|
Témaindító hozzászólás
|
2012.02.11. 20:13 - |
 |
[138-119] [118-99] [98-79] [78-59] [58-39] [38-19] [18-1]
Olyan hirtelen élvez fel,hogy időm se maradt eltávolodni így az nagy részét lenyelem a többit pedig prüszkölve köpöm ki. - fúúj - görnyedek a földre és megpróbálom a maradék sós ízű izét is kiköpdöni.Mikor már úgy érzem több nincs a számban,képemet törölgetve ülök fel. - mo...mostmár hazamehetek ,ugye? - kérdezem reményteli,cérnavékony hangon. |
Túl lassú a fiúka ezért segítek neki hogy mit is kell csinálnia. Szó szerint megbaszom a száját! Élvezetes forró és nedves pofia ideális környezetnek bizonyul az Hadnagy számára. Nem érdekel ha torkára megyek, tanulja csak meg hogyan kell letorkozni szépen, jó kis kurva módjára !
Mikor végre úgy fest rájött a lassú fejecskéjével mi a téme, hagyom hogy csinálja ő, de mivel oly bátortalan szerencsétlen, így kénytelen vagyok vezetni a fejecskéjét, hogy eltalálja az odeális mélységet.
-A nyelvedet is!- nyögöm neki kéjesen, mivel kezd egész jó lenni a buli a szájában. No, lámcsak, mégis jó valamire a kölyök, hát nem is marad el a jutalma! Néhány perc fookozott sürgetés után, megadom neki amiért oly keményen dolgozott, egy adag gecit a torkára. Meglepetten nyög fel, én meg mosolyogva konstatálom hog yharapni nem mert, ezért kihúzom magamat belőle és elrakom gondosan a kielégített Hadnagyot |
- Nnneee... - gyögöm összeszorított a fogakkal.Végül becsukom a szemem és óvatosan kinyitom a számat,amit ő rögtön kihasznál és erősen vágja be magát ajkaim közé.Olyan mélyre benyomta,hogy a nyeléstől fulldokolni kezdek.Köhögve próbálom ellökni magamtól.Kicsit kijebb húzza,amitől már tudok normálisan lélegezni.Undorító,ahogy forró tagja a számban kezd el mozogni,olyan erősek a lökése,hogy megint fullákolni kezdek.Megfogom a csípőjét és mozgatni kezdem a fejemet,hogy lássa csinálom én,nem kell rásegíteni.Ez hat,és saját erőmben és tempómban kezdem el szopni.Na Aiza végül mégiscsak egy engedelmes kurva lettél!Gyűlölöm magam!
- A nyelvedet is! - szorít rá a hajamra és nögyve teszem amit mond. |
Elmosolyodok nézve ahogy ügyködik jó hosszadalmasan hagyom neki ameddig álló helyzetbe nem hoz, majd hajára markolok és közelítem a fejét a farkamhoz.- A száddal... kézzel én is megoldom... -Érzem a megrökönyödését, szinte sokkolja amit kérek.
-Na mivan kicsi lány? Kéred a szemüvegedet? Akkor dolgozz meg érte! A száddal csinálld! |
Nyüszögve,tétován emelem fel a kezem.Nah essünk túl rajta!Nem kell arra gondolni,hogy én most befogom kapni,gondoljunk egész más dolgokra és nem lesz semmi gond.Lassan gombolom és cipzározom ki a nadrágot,remegő kezem nem sokat segít.Besegít és letolja a gatyáját és olyasmi tárul a szemem elé,amitől megbánom,hogy nem vagyok teljesen vak.Régebben belegondoltam magam ilyen helyzetekbe,mikor le akartak sittelni,de miután szerencsésen alakult a sorom,teljesen kivertem fejemből az ilyen gondolatokat.Még nem áll neki és nem is nagyon kívánom,hogy felágaskodjon.
- Gyerünk már!Vagy azt akarod,hogy durva legyek? - mondja fenyegetően.Végisimítok rajta,de egyből el is kapom a kezem.Morgására viszonyt körbefonom rajta ujjaimat.Tekintetem félrekapom és úgy kezdem huzogatni a bőrt.Szívem hevesen ver és minden porcikám kocsonyás az izgalomtól. |
-Okos fiú! Látod, tudsz te ha akarsz- tapsolom meg gúnyosan majd megragadva felkarját kihúzom a fényre, a nappaliba és ott letérdeltetem magam elé.-Ha te jó leszel hozzám, akkor én is jó leszek hozzád. EZ tisztességes ajánlat nem? -Nagyon ajánlom hogy nemerészeljen ráharapni a farkamra, mert akkor itt helyben kasztrálni fogom a konyhában a kis ribanc tökeit!
-Na, gyerünk szépfiú! Bontsd ki a banánt és láss neki! Ha ügyes vagy jutalmat is kapsz!- Jutalmat, he! Egy adag gecit a szájába.... milyen finom jutalom! |
Ajkamat rágva nézek rá.Basszus ez a morbid vigyort.Csapdába szorított.Se ismerősök,se rendőrök nem keresnek és egy pasi tart fogva egy kibaszott pincében!Akárhogy is nézzük elég kilátástalan a helyzetem,így csak egy valamit tehetek.Felnézek az arcára,bár így csak egy elhomályosodott pacát látok belőle.Végignyalok az izgalomtól kiszárazdt ajkaimon.
Ha ellenkezek megöl,én pedig nem akarok meghalni,de a kurvája sem akarok lenni!Ez olyan természetellenes és fájdalmas!
- Jó...mi...mit akarsz,mit csináljak? - kérdezem megalázottan és megtörten.Abban reménykedek a legjobban,hogy ne zárjon vissza a sötétbe. |
-Ki keresne téged? Otthonülős kis kocka vagy nincs igaz?Oh, hát dehogy nincs!-vigyorgok magabiztosan a képébe kissé megszorongatva hozzá anyakát mire hörögni kezd.
El taszajtom magamtól és összefont karokkal bámulok rá.- És nem kell félned, nemtalálnak ránk.- búgom sötét, vészjósló hangszínnel.
-Törődj bele kölyök, az enyém vagy!
-Anyád! Soha....
-De-de... úgyhogy jobb lenne, ha megbékélnél vele és nem nekem kéne ezt beleverni a buksidba, bár jobban meggondolva azt is örömmel megteszem a kedvedért.-magyarázom és villantom vigyorom a megszeppent srácra. Beáll a csönd. Behódolt volna? Remek!
-Ha jól viselkedsz talán fontolóra veszem azt hogy visszaadom a szemüvegedet ...szóval légy jó, és ne dörömbölj! |
- Akkor engedj ki!! - mondom vehemensen és megpróbálok elmennei mellette,de széles vállai nem engednek meglépni.
- Ki a fasz mondta,hogy elmehetsz? - siklik keze a nyakamra.Remegve szorul belém minden levegő,pedig nem is sorít még erősen.Megemberelem magam és dühösen a szemébe nézek,állja tekintetem.
- Hova a francba hoztál?Asszed mert elbújsz valahol már meg is menekültél?E..engem keresnek és ha megtudják,hogy elraboltál,már nem csak a zsaruktól kell fosnod! - mondom fenyegetően,csak azt bánom,hogy megremegett a hangom.Remélem azért beveszi. |
Hirtelen tárom ki az ajtót mire véletlen orrbakúrom az ajtólappal a srácot.- Mit zajongsz te féleszű szerencsétlen?!- förmedek az orrát szorongató fiúra.Csak nyegereg kínjában én meg felsóhajtok
-Na idefigyelj Martin!
-Aizaba- motyogja orrhangon majd elengedve nóziját megismétli -Aizawa!
-Martin!
-Nem úgy hívnak!- csattan fel mire drámaian mélyet sóhajtok szememet forgatva és kissé magas hangszínnel kezdve vágom rá a szavaimat kissé meg is nyújtva
-Lee szarooom!- Látom a döbbenetet a szemébe, ami hamar átcsap dühbe.-Ne, dörömbölj! |
Kábán küzdöm fel ólom súlyként nehezedő pilláimat,de nem sokáig tart a fájdalmas ébredés,mert az émelyítő szag mindig vissza altat.
Olyan ez az egész mint egy álom.Most otthon vagyok?Ez az egész marhaság csak álom,vagy képzelgés volt?Most épp a koszos kis ágyamban fekszek és nemsokára megcsörren az órám,jelezvén takarodjak dolgozni!De sajnos,nem ilyen kegyes velem a sors.Megkavartam magamnak a szart és nem enged ilyen könnyedén kiszállni belőle.
Mikor felkelek a fejfájás kétszeres erővel hasít bele tagjaimba,főként a fejembe.Fájdalmas grimasszal ülök fel és bámulok bele a sötétségbe. - Meg...meghaltam? - nyögöm száraz torokkal.Szemüvegemért kutatok,de nincs rajtam.Megvakultam?Körbetapogatózom,mert gőröm sincs hol lehetek.A csöndben egyre jobban eluralkodik rajtam a pánik.Mindenhova gyilkos,sötétben mozgó lényeket képzelek,melyek bármelyik pillanatban rámvethetik magukat és magukkal ragadnak a pokolba.Védekezően emelem fel a kezem,de a támadás elmarad és csak a szívem heves dobbanásai törik meg a csendet,na meg a fújtató lélegzetvételem.
Kicsit megpaskolom az arcom.Aiza ne legyél már ennyire hülye,nem vagy már gyerek!Hiába minden nyugtatás a helyzetem kétségbeejtő.Itt vagyok,fene tudja hol?Egy őrültel karöltve,aki perpillanat legszívesebben élve koncolna föl.Felállok és kezemmel tapogatva keresem meg a kivezető utat.Végül egy ajtóba ütközöm,ezt onnan tudom,hogy van rajta kilincs,de hiába feszegetem és ütögetem,nem akar kinyílni.Nyöszörögve ütöm két kézzel a fát,majd könnyes szemmel dőlök neki.Legszívesebben lerogynék ide és bőgnék a szánalmas sorsomon,de attól még nem fog jobban megjavulni semmi.
Erőt veszek magamon,bár még könnyes szemmekel,de erősebben kezdem el ütögetni a kijáratot.Haza akarok menni!Nem fogok ebben a rohadt lyukban megdögleni. - Hahó!Valaki?!Ki akarok menni! - rángatom meg a kilincset.Nem túl erős egy ajtó,talán ki bírom rugdosni. |
Most hogy végre a kloroform elnémította kiadhatom magamból a dühömet. Vadállat módjára kezdek el üvölteni, és verem a kormányt, majd miután lejjebb higgadtam elindulok vele együtt hogy átcuccoljak a rejtekhelyemre ahol pár napig meghúzhatom vele.
Hosszú az ót, kétszer felébred ez az ökör, mind kétszer visszakábítom.
Mikor megérkezem, becipelem a kis faházba ami az erdő közepén leledzik, és ahova csak én ismerem az utat. Leviszem a pincébe majd ott is hagyom. Onnan már nemmászik ki! A biztonság kedvéért elkobozom a szemüvegét is, aztán elmegyek hogy szunyáljak egy órát. Rohadjon meg, keresztbe cseszte az életem....Ezt kurvára megkeserüli a srác! |
A kurva életbe!Nagyot nyögök mikor berúg a kocsijába,majd beül ő is.Rohadt féreg!Az ajtóig hátrálok,de be van zárva.Megpróbálom kiütni az üveget.
Elővesz valamit az ülés alól ráönti egy rongyra és a képembe nyomja.Karjára kapok és megpróbálom ellökni.Kiálltani akarok,de amit beszívom a levegőt,megcsapja orromat az émejítő,szörnyen erős szag.Megszédülök és pilláim lejebb csúsznak.Beájulva rogyok össze.
Ezt nem hiszem el!Én rohadtul nem meghallni jöttem ide!Saját magam alatt vágtam ki a fát,hogy lebecsültem a srácot. |
-Mit vakerolsz?-kérdezem ingerülten szuszogva, dúvad módjára a képébe mászva. Kis tagnyos hecker kölyök! Tönkre vágja a melómat, majd az életemet is? Megérdemelné hogy itt, helyben elnyisszantsam a nyakacskáját! Élvezettel nézném végig ahogy a torkán keletkezett sebből, a vérvörös folyadék szétáradva átszínezné felsőjének fakó árnyalatú anyagát gyönyörű bíbor színre. Élvezném nézni, ahogy hörögve vergődne a padlón ameddig ki nem lehelné páráját.... oh, de mennyire élvezném is azt!Pedig nem vagyok gyilkos hajlamú, mármint nem érzek szenvedélyes vágyat az iránt hogy vadásszak az emerekre, de ezt a kölyköt most baromira meglékelném!
-Jobb ötletem van , kicsi ribanc- vicsorgom. Elfintorodik a kicsike a megnevezésen, de leszarom! Itt az van amit én akarok!- Jössz velem, nem úszod meg ennyivel... ha menekülnöm kell, jól jöhet egy lyuk a farkamnak, nehogy felemésszen a magány, hiszen egy ilyen utazás megviseli ám az embert....- úgy beszélek hozzá gúnyosan mintha egy ostoba kölyöknek magyaráznám a szorzót.-Neeem, ne reménykedj hogy megúszod ennyivel... Könyöröghetsz a halálért, de tudom hogy az jobban fáj mikor a seggedben élvezek el, így miért hallgatnék rád? Miért ölnélek meg?!
Látom szóra nyitná azt a nagy száját de erre a pengét jobban rámonyva nyakára, belé folytom szavait
-Á-á... Magadnak köszönheted! Verőembereket hozol rám?! Rossz húzás,... a világ számára te már nem létezel csakhoyg tudd!- füléhez hajolok és halkan rekedtesen búgó hangon belesuttogok- Mától az én ribancom vagy!Én felelek éltedért, és csak hogy tudd... majd ha megunlak.... ízekre foglak szétkaszabolni, a tetemedet pedig megetetem a disznókkal!- Mondandóm végeztével rányalintok fülére majd hajába kapva kezdem vontatni magammal az autóm felé. |
Rohadt gyilkos állat!Ki a franc ez a srác?Nyögve hátrálok a falhoz mikor penge kerül a torkomhoz.Ezt nagyon elbasztam!Megacélozom a tekintetem és belenézek dühös szemeibe.Na mostlégy okos!
- Megölhetsz,de nem ajánlom. - mondom komolyan.Erre felvonja a szemöldökét - ha megölsz nem lesz aki leszedi rólad a gyilkosságok vádját.
- Mi a faszt magyarázol? - szorítja még jobban hozzám a pengét.
Rezzenéstelen képpel bámulok az arcába,tökéletes hazugság,remélem benyeli.
- Bizony.Tudod én egy ügyes kis hacker vagyok...és olyan dolgokat varrtam a nyakadba,amikért egy életre lecsukhatnak. - mondom gonosz mosollyal - ölj csak meg és utána menekülhetsz a zsaruk elől.Rohadt gyilkos.Már most keresnek én a helyedben nagyon gyorsan lelépnék innen. |
Eltünt a srác! Na ne bazz! Ilyen nincs! Hova a toszba tünt az a rohadék?! Hiszen még szemüvegse volt rajta!Oh... hát az ablak... pazar.
Lerogyok az ágyra és bámulok magam elé. Le kéne lépnem, mielőtt még rám szabadítja a zsarukat... biztos vissza talál ide, ha egyszer már el ment... igen, le kell lépnem!
Egész nap a motyómat pakoltam, nehogy kifussak az időből mikor valaki kopogtat. Ez amolyan bűnözői kopogtatás, ergo berugják az ajtómat és berontanak. 4 hatalmas ficko. Oh, hát ez nemvalami mókás.
Morranok egyet és végignézem őket miközben elhátrálok hogy megkaparintsak egy konyha kést.Óóó hát csak nem ő kucorog ott hátul. Milyen kis drága! Hozott nekem egy kis meglepit. Hát igen vendégségbe jönni üres kézzel nem szabad.
Hirtelen lendülnek mozgásba, de én sem vagyok rest, azonnal viszonzom a támadást. Vágok, kaszabolok, de ők sem tétlenek. Az egyik fickót véletlenül ( ismétlem, véletlenül) sikerült megölnöm. Ekkor megáll a bunyó. Én feléjük ugrom ők meg hátra de nem rájuk fenem a fogam hanem a srácra, aki megkövülten bámul ki a fejéből. Rámarok a karjára, a többit hagyom futni,de őt nem eresztem. Torkának nyomom a pengét és vért köpve fújtatok rá.- Azthiszed ezt megúszod?-kérdezem ingerülten. Hát azért bekaptam pár ütést...nem is keveset... |
Nem sokáig alszom,mert rohadtul fáj a csípőm.Mikor felülök fájdalmasan ciccegve azt sem tudom hol vagyok.Ez az én ágyam?Végigmatatok mindent,hogy megtaláljam a szemüvegem,de semmi.
- Várjunk csak... - ekkor eszmélem rá,hogy mi is a helyzet.Elönt a szégyen,de legalább még élek.Felcibálom magamra a nadrágomat és az inget,bár begombolni nem már nem lehet,és kivergődöm az ágyból.Rémülten lépdelek nézek körbe,bár nem sokat látok.Az ablakból beszűrődik a fény.Megpróbálok minél hangtalanabbul odamotoszkálni.Kinyitom,hogy kimászok rajta,szívem eszeveszett gyorsasággal ver.Na innen tovább,hogyan?Elég magas,de inkább mint hogy elkapjon.Lábam megtápasztom az egyik repedésben és az ereszen lemászok,bár a felénél inkább esek.
- Áhh. - szorítom meg a csípőmet.Feltápászkodom.Hol a fenében vagyok?Mindegy,csak minél messzebb innen.
Sántikálva lépdelek el ettől a rohadt helytől,imádkozva nehogy utánamjöjjön.Sokan vannak az utcákon,így nem annyira feltűnő a szerencsétlenkedésem,sem az,hogy csak a kezem tartja rajtam az ingemet.Mivel máshova nem megyek,hazabotladozom.Gyors hátizsákba baszom az összes nem túl sok cuccomat,veszek magamhoz kaját és írtó gyorsasággal letusolok.Ennél a résznél tűnik el a kezdeti sokk és veszi át hellyét a dühödt szitkozódás és bőgés.Fúúj bennem van...Kitisztítom magam,felveszek egy kopott pólót és hátamra kapva a zsákot lelépek,majd a házzal később foglalkozom,az a perverz bűnöző tudja hol lakom és nem akarom,hogy még egyszer meglátogasson.
Félúton lefele eszembejut a szomszédom,akit a rohadék keresett.Felügetem a felettem lévő lakásba.Ez a rész sokkal rendezettebb és tisztább,látszik,hogy pénzes az öregasszony.Bekopogok és egy öreg néni nyit ajtót.
- Miozoka elnézést,hogy zavarom,de nagyon fontos amit mondani akarok. - a kedves nő kíváncsian néz rám,lehet megint azthiszi kaját akarok kunyizni.Mindig ellát mindenféle finomsággal. - kérem hívja fel a rendőrséget és mondja hogy figyeljék a házat,egy bűnöző akarja kirabolni magát!Tegnap is megpróbálta,de észrevettem. - a többibe nem avatom be.
- Mi...micsoda?De ugye nem esett bajod aranyom?! - szorítja meg remegő kezeimet.
- Nem..semmi bajom,de ígérje meg,hogy felhívja őket!Nem akarom,hogy baja essen!
Megilletődötten rohan a telefonért.Ki akar még jönni hozzám,de addigra én eltűnök.
Nem tudom,hova menjek,holnap dolgoznom kell,talán kiveszem a szabadságomat.Végül az egyik haveromnál kötök ki.Nem ismerem annyira,de remélhetőleg befogad pár napra.Igazi csajozós ipse és azt mondja,ha kitakarítom a lakást és lelépek,ha felhozza a csajait,akkor maradthatok egy hétig.Fáradtan dőlök le a kanapéra.Fejem hasog a sok élménytől,nem szoktam én hozzá,hogy ennyi minden érjen,a hétköznapjaim átlagosak és unalmasak,ez nekem így volt tökéletes.Most meg...megerőszakoltak!Megpróbálom kiverni a fejemből az egészet,akárhogy is van túl kell tennem magam rajta!Az élet szar,de meg kell szokni.
Felülök.Szemem a táskából kilógó laptopra esik,előhalászom.Szétszedem az egészet egy csavarhúzóval.Szerencsémre nem esett komolyabb baja,inkább csak a hangszóró fuccsolt be,de arra most úgyse lesz szükségem.Ördögien elvigyorodom.Megrohadsz ezért te szemétláda!Nem tudom,hogy kivagy,de nagyon elbasztad,hogy velem kezdtél ki!
A következő hosszú órákat azzal töltöm,hogy lenyomoztatom az ipsét.Környékbeli,így hamar megvan.Kicsit belemászok olyan rendszerekbe,ahova nem kéne,de perpillanat nem érdekel,nem hagyom magam után nyomot és remélhetőleg nem vették észre,hogy belekukkantottam.Mire végezek elégedetten nézem az összegyűjtött információt:
Axel Spences Sade.25 éves férfi.Egy kölyökkori lopáson kívül nincs semmi priusza.Házszám,autója rendszám,típusa,eddigi bejelentett munkahelyek ( nem túl sok) és egy képecske melyen komor fejjel bámul.
Megvagy te rohadék!A kurva anyáddal kekeckedj!Ezért még megfizetsz!
A nap további részében feltörök egy bankszámlát és szépen átutalom a lóvét magamnak,természetesen névtelenül és nem nagy összeget.Neten keresztül rendeltetek magamnak egy új szemüveget,mert eszméletlen szar hunyorogva gépezni.5 óra múlva hozzák is.
- Na akkor irány megbosszulni a szüzességemet!
Ismerek egy fazont aki behajtó és erős verőemberekkel áldotta meg a sors.Leszedem számlámról a pénzt és kibérlek tőle 4 nagydarab,izomagy fickót.Elmagyarázom nekik,a helyzetet és kikötöm,hogy nem ölhetik meg!Azért nem akarok gyilkos lenni,csak tanulja meg a mocsok,hogy kivel húzott ujjat.
Házához megyünk.Én csak azért tartok velük,hogy lássam a fickó képét amikor elgyepálják.Őszintén eléggé fosok és izgulok is,de mindezt legyőzi az útálat,úgyhogy boldog pofával nézem mikor berugják a háza ajtaját.Senki.Eszerint nincs itthon.No nem baj ráérünk megvárni. |
Nem igazán izgat a neve, de végülis nekem mind1. Kreatív kölyök vagyok, kiturok találni én is neveket amiken szólíthatom, nem kell aggódnia megoldom én, de ha megmondja a nevét nekem aztán... úgy is jó. Mivel a srác beájult, így úgy döntöttem elmegyek addig is kajálni. Lehet hogy ha tele van a hasam már képes leszek kifundálni hogyan is szerezzem meg azt a köcsögöt a nyanyától... nah meg azt is elkell döntenem hogy mit kezdjek azzal ott az ágyamba. Megtarthatnám... de mivan ha hangos? Vagy ha sokat eszik? Fene akar még egy éhes szájat... lehet hogy még finnyás is... hmm.. de egész formás kis darab, és valljuk be az én életvitelem mellett nehezen találni ilyet... |
Én...nem vagyok ribanc!Ezt sem saját akaratomból teszem!Összeszorított fogakkal tűröm,hogy elélvezzen,méghozzá belém!Ennél undorítóbb érzést még sosem éltem át.Egyszerűen már a tudat elborzaszt,hogy engem most megerőszakoltak!Pedig semmi rosszat nem tettem!
Nedve végigcsorog a combomon az ágyra.Minden részem remeg.Iszonyúan fáj a seggem,az arcom és a kezem is a hülye bilincsétől,na meg persze a lelki állapotomról ne is beszljünk.De bármennyire is fossak,nem könyörgök.Nem adom meg neki azt az élvezetet!
Kihúzza magát belőlem én pedig bábuként rogyok össze.Teljesen kivagyok.Már amúgy sem aludtam pár napja és még ez a szörnyűség is...Menekülni akarok,minél messzebb innen,de tudom,hogy úgyse sikerülne.Beleharapok abba kispárnába amit már egy jó ideje fogdosok és homályos tekintettel nézek föl.
- Na nyuszi,tetszett? - kérdezi gúnyosan röhögve.
- Aiza. - nyöszörgöm,bár én sem tudom miért.
- Mi? - kérdi.
- A nevem...Aizawa. - motyogom félájultan,majd átadom magam a hivogató sötétségnek.Nem érdekel most még az sem,hogy lehet többé már nem ébredek föl.Szükségem van az álmokra,hogy ne kelljen szembesülnöm a vére valósággal. |
Felnevetek szavaira.
-Nehm... nehm.. buzi vagy mától... ha.. hanem ribanc! És a Ribanc kussol mikor kurják!- lihegem a füléhez hajolva majd belemarok a nyakába miközbe még mélyebbre lököm magamat benne. A farkával nem foglalkozom, leszarom élvezi-e vagy sem. Én nagyon élvezem, valószínű sokkal jobban mint ő. De hát aki rosszkor van rossz helyen.... |
[138-119] [118-99] [98-79] [78-59] [58-39] [38-19] [18-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
