtudom mi is ő valójában.
Hogyan nyugtathatnám meg?
***
Ameddig ő ott csücsül némán, én elsietek és csórok apukámtól pár ruhát neki. EGy nadrágot és egy inget. hátha jó lesz rá...
-EZt felkéne venned..- nyújtom felé |
Öntudatlanul hagyom,hogy magával vigyen,ki...az otthonomból.Túl sok az ember,megbámulnak,de még ez sincs olyan rossz hatással,mint a fülemben csengő fák jajveszékelése.Hova megyünk?Megint bántani akar?Oda akar adni a gonosz lelkeknek?Bármennyire is félek,nincs erőm ellenkezni.Csak hagyom,hagy sodorjanak magukkal az események. |
Hangokat hallok így odakapom a fejemet. De hisz ez ő!
Azonnal felpattanok és odasietek- Hé, engedjék el.. hallják!
-Vidd innen a hülye haverodat!- lökik oda hozzám.
-És csinálj valamit -itt Elata péniszére mutat- ezzel különben hívjuk a rendőröket!
Leveszem a pulcsimat és dereka köré kötöm gyorsan hogy mindenki megnyugodjon. Reszket, sír... látom rajta mennyire fél.
Óvatosan fogom meg a kezét és húzom közelebb magamhoz, nehogy bánthassák az emberek.
-Takarodjatok!
Nem tehetek mást... el kell mennem.
-Gyere...- motyogom a fiúnak, magam után húzva hogy hazavigyem magamhoz. Mégis mit tehetnék? Itt nem hagyhatom... |
Az állatok segítsgért kiállatanak,hisz épp most írták az élőhelyüket,a levelek rezegve sikoltanak fel.Minden részem remeg,szememből megállíthatatlanul folyik a könny.Egy időre mintha abbamaradna a gépek mozgása,de egy idő után megint beindulnak a rémisztő fém kerekek.
Mit tegyek?Öljek meg mindenkit...?Megérdemelnék,mocskos gyilkosok!Bántják őket!A testvéreimet!
Nem ölhetem meg egyiket sem,azzal felkelteném a gonosz lelkek figyelmét,és újra megpróbálnának elpusztítani.Folyamatosan hátrálva próbálok megmenekülni,de ezek a szörnyek egyre közelebb érnek,míg az egyik gépmonstrum pár lépésnyire tőlem meg nem áll.
- MI A FASZOM EZ MÁR?TAKARODJATOK INNEN ROHADT TERMÉSZETVÉDŐK,CSINÁLNOM KELL A MUNKÁMAT! - ordítja veszett hangjon az ember,de nekem még mindig nem jut el agyamig semmi sem.Kimeredt szemmel,ligehve,sírva,remegve állok tovább a helyemen. - TAKARODJ INNEN,VAGY VÉGIGMEGYEK RAJTAD! - kiabál tovább a férfi.
Több ember jön körém és elráncigálnak a gép elől ki a tisztásra.
- Ki a franc ez az őrült?Mit rohangál itt pucéran,összefestve? - kezd el beszélni az egyik nagyobbdarab ember. - jellmezbálba készülsz?
- Mik ezek a virágok már?
- Hé jobb ha lelépsz innen!Be is vihetnénk az örsre amiért itt vagy!Építkezés folyik!
Nem értem.Nem tudom.Mit akarnak tőlem?
- Menj inkább a másik kettyós barátodhoz és kérj tőle valami göncöt,ne himbáld itt a farkad! |
[61-42] [41-22] [21-2] [1-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
